„Kammerer Ernő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14)
→‎Források: Kategória hozzáadása
57. sor: 57. sor:
[[Kategória:Jogászok]]
[[Kategória:Jogászok]]
[[Kategória:Magyar történészek]]
[[Kategória:Magyar történészek]]
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (1887–1892)]]
[[Kategória:Országgyűlési képviselők]]
[[Kategória:Országgyűlési képviselők]]
[[Kategória:1856-ban született személyek]]
[[Kategória:1856-ban született személyek]]

A lap 2019. szeptember 16., 21:15-kori változata

Kammerer Ernő
Született1856. november 7.
Hékútpuszta
Elhunyt1920. augusztus 3. (63 évesen)
Koppányszántó
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1905. január 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
SírhelyeKoppányszántó[1]
A Szépművészeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő
1901 1914
Elődnem volt
UtódPetrovics Elek
SablonWikidataSegítség

Nemes Kammerer Ernő (Hékútpuszta, 1856. november 7.Koppányszántó, 1920. augusztus 3.) jogász, történész, országgyűlési képviselő, 1901–1914 között a Szépművészeti Múzeum első igazgatója.

Élete

Osztrák nemesi családban született Kammerer Gusztáv uradalmi intéző (1818–1886) és Nesztor Ernesztina fiaként.[2] Két öccse volt, Gusztáv és Iván. A család eleinte Hékúton lakott, majd Koppányszántóra költözött, ahol a családfő uradalmi intéző helyett már bérlő volt.[2] Kammerer Ernő a Budapesti Egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaság irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887-1905 között a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselő volt a Tolna megyei Szakcsból. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.

1905-1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a pincehelyi kerület választotta meg képviselővé.

Elismerései

  • III. osztályú vaskorona-rend az ezredévi kiállítás tanügyi csoportjának létrehozásában kifejtett tevékenységéért
  • Szent István-rend kiskeresztje
  • 2006 Koppányszántón avatták fel sírkápolnáját[3]

Művei

Jegyzetek

Források