„Szubrett” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
|||
A '''szubrett''' (franciául soubrette = szobalány, komorna, szolgálólány; később a szót csak a színházi szerepre használták) egy női karakterszerep, mely legfőképpen az [[opera (színmű)|operában]] és az [[operett]]ben népszerű. A karakter általában élénk, furfangos, hamiskás és komikus. Ellentétben áll a [[primadonna|primadonnával]], aki általában a szubrett úrnője és a [[bonviván]] szerelmese. A karakter a [[commedia dell’arte|commedia dell’artéből]] származik. Fiatal, talpraesett, szókimondó női szerep ''operett''ekben. Ének- és tánckészséget is követelő ''szerepkör. Az operettszínpadon a tükördramaturgia segítségével jellemzett vidám – néha komikus – leányszereplő, a táncoskomikus párja, pl. Stázi ([[Kálmán Imre]]: A csárdáskirálynő); Valencienne ([[Lehár Ferenc]]: A víg özvegy); Mi (Lehár F.: A mosoly országa). A revüoperettben a szerepkör elsőrendűvé emelkedett (szubrett-primadonna) a primadonnaszerepben is megkövetelt tánctudás miatt, pl. Daisy Parker ([[Ábrahám Pál]]: Bál a Savoyban).'' |
A '''szubrett''' (franciául soubrette = szobalány, komorna, szolgálólány; később a szót csak a színházi szerepre használták) egy női karakterszerep, mely legfőképpen az [[opera (színmű)|operában]] és az [[operett]]ben népszerű. A karakter általában élénk, furfangos, hamiskás és komikus. Ellentétben áll a [[primadonna|primadonnával]], aki általában a szubrett úrnője és a [[bonviván]] szerelmese. A karakter a [[commedia dell’arte|commedia dell’artéből]] származik. Fiatal, talpraesett, szókimondó női szerep ''operett''ekben. Ének- és tánckészséget is követelő ''szerepkör. Az operettszínpadon a tükördramaturgia segítségével jellemzett vidám – néha komikus – leányszereplő, a táncoskomikus párja, pl. Stázi ([[Kálmán Imre]]: A csárdáskirálynő); Valencienne ([[Lehár Ferenc]]: A víg özvegy); Mi (Lehár F.: A mosoly országa). A revüoperettben a szerepkör elsőrendűvé emelkedett (szubrett-primadonna) a primadonnaszerepben is megkövetelt tánctudás miatt, pl. Daisy Parker ([[Ábrahám Pál]]: Bál a Savoyban).'' |
||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{Portál|zene||opera}} |
{{Portál|zene||opera}} |
||
==Források== |
|||
*Színházi lexikon, Gondolat kiadó, Budapest 1969. |
|||
*[http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz24/573.html Magyar Színházművészeti Lexikon] |
|||
[[Kategória:Operával kapcsolatos fogalmak]] |
[[Kategória:Operával kapcsolatos fogalmak]] |
||
[[Kategória:Hangfajok]] |
[[Kategória:Hangfajok]] |
||
A lap 2019. október 25., 19:19-kori változata
A szubrett (franciául soubrette = szobalány, komorna, szolgálólány; később a szót csak a színházi szerepre használták) egy női karakterszerep, mely legfőképpen az operában és az operettben népszerű. A karakter általában élénk, furfangos, hamiskás és komikus. Ellentétben áll a primadonnával, aki általában a szubrett úrnője és a bonviván szerelmese. A karakter a commedia dell’artéből származik. Fiatal, talpraesett, szókimondó női szerep operettekben. Ének- és tánckészséget is követelő szerepkör. Az operettszínpadon a tükördramaturgia segítségével jellemzett vidám – néha komikus – leányszereplő, a táncoskomikus párja, pl. Stázi (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő); Valencienne (Lehár Ferenc: A víg özvegy); Mi (Lehár F.: A mosoly országa). A revüoperettben a szerepkör elsőrendűvé emelkedett (szubrett-primadonna) a primadonnaszerepben is megkövetelt tánctudás miatt, pl. Daisy Parker (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban).
Ma a karaktert kizárólag zenés színdarabok szerepeiben használják, egyike a négy híres karakternek (primadonna, bonviván, szubrett és táncoskomikus). Tipikus szubrett Suzanne Mozart Figaro házassága c. operájában. A szubrett hangfekvése általában szoprán, vagy mezzoszoprán.
További klasszikus példák szubrettre:
- Mozart, A varázsfuvola: Papagena
- Mozart, Così fan tutte: Rosina
- Mozart, Szöktetés a szerájból: Blonde
- Lortzing, Cár és ács: Marie
- Offenbach, Hoffmann meséi: Olympia
- Purcell, Dido és Aeneas: Belinda
Források
- Színházi lexikon, Gondolat kiadó, Budapest 1969.
- Magyar Színházművészeti Lexikon