„Barcza Elemér” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KMBot (vitalap | szerkesztései)
botok
71 397 szerkesztés
a Forrás → Források (WP:BÜ) AWB
18. sor: 18. sor:
| polgári foglalkozása =lovaglótanár, lótenyésztő
| polgári foglalkozása =lovaglótanár, lótenyésztő
}}
}}
Nagyalásonyi '''Barcza Elemér''' ([[Komárom (Magyarország)|Komárom]], [[1904]]. [[szeptember 13.]]–[[Buenos Aires]], [[1987]]. [[július 13.]]) magyar katona, olimpikon és lovaglótanár. Az [[Az 1936. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája|1936. évi nyári olimpia résztvevője]], de ellenszegülés miatt nem ért el helyezést.
Nagyalásonyi '''Barcza Elemér''' ([[Komárom (Magyarország)|Komárom]], [[1904]]. [[szeptember 13.]]–[[Buenos Aires]], [[1987]]. [[július 13.]]) magyar katona, olimpikon és lovaglótanár. Az [[Az 1936. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája|1936. évi nyári olimpia résztvevője]], de ellenszegülés miatt nem ért el helyezést.


== Élete ==
== Élete ==
A gimnáziumot [[Keszthely]]en végezte. A [[Magyar Úszó Egyesület|MÚE]] és a [[Budapesti EAC|BEAC]] sikeres úszója. 1928. augusztus 20-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. 1928. szeptember 1-jén előléptették főhadnaggyá. 1928–1931 között különböző beosztásokban [[Tüzérség|tüzértisztként]] szolgált. 1931–1932-ben végezte el az örkénytábori Lovagló Tanárképző és Hajtóiskolát. 1933. augusztus 1-től a 2. Tüzérosztálynál, 1934. július 1-től az 1. Gyalogezrednél szolgált.
A gimnáziumot [[Keszthely]]en végezte. A [[Magyar Úszó Egyesület|MÚE]] és a [[Budapesti EAC|BEAC]] sikeres úszója. 1928. augusztus 20-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. 1928. szeptember 1-jén előléptették főhadnaggyá. 1928–1931 között különböző beosztásokban [[Tüzérség|tüzértisztként]] szolgált. 1931–1932-ben végezte el az örkénytábori Lovagló Tanárképző és Hajtóiskolát. 1933. augusztus 1-től a 2. Tüzérosztálynál, 1934. július 1-től az 1. Gyalogezrednél szolgált.


Az [[1936. évi nyári olimpiai játékok]]on Berlinben a [[díjugratás]] egyéni és csapatversenyében indult. Augusztus 16-án került sor a díjugratásra, a nevezett 18 nemzet 54 indulóját szokatlanul nehéz pálya várta és elsőre egyetlen lovas sem tudott hibátlanul végiglovagolni rajta.<ref>{{cite web |author=Májer Tamás |url=http://dkvk.hu/adatbazisok/dhsza/az-alagi-diplomataistallo-vezetoi/ |title=Az alagi diplomaistálló vezetői |publisher=dkvk.hu/ - Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 12. évfolyam 1. szám, 2-4. old. |date=2019-10-01 |accessdate=2019-12-02}}</ref> A nehéz pálya megviselte a lovakat is és egyéniben Barcza „Kópé” nevű lova háromszor is ellenszegült, így a [[Lovaglás az 1936. évi nyári olimpiai játékokon|versenyből]] kizárták őket. A csapat további tagjai [[Platthy József]] és [[Szepessy Schaurek Ottmár]] voltak, akik az ellenszegülés miatt szintén visszaléptek a további csapatküzdelmektől.
Az [[1936. évi nyári olimpiai játékok]]on Berlinben a [[díjugratás]] egyéni és csapatversenyében indult. Augusztus 16-án került sor a díjugratásra, a nevezett 18 nemzet 54 indulóját szokatlanul nehéz pálya várta és elsőre egyetlen lovas sem tudott hibátlanul végiglovagolni rajta.<ref>{{cite web |author=Májer Tamás |url=http://dkvk.hu/adatbazisok/dhsza/az-alagi-diplomataistallo-vezetoi/ |title=Az alagi diplomaistálló vezetői |publisher=dkvk.hu/ - Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 12. évfolyam 1. szám, 2-4. old. |date=2019-10-01 |accessdate=2019-12-02}}</ref> A nehéz pálya megviselte a lovakat is és egyéniben Barcza „Kópé” nevű lova háromszor is ellenszegült, így a [[Lovaglás az 1936. évi nyári olimpiai játékokon|versenyből]] kizárták őket. A csapat további tagjai [[Platthy József]] és [[Szepessy Schaurek Ottmár]] voltak, akik az ellenszegülés miatt szintén visszaléptek a további csapatküzdelmektől.


