„Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
a Jegyzetek szakasz elhelyezése AWB
→‎A védett természeti terület rövid jellemzése : Növényvilág bekezdés kialakítása
23. sor: 23. sor:


A dunaalmási forrásmészkő hazai vonatkozásban egyedülálló. Emiatt a dunaalmási kőfejtők kőzetfeltárásait földtani alapszelvényként tartják nyilván.
A dunaalmási forrásmészkő hazai vonatkozásban egyedülálló. Emiatt a dunaalmási kőfejtők kőzetfeltárásait földtani alapszelvényként tartják nyilván.

==Növényvilága==
A Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Területen számos növényfaj képviselői találhatóak meg. A fákat a [[fehér nyár]] (''Populus alba''), tölgyek (''Quercus''), [[Szil (növénynemzetség)|szilfák]] (''Ulmus'') alkotják.

Mohatakaróját igen nagy változatosság jellemzi. Megtalálhatóak többek között a [[pintycsőrű moha]] (''Brachythecium rutabulum''), a ''Herzogiella seligeri'', a [[katalinmoha]] (''Atrichum undulatum''), az ''Aulacomnium androgynum'', a ''Pohlia nutans'', a ''Dicranum montanum'', a [[fehérlő vánkosmoha]] (''Leucobryum glaucum''), a [[hegyes moha]] (''Calliergonella cuspidata''), a ''Campylopus introflexus'', a ''Dicranum tauricum'', a [[kerekesféreg-lakta májmoha]] (''Frullania dilatata''), az [[erdei szőrmoha]] (''Polytrichastrum formosum''), az [[egyenes-tokú moha]] (''Pylaisia polyantha''), a [[ciprusmoha]] (''Hypnum cupressiforme''), a ''Bryum laevifilum'', az ''Orthotrichum obtusifolium'', az ''Orthotrichum patens'', az ''Orthotrichum diaphanum'', az ''Orthotrichum pumilum'', a ''Plagiomnium undulatum'', a ''Scleropodium purum'', a ''Brachythecium velutinum'', a [[pirosszárú moha]] (''Pleurozium schreberi''), a [[fűzmoha]] (''Leskea polycarpa''), a ''Pseudoleskeella nervosa'', az ''Amblystegium serpens'', valamint a ''Radula complanata'' is. Páfrányok közelében él a ''Plagiomnium affine''.<ref>{{cite web|url= http://www.mbt-biologia.hu/gen/pro/mod/let/let_fajl_megnyitas.php?i_faj_azo=521|title=DUNAALMÁS ÉS NESZMÉLY KÖRNYÉKÉNEK MOHAFLÓRÁJA|publisher=mbt-biologia.hu|accessdate=2019-12-15}}</ref>


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2019. december 15., 12:57-kori változata

Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület
Ország Magyarország
ElhelyezkedéseDunaalmás
Terület2,3 km²
Alapítás ideje1977
Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület (Magyarország)
Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület
Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 15″, k. h. 18° 19′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 15″, k. h. 18° 19′ 14″
A Római út kopjafája Dunaalmás közelében

A Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület Dunaalmás és Szomód települések határában található, Komárom-Esztergom megye északi részén, a Gerecse északi nyúlványainál. A terület mintegy 230 hektár kiterjedésű. A kőfejtő a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatóságának fennhatósága alá tartozik. Keresztülhalad rajta a Dunaalmás-Szomód turistaút és a Dunaszentmiklós-Kőpite-hegy turistaút is.

A kőfejtő már a római korban is működött, amikor is a közeli Brigetio erődjéhez bányásztak itt alapanyagot. A műemléknek számító kőhordó út, a Római út a leghosszabb fennmaradt magyarországi római eredetű útvonal. A kőfejtő egészen a második világháború idejéig működött.

A pleisztocén kori ősállat-leletanyag többek közt egy őselefántfaj egyik egyedét (Elephas planifrons), egy kihalt teknősfaj egyedeit (Clemys méhelyi) és édesvízi táskarákok maradványait rejtette.[1]

A korábbi pusztai homokgyep helyére fenyveserdőt telepítettek. A Magyarországon előforduló mintegy 33 páfrányfaj közül 18 él itt, rendkívül kis területen, amely egyedülálló fajgazdagságot jelent.

