„Ride the Lightning” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
48. sor: 48. sor:
Mind zeneileg, mind a dalszövegek terén változások mutatkoztak az első albumukhoz képest. A Kill 'Em All-t leginkább a rendkívül gyors tempó, illetve a [[heavy metal]]t dicsőítő sorok jellemezték. Ennek hatására sorra alakultak olyan zenekarok, amelyek minél gyorsabb és erőteljesebb zenét kívántak előadni. Ezzel szemben a Metallica az új dalait akusztikus elemekkel ötvözte, klasszikus zenére emlékeztető megoldások is megjelentek, valamint a számok egy része lassabb is lett. A dalszövegek pedig ezúttal társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, valamint megjelentek a történelmi és irodalmi témák is. Valamennyi dal a halálról szól különböző megközelítésben, a metal műfajt éltető, valamint az ahhoz köthető életérzéssel kapcsolatos szövegek teljes mértékben eltűntek. Mindezen dolgok ellenére megmaradtak az első albumukra jellemző kemény hangzásnál. Így elmondható, hogy a Metallica a Kill 'Em All-al lényegében "megteremtette" a [[thrash metal]] műfajt, addig a Ride the Lightning-al a saját képére formálta azt.
Mind zeneileg, mind a dalszövegek terén változások mutatkoztak az első albumukhoz képest. A Kill 'Em All-t leginkább a rendkívül gyors tempó, illetve a [[heavy metal]]t dicsőítő sorok jellemezték. Ennek hatására sorra alakultak olyan zenekarok, amelyek minél gyorsabb és erőteljesebb zenét kívántak előadni. Ezzel szemben a Metallica az új dalait akusztikus elemekkel ötvözte, klasszikus zenére emlékeztető megoldások is megjelentek, valamint a számok egy része lassabb is lett. A dalszövegek pedig ezúttal társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, valamint megjelentek a történelmi és irodalmi témák is. Valamennyi dal a halálról szól különböző megközelítésben, a metal műfajt éltető, valamint az ahhoz köthető életérzéssel kapcsolatos szövegek teljes mértékben eltűntek. Mindezen dolgok ellenére megmaradtak az első albumukra jellemző kemény hangzásnál. Így elmondható, hogy a Metallica a Kill 'Em All-al lényegében "megteremtette" a [[thrash metal]] műfajt, addig a Ride the Lightning-al a saját képére formálta azt.


A változásoknak több oka is volt: egyrészt a zenekar nem kívánt beszállni a thrash zenekarok gyorsasági versenyébe, hanem úgy döntöttek, hogy más zenei megközelítéssel készítik el új albumukat. Másrészt mivel a dalok fele a Kill 'Em All-al ellentétben a stúdiófelvételek során született meg, a zenekar minden tagja részt vett a dalszerzésben. [[Kirk Hammett]] például korábbi zenekarából, az [[Exodus (együttes)|Exodus]]ból is hozott ötleteket, [[Cliff Burton]] pedig szintén korábbi együttesében, a [[Trauma (együttes)|Trauma]]-ban saját maga által kreált megoldásokkal bővítette a Metallica zenei repertoárját. Különösen Burton felelős az említett változásokért, ő ugyanis zeneileg jóval képzettebb volt társainál, és rendkívül tág zeneelméleti ismeretekkel rendelkezett. Megmutatta [[James Hetfield]]-nek, hogyan lehet a zenei alapot és feszes tempót ellenszólamokkal kiegészíteni, valamint hogy milyen akkordokra milyen skálákat lehet használni, ezáltal improvizatívabbá válni. Továbbá [[Lars Ulrich]] is dobleckéket vett [[Flemming Rasmussen]] producer közreműködésével.
A változásoknak több oka is volt: egyrészt a zenekar nem kívánt beszállni a thrash zenekarok gyorsasági versenyébe, hanem úgy döntöttek, hogy más zenei megközelítéssel készítik el új albumukat. Másrészt mivel a dalok fele a Kill 'Em All-al ellentétben a stúdiófelvételek során született meg, a zenekar minden tagja részt vett a dalszerzésben. [[Kirk Hammett]] például korábbi zenekarából, az [[Exodus (együttes)|Exodus]]ból is hozott ötleteket, [[Cliff Burton]] pedig szintén korábbi együttesében, a [[Trauma (amerikai együttes)|Trauma]]-ban saját maga által kreált megoldásokkal bővítette a Metallica zenei repertoárját. Különösen Burton felelős az említett változásokért, ő ugyanis zeneileg jóval képzettebb volt társainál, és rendkívül tág zeneelméleti ismeretekkel rendelkezett. Megmutatta [[James Hetfield]]-nek, hogyan lehet a zenei alapot és feszes tempót ellenszólamokkal kiegészíteni, valamint hogy milyen akkordokra milyen skálákat lehet használni, ezáltal improvizatívabbá válni. Továbbá [[Lars Ulrich]] is dobleckéket vett [[Flemming Rasmussen]] producer közreműködésével.


Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzésre utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A ''Fade to Black'' dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A ''Trapped Under Ice'' pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címét [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellája inspirálta.
Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzésre utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A ''Fade to Black'' dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A ''Trapped Under Ice'' pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címét [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellája inspirálta.

A lap 2020. február 1., 21:49-kori változata

Metallica
Ride The Lightning
nagylemez
Megjelent1984. július 27.
Felvételek1984. február 20.-március 14.
StílusThrash metal
Nyelvangol
Hossz47 perc 25 mp
KiadóMegaforce
ProducerMetallica,
Flemming Rasmussen
Kritikák
Metallica-kronológia
Kill ’Em All
(1983)		Ride the Lighning
(1984)		Master of Puppets
(1986)
Sablon • Wikidata • Segítség

A Ride The Lightning a Metallica nevű együttes második albuma, mely 1984. július 27-én jelent meg a Megaforce Records független lemezkiadó gondozásában. Az albumot három hét alatt vették fel a koppenhágai Sweet Silence Studios-ban, a producer Flemming Rasmussen volt.

A zenekarnak itt már a Kill ’Em All-hoz képest egy jóval érettebb produkcióját hallhatjuk, hosszabb, komplexebb számokkal. Ennek egyik fő oka Cliff Burton basszusgitáros volt, aki zeneileg jóval érettebb volt társainál, és sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a dalszerzéshez. Mivel az együttes első albumával a thrash metal műfaj vezéregyéniségévé vált, hatásukra az új csapatok még gyorsabb zenét kezdtek játszani. A Metallica azonban más hozzáállással készítette el új albumát, így az azon szereplő számokban a hagyományos thrash metal dalokat akusztikus hangszerekkel bővítették ki, valamint klasszikus zenére hasonlító megoldások is megjelentek, a dalok ezáltal harmonikusabbá váltak. Emellett felkerült az albumra egy lassú, bensőséges dal is Fade to Black címmel. Ezen elemek és megoldások akkoriban teljesen szokatlanok voltak egy thrash metal csapattól, így a zenekar új távlatokat nyitott meg mind önmaga, mind a műfaj számára.

Az album címe Stephen King Végítélet című regényéből származik. Maga a riding the lightning ("A villám meglovaglása") kifejezés a villamosszékes kivégzésre utal. A szövegek laza koncepciót alkotnak, a dalok a halálról szólnak különböző megközelítésben. Ez a fajta konceptuális egység megjelenik az ezt követő Master of Puppets-en, illetve az …And Justice for All-on is, persze más témákban. Ez az első Metallica album, amelyen Kirk Hammett, és az utolsó, amelyen Dave Mustaine is szerepel dalszerzőként.

A lemezt mind a rajongók, mind a kritikusok pozitív fogadtatásban részesítették, precízebb, kidolgozottabb és ambíciózusabb alkotásnak ítélték, mint elődjét. A zenekar az albumot a Bang That Head That Doesn't Bang turné keretében népszerűsítette, 1984 őszén Európában, 1985 tavaszán pedig Észak-Amerikában. Az év további részében olyan nagyszabású fesztiválokon is részt vehettek, mint a Monsters of Rock és a Day on the Green. Az album a Billboard 200-as listán a 100. helyen végzett (dacára annak, hogy számait egyáltalán nem játszották a rádiók), míg az UK Albums Charton a 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az Elektra lemezkiadó felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így 1985 novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot.

Eredetileg csak a Creeping Death jelent meg kislemezként, majd az Elektrával való szerződést követően még két szám: a Fade to Black, és a For Whom the Bell Tolls.

Bár kezdetben csak 75 000 példányt készítettek belőle, a Ride the Lightning 1987-ben aranylemez lett (500 000 eladott példány), 2012-re pedig 6 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.

A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 11. helyre rangsorolta.[1]

Háttér és felvétel

A Metallica a Kill 'Em All promóciós turnéja után hozzálátott új albumának megírásához. 1983 szeptemberében már koncerteken is játszották az addigra elkészült dalokat. Mivel a zenekarnak kevés pénze volt, tagjai gyakran rajongóknál szálltak meg élelem és fekhely gyanánt, közben pedig az Egyesült Államok különböző klubjaiban játszottak. Helyzetüket tovább rontotta, hogy Bostonban ellopták a felszereléseik nagy részét, és végül az Anthrax zenekarnak kellett kisegíteni őket. A koncertekből végül elegendő pénzt gyűjtöttek össze, és béreltek egy házat El Cerrito-ban, Kaliforniában.

