„Újperzsa nyelv” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0
135. sor: 135. sor:
*Szótár : [[Internet Archive|archive.org]]/details/perzsa
*Szótár : [[Internet Archive|archive.org]]/details/perzsa
* {{forrásnyelv|angol}} [http://www.farsisites.com Perzsa vonatkozású honlapok gyűjteménye – Farsi Sites Directory Project]
* {{forrásnyelv|angol}} [http://www.farsisites.com Perzsa vonatkozású honlapok gyűjteménye – Farsi Sites Directory Project]
* {{forrásnyelv|angol}} [http://www.learn-persian.com Ingyenes perzsa oktatóprogram]
* {{forrásnyelv|angol}} [https://web.archive.org/web/20190513203918/http://learn-persian.com/ Ingyenes perzsa oktatóprogram]
* {{forrásnyelv|angol}} [http://www.ariadic.com AriaDic Persian / perzsa – angol szótár kiejtéssel]
* {{forrásnyelv|angol}} [http://www.ariadic.com AriaDic Persian / perzsa – angol szótár kiejtéssel]



A lap 2019. szeptember 18., 15:45-kori változata

Perzsa
فارسی
BeszélikIrán, Afganisztán, Tádzsikisztán, környező országok
TerületEurázsia
Beszélők száma120 000 000 fő
Nyelvcsaládindoeurópai
   indoiráni
    iráni
     nyugati iráni
      délnyugati iráni
Írásrendszerperzsa ábécé
Hivatalos állapot
HivatalosIrán, Afganisztán, Tádzsikisztán
Nyelvkódok
ISO 639-1fa
ISO 639-2fas (T)per (B)
A Wikimédia Commons tartalmaz فارسی témájú médiaállományokat.
A perzsa nyelv (fárszi, dari, tádzsik) elterjedése

A perzsa nyelv (más néven: fárszi nyelv; perzsául: فارسی) az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán az iráni nyelvek csoportjába tartozik. Megkülönböztetünk óperzsa, középperzsa (pehlevi) és újperzsa nyelvet. A mai modern perzsa valamely középperzsa nyelvjárásból alakult ki, azonban a középperzsa-óperzsával való viszonya nem teljesen tisztázott. Az újperzsát Iránban (régebbi neve: Perzsia) közel 70 millióan beszélik. A Kr. u. 7. században bekövetkezett arab hódítás következtében sok arab szó került a nyelvbe. Szintén az újperzsa nyelv területileg elkülönült változatai (nyelvjárásai) a cirill betűkkel írt tádzsik, valamint az Afganisztánban beszélt dari.

A perzsa nyelv az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan flektáló, azaz hajlító nyelv, jóllehet, a képzőrendszer révén mutat némi agglutináló jelleget is.

Írás és kiejtés

A mai perzsa általában arab betűkkel, az arab ábécé egy némileg módosított változatát alkalmazva íródik (több betűvel, mint a klasszikus arab, és az ejtés is eltér). Mivel az arab ábécé a rövid magánhangzókat nem jelöli írásban, ezeket véglegesen a mondatbeli összefüggés határozza meg, ami a megértést megnehezíti. Vannak hangzók, melyeket többféle betű is jelölhet. Bár a kiejtésben a rövid-hosszú magánhangzók közötti különbség eltűnt, az írás még mindig ezt tükrözi.

A perzsának létezik latin betűs ábécéje is, amelyet a nemzetközi átírásban használnak. Ez a következő betűkből áll: a, â, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, š, t, u, v, x, y, z. A hat magánhangzó (a, â, e, i, o, u) közül az a rövid magyar á-nak, az â a magyar a-hoz közelítő nyílt o-nak felel meg (a klasszikus perzsában hosszú á volt), az e rövid zárt e, az i, o, u pedig ugyanúgy hangzik, mint a magyarban. A mássalhangzók közül a c magyar cs-nek felel meg, a j magyar dzs hangot jelöl, q leginkább a francia „raccsoló” r-hez hasonlítható, csak zöngétlen, az s ejtése magyar sz, a š hangértéke magyar s, míg az x erős magyar h-nak hangzik, mint a ch a Bach, pech szavakban; a többi mássalhangzót ugyanúgy ejtik, mint a magyarban. Ritkán előfordulnak a perzsában hosszú mássalhangzók is, amelyeket hosszan is ejtenek, mint a magyarban vagy az olaszban.

A hangsúly általában az utolsó szótagra esik, mint a franciában. A hangsúlytalan a hangot gyakran gyengébben (elmosódottan) ejtik.

Nyelvtan

Szerkezet

A szórend általában alany–tárgy–határozó(k)–állítmány, a kötetlen köznyelvben azonban teljesen szabad is lehet.

Főnév

A mai perzsa nyelv a magyarhoz hasonlóan nem ismer nyelvtani nemet. A törökhöz hasonlóan csak határozatlan névelőt ismer. Alapállapotban a főnév határozott, tehát pl. a ketâb szó jelentése egyaránt 'könyv' és 'a könyv'. Határozatlanná tenni kétféleképpen lehet: ketâb-i vagy yek ketâb (köznyelvben a kettő kombinációja, a yek ketâb-i is előfordul).

A perzsa ötféle többes számot ismer, ebből három az arabból került át. A -hâ végződés eredetileg csak élettelen tárgyak többes száma volt, az élőlényeké -ân, de mára a -hâ gyakran használatos élőkre is. Az -in, illetve az -ât az arabból átkerült hímnemű, illetve nőnemű szavak többes száma. Ezeknél is előfordul, hogy helyette a -hâ vagy (csak élőknél) az -ân többes számot használják. Az ötödik fajta többes szám az ún. tört többes, olyan szavaké, amik arabból kerültek át az ottani, tört többes számukkal együtt.

Melléknév

A melléknév mindig egyes számban van, kivéve, ha a mondat alanya, például a fehér ruha, de: a fehérek bepiszkolódtak. Sok melléknév határozóként is szerepelhet.

A melléknév lehet a mondat jelzői állítmánya, és szerepelhet jelzős szerkezetben. Ha jelző, nem egyeztetjük a jelzettel (kivéve pár arab átvétel), és a jelzett után áll (beszélt nyelvben előtte is állhat).

Fokozása: -tar illetve tarin, pl: bozorg: nagy, bozorgtar: nagyobb, bozorgtarin: legnagyobb. A felsőfokú a többivel ellentétben megelőzi a jelzettet.

A perzsa egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a jelzőt a főnévhez tapadó -e (ha a főnév magánhangzóra végződik, akkor -ye) képzővel kapcsolja (ez a modern indoeurópai nyelvekben meglévő birtokos elöljárószónak felel meg, például angol of, spanyol de, stb.). Példa: ab „víz”, garm „meleg” → ab-e garm „meleg víz” (szó szerint: „vize a melegnek”). Ennek az -e-nek a neve ezafe.

A tulajdont jelző névmásokat a személyes névmás fejezi ki, például az én ruhám.

Személyes névmások

A perzsában, akárcsak a magyarban, a személyes névmás elhagyható. Általában egyforma az alanyesetben, tárgyesetben és birtokos esetben. Az egyes szám első személyben használt tárgyeseti man rā néha marā-ra rövidül a beszéd során.

Rendes alakok
Személy Egyes Többes
1. man
2. to šomā
3. u ānhā (csak nem emberek, de köznyelvben az is lehet)
ishān (csak emberek, választékos)

Igék

A perzsa nyelv jellegzetessége, hogy az igéknek két tövük van: a múlt idejű, valamint a jelen idejű tő. A főnévi igenév végződése az -an, amely a múlt idejű tőhöz járul. Például a kardan „csinálni” ige múlt idejű töve kard-, jelen idejű töve kon-.

