Francia frank

{{Pénznem infobox |currency_name_in_local = franc français (franciául)
franc francès (katalánul) |image_1 = 20franctrimetalrev.jpg |image_title_1 = 20 frank |image_2 = FRA-500f-anv.jpg |image_title_2 = 500 frank |használat kezdete = 1360. |iso_code = FRF

|using_countries = Franciaország

25 frank, 1870. Kék színű, bleu-típus, valós méret: 148×98 mm.

500 frank, 1873. Kék színű, bleu-típus, valós méret: 242×140 mm.

1000 frank, 1919. november 13., kétszínnyomásos bleu et rose-típus. Méret: 235 X 130 mm. Ez a bankjegy volt az 1925-ben nemzetközi botrányt kiváltó magyar frankhamisítási kísérlet célpontja.

50 frank, 1930. 12. 18. A neves bankjegytervező, Luc Olivier Merson (1846-1920) alkotása. Méret: 170x123 mm.

1943-ban nagyon kis méretű, pireneusi juhászos 5 frankos és bányászt ábrázoló 10-es került forgalomba. 1940-ben új 160×97 mm-es 20-ast adtak ki (1939-es travail et science – munka és tudomány-típus), de ezt már 1942-ben le is cserélték az 1943-as 5 és 10 frankosra hasonló halászt ábrázolóra. 1927-ben, 1934-ben és 1940-ben gyors egymásutánban egyre kisebb új 50 frankosok készültek, 170×123, 155×90, illetve 145×90 mm méretben. 1940-ben került forgalomba a Maximilien de Béthune, Sully (1559–1641) hercege hátoldalas 100-as, amit 1944-ben a még 1942-ben tervezett Descartes-os típus váltott. 1938-ban terveztette a Banque de France egyetlen, 138×88 mm méretű, 300 frankos bankjegyét, melyet tartalékcímletnek szántak háború esetére – végül 1945-ben hozták csak kis mennyiségben forgalomba. A nagy címletek között 1941-ben lett új 500 frankos (La Paix, béketípus), 1929-ben részben a magyar frankhamisítás következtében többszínű 1000 frankos (Cérés et Mercure-típus), 1938-ban pedig új 5000 frankos (a híres Victoire-típus), 1942-ben került forgalomba a Déméter 1000 frankos, amelyet a még 1940-ben megtervezett. De csak 1944-től kibocsátott Commerce et Industrie (kereskedelem és ipar-típus) váltott. 1946–1947-ben egységes stílusú szériát alkotva jelent meg az új 50, 100 és a Chateaubriand-portrés 500-as, ezeket egészítette ki az 1945-ös megint csak mitologikus témájú – Minerva és Herkules (Minerve et Hercule) ezres, az 1945-től a készpénzforgalomban megjelenő, a francia gyarmatbirodalom allegóriáját ábrázoló Union française ötezres, amelyet öt év után 1950-től váltott a szárazföld és a tenger (Terre et Mer)-típus. A felpörgő infláció tette szükségessé az első, még 1945-ben megtervezett, de csak 1950-től bevezetett francia géniusz (Génie français) 10 000 frankost.

10 000 frank bankjegy, 1953. 3. 3. Génie français (francia géniusz)-típus. Mérete: 221×120 mm.

Az addig a francia bankjegyekre jellemző allegorikus, mitologikus, illetve híres személy, – vagy ezek valamilyen kombinációja – tematikát 1954–58 között váltotta fel az első igazán modernnek tekinthető, egységes koncepciójú personnalités illustres (jeles személyiségek) bankjegysorozat. Egyedi, az ezt követő két sorozatnál is megőrzött, eztán igazi franciásnak tekintett jellegzetességüket az adta, hogy mind az elő-, mind a hátoldalon ugyanazt a személyt ábrázolták, igaz eltérő környezetben. Az 500 frankosra Victor Hugo, az 1000 frankosra Richelieu bíboros, az ötezresre IV. Henrik király, a tízezresre pedig Bonaparte Napóleon került, mint a Francia Köztársaság első konzulja.

1000 frank: Richelieu bíboros

Az 1960-as valutareform, az új frank bevezetése

Az 1960-as valutareformmal bevezetett új (nouveaux franc), vagy „nehéz frank” (franc lourd) – 1 új frank 100 régivel (anciens francs) volt egyenértékű – első címletsorát a korábbi sorozat átalakításával hozták létre, az 500, 1000, 5000, 10 000 régi frankosból 5 új frank, 10 új frank, 50 új frank és 100 új frank lett. A régi bankjegyek egy részét az előoldali vízjelmezőn piros felülbélyegzéssel látták el („CONTRE-VALEUR DE 5/10/50/100 NOUVEAUX FRANCS”) új frankra átértékelve őket. 50 000 régi franknak megfelelő 500 új frankos is forgalomba került Jean Baptiste Poquelin, azaz Molière portréjával.

10 új frank: Richelieu

500 új frank, Molière

10 000 frank, Bonaparte-típus, 1957. 6. 6. előoldal. Méret: 174 X 92 mm.

100 új frank 1960. 4. 7. Napóleon portréjával. Méret: 174×92 mm.

500 új frank, Molière-típus, 1965. 1. 8., előoldal. Méret: 182 X 97mm.

50 frank 1967. 2. 2. Racine-típus. Méret: 160 X 85 mm.

100 frank 1966. 6. 2. Corneille-típus. Méret: 172 X 92 mm.

500 frank 1969. 1. 2. Pascal-típus, a neves bankjegytervező, Lucien Fontanarosa (1912–1975) alkotása. Méret: 180 X 97 mm.

Viszonylag rövid idő múlva, már 1963-ban megkezdődött az új frank második, „créateurs et scientifiques célèbres” – ünnepelt alkotók és tudósok sorozatának kiadása, a bankjegyekről elhagyták a „nouveaux” és az „NF” feliratokat, ismét csak szimplán „franc” szerepelt rajtuk. Elsőkét az új típusú ötvenes, utolsóként az ötszázas jelent meg 1969-ben. Az 5 frankosra Pasteur, a 10 frankosra Voltaire, az 50 frankosra Racine, a 100 frankosra Corneille és végül az 500 frankosra Pascal került. Méretük megegyezett az előzőekkel, az ötszázas sárgásbarna-barna volt, a többi címlet viszont a megszokott pompás többszínnyomással készült.

10 frank: Voltaire

100 frank: Corneille

500 frank: Pascal

Az 1970-es, 1980-as évek új bankjegyei

A második „créateurs et scientifiques célèbres”, a 200 frankos címlet üdítő kivételével, sokkal kevésbé színes, valutareform utáni sorozat 1974-ben a Hector Berlioz-t ábrázoló 10 frankossal indult, 1977-ben a Quentin de La Tour-os 50 frankos, 1979-ben az Eugène Delacroix 100 frankos, 1981-ben a kivont tízest váltó, ismét bevezetett Claude Debussy 20 frankos, végül az eredetileg 1000 frankosnak tervezett, de végül 200 frankosként kisebb névértékben és méretben kiadott Montesquieu-típus került forgalomba. Az ötszázas címletet nem cserélték le.

100 frank: Delacroix

200 frank: Montesquieu

200 frank 1994. Montesquieu-típus, méret: 172 X 92 mm.

500 frankos bankjegyterv előoldala, „Bretagne-i Anna és a reneszánsz-típus”. Méret: 180 X 97 mm

500 frankos bankjegyterv hátoldala, Bretagne-i Anna (1477–1514) portréjával. Méret: 180 X 97 mm

500 és 1000 frankos bankjegytervek

1000 frankos bankjegyterv előoldala, középkori művészet-típus. Méret: 190×98 mm

1980-ban a neves francia bankjegytervező, Pierette Lambert megbízást kapott egy új, a Pascal-típust felváltó 500 frankos megtervezésére. A címlet neve és témája a középkori művészet lett, de 1983-ban a Banque de France vezetése úgy döntött, ezt inkább 1000 frankosként kellene kibocsátani, ám később ettől az elképzeléstől elálltak. 1986-ban Lambert egy újabb 500 frankossal, a „Bretagne-i Anna és a reneszánsz” tervével készült el, ez ugyanolyan nagy méretű s ugyanazokat a biztonsági elemeket tartalmazó lett volna, mint a Pascal-típus. De a jegybank vezetése belátta, hogy az 1990-es évekre egy biztonságtechnikai szempontból sokkal korszerűbb – noha végül esztétikai szempontból kétségkívül gyengébben sikerült – sorozattal kell előállnia.

Az utolsó frankszéria

A francia papírpénzek immár nyilvánvalóvá váló biztonságtechnikai elavulása vezetett az euró bevezetése előtt kevesebb, mint egy évtizeddel az utolsó, korszerűen védett franksorozat megalkotásához. A címletek egységesen 80 mm szélesek voltak, de hosszuk egy-egy centivel eltért egymástól, az ötvenes esetében ez 123 mm, az ötszázasnál már 153 mm volt. Ezt az utolsó, a francia hagyományokkal mind stílusában, mind technikájában teljesen szakító sorozatot a svájci Roger Pfund tervezte. A portré már csak az előoldalukon szerepelt. A Saint-Exupéry-s 50 frankos 1993-ban, a Curie-házaspáros 500 frankos 1995-ben, a Gustav Eiffel -es 200 frankos 1996-ban, végül a Paul Cézanne 100 frankos 1997-ben került kibocsátásra. Új húszast nem terveztek, maradt a régi. De a Roger Pfund tervezte bankjegyek olyan korszerű, többletvédelemmel egészültek ki, mint az OVI-ábra, a biztonsági szál, a bújtatott fémszál, az UV-fényben fluoreszkáló elemek, s a mikroírás.

50 frank, 1997, Saint-Exupéry-típus, előoldal. Méret: 123x80 mm.

A forgalomban lévő bankjegyek, amikor a frankot lecserélték euróra:

• 20 frank: Debussy (3,05 €)
• 50 frank: Saint-Exupéry (7,62 €)
• 100 frank: Cézanne (15,24 €)
• 200 frank: Eiffel (30,49 €):
• 500 frank: Pierre és Marie Curie (76,22 €)

Az euró bevezetésekor forgalomban lévő bankjegyek beválthatóak voltak a Banque de France-nál 2012. 2. 17-éig. A legtöbb régi sorozat beváltható volt a kivonás dátumától számított 10 évig.

Francia euróbankjegyek

Bár az euróbankjegyek teljesen egyformák, az egyes országoknak kibocsátott bankjegyeket a sorszámuk egységes kezdőbetűjével jelölik meg. Ez Franciaország, ill. a Banque de France által nyomtatott francia eurónál az U betű.

