„Hangszín” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: sk:Farba tónu |
a Robot: következő hozzáadása: bg:Тембър |
||
16. sor: | 16. sor: | ||
[[en:Timbre]] |
[[en:Timbre]] |
||
[[bg:Тембър]] |
|||
[[de:Klangfarbe]] |
[[de:Klangfarbe]] |
||
[[eo:Sonkoloro]] |
[[eo:Sonkoloro]] |
A lap 2007. október 9., 17:06-kori változata
A hangszín a hang egyik jellemzője. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a különböző forrásból, például hegedűtől, a cimbalomtól, az egyik vagy másik embertől származó, azonos hangmagasságú (alapfrekvenciájú) hangokat. A hangszínt leginkább a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a hangszernél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek anatómiai jellemzői, a hangképzés módja.
Egy hang hallatán valójában sohasem egyetlen hang van jelen. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak összetett hangok jönnek létre, sokféleségük is ebből fakad. Hallásunk viszont éppen e tulajdonságukat kihasználva, hangelemzés útján képes a hangokat hangszín alapján megkülönböztetni.
- Az összetett hang elemei zenei, tehát meghatározható magasságú hang esetén az alaphang és a vele együtt rezgő felhangok. A legmélyebb, vagyis a legkisebb frekvenciájú rezgést nevezzük alaphangnak. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának többszöröse. Az alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, hangszínét, hogy a különböző felhangok milyen intenzitással vannak jelen.
- Zajszerű, nem meghatározható hangmagasságú hang esetén nemperiodikus rezgéssel állunk szemben. Ennek hangszínét szintén összetevői, részhangjai határozzák meg, de ezek nem alkotnak olyan sorozatot, mint azt a zenei hangok esetében láttuk.
Lásd még
- A hang jellemzői: hangmagasság, hangosság, hangszín
- Felhangsor