„Jaksics Demeter” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Évszakok linktelenítése és WP:HIV#mihez) |
a →Élete: Akkor még oda tartozott |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
Apja, ''Brezsicsics Jaksa'' vajda ([[Szerb nyelv|szerbül]]: ''Jakša Brežičić'') után, ő is [[Brankovics György szerb despota|Brankovics Györgynél]] szolgált hadvezérként. 1459-ben mikor a török elfoglalta [[Szendrő (Szerbia)|Szendrőt]], [[Magyarország]]ra menekült, 1200 vitézével. [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] szívesen fogadta a kiváló hadi képességekkel megáldott katonát és főurat, majd 1465 táján [[Jaksics család]]nak adományozta a [[ |
Apja, ''Brezsicsics Jaksa'' vajda ([[Szerb nyelv|szerbül]]: ''Jakša Brežičić'') után, ő is [[Brankovics György szerb despota|Brankovics Györgynél]] szolgált hadvezérként. 1459-ben mikor a török elfoglalta [[Szendrő (Szerbia)|Szendrőt]], [[Magyarország]]ra menekült, 1200 vitézével. [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] szívesen fogadta a kiváló hadi képességekkel megáldott katonát és főurat, majd 1465 táján [[Jaksics család]]nak adományozta a [[Csanád vármegye]]i [[Nagylak (Magyarország)|Nagylak]]-ot és egyéb uradalmakat. '''Demeter''' 1481-ben újabb {{szám|50000|szerbet}} hozott [[Magyarország]]ra, akik hősiesen harcoltak [[Mátyás]] és különösen [[Kinizsi Pál]] hadjárataiban a török ellen. |
||
Kitűntek hősiességükkel és a magyar királyhoz való hűségükkel, amelyet még a [[Vitéz János]]-féle összeesküvés idején is megtartottak. Jaksics hősiesen harcolt a [[kenyérmezei csata|kenyérmezei csatában]] is, ahol ő volt a szerb alakulatok parancsnoka. |
Kitűntek hősiességükkel és a magyar királyhoz való hűségükkel, amelyet még a [[Vitéz János]]-féle összeesküvés idején is megtartottak. Jaksics hősiesen harcolt a [[kenyérmezei csata|kenyérmezei csatában]] is, ahol ő volt a szerb alakulatok parancsnoka. |
||
A lap 2019. december 17., 02:33-kori változata
Nagylaki Jaksics Demeter (szerbül: Dmitar Jakšić) (? – 1487. június) szerb vajda, magyar főnemes és hadvezér.
Élete
Apja, Brezsicsics Jaksa vajda (szerbül: Jakša Brežičić) után, ő is Brankovics Györgynél szolgált hadvezérként. 1459-ben mikor a török elfoglalta Szendrőt, Magyarországra menekült, 1200 vitézével. Hunyadi Mátyás szívesen fogadta a kiváló hadi képességekkel megáldott katonát és főurat, majd 1465 táján Jaksics családnak adományozta a Csanád vármegyei Nagylak-ot és egyéb uradalmakat. Demeter 1481-ben újabb 50 000 szerbet hozott Magyarországra, akik hősiesen harcoltak Mátyás és különösen Kinizsi Pál hadjárataiban a török ellen.
Kitűntek hősiességükkel és a magyar királyhoz való hűségükkel, amelyet még a Vitéz János-féle összeesküvés idején is megtartottak. Jaksics hősiesen harcolt a kenyérmezei csatában is, ahol ő volt a szerb alakulatok parancsnoka.
Bécs elfoglalása után Mátyás béketárgyalásokat kezdeményezett a törökökkel, s először Both Jánost küldte követségbe Isztambulba, ezután Bajazid követei érkeztek meg Mátyáshoz Bécsújhelybe. Ezután Mátyás a török ügyekben járatosabb Jaksics Demetert küldte követül a török szultánhoz, aki el is jutott oda, s a szultán ajándékaival hazafelé indult. A szendrői hídon azonban egy Gházi Musztafa nevű török – akit korábban Jaksics vetett fogságba testvérével együtt, kegyetlenül bánt velük, testvérét meg is ölette, – bosszúból legyilkolta Demetert. Erről egy nyelvemlék is fent maradt, Gergely éneke Jaksics Demeter veszedelméről címmel.
Feljegyezték Demeterről, hogy, a lengyel tábor szeme láttára párbajban megölt egy tatárt, aki a magyarok vitézségét becsmérelte.