1937. augusztus 1-től az 1. Tüzérosztálynál [[Budapest]]en, szolgált és 1939. május 1-jén századossá léptették elő. 1940. december 1-től a hajmáskéri Tüzér Gyakorló és Kiképző Tábor állományában, 1941. október 1-jétől a Tábori Tüzér Lőiskola állományában szintén [[Hajmáskér]]en, majd 1944. július 1-től a [[losonc]]i 21. Tábori tüzérosztálynál szolgált. 1943. augusztus 1-jén léptették elő őrnaggyá. Katonai szolgálata mellett a lovassport iránt elkötelezett volt és részt vett az olimpiai lovascsapatok felkészítésében.
1937. augusztus 1-től az 1. Tüzérosztálynál [[Budapest]]en, szolgált és 1939. május 1-jén századossá léptették elő. 1940. december 1-től a hajmáskéri Tüzér Gyakorló és Kiképző Tábor állományában, 1941. október 1-jétől a Tábori Tüzér Lőiskola állományában szintén [[Hajmáskér]]en, majd 1944. július 1-től a [[losonc]]i 21. Tábori tüzérosztálynál szolgált. 1943. augusztus 1-jén léptették elő őrnaggyá. Katonai szolgálata mellett a lovassport iránt elkötelezett volt és részt vett az olimpiai lovascsapatok felkészítésében.


A [[második világháború]] végén [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[Hadifogoly|hadifogságba]] esett. Pár hónap után szabadon engedték és akkor úgy döntött, hogy nem tér haza, hanem kivándorol. [[Párizs]]ban [[Fényképezés|fotóriporterként]] dolgozott, témái a lóversenyek voltak. 1948-ban [[Argentína|Argentínába]] emigrált, ahol birtokot vett magának és lovakat képzett ki [[díjugratás]]ra. A lovait dél-amerikai országokba [[Chile|Chilébe]], [[Bolívia|Bolíviába]] és persze Argentínába adta el. Ez az üzlet igen sikeres volt, később azonban feladta ezt a vállalkozását és [[Buenos Aires]]be költözött, ahol lovaglótanár lett. Tanított a Club Alemaniában és a Club Hipicóban is. Az 1970-es évek végén vonult nyugdíjba. Buenos Airesben hunyt el 1987. július 13-án. Végakaratának megfelelően, hamvait [[Keszthely]]en, a Szent Miklós temetőben helyezték el.
A [[második világháború]] végén [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[Hadifogoly|hadifogságba]] esett. Pár hónap után szabadon engedték és akkor úgy döntött, hogy nem tér haza, hanem kivándorol. [[Párizs]]ban [[Fényképezés|fotóriporterként]] dolgozott, témái a lóversenyek voltak. 1948-ban [[Argentína|Argentínába]] emigrált, ahol birtokot vett magának és lovakat képzett ki [[díjugratás]]ra. A lovait dél-amerikai országokba [[Chile|Chilébe]], [[Bolívia|Bolíviába]] és persze Argentínába adta el. Ez az üzlet igen sikeres volt, később azonban feladta ezt a vállalkozását és [[Buenos Aires]]be költözött, ahol lovaglótanár lett. Tanított a Club Alemaniában és a Club Hipicóban is. Az 1970-es évek végén vonult nyugdíjba. Buenos Airesben hunyt el 1987. július 13-án. Végakaratának megfelelően, hamvait [[Keszthely]]en, a Szent Miklós temetőben helyezték el.
38. sor: 38. sor:
{{jegyzetek}}
{{jegyzetek}}


== Forrás ==
== Források ==
*{{cite book |author=Győr Béla |year=2017 |title=Magyar lovasok az olimpiai játékokon |location=Budapest |publisher=Magyar Lovassport Szövetség |isbn=978-963-12-8628 |page= 20-21 |accessdate=2019-11-24 }}
*{{cite book |author=Győr Béla |year=2017 |title=Magyar lovasok az olimpiai játékokon |location=Budapest |publisher=Magyar Lovassport Szövetség |isbn=978-963-12-8628 |page= 20-21 |accessdate=2019-11-24 }}
*Győr Béla–Klész László: Magyar hivatásos katonák az újkori olimpiai játékokon. Bp. 2002. – Személyi forrás.
*Győr Béla–Klész László: Magyar hivatásos katonák az újkori olimpiai játékokon. Bp. 2002. – Személyi forrás.

