„Kopja” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a CheckWiki error (52) javítása |
Tartalom hozzáadása Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''kopja''' lándzsaszerű szúrófegyver, amelyet a [[17. század]]ig használt a magyarság. A fegyver átlag hosszúsága 2,5 méter, de több változatban is megtalálható volt. A lovassági kopja nyele a [[12. század]]ban egy erős, masszív fanyél volt, míg a gyalogosoké egy karcsúbb és rövidebb volt. A kopjanyelek a késő középkorban vastagodtak meg. Magyarországon széles körben használtak univerzális kopjatípusokat. Hosszuk valamivel magasabb volt egy átlagos ember magasságánál. |
A '''kopja''' lándzsaszerű szúrófegyver, amelyet a [[17. század]]ig használt a magyarság. A fegyver átlag hosszúsága 2,5 méter, de több változatban is megtalálható volt. A lovassági kopja nyele a [[12. század]]ban egy erős, masszív fanyél volt, míg a gyalogosoké egy karcsúbb és rövidebb volt. A kopjanyelek a késő középkorban vastagodtak meg. Magyarországon széles körben használtak univerzális kopjatípusokat. Hosszuk valamivel magasabb volt egy átlagos ember magasságánál.😀 |
||
== Kopjacsúcsok == |
== Kopjacsúcsok == |
A lap 2020. január 13., 14:42-kori változata
A kopja lándzsaszerű szúrófegyver, amelyet a 17. századig használt a magyarság. A fegyver átlag hosszúsága 2,5 méter, de több változatban is megtalálható volt. A lovassági kopja nyele a 12. században egy erős, masszív fanyél volt, míg a gyalogosoké egy karcsúbb és rövidebb volt. A kopjanyelek a késő középkorban vastagodtak meg. Magyarországon széles körben használtak univerzális kopjatípusokat. Hosszuk valamivel magasabb volt egy átlagos ember magasságánál.😀
Kopjacsúcsok
A legátlagosabban használt kopjacsúcsok közé tartozik a lapos vagy enyhén megvastagodó lapforma, mely jól elkülönült a köpűtől. A középkorban igen elterjedt volt a háromszög alakú kopjacsúcs. A 13-14. században ezek karcsúbbá váltak.
Vastag, lándzsaszerű szúrófegyver; lovagi viadalon "öklelésre" szolgált, vele igyekeztek egymást a küzdők a nyeregből kivetni. A székelyeknél vagy más, elsősorban reformátusok lakta vidékeken kopjának vagy kopjafának nevezik a sajátos faragással díszített, oszlopszerű temetői fejfát.[1] |
A kopja és a kopjafa
Székelyföldön, Kalotaszegen, de az Alföld több helyén is (pl. Fülöpszállás, Albertirsa, Monor stb.) elterjedt, amely egyes vélemények szerint – legalábbis Székelyföldön – a kopjás temetés emlékét őrzi. (A hódoltság kori törők temetők elterjedt sírjele volt a halott mellé szúrt dzsida.) Meglétére már hódoltság kori források is utalnak. Faragása és díszítésmódja a guzsalyéhoz hasonló: karcsú testét mind a négy oldalán egyformán vésett mértanias elemek díszítik. Gyakran festették is. Általában nincs „homloka”, így felirata sem; többnyire csak a halál évét vésték rá. Csúcsa általában virág, gömb, buzogány, láng, szív stb. díszekben végződik, amely néhol a halott nemének megkülönböztetésére is szolgált. Erdély sok helyén – pl. Háromszékben – gombfának nevezik, ugyanitt a lábfát nevezték kopjafának is, így a kopjafa már nemcsak ehhez az altípushoz kapcsolódik.
Jegyzetek
- ↑ Pálinkás István: kopja jelentése - Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára. meszotar.hu. (Hozzáférés: 2017. április 3.)
Források
- mondtakvolt.blog.hu
- Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára
- Dr. Szendrei János: A XVI. és XVII. század hadtörténelmi emlékei.
További információk
Ecsedi István: Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon. (Debrecen, 1933)