„Kammerer Ernő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Kategória cseréje alkategóriára |
a →Források: Ezaz |
||
| 61. sor: | 61. sor: | ||
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (1896–1901)]] |
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (1896–1901)]] |
||
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (1901–1905)]] |
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (1901–1905)]] |
||
[[Kategória:Országgyűlési képviselők]] |
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (1910–1918)]] |
||
[[Kategória:1856-ban született személyek]] |
[[Kategória:1856-ban született személyek]] |
||
[[Kategória:1920-ban elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1920-ban elhunyt személyek]] |
||
A lap 2019. szeptember 16., 21:20-kori változata
| Kammerer Ernő | |
| Született | 1856. november 7. Hékútpuszta |
| Elhunyt | 1920. augusztus 3. (63 évesen) Koppányszántó |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Koppányszántó[1] |
| A Szépművészeti Múzeum igazgatója | |
| Hivatali idő 1901 – 1914 | |
| Előd | nem volt |
| Utód | Petrovics Elek |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nemes Kammerer Ernő (Hékútpuszta, 1856. november 7. – Koppányszántó, 1920. augusztus 3.) jogász, történész, országgyűlési képviselő, 1901–1914 között a Szépművészeti Múzeum első igazgatója.
Élete
Osztrák nemesi családban született Kammerer Gusztáv uradalmi intéző (1818–1886) és Nesztor Ernesztina fiaként.[2] Két öccse volt, Gusztáv és Iván. A család eleinte Hékúton lakott, majd Koppányszántóra költözött, ahol a családfő uradalmi intéző helyett már bérlő volt.[2] Kammerer Ernő a Budapesti Egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaság irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887–1905 között a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselő volt a Tolna megyei Szakcsi kerületben. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.
1905–1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a pincehelyi kerület választotta meg képviselővé.
Elismerései
- III. osztályú vaskorona-rend az ezredévi kiállítás tanügyi csoportjának létrehozásában kifejtett tevékenységéért
- Szent István-rend kiskeresztje
- 2006 Koppányszántón avatták fel sírkápolnáját[3]
Művei
- 1886/1890 Magyarországi török kincstári defterek I-II. Budapest. (tsz. Velics Antal)
- 1893 Adat a végek viszonya történetéhez. Történelmi Tár.
- 1895 A Zichy-család okmánytára VIII.
- 1897 A herceg Esterházytól átvett képeknek jegyzéke. Budapest. (társszerző)
- 1898 A festészet fejlődéséről Magyarországban. Budapest.
- 1906 A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett levelei I. Budapest.
Jegyzetek
- ↑ https://funiq.hu/2738-kammerer-ern%C5%91-s%C3%ADreml%C3%A9ke-kopp%C3%A1nysz%C3%A1nt%C3%B3
- ↑ a b Dobos Gyula: Kammerer Ernő (1856–1920): 150 éve született a jogásznak készülő politikus, történész, intézményvezető. Honismeret, XXXIV. évf. 3. sz. (2006) 50–55. o. Hozzáférés: 2019. február 22.
- ↑ muemlekem.hu
Források
- K. Németh András 2002: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól. A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 24, 275-303.
- szepmuveszeti.hu[halott link]
- helyismeret.hu
- Sturm Albert: Országgyűlési Almanach. Budapest.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
|
Ez a társadalomkutatóról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |