„Leányka” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14)
a Szőlőfajták kategória eltávolítva (a HotCattel)
51. sor: 51. sor:
{{Magyar borok}}
{{Magyar borok}}


[[Kategória:Szőlőfajták]]
[[Kategória:Fehérborszőlő]]
[[Kategória:Fehérborszőlő]]
[[Kategória:Magyar szőlőfajták]]
[[Kategória:Magyar szőlőfajták]]

A lap 2019. november 10., 10:59-kori változata

Leányka
fehérborszőlő
EredetErdély, vagy Moldva
Hazai elterjedtségeMátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri borvidék
Általános elterjedtségeKelet-Európa és Közép-Európa
Fürt leírásakicsi, vállas, tömött
Érési időszakszeptember első fele
Érzékenységrothadásra érzékeny
Művelésmódcomb, kordon
Borának jellemzőiillatos, testes, lágy
Jelentős boraiEgri leányka, Móri leányka

A leányka egy magyar minőségi fehérborszőlő-fajta. Erdélyből vagy Moldvából[1] származik. Az elterjedtségi sorrendben a tizedik helyen áll. Elsősorban Közép- és Kelet-Európában termesztik.[2]

Leírása

A nagyüzemi termesztéstechnológia , a gépi szüretelés nem felelt meg a fajta igényeinek és ezért a 80-as évektől jelentősége csökkent. A korábban telepített ültetvényekből még ma is sokat művelnek, mert a Leányka tűrőképessége sokoldalú, tőkéi hosszú életűek.

Tőkéje erőteljes fejlődésű. Meghálálja a combművelést, karós támberendezést igényel.[3] Nagyszámú vastag, világosbarna vesszőt nevel. Levele csupasz, fényes, erősen tagolt, nyílt váll- és oldalöblű.

Átlagos évjáratban már szeptember első felében érik. Szüretelési időpontja mégis erősen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esős időben napok alatt képes szinte lefolyni a tőkékről. Szeszélyes, „rugós fajta”. Fürtje kicsi, vállas, tömött.

Fagytűrőképessége jó. A nagyüzemi termesztés körülményi között – az amúgy kielégítően termő fajtát – alacsony termőképességűnek minősítették. Mindehhez hozzájárult erős növekedési erélye, amit a korszak nagyadagú (nitrogén) trágyázási gyakorlata tovább fokozott, így a tőketerhelés miatt nem adott megfelelő minőséget.

Bora gyakran nektárillatú, testes, de kissé lágy. Belőle készült híres borfajták az Egri leányka[4] és a Móri leányka.[5] Az Egri leánykát szárnyasokhoz, borjú- és báránysülthöz ajánlják .[6]

A Mátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Neszmélyi, Móri borvidéken elterjedt.[7]

Telepíthető klónja: E. 99 (E = Eger).

Jegyzetek

  1. ↑ borportal.hu - Kislexikon
  2. ↑ Archivált másolat. [2009. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  3. ↑ Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 330–331. o. ISBN 963-05-2443-0  
  4. ↑ Archivált másolat. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  5. ↑ Archivált másolat. [2009. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  6. ↑ Archivált másolat. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 20.)
  7. ↑ [1]

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leányka&oldid=21921581”