A védett természeti terület rövid jellemzése 

Építőipari nyersanyagként a forrásmészkövet már a rómaiak is hasznosították, bányászata egészen a második világháborúig tartott.

A Gerecse jellegzetes töréses röghegység. A hegytömeg peremeit szegélyező törésvonalak mentén (elsősorban a tatai és Duna-völgyi törésrendszerek mentén) bő vízhozamú hévforrások fakadtak és ezekből vált ki a forrásmészkő. Dunaalmás fölött a forrásmészkő kiterjedése meghaladja a 2,5 négyzetkilométert, vastagsága a 20-25 métert. A forrásmészkő kiválása a pannon-időszakban kezdődött meg, helyenként csaknem napjainkig tartott. A hévforrás-tevékenység teljes megszűnése a tatabányai szénmedencében folytatott bányászathoz kapcsolódó karsztvízszint nagyfokú süllyesztésének hatására következett be.

A védett kőfejtősor kőzetanyaga az alsó pleisztocénban rakódott le. A kőfejtősor lényegében az egykori négy nagy bányából áll. A dunaalmási forrásmészkő ún. tetarátás kifejlődésű: azok a források, amelyekből a forrásmészkő kivált, északnyugati irányban folytak le. A forrásmészkőből 3.5méter magas gátak épültek. A víz ezeken átbukva, 30-50 m átmérőjű, sekély mélységű tavakban gyűlt össze.

A kőfejtők területén rendkívül értékes őslénytani lelet-anyagot tártak fel. A leletanyag érdekes tagja egy őselefántféle (Elephas planifrons), egy itt leírt kihalt teknősfaj (Clemys méhelyi) valamint a forrástavakban élt édesvízi táskarák.

Nem kevésbé érdekes és ritka a védett kőfejtők felszínén élő növényállomány: a pusztai homokgyep helyére telepített fenyves és a szomódi páfrányos erdő (a hazánkban előforduló 33 páfrányfaj közül 18-nak adott menedéket). Európában sehol sem volt ismeretes ehhez hasonló élőhely, ahol ilyen kis területen ennyiféle páfrányfaj, illetőleg azok hibridjei és változatai is előfordultak. Sajnos az utóbbi évtized éghajlat/időjárás változásai nem kedveznek az élőhely fennmaradásának.

A Kőpite-hegy és a Les-hegy között teljes épségben megmaradt az a rómaiak által épített, ún. kőhordó út, amelyen római rabszolgák szállították az itt fejtett mészkövet. Ez Magyarország leghosszabb ismert és ép római kori útja.

A dunaalmási forrásmészkő hazai vonatkozásban egyedülálló. Emiatt a dunaalmási kőfejtők kőzetfeltárásait földtani alapszelvényként tartják nyilván.

Növényvilága

A Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Területen számos növényfaj képviselői találhatóak meg. A fákat a fehér nyár (Populus alba), tölgyek (Quercus), szilfák (Ulmus) alkotják.

Mohatakaróját igen nagy változatosság jellemzi. Megtalálhatóak többek között a pintycsőrű moha (Brachythecium rutabulum), a Herzogiella seligeri, a katalinmoha (Atrichum undulatum), az Aulacomnium androgynum, a Pohlia nutans, a Dicranum montanum, a fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum), a hegyes moha (Calliergonella cuspidata), a Campylopus introflexus, a Dicranum tauricum, a kerekesféreg-lakta májmoha (Frullania dilatata), az erdei szőrmoha (Polytrichastrum formosum), az egyenes-tokú moha (Pylaisia polyantha), a ciprusmoha (Hypnum cupressiforme), a Bryum laevifilum, az Orthotrichum obtusifolium, az Orthotrichum patens, az Orthotrichum diaphanum, az Orthotrichum pumilum, a Plagiomnium undulatum, a Scleropodium purum, a Brachythecium velutinum, a pirosszárú moha (Pleurozium schreberi), a fűzmoha (Leskea polycarpa), a Pseudoleskeella nervosa, az Amblystegium serpens, valamint a Radula complanata is. Páfrányok közelében él a Plagiomnium affine.[2]

Jegyzetek

  1. Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület. (Hozzáférés: 2014. december 3.)
  2. DUNAALMÁS ÉS NESZMÉLY KÖRNYÉKÉNEK MOHAFLÓRÁJA. mbt-biologia.hu. (Hozzáférés: 2019. december 15.)

Források