„Frankok” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2019. november 2., 01:34-kori változata

A frankok nyugati germán eredetű nép, Európa egyik legjelentősebb kora középkori államalakulatának, a Frank Birodalomnak a létrehozói. Nevük jelentése: merész, féktelen.

Történelmük

Törzsszövetségek kora

Az állapotos Mária (jézus feleségét is màriának hívtàk) Jézus halála után a mai Franciaország partjaira menekült, letelepedett Galliában, gyermeke nemesi családba házasodott be, és az ő vérvonalukból származtak a Meroving-dinasztia frank királyai. A Frank törzsek az i. u. 3. században tűntek fel a Rajna jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a száliakra és a ripuáriakra váltak szét. A Római Birodalom ekkor támadásaikat (nem minden nehézség nélkül) visszaverte. 356 és 360 között a frank és alemann törzsek rendszeresen betörtek a Rajnán túli római területekre, ekkor Iulianus császár hárította el a támadásaikat.

A 4. század második felében a frankok nagy számban keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. ahol később összeolvadtak a helyben élő romanizált lakossággal. Ezek a frankok a rómaiak engedélyével, a rómaiak szövetségeseiként (foederati) települtek le a Római Birodalom területein, s fegyveresekkel kellett őrizniük a rajnai limest. A száliak nyugat felé, Gallia északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, Metz irányába. A Notitia dignitatum Salii néven utal a galliai frankokra.

A frankok bomló törzsi szervezetéből katonai vezető réteg elkezdett kiemelkedni, de a népesség zöme még szabad frank volt – ők állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. A hódítás és az azzal szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása növelte a társadalmi különbségeket.

I. Childerich (ur. 458–481), a Meroving dinasztia második uralkodója még a rómaiak szövetségeseként győzte le a vizigótokat, a szászokat és az alemannokat. Fia, I. Klodvig egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket. A Nyugatrómai Birodalom bukása utáni hatalmi űrt kihasználva irányítása alá vonta Gallia Loire-tól északra fekvő területeit. 486-ban Soissons-nál legyőzte Syagriust, az utolsó római helytartót.^[1] 496-ban Tolbiacnál győzött az alemannok ellen.^[1]

Valószínűleg 496 karácsonyán történt, hogy Szent Remigius megtérítette Klodvigot, aminek következtében a frankok a barbárok többségétől eltérően nem az ariánus, hanem a katolikus kereszténységet vették fel. Ennek különös jelentősége az volt, hogy a frank elit így összeolvadt a galliai római elittel, és egész Gallia segítette a frankokat további terjeszkedésükben.^[2]

Klodvig a vouilléi csatában (507) megsemmisítette a vizigótok toulouse-i királyságát.^[1] Ezzel a frankok uralmuk alá vonták a mai Franciaország északi és Németország nyugati területeit, a Rajnától a Loire vidékéig.

A Frank Birodalom megalapításának történetét először Tours-i Szent Gergely írta meg a 6. században Historia Francorum címen ismert krónikájában.

A Frank Birodalom

Bővebben: Frank Birodalom

Klodvig halála után a birodalom fennmaradt, de utódai szétosztották az örökséget. Az egyes részkirályságokat később többször is összevonták, illetve újra felosztották, így a 7. század végére egyes Meroving uralkodók kénytelenek voltak parasztszekéren utazni. A királyok fényének csökkenésével erősödött meg az udvarnagyok (majordomusok) befolyása. Ők legnemesebb földműves családokból kerültek ki, ők irányították a hadsereget, az államügyeket.

A birodalom utolsó egységes korszaka 687-ben kezdődött (ekkor a Karoling Herstali Pipin austrasiai majordomus megnyerte a tertyi csatát), és 840-ig, Jámbor Lajos haláláig tartott. Ezután fiai, I. Lothár, Német Lajos és Kopasz Károly rövid háborúskodás után a régi szokás szerint három részre osztották a birodalom területét, amit utoljára 884 és 888 között Kövér Károly, Német Lajos fia egyesített rövid időre.

Napjainkban

A frankok bajorországi közigazgatási régiói:

Felső-Frankföld (németül: „Oberfranken”) Fővárosa: Bayreuth
Közép-Frankföld („Mittelfranken”) Fővárosa: Ansbach
Alsó-Frankföld („Unterfranken”) Fővárosa: Würzburg

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Braudel II. 75. o.
↑ Braudel II. 76. o.

Források

Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. ISBN 963-9199-29-X
Száray Miklós: Történelem I.
Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 296–297. o. ISBN 963-85773-9-8
↑ Braudel II.: Fernand Braudel. Franciaország identitása, II. kötet, Az emberek és a dolgok. Helikon Kiadó (2004). ISBN 963 208 850 6

[Braudel2-75-1] Braudel II. 75. o.

[2] Braudel II. 76. o.

[1]

[2]

@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 === Törzsszövetségek kora ===
-A '''frank''' törzsek az i. u. 3. században tűntek fel a [[Rajna]] jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a [[száli frankok|száliakra]] és a [[ripuári frankok|ripuáriakra]] váltak szét. A Római Birodalom ekkor támadásaikat (nem minden nehézség nélkül) visszaverte. [[356]] és [[360]] között a frank és [[alemannok|alemann]] törzsek rendszeresen betörtek a Rajnán túli római területekre, ekkor [[Iulianus római császár|Iulianus]] császár hárította el a támadásaikat.
+A'''z állapotos Mária (jézus feleségét is màriának hívtàk) Jézus halála után a mai Franciaország partjaira menekült, letelepedett Galliában, gyermeke nemesi családba házasodott be, és az ő vérvonalukból származtak a Meroving-dinasztia frank királyai.                                             A Frank''' törzsek az i. u. 3. században tűntek fel a [[Rajna]] jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a [[száli frankok|száliakra]] és a [[ripuári frankok|ripuáriakra]] váltak szét. A Római Birodalom ekkor támadásaikat (nem minden nehézség nélkül) visszaverte. [[356]] és [[360]] között a frank és [[alemannok|alemann]] törzsek rendszeresen betörtek a Rajnán túli római területekre, ekkor [[Iulianus római császár|Iulianus]] császár hárította el a támadásaikat.
 A [[4. század]] második felében a frankok nagy számban keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. ahol később összeolvadtak a helyben élő [[Római Birodalom|romanizált]] lakossággal. Ezek a frankok a rómaiak engedélyével, a rómaiak szövetségeseiként ''(foederati)'' települtek le a [[Római Birodalom]] területein, s fegyveresekkel kellett őrizniük a rajnai [[limes]]t. A száliak nyugat felé, [[Gallia]] északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, [[Metz]] irányába. A [[Notitia dignitatum]] ''Salii'' néven utal a galliai frankokra.