A lap 2020. április 11., 21:20-kori változata

Barcza Elemér
Született1904. szeptember 13.
Komárom
Meghalt1987. július 13. (82 évesen)
Buenos Aires
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Fegyvernemtüzérség
Szolgálati ideje1928.08.20-1945 (?)
Rendfokozataőrnagy
Egysége2. Tüzérosztály, 1. Gyalogezred, 1. Tüzérosztály, Tüzér Gyakorló és Kiképző Tábor, Tábori Tüzér Lőiskola, 21. Tábori tüzérosztály
Csatáimásodik világháború
Civilbenlovaglótanár, lótenyésztő

Nagyalásonyi Barcza Elemér (Komárom, 1904. szeptember 13.–Buenos Aires, 1987. július 13.) magyar katona, olimpikon és lovaglótanár. Az 1936. évi nyári olimpia résztvevője, de ellenszegülés miatt nem ért el helyezést.

Élete

A gimnáziumot Keszthelyen végezte. A MÚE és a BEAC sikeres úszója. 1928. augusztus 20-án kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. 1928. szeptember 1-jén előléptették főhadnaggyá. 1928–1931 között különböző beosztásokban tüzértisztként szolgált. 1931–1932-ben végezte el az örkénytábori Lovagló Tanárképző és Hajtóiskolát. 1933. augusztus 1-től a 2. Tüzérosztálynál, 1934. július 1-től az 1. Gyalogezrednél szolgált.

Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon Berlinben a díjugratás egyéni és csapatversenyében indult. Augusztus 16-án került sor a díjugratásra, a nevezett 18 nemzet 54 indulóját szokatlanul nehéz pálya várta és elsőre egyetlen lovas sem tudott hibátlanul végiglovagolni rajta.[1] A nehéz pálya megviselte a lovakat is és egyéniben Barcza „Kópé” nevű lova háromszor is ellenszegült, így a versenyből kizárták őket. A csapat további tagjai Platthy József és Szepessy Schaurek Ottmár voltak, akik az ellenszegülés miatt szintén visszaléptek a további csapatküzdelmektől.

1937. augusztus 1-től az 1. Tüzérosztálynál Budapesten, szolgált és 1939. május 1-jén századossá léptették elő. 1940. december 1-től a hajmáskéri Tüzér Gyakorló és Kiképző Tábor állományában, 1941. október 1-jétől a Tábori Tüzér Lőiskola állományában szintén Hajmáskéren, majd 1944. július 1-től a losonci 21. Tábori tüzérosztálynál szolgált. 1943. augusztus 1-jén léptették elő őrnaggyá. Katonai szolgálata mellett a lovassport iránt elkötelezett volt és részt vett az olimpiai lovascsapatok felkészítésében.

A második világháború végén amerikai hadifogságba esett. Pár hónap után szabadon engedték és akkor úgy döntött, hogy nem tér haza, hanem kivándorol. Párizsban fotóriporterként dolgozott, témái a lóversenyek voltak. 1948-ban Argentínába emigrált, ahol birtokot vett magának és lovakat képzett ki díjugratásra. A lovait dél-amerikai országokba Chilébe, Bolíviába és persze Argentínába adta el. Ez az üzlet igen sikeres volt, később azonban feladta ezt a vállalkozását és Buenos Airesbe költözött, ahol lovaglótanár lett. Tanított a Club Alemaniában és a Club Hipicóban is. Az 1970-es évek végén vonult nyugdíjba. Buenos Airesben hunyt el 1987. július 13-án. Végakaratának megfelelően, hamvait Keszthelyen, a Szent Miklós temetőben helyezték el.

Kitüntetései

Jegyzetek

  1. ↑ Májer Tamás: Az alagi diplomaistálló vezetői. dkvk.hu/ - Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 12. évfolyam 1. szám, 2-4. old., 2019. október 1. (Hozzáférés: 2019. december 2.)

Források

  • Győr Béla. Magyar lovasok az olimpiai játékokon. Budapest: Magyar Lovassport Szövetség, 20-21. o. (2017). ISBN 978-963-12-8628. Hozzáférés ideje: 2019. november 24. 
  • Győr Béla–Klész László: Magyar hivatásos katonák az újkori olimpiai játékokon. Bp. 2002. – Személyi forrás.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barcza_Elemér&oldid=22481461”