„Brit katonai temető (Solymár)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása |
|||
| 35. sor: | 35. sor: | ||
* [[Temető]] |
* [[Temető]] |
||
* [[Budapest temetőinek listája]] |
* [[Budapest temetőinek listája]] |
||
* [[Budaörsi Katonai Temető és Emlékpark]] |
|||
[[Kategória:Magyarországi temetők]] |
[[Kategória:Magyarországi temetők]] |
||
A lap 2019. december 12., 12:55-kori változata
| Brit katonai temető | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Solymár |
| Földrajzi adatok | |
| Területe | 3000 m² |
| Elhelyezkedése | |
 Brit katonai temető
Pozíció Pest vármegye térképén
| |
 é. sz. 47° 36′ 04″, k. h. 18° 57′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 04″, k. h. 18° 57′ 26″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brit katonai temető témájú médiaállományokat. | |
Brit katonai temető (Solymár)
– a Brit Birodalom Háborús Sírok Bizottsága (Commonwealth War Graves Commission) által tulajdonolt, Budapest közelében (Solymár külterületén, a 10-es és a 11 106-os út elágazásánál) található katonai temető és emlékhely. Nyitvatartási idő nélkül, szabadon, díjtalanul látogatható.
Története
Magyarországot a második világháború idején, különösen 1944 májusától az év végéig sok bombázás érte a szövetséges légierők részéről, ennek során azonban a légvédelem, továbbá a magyar és német vadászgépek számos támadó gépet lelőttek. Az elesett szövetséges pilótákat, illetve a lelőtt gépek személyzetének elhunyt tagjait rendszerint a helyszín közelében temették el, a háború után azonban a győztes hatalmak kezdeményezték az idegen földön elesett katonáik közös sírkertbe történő temetését. Magyarországon e célból 1946 végén vásároltak egy katasztrális holdnyi földterületet a Honvédelmi Minisztérium megbízottjai Solymár községtől [pontosabban Majtényi (Milbich) János akkori községi bíró földjéből[1]], majd a brit kormánynak ajándékozták az ingatlant, sírkert létesítésének céljára a területet.
A Brit Birodalom Háborús Sírok Bizottsága (Commonwealth War Graves Commission) 1947. február 18-án kapta meg az engedélyt a katonai temető létesítésére, ezt követően exhumáltatták és ide szállíttatták a Magyarország területén felkutatott, a brit nemzetközösséghez tartozó elesett – többségében 20-22 éves korukban elhunyt – katonák holttesteit.
A sírkertet 1947. május 2-án szentelték fel angol katonai díszpompával rendezett nagyszabású ünnepség keretében. A ceremónián magyar részről részt vett Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Jékely László miniszter, az elnöki hivatal főnöke, Gyöngyösi János külügyminiszter, Dinnyés Lajos honvédelmi miniszter, Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke és Kővágó József budapesti polgármester is. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről Vlagyimir Szviridov altábornagy, a bizottság helyettes elnöke, Edgecombe tábornok, az angol katonai misszió vezetője, és számos más diplomáciai vezető vett részt. Az MTI aznapi beszámolója szerint koszorúzott még az avatáson a Független Kisgazdapárt három nemzetgyűlési képviselője (Pongrácz Aladár, Antall József és Virág Géza), a Magyar Kommunista Párt egy központi küldöttje, a magyar rendőrség képviselője, valamint a Kisgazdapárt solymári szervezete képviseletében fehér ruhás helyi leányok egy csoportja.
Érdekesség, hogy 1994-ben állítólag felmerült lehetőségként, hogy ide helyezzék át a budapesti Szabadság téren álló szovjet hősi emlékművet, sőt II. Alekszij orosz pátriárka, az orosz ortodox egyház feje vállalta is volna, hogy felszenteli azt az új helyén. Egy sajtóhír szerint ehhez a solymári önkormányzat ingyen át is adta volna a szükséges nagyságú területet, de a kezdeményezésből végül mégsem lett semmi.[2] Solymári forrásokból ennek a szóban forgó önkormányzati hozzájárulásnak ezidáig nem bukkant fel nyoma.[3]
Leírása
A temető négy, szimmetrikusan elhelyezkedő parcellából áll, valamennyi sír fölé többé-kevésbé egységesen kialakított síremlék került, melyeken az ott nyugvó áldozat neve, kora, rangja és nemzetisége van feltüntetve. A sírkertben összesen hét nemzet 200-nál több katonája – 128 angol mellett 6 kanadai, 13 ausztrál, 6 új-zélandi, 1 francia, 20 dél-afrikai, valamint 37 lengyel[4] – nyugszik,[5] ez utóbbira az ad magyarázatot, hogy a világháború második felében lengyel légierő katonái Angliába menekültek, és attól kezdve brit zászló alatt harcoltak. Több síremléken nincsen felirat, ezek alatt azon katonák nyugszanak, akiket még agnoszkálni sem tudtak.[6] A temető közepén álló nagy méretű márvány keresztnél a felállítása óta minden évben két alkalommal tartanak koszorúzást a magyar kormány és a diplomáciai testületek képviselői, a háborús áldozatok emlékére.
A temetőt alacsony – hozzávetőleg 120-140 centiméteres átlagmagasságú – terméskő kerítés veszi körül, melynek bejárata eredetileg a 10-es út felől, vagyis az északi oldalról, a sírkert előtt létesített Volánbusz-megállóhely közvetlen közelében nyílott. 2005 körül átépítették a temető ezen körítőfalát, az addigi északi bejáratot lezárták, s helyette a déli oldalon létesítettek új bejáratot. A temető bejáratától délre ugyanebben az időben gépjárműparkoló is létesült, amely elegendően nagy méretű ahhoz, hogy az évenkénti megemlékezések idején a honvédség autóbuszai is kényelmesen elférjenek itt.
Híres látogatók
- Peter Cosgrove Ausztrália főkormányzója 2017 szeptemberében látogatta meg a temetőt.[7]
Jegyzetek
- ↑ http://www.solymar.hu/tortenet/adalekok/138_angol_temeto.htm
- ↑ [1]
- ↑ A korabeli községi újság (Solymári Hírmondó) 1994. január és 1995. február közti lapszámaiban semmilyen ezzel kapcsolatos információ nem lelhető fel.
- ↑ http://pocakos.blogspot.hu/2008/11/solymr-2008.html
- ↑ Más forrás (MTI Napi hírek / Kül- és belpolitikai kiadás (1944-1948), 1947. május 2. péntek / 43. oldal) szerint 209 hősi halott nyugszik itt, közülük 131 angol, 20 az angol hadsereg kötelékében szolgált lengyel, 22 dél-afrikai, 14 ausztrál, 6 új-zélandi, 1 pedig maori nemzetiségű repülő volt
- ↑ Tucatnyi főméltóság Solymáron. Fixpont, III. évf. 11. szám, 2009. november
- ↑ Áder: Elmélyülhet Magyarország és Ausztrália együttműködése. vg.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 27.)
Források
- Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár történetéhez. Solymár, 2002
- http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/temetok_solymarkatonai.html