„Paolo Veronese” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
A zenészek a nagykép kinagyított része, ne beszéljünk két képről
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
23. sor: 23. sor:
[[Fájl:Veronese Tiziano Tintoretto.jpg|bélyegkép|200px|''A nagy triász'']]
[[Fájl:Veronese Tiziano Tintoretto.jpg|bélyegkép|200px|''A nagy triász'']]


''A nagy triász'' című képén Paolo Veronese és művész kollégái mint muzsikusok láthatók. Balra ''Veronese'' ''viola da bracció''n játszik, jobbra Tiziano nagybőgőn, Tintoretto pedig Veronese mögött áll. A kép részlet ''A kánai menyegzőből'' ([[1563]]).
Paolo Veronese és művész kollégái mint muzsikusok láthatók a nagyméretű kép előterében. Balra ''Veronese'' ''viola da bracció''n játszik, jobbra Tiziano nagybőgőn, Tintoretto pedig Veronese mögött áll. Részlet ''A kánai menyegzőből'' ([[1563]]).


Az [[1571]]-es [[Oszmán Birodalom|oszmán-törökök]] felett aratott győzelem nagy jelentőséggel bírt a keresztények és Velence számára, e győzelemnek a festők által való megéneklése kívánatos volt az egyház vezetői részéről. Többen is megfestették a győztes tengeri csata emlékét, Veronese ''[[Lepantói csata]]'' c. képén állított emléket a [[kereszténység]] győzelmének.
Az [[1571]]-es [[Oszmán Birodalom|oszmán-törökök]] felett aratott győzelem nagy jelentőséggel bírt a keresztények és Velence számára, e győzelemnek a festők által való megéneklése kívánatos volt az egyház vezetői részéről. Többen is megfestették a győztes tengeri csata emlékét, Veronese ''[[Lepantói csata]]'' c. képén állított emléket a [[kereszténység]] győzelmének.

A lap 2019. július 28., 16:56-kori változata

Paolo Veronese
önarckép
önarckép
SzületettPaolo Caliari
1528[1][2]
Verona[2]
Elhunyt

Velence[2]
Állampolgárságavelencei
HázastársaElena Badile
Gyermekei
  • Carlo Caliari
  • Gabriele Caliari
Foglalkozása
  • festőművész
  • rajzoló
  • belsőépítész
SírhelyeSan Sebastiano
Paolo Veronese aláírása
Paolo Veronese aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Veronese témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Perszeusz és Androméda (1578 körül)

Paolo Veronese (született Caliari) (Verona, 1528 – Velence, 1588. április 19.) olasz festő, akinek alkotásai reprezentálják Tiziano és Tintoretto munkásságával együtt a velencei reneszánsz aranykorát.

Életpályája

Veronai kőfaragó fiaként látta meg a napvilágot Paolo Caliari néven, ragadványnevét festő korában kapta szülővárosáról, s ezen a néven vált ismertté.

Veronában első mestere nagybátyja, Antonio Badile[7] volt, de nála sokkal erősebben hatott rá az észak-olasz manierizmust képviselő Domenico Brusasorci.[8] Első ránk maradt képei még Badile hatását mutatják, ezek az ún. Bevilacqua-Lazise oltárkép (1548) és a budapesti Szépművészeti Múzeumban található Férfiképmás. A mantovai dómba festett Szt. Antal megkísértése c. képe Michelangelo stílusa iránti érzékenységét bizonyítja. 1553-tól a velencei Dózsepalotában festett művei, pl. a Villámokat szóró Jupiter a merész alulnézeteket (sotto in sù) alkalmazó manierista ízlés velencei elterjedéséről tanúskodnak.

Művészete

Veronese bibliai jeleneteket ábrázoló freskókat, táblaképeket festett, amelyek elsősorban egyházi épületek enteriőrjét díszítették. Nagyméretű kompozícióin a korabeli velencei polgárok nagy tömegeit ábrázolta, leghíresebb a Kánai menyegző, amely I. Napóleon francia császár itáliai uralgásának ideje óta a Louvre gyűjteményét gazdagítja. Eredetileg e kép 1563 óta a San Giorgio Maggiore-kolostor ebédlőjét díszítette, innen vitette Napóleon a Louvre-ba. 1815-ben, a Bourbon-ház restaurációja után a francia király visszaadta volna, de a szállítók annyira megijedtek a kép nagy méretétől, hogy helyette inkább egy kisebb méretű Lebrun-képet hoztak Itáliába.

A Kánai menyegző c. képbe beleszerkesztette Veronese Velence előkelő, gazdag polgárait, s a szolgákat is, a festőket is muzsikusok képében. Az Úr asztala előtt Veronese, Tiziano és Tintoretto hangszereken játszik, így örökítette meg Veronese a nagy velencei festő-triászt.

A kánai menyegző (1563)
A nagy triász

Paolo Veronese és művész kollégái mint muzsikusok láthatók a nagyméretű kép előterében. Balra Veronese viola da bracción játszik, jobbra Tiziano nagybőgőn, Tintoretto pedig Veronese mögött áll. Részlet A kánai menyegzőből (1563).

Az 1571-es oszmán-törökök felett aratott győzelem nagy jelentőséggel bírt a keresztények és Velence számára, e győzelemnek a festők által való megéneklése kívánatos volt az egyház vezetői részéről. Többen is megfestették a győztes tengeri csata emlékét, Veronese Lepantói csata c. képén állított emléket a kereszténység győzelmének.

Következő nagy képét a „SS. Giovanni e Paolo” kolostor rendelte tőle az Utolsó vacsora témában, de ebből botrány lett, és perbe fogta a festőt az inkvizíció, mert helytelenítették zenészek, részegek, kurtizánok, kutyák, bolondok, német alabárdosok megjelenítését. Veronese a művészek szabadságára próbált hivatkozni és Michelangelo Utolsó ítéletére a Sixtus-kápolnában. A törvényszéket nem sikerült meggyőznie a festőnek, abban maradtak, hogy Veronese vegye le a képről a nem kívánatos alakokat. Veronese nem változtatott a festményen, inkább az Utolsó vacsora cím helyett Lakoma Lévi házában címet adta a műnek. Ezen cím alatt őrzik ma is az Akadémiai Képtárban, Velencében.[9]

Leginkább egyházi és biblikus képeket festett Veronese, de vannak arcképei és mitológiai tárgyú képei is. Egyik legerotikusabb és leghumorosabb képe A meglepett Vénusz és Mars című, Vénusz épp csábítójával, Marssal készül szeretkezni, amikor benéz szobájukba egy ló, ettől mindketten meglepődnek.

Veronese képeinek tereit gyakran építészeti[10] kulisszákkal tagolja, kompozícióinak minden részlete fontos, nem egyetlen motívumra épít. A fény és a kiegészítő színek használata elébünk varázsolja azt a 16. századi Velencét, amelyet az akkor élők láttak, amilyennek látták ők magukat. A velencei festők nélkül nem ismernénk igazán Velence aranykorát, s ebben nagy része van Veronese művészetének.

Művei (válogatás)