Az igeragozás megkülönböztet folyamatos, illetve befejezett aspektust, kijelentő módot, kötőmódot és felszólító módot. Jellegzetesség, hogy az ige bizonyos tulajdonságait (aspektus, mód) az eléje tett képzővel (prefixummal) módosíthatják. A klasszikus nyelvben a mi- képző a cselekvés folyamatosságát, míg a be- képző a befejezettséget jelentette, mára azonban az utóbbi a kötőmódot jelzi. A számos indoeurópai nyelvhez hasonlóan sok igeidőt segédigével képeznek. Az igék ragjai – a magyarhoz hasonlóan – minden esetben különbözőek, ezért a személyes névmások használata opcionális. További jellegzetessége, akárcsak a többi indoiráni nyelvben, hogy számos igei kifejezést főnév+segédige szerkezettel képeznek, azaz, míg más nyelvekben sokszor önálló igét használnak az adott cselekvés kifejezésére, a perzsában ezt körülírással fejezik ki. Például: goftogu „beszélgetés” és kardan „csinálni” → goftogu kardan „beszélgetni” („beszélgetést csinálni”).

Példa igeragozásra

  • kardan, „csinálni” (jelen idejű tő: kon-, múlt idejű tő: kard-)
    • jelen idő: mikonam, mikoni, mikonad, mikonim, mikonid, mikonand.
    • múlt idő: kardam, kardi, kard, kardim, kardid, kardand.
  • létige (jelent idejű tő: hast-, múlt idejű tő: bud-)
    • jelen idő: hastam, hasti, (h)ast/e, hastim, hastid, hastand.
    • múlt idő: budam, budi, bud, budim, budid, budand.

A tagadás

A tagadás az ige elé tett na-, a mi- képző előtt ne- („nem, ne”) szócskával történik. Példák:

  • Didam-et. „Láttalak téged” / Na-didam-et. „Nem láttalak téged.”
  • Farsi yad migirim. „Perzsául tanulunk.” / Farsi yad ne-migirim. „Nem tanulunk perzsául.”

Nyelvi példák

Példaszöveg

Idézet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából (kiejtés):

„Tamâm-e afrâd-e bašar âzâd be-donyâ miyâyand va az lehâz-e heisiyat-o hoquq bâham barâbarand. Hame dârâ-ye aql-o vejdân mibâšand va bâyad nesbat be-yekdigar bâ ruh-e barâbari raftâr konand.”

(„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”)

Példa társalgásra

  • Salâm, dust-e man! – Szervusz, barátom!
  • Salâm! Esm-e to ci e? – Szervusz! Mi a neved? (szó szerint: „név-nak/nek-te-mi-van”)
  • Esm-e man Ahmad e. – A nevem Ahmad (szó szerint: „név-nak/nek-én-Ahmad-van”).
  • Esm-e man Marta'st – A nevem Márta (ha a név magánhangzóra végződik, az ast alak használatos, amely összevonódik vele).
  • Ci mikonid? – Mit csináltok?
  • Mâ bâ ham be farsi goftogu mikonim – Perzsául beszélgetünk egymással (szó szerint: „mi-val/vel-egymás-ban/ben-perzsa-beszélgetés-csinálunk”).

Számok

A számok perzsául 1-től 10-ig: 1 yek, 2 do, 3 se, 4 câr, 5 panj, 6 šiš, 7 haft, 8 hašt, 9 noh, 10 dah.

A számok után a főnevet nem tesszük többesszámba, ahogy a magyarban se, de ellentétben a legtöbb indoeurópai nyelvvel. A yek egyben határozatlan névelő is, mint a magyarban.

Ismertebb előadók ezen a nyelven

Nyomtatott forrás

  • A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999.

Külső hivatkozások

Tekintsd meg a Wikipédia újperzsa nyelvű változatát!