Egyéb papírpénz-kibocsátók

A Kincstár (Trésor) államjegyei

Frankból időnként államjegyek, azaz a francia állam által kibocsátott papírpénzek is forgalomba kerültek. 1917-ben és 1919-ben Trésorerie aux Armées-típusú 50 centime, 1 és 2 frank névértékű jegyeket adtak ki. 1943–1944-ben a már felszabadított francia területeknek (Korzika) készültek Londonban 100, 500, 1000 és 5000 frankos, Marianne-t, a Francia Köztársaság megszemélyesítőjét ábrázoló államjegyek, később közülük az ötszázas és az ezres egészen rövid ideig az anyaországban is forgott. A francia gyarmati Banque de L'Algérie 500, 1000 és 5000 frankosát is „TRÉSOR” felirattal nyomták felül e célból. 1947-től a németországi s ausztriai francia megszállási övezetekben állomásozó csapatoknak készültek „Trésor français” (5, 10, 50, 100 és 1000 frank), majd 1955-től „Trésor public” (100, 1000 és 5000 frank) papírpénzek. 1956-ban a szuezi válság alatt ilyen kincstári 50 és 100 frankosokat nyomtak felül „Trésor Français – Forces Françaises en Méditerranée Orientale” szöveggel az Egyiptom ellen bevetett francia csapatoknak. 1960-ban az 500 és 1000 frankos Trésor-jegyeket a valutareform okán „CONTRE-VALEUR DE 5”, ill. „10 NOUVEAUX FRANCS” felirattal nyomták felül.

Trésor Public 5000 frank, 1955.

Kereskedelmi kamarák (Chambre de Commerce)

Az I. világháborút kitörését követően az egyes jelentősebb francia városok kereskedelmi kamarái (Chambre de Commerce) – először Párizsé – 1914. augusztus 15-étől helyi, mintegy papírpénzként funkcionáló, de jogilag nem annak minősülő, kis értékű, bankjegyszerű megjelenésű, s a gyakorlatban akként is működő utalványokat bocsáthattak ki az állam felhatalmazásával 25, 50 centime, 1 és 2 frank névértékben a forgalomból a háborús időszak miatt kiszorult ezüstérmék helyett. Az aprópénzhiány súlyosan megnehezítette a napi kiskereskedelmi forgalmat. Ezeket a kamarai jegyeket szabadon francia frankra lehetett váltani, fedezetüket a Banque de France-nál elhelyezett letét biztosította. Egészen 1925. január 25-ig maradtak érvényesek. A kis papírcímletek nagyon gyorsan amortizálódtak, ezért idővel a Francia Kereskedelmi Kamara érméire cserélték le őket. Több mint 130 kamara volt a program résztvevője, az egyes kibocsátók jegyei egyedi kinézetűek voltak, némelyikük több sorozatot is forgalomba hozott.

Chambre de Commerce D'Arras 1 frank. Arras Bourbon-liliomos zászlót hordozó oroszlánja a XIV. Lajosra, a Napkirályra utaló felkelő Nap előterében látható.

Chambre de Commerce de Paris 1 frankosának előoldala.

Kereskedelmi bankok

A 19. század elejéig kereskedelmi bankok is bocsáthattak ki bankjegyeket Franciaországban. Ilyenek voltak például: a Banque Territoriale, Paris, a Caisse d'Échange, Caen, a Caisse d'Échange, Orléans, vagy a Caisse d'Échange des Monnaies, Rouen. 1871-ben pedig a Banque Rouennaise adott ki 1, 2, 5 és 10 frankos szükségjegyeket a porosz–francia háború miatt.

A francia gyarmatbirodalom frankbankjegyei

Nagy-Britannia után a Francia Köztársaság rendelkezett a legnagyobb gyarmatbirodalommal. Francia Indokína, ahol a piaszter, és Francia India, ahol a brit indiai rúpiával azonos értékű francia indiai rúpia volt a fizetőeszköz, kivételével a francia gyarmatokon a II. világború végéig a francia frankkal egyenértékű gyarmati frankbankjegyek szolgáltak fizetőeszközül. De ekkortól a francia és a gyarmati valuták egy részének árfolyamai elváltak egymástól, a paritás megszűnt. Francia Egyenlítői-Afrika, Francia Nyugat-Afrika, Marokkó, Madagaszkár, Új-Kaledónia, Francia Polinézia, Francia Szomália rendelkeztek saját gyarmati frank papírpénzekkel.

Francia Algéria 10 új frank 1960. 7. 29. Méret: 185x93 mm.

A francia anyaország hozzácsatolt részét képező tengerentúli megyék frank papírpénzei

A Francia Köztársaság egyes birtokai nem gyarmatnak, vagy protektorátusnak, hanem a francia anyaország részének számítottak, ezek az ún. „tengerentúli megyék”. Messze a legjelentősebb közülük Francia Algéria volt. A mai Algéria területe 1830-tól kezdődően fokozatosan Franciaország birtokává vált (Algérie française, arabul Al-Jaza'ir Al-Fransiyah), a francia uralom 1962-ig állt fenn. Az ország – formálisan a francia állam tengerentúli megyéje – nagyszámú francia bevándorló telepest (colon) vonzott, akiket pieds-noirs („feketelábúak” – az elnevezés a partraszálló francia katonák csizmájának színéből ered) néven emlegettek.  Az algériai megyékben a papírpénz-kibocsátás a 19. század derekán alapított Banque de L’Algérie kezében volt, mely a francia frankkal egyenértékű francia algériai frank bankjegyeket bocsátott ki. A Francia Antillák (Martinique, Guadaloupe. Francia Guyana), Réunion és Saint-Pierre és Miquelon 1975-ig bocsátottak ki saját papírpénzeket, onnantól kezdve a Banque de France bankjegyeit használták.

Francia Antillák 10 új frank, 1963. Méret: 150x80 mm.

Szövetséges hadipénz

1944-ben a normandiai partraszállást követően a brit s amerikai szövetségesek 2, 5, 10, 50, 100, 500, 1000 s 5000 frankos, végül csak korlátozottan használt szükségbankjegyeket (Allied Military Currency) vezettek be. Ezek két eltérő hátoldalú változatban, Bostonban készültek a Forbes Lithograph nyomdájában.

Allied Military Currency (AMC) 1000 frank 1944.

Nyomdatechnika

A francia bankjegyek egy jellegzetes, különleges minőségű, hártyaszerűen vékony vízjeles papírból készültek a kezdetektől egészen az utolsó előtti franksorozattal bezáródóan. 1800–61 között minden bankjegy fekete volt kivéve a piros ötezer frankost. A legendás kék (bleu) frank 1862-től jelent meg, ugyan már 1874-ben megtervezték a kétszínű (bicolore, kék és szépia) 20 frankost, de a más – rózsaszín – alapnyomat és a kék metszetmélynyomtatás kombinációja elsőként az 1880-as évek bleu et rose 50, 100, 500 és 1000 frankosaival került forgalomba. Az 1890-es évektől dolgoztak a Banque de France szakemberei a többszínnyomásos (polychrom) technológián, ez az 1908-as típusú, 1910-től forgalomba került, Luc Olivier Merson tervezte 100 frankossal jelent meg. Az eljárásban ahány színt használtak, annyiszor kellett azt külön-külön, más-más nyomólemezzel (klisé) egymás után rányomtatni a papírra. A Merson-százas 4 színnel s 4 klisével készült. A polychromeljárás e színpompás változata egészen az 1974-től forgalomba helyezett Hector Berlioz-típusú 10 frankosig egyeduralkodó s a frank jellegzetessége maradt. Ezután a Banque de France már csak egyetlenegy esetben, a Montesquieu kétszázasnál használta. Az utolsó, a francia hagyományokkal mind stílusában, mind technikájában teljesen szakító franksorozatot a svájci Roger Pfund tervezte.

Biztonsági elemek

A francia bankjegyek biztonsági elemei az utolsó szériáig a metszetmélynyomás (intaglio eljárás), polychromnyomás és vízjel, különlegesen vékony, de erős, hártyaszerű, jellegzetes francia bankjegypapír voltak. De a Roger Pfund tervezte bankjegyek olyan modern, többletvédelemmel egészültek ki, mint az OVI-ábra, a biztonsági szál, a bújtatott fémszál, az UV-fényben fluoreszkáló elemek, és a mikroírás.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a French franc című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A francia frank áttekintése (BBC)
• Francia érmék képekkel
• Francia bankjegyek képekkel