A szerelem allegóriája, Mars és Vénusz
  • Férfiképmás (1550 körül, olaj-vászon, 120x102 cm) (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)
  • Agostino Barrarigo képmása (olaj-vászon, 601x48 cm) (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)[11]
  • Villámokat szóró Jupiter (1553) (Louvre, Párizs)
  • Szent Család (1555-56 körül) (Ermitázs, Szentpétervár)
  • Dávid felkenése (1550-es évek második fele) (Kunsthistorisches Museum, Bécs)
  • Eszter Ahasvérus előtt (Uffizi, Firenze)
  • A 12 éves Jézus a templomban (Prado, Madrid)
  • Angyali üdvözlet (olaj-vászon, 143x291 cm) (Uffizi, Firenze)
  • A kánai menyegző (1563, olaj-vászon, 666×990 cm) (Louvre, Párizs)
  • Emmausi lakoma (1560–70) (Louvre, Párizs)
  • Lakoma Simon farizeus házánál (1560-70) (Louvre, Párizs)
  • Kánai menyegző (Gemeldegalerie, Drezda)
  • Krisztus a Getsemáni kertben (1570-es évek eleje) (Brera, Milánó)
  • Gergely pápa lakomája (1572) (Monte Berico, Vicenza)
  • A lepantói csata (1572 körül, olaj, vászon, 169x137 cm (Akadémiai Képtár, Velence)
  • Lakoma Lévi házában (1573, fa, 555x1280 cm) (Akadémiai Képtár, Velence)
  • A meglepett Vénusz és Mars (1575) (Galleria Sabanda, Torino)
  • Mózes megtalálása (1580 körül) (Prado, Madrid)
  • Keresztrefeszítés (1582 körül, olaj, vászon, 245x420 cm) (Uffizi, Firenze)
  • Velence allegóriája (Szépművészeti Múzeum, Budapest)[12]
  • Velence apoteózisa c. freskó (1585) (Sala del Maggiore Consiglio mennyezete)
  • Szent Jusztina mártíriuma (olaj, vászon, 103x113 cm) (Uffizi, Firenze)
  • A Szent Család Szent Borbálával (olaj, vászon, 86x182 cm) (Uffizi, Firenze)
  • Szent Ágota megkoronázása (olaj, vászon, 20x18 cm) (Uffizi, Firenze)
  • Az Erő és Bölcsesség allegóriája
    Az Erő és Bölcsesség allegóriája
  • Magdalena
    Magdalena
  • Isaac
    Isaac
  • Judith
    Judith
  • Szent Ágota
    Szent Ágota
  • Jézus keresztelője
    Jézus keresztelője
  • Lucretia
    Lucretia
  • Férfiportré
    Férfiportré
  • Alessandro Vittoria
    Alessandro Vittoria
  • Daniele Barbaro, (1561–1565)
    Daniele Barbaro, (1561–1565)
  • Az Igazság (Iustitia) és a Mértékletesség allegóriája
    Az Igazság (Iustitia) és a Mértékletesség allegóriája
  • Férfiportré
    Férfiportré
Velence apoteózisa (1585)

Források

  • Művészeti lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1968. Végh János: Paolo Veronese, lásd 671-675. o.
  • Az érett reneszánsz. (Historia del Arte, tomo 6.) Budapest : Corvina, 1986. Paolo Veronese lásd 116-122. o. ISBN 963-13-2250-5

További információk

  • Urbach Zsuzsaː Tiziano, Tintoretto, Veronese; Képzőművészeti Alap, Bp., 1966 (Az én múzeumom)
  • Tengeri csaták. A festői látásmód Veronese, Turner és Kandinszkij művészetében Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006. február 1–2006. március 15.; kiállításrend. Tóth Ferenc, katalógusszerk. Tatai Erzsébet; Szépművészeti Múzeum, Bp., 2006 (Géniuszok és remekművek)

Jegyzetek

  1. ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
  2. ↑ a b c https://rkd.nl/explore/artists/80585
  3. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  4. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  7. ↑ A. Badile (1516 k. – 1560) veronai arcképfestő, néhány oltárképet is festett.
  8. ↑ Domenico Brusasorci (1516 k. – 1567) a veronai Brusasorci del Ricci v. Ricco művészcsalád egyik jeles képviselője, híres műve pl. a veronai Casa Ridolfi számára festett freskósorozata, amelyen VII. Kelemen pápa és V. Károly lovasfelvonulását ábrázolja, amint a kék ég alatt hatalmas lovakon gigantikus alakokként vonulnak.
  9. ↑ A kihallgatási jegyzőkönyvet közli: Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Szerk.: Poór János. Osiris Kiadó, Budapest, 2000
  10. ↑ legnagyszerűbb villadekorációját a Trevisóhoz közeli Maserben, a Palladio által épített Barbaro-villa termeinek freskódíszítésében, 1561-ben alkotta
  11. ↑ A két magyarországi Veronese portrét lejegyezve lásd Garas Klára: Olasz reneszánsz portrék. Budapest : Corvina, 1981 ISBN 963-13-1030-2 44-45. t.
  12. ↑ Lejegyezve: Művészeti lexikon, 1968. 4. köt. i. m. 674. o.

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paolo_Veronese&oldid=21560339”