„Nouvelle théologie” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2020. március 14., 11:30-kori változata

A nouvelle théologie vagy magyarul az új teológia katolikus teológiai irányzat, amely a 20. század közepén jelentkezett, leginkább a francia és a német teológusok körében. Programja a teológia gyökeres megújítása a forrásokhoz (Biblia, hagyomány) való visszatérés és a modern filozófiai és társadalmi problémák iránti nyitottság révén. Az irányzat túlzottan merevnek tartotta a neotomizmust, ezért vagy annak megújítását követelte (pl. Yves Congar) vagy a transzcendentális teológia alapjaira helyezkedett (pl. Karl Rahner). ^[1]

Az irányzat jórészt Henri de Lubac francia jezsuita pap, bíboros munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.^[1] Kezdetben erősen kritizálta az egyházi magisztérium, mivel neo-modernizmust gyanítottak benne.^[2]

Képviselői

Főbb képviselői, illetve az új teológiával általában társult teológusok:

Henri de Lubac (1896-1991),
Pierre Teilhard de Chardin,
Hans Urs von Balthasar,
Yves Congar,
Karl Rahner,
Hans Küng,
Edward Schillebeeckx,
Marie-Dominique Chenu,
Louis Bouyer,
Jean Daniélou,
Henri Bouillard,
Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa)

Jegyzetek

↑ ^a ^b Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
↑ XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást

Forrás

Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon

Fordítás

[Gecse_Gusztáv:_Vallástörténeti_kislexikon_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon

[2] XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást

[1]

[2]

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 A '''nouvelle théologie''' vagy magyarul az '''új teológia''' [[Római katolikus egyház|katolikus]] [[teológia]]i irányzat, amely a [[20. század]] közepén jelentkezett, leginkább a francia és a német teológusok körében. Programja a teológia gyökeres megújítása a forrásokhoz ([[Biblia]], [[szenthagyomány|hagyomány]]) való visszatérés és a modern [[filozófia]]i és társadalmi problémák iránti nyitottság révén. Az irányzat túlzottan merevnek tartotta a [[neotomizmus]]t, ezért vagy annak megújítását követelte (''pl. Yves Congar'') vagy a [[transzcendentális teológia]] alapjaira helyezkedett (''pl. [[Karl Rahner]]''). {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}}
-Az irányzat jórészt [[Henri de Lubac]] francia jezsuita pap, bíboros munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}} Kezdetben erősen kritizálták az egyházi magisterium, mivel [[Modernizmus (római katolikus)|neo-modernizmus]]t gyanítottak benne.<ref>XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > ''Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást'' </ref>
+Az irányzat jórészt [[Henri de Lubac]] francia jezsuita pap, bíboros munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}} Kezdetben erősen kritizálta az egyházi magisztérium, mivel [[Modernizmus (római katolikus)|neo-modernizmus]]t gyanítottak benne.<ref>XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > ''Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást'' </ref>
 == Képviselői ==