„Wolfgang Menzel” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 26. sor: | 26. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
Tanulmányait [[Wrocław|Boroszlóban]], [[Berlin]]ben, [[Jéna|Jénában]] és [[Bonn]]ban végezte. Egy ideig tanítóskodott, de publicisztikai tevékenységével csakhamar magára vonta a figyelmet és 1830-ban beválasztották a württembergi rendi tartománygyűlésbe. Ellenzéki törekvéseivel nem érve célt, 1838-ban visszavonult, de az 1848-49-iki mozgalmas idők ismét a politikai küzdőtérre hívták. Elvei összeütközésbe hozták az agg [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] világirodalmi törekvéseivel és ''Die deutsche Litteratur'' című művében hevesen meg is támadta Goethe domináló befolyását. Éles tollát azután a liberális és [[Franciaország]]gal rokonszenvező irók, különösen [[Ludwig Börne|Börne]] és [[Heinrich Heine|Heine]], az [[Ifjú Németország]] irodalmi és publicisztikai munkássága ellen fordította. Ekkor ártatlanul belekeveredett a denunciálás vádjába. 1859-től a német egységért fejtett kiernyedetlen irodalmi küzdelmet. Történelmi műveiben is mindig pártember: reakcionárius, de minden ízében nemzeti. Mint költő már 1823-ban ''Streckverse'' című szellemes könyvével lépett fel. Egyéb költői művei: ''Rübezahl'' (1829) és ''Narcissus'' (1830), dramatizált regék; továbbá egy történeti regény a [[harmincéves háború]] hátterével: ''Furore'' (1851). A régi germán világ iránt való hajlama germanisztikai tudományos foglalkozásra is ösztönözte: ''Mythologische Forschungen und Sammlungen'' (1842); ''Zur deutschen Mythologie: Odhin'' (1855); ''Die deutsche Dichtung von der ältesten bis auf die neueste Zeit'' (1858, 3 kötet). Továbbá: ''Christliche Symbolik'' (1854); ''Die Naturkunde in christlichem Geiste aufgefasst'' (1856); ''Kritik des modernen zeitbewusstseins'' (1869); ''Die vorchristliche Unsterblichkeitslehre'' (1869). Hagyatékából megjelentek: ''Denkwürdigkeiten'' (1876) és ''Nachgelassene Novellen'' (1885). |
Tanulmányait [[Wrocław|Boroszlóban]], [[Berlin]]ben, [[Jéna|Jénában]] és [[Bonn]]ban végezte. Egy ideig tanítóskodott, de publicisztikai tevékenységével csakhamar magára vonta a figyelmet és 1830-ban beválasztották a württembergi rendi tartománygyűlésbe. Ellenzéki törekvéseivel nem érve célt, 1838-ban visszavonult, de az 1848-49-iki mozgalmas idők ismét a politikai küzdőtérre hívták. Elvei összeütközésbe hozták az agg [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] világirodalmi törekvéseivel és ''Die deutsche Litteratur'' című művében hevesen meg is támadta Goethe domináló befolyását. Éles tollát azután a liberális és [[Franciaország]]gal rokonszenvező irók, különösen [[Ludwig Börne|Börne]] és [[Heinrich Heine|Heine]], az [[Ifjú Németország]] irodalmi és publicisztikai munkássága ellen fordította. Ekkor ártatlanul belekeveredett a denunciálás vádjába. 1859-től a német egységért fejtett kiernyedetlen irodalmi küzdelmet. |
||
Történelmi műveiben is mindig pártember: reakcionárius, de minden ízében nemzeti. Mint költő már 1823-ban ''Streckverse'' című szellemes könyvével lépett fel. Egyéb költői művei: ''Rübezahl'' (1829) és ''Narcissus'' (1830), dramatizált regék; továbbá egy történeti regény a [[harmincéves háború]] hátterével: ''Furore'' (1851). |
|||
A régi germán világ iránt való hajlama germanisztikai tudományos foglalkozásra is ösztönözte: ''Mythologische Forschungen und Sammlungen'' (1842); ''Zur deutschen Mythologie: Odhin'' (1855); ''Die deutsche Dichtung von der ältesten bis auf die neueste Zeit'' (1858, 3 kötet). Továbbá: ''Christliche Symbolik'' (1854); ''Die Naturkunde in christlichem Geiste aufgefasst'' (1856); ''Kritik des modernen zeitbewusstseins'' (1869); ''Die vorchristliche Unsterblichkeitslehre'' (1869). Hagyatékából megjelentek: ''Denkwürdigkeiten'' (1876) és ''Nachgelassene Novellen'' (1885). |
|||
==Források== |
==Források== |
||
A lap 2020. május 4., 00:16-kori változata
| Wolfgang Menzel | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1798. június 21. Waldenburg (Porosz-Szilézia) |
| Elhunyt | 1873. április 23. (74 évesen) Stuttgart |
| Sírhely | Hoppenlau Cemetery |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wolfgang Menzel témájú médiaállományokat. | |
Wolfgang Menzel (Waldenburg (Porosz-Szilézia), 1798. június 21. – Stuttgart, 1873. április 23.) német író, irodalomtörténész és kritikus.
Élete
Tanulmányait Boroszlóban, Berlinben, Jénában és Bonnban végezte. Egy ideig tanítóskodott, de publicisztikai tevékenységével csakhamar magára vonta a figyelmet és 1830-ban beválasztották a württembergi rendi tartománygyűlésbe. Ellenzéki törekvéseivel nem érve célt, 1838-ban visszavonult, de az 1848-49-iki mozgalmas idők ismét a politikai küzdőtérre hívták. Elvei összeütközésbe hozták az agg Goethe világirodalmi törekvéseivel és Die deutsche Litteratur című művében hevesen meg is támadta Goethe domináló befolyását. Éles tollát azután a liberális és Franciaországgal rokonszenvező irók, különösen Börne és Heine, az Ifjú Németország irodalmi és publicisztikai munkássága ellen fordította. Ekkor ártatlanul belekeveredett a denunciálás vádjába. 1859-től a német egységért fejtett kiernyedetlen irodalmi küzdelmet.
Történelmi műveiben is mindig pártember: reakcionárius, de minden ízében nemzeti. Mint költő már 1823-ban Streckverse című szellemes könyvével lépett fel. Egyéb költői művei: Rübezahl (1829) és Narcissus (1830), dramatizált regék; továbbá egy történeti regény a harmincéves háború hátterével: Furore (1851).
A régi germán világ iránt való hajlama germanisztikai tudományos foglalkozásra is ösztönözte: Mythologische Forschungen und Sammlungen (1842); Zur deutschen Mythologie: Odhin (1855); Die deutsche Dichtung von der ältesten bis auf die neueste Zeit (1858, 3 kötet). Továbbá: Christliche Symbolik (1854); Die Naturkunde in christlichem Geiste aufgefasst (1856); Kritik des modernen zeitbewusstseins (1869); Die vorchristliche Unsterblichkeitslehre (1869). Hagyatékából megjelentek: Denkwürdigkeiten (1876) és Nachgelassene Novellen (1885).
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X