Bár a Kill 'Em All remek fogadtatásra talált az underground színtéren, egyik leggyakrabban megfogalmazott kritika vele kapcsolatban James Hetfield nem túl képzett hangja. Mivel Hetfield figyelmét egyébként is megosztotta a ritmusgitár használata, valamint az éneklés, a zenekar felkérte John Bush-t, az Armored Saint énekesét, hogy csatlakozzon hozzájuk. Bush a felkérést visszautasította, később pedig az Anthrax énekese lett. Hetfield végül egyre magabiztosabb lett, az évek során pedig az egyik legelismertebb metal-énekessé vált.

A felvételek 1984. február 20-án kezdődtek meg a koppenhágai Sweet Silence stúdióban. Lars Ulrich dobos Flemming Rasmussent kérte fel producernek, mivel tetszett neki honfitársa munkája a Rainbow Difficult to Cure lemezén. Rasmussen, bár még korábban nem hallott a Metallicáról, beleegyezett abba, hogy producelje az albumot, annak ellenére, hogy stúdiójának alkalmazottai megkérdőjelezték a zenekar tehetségét. Rasmussen azonban, miután meghallgatta a zenekar korábbi felvételeit, úgy érezte, hogy az együttes komoly potenciállal rendelkezik. A Metallica még egyik nagy példaképük, a Mercyful Fate próbatermét is használhatta.

Mielőtt stúdióba vonultak volna, a zenekar tagjai (még az Egyesült Államokban) különféle dzsemmelések során gyűjtöttek ötleteket az új lemezhez. Végül Hetfield és Ulrich gyűjtötték egy csokorba a legerősebb riffeket, amelyekből aztán kialakultak a dalok is. A stúdiózást megelőzően négy dal készült el, míg a másik négy dalt a stúdióban írták meg. Ez egy új helyzet volt a csapat számára, ugyanis a Kill 'Em All felvételei idején már minden dalt előre megírtak. Pénzügyi okok miatt csak a stúdióban tudtak szállást biztosítani önmaguknak. Azonban ott nappal más előadók dolgoztak, ezért a Metallica felvételei az éjjeli órákban készültek, nappal pedig a gyakorlószobában aludtak.

A stúdiót több neves lemezkiadó cég képviselői is meglátogatták, ahol a Metallicára is felfigyeltek. A felvételek elkészülte után a csapat kis híján aláírta a szerződést a Bronze Records-al, ám az ő képviselőjük, Gerry Bron nem volt elégedett a lemez hangzását illetően. Azt szerette volna, ha az Egyesült Államokban Eddie Kramer hangmérnök újrakeverné azt, és kilátásba helyezte a teljes lemez újbóli felvételét is. Ebbe a zenekar nem ment bele, pedig a Bronze már hirdetni kezdte Amerikában a Metallicát, mint új ügyfelüket.

Az album költségvetése eredetileg 20 000 dollár volt, a végső összeg azonban 30 000 dollárra rúgott. Ezt a Megaforce Records nem tudta kifizetni, így az európai kiadójuk, a Music for Nations fedezte a költségeket. A Metallica elégedetlen volt a Megaforce-al emiatt, valamint az albummal kapcsolatos promóció elmaradása miatt, ezért aztán elváltak útjaik a Jon Zazula vezette kiadóval. Az új kiadójuk végül az Elektra Records lett, akik az egyik San Francisco-i koncerten figyeltek fel rájuk, a kiadó egyik munkatársa, Michael Alago pedig a koncertet követően meghívta az Elektra elnökét a Metallica augusztusi, New York-i koncertjére, ahol rajtuk kívül még az Anthrax is fellépett, valamint a Raven volt a főzenekar. A komoly anyagiakat ígérő, nyolc albumra szóló szerződést a felek végül 1984. szeptember 12-én ütötték nyélbe, az Elektra pedig november 19-én újból kiadta az albumot. Ezzel egyidejűleg a csapat új menedzserei Peter Mensch és Cliff Burnstein lettek.

Zene és dalszövegek

Mind zeneileg, mind a dalszövegek terén változások mutatkoztak az első albumukhoz képest. A Kill 'Em All-t leginkább a rendkívül gyors tempó, illetve a heavy metalt dicsőítő sorok jellemezték. Ennek hatására sorra alakultak olyan zenekarok, amelyek minél gyorsabb és erőteljesebb zenét kívántak előadni. Ezzel szemben a Metallica az új dalait akusztikus elemekkel ötvözte, klasszikus zenére emlékeztető megoldások is megjelentek, valamint a számok egy része lassabb is lett. A dalszövegek pedig ezúttal társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak, valamint megjelentek a történelmi és irodalmi témák is. Valamennyi dal a halálról szól különböző megközelítésben, a metal műfajt éltető, valamint az ahhoz köthető életérzéssel kapcsolatos szövegek teljes mértékben eltűntek. Mindezen dolgok ellenére megmaradtak az első albumukra jellemző kemény hangzásnál. Így elmondható, hogy a Metallica a Kill 'Em All-al lényegében "megteremtette" a thrash metal műfajt, addig a Ride the Lightning-al a saját képére formálta azt.

A változásoknak több oka is volt: egyrészt a zenekar nem kívánt beszállni a thrash zenekarok gyorsasági versenyébe, hanem úgy döntöttek, hogy más zenei megközelítéssel készítik el új albumukat. Másrészt mivel a dalok fele a Kill 'Em All-al ellentétben a stúdiófelvételek során született meg, a zenekar minden tagja részt vett a dalszerzésben. Kirk Hammett például korábbi zenekarából, az Exodusból is hozott ötleteket, Cliff Burton pedig szintén korábbi együttesében, a Trauma-ban saját maga által kreált megoldásokkal bővítette a Metallica zenei repertoárját. Különösen Burton felelős az említett változásokért, ő ugyanis zeneileg jóval képzettebb volt társainál, és rendkívül tág zeneelméleti ismeretekkel rendelkezett. Megmutatta James Hetfield-nek, hogyan lehet a zenei alapot és feszes tempót ellenszólamokkal kiegészíteni, valamint hogy milyen akkordokra milyen skálákat lehet használni, ezáltal improvizatívabbá válni. Továbbá Lars Ulrich is dobleckéket vett Flemming Rasmussen producer közreműködésével.

Az albumnyitó Fight Fire with Fire az Armageddonról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a Ride the Lightning volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a villamosszékes kivégzésre utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A For Whom the Bell Tolls Ernest Hemingway Akiért a harang szól című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A Fade to Black dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A Trapped Under Ice pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az Escape dalt James Hetfield saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, 2012-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A Creeping Death című dal pedig a zsidók kivonulását dolgozza fel az egyiptomi rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.[2]. Az albumot záró instrumentális The Call of Ktulu címét H. P. Lovecraft Cthulhu hívása című novellája inspirálta.

Fogadtatás

A lemezt a rajongók és a kritikusok lelkesen fogadták, kereskedelmileg pedig messze túlszárnyalta a Kill 'Em Allt. Visszatekintő értékelésében az Allmusic négy és féllel jutalmazta az ötből, ezenkívül forradalmi jelentőségű albumnak nevezte a Ride the Lightningot.[3] A Billboard 200-as listán a 100. helyen végzett, míg az UK Albums Charton a 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az Elektra felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így az év novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot. A Ride the Lightning 1987-ben lett aranylemez, 2003-ra pedig 5 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.[4] A metal-rules.com Minden idők 100 legjobb metal albumainak listáján a 3.,[5] az IGN Music Top 25 metal albumának listáján pedig az 5. helyet szerezte meg.[6]

Dalok

  1. Fight Fire with Fire (Burton, Hetfield, Ulrich) – 4:45
  2. Ride the Lightning (Burton, Hetfield, Mustaine, Ulrich) – 6:41
  3. For Whom The Bell Tolls (Burton, Hetfield, Ulrich) – 5:09
  4. Fade to Black (Burton, Hammett, Hetfield, Ulrich) – 6:59
  5. Trapped Under Ice (Hammett, Hetfield, Ulrich) – 4:08
  6. Escape (Hammett, Hetfield, Ulrich) – 4:24
  7. Creeping Death (Burton, Hammett, Hetfield, Ulrich) – 6:35
  8. The Call of Ktulu (Burton, Hetfield, Mustaine, Ulrich) – 8:55

Közreműködők

  • James Hetfield – Gitár, Ének
  • Lars Ulrich – Dob
  • Cliff Burton – Basszusgitár
  • Kirk Hammett – Gitár (szólók)
  • Flemming Rasmussen – Producer

Jegyzetek

  1. ↑ The 100 Greatest Metal Albums of All Time. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2017. július 13.)
  2. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Ride The Lightning nevű lábjegyzeteknek
  3. ↑ Ride the Lightning lemezkritika az Allmusic oldalán (angol nyelven). allmusic.com. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  4. ↑ Metallica - Ride The Lightning (angol nyelven). [2012. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  5. ↑ Top 100 Metal Albums of All Time (angol nyelven). Metal-rules.com. [2012. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  6. ↑ IGN: Music - Top 25 Metal Albums (angol nyelven). music.ign.com. [2016. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ride_the_Lightning&oldid=22224204”