„Ujgur nyelv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
tőszámnevek |
alaktan tovább |
||
| 55. sor: | 55. sor: | ||
A mai ujgur nyelv kialakulásához jelentősen hozzájárult az irodalmi [[csagatáj nyelv]]{{Wd|Q36831}}, emellett fejlődésére hatottak a kelet-belső-ázsiai [[kazak nyelv|kazak]], [[kirgiz nyelv|kirgiz]] és [[üzbég nyelv]]járások, valamint az [[iráni nyelvek]] és a [[kínai nyelv|kínai]]. Magánhangzórendszerében nyolc hang található meg, ezek: ''a, ɛ, e, i, o, ö, u, ü''. Sajátossága, hogy – az üzbéghez hasonlóan – az ujgur nyelv hangkészletéből kikopott a török nyelvekre jellemző veláris ''ï'', valamint a törökségi magánhangzó-harmónia felborulásával járó ''a > ȧ/e'' és ''u > u̇/ü'' hangváltozás. A mássalhangzó-rendszer területén a törökségi szókezdő ''k'' és ''t'' zárhangot ''č'' réshang váltotta fel, magánhangzóközi állásban pedig a ''k > šk'' és ''t > št'' változás figyelhető meg. Az ujgur nyelv huszonhat mássalhangzója közül speciálisabbak a veláris ''q'', a palatális ''k'', az ''x'' és a ''h'' hang, valamint a tiszta ''ng'' ejtésű ''ŋ'', |
A mai ujgur nyelv kialakulásához jelentősen hozzájárult az irodalmi [[csagatáj nyelv]]{{Wd|Q36831}}, emellett fejlődésére hatottak a kelet-belső-ázsiai [[kazak nyelv|kazak]], [[kirgiz nyelv|kirgiz]] és [[üzbég nyelv]]járások, valamint az [[iráni nyelvek]] és a [[kínai nyelv|kínai]]. Magánhangzórendszerében nyolc hang található meg, ezek: ''a, ɛ, e, i, o, ö, u, ü''. Sajátossága, hogy – az üzbéghez hasonlóan – az ujgur nyelv hangkészletéből kikopott a török nyelvekre jellemző veláris ''ï'', valamint a törökségi magánhangzó-harmónia felborulásával járó ''a > ȧ/e'' és ''u > u̇/ü'' hangváltozás. A mássalhangzó-rendszer területén a törökségi szókezdő ''k'' és ''t'' zárhangot ''č'' réshang váltotta fel, magánhangzóközi állásban pedig a ''k > šk'' és ''t > št'' változás figyelhető meg. Az ujgur nyelv huszonhat mássalhangzója közül speciálisabbak a veláris ''q'', a palatális ''k'', az ''x'' és a ''h'' hang, valamint a tiszta ''ng'' ejtésű ''ŋ'', |
||
== Alaktana == |
== Alaktana és mondattana == |
||
Az ujgur az agglutináló nyelvek közé tartozik. Az alábbi táblázat a névszóragozás főbb eseteit mutatja be. |
Az ujgur az agglutináló nyelvek közé tartozik. Az alábbi táblázat a névszóragozás főbb eseteit mutatja be. |
||
| 74. sor: | 74. sor: | ||
A birtokos személyragozás más törökségi nyelvek mintázatát követi: ''qiz'' ’lány’; ''qizim'' ’lányom’; ''qiziŋ'' ’lányod’; ''qizi'' ’lánya’; ''qizimiz'' ’lányunk’; ''qiziŋlar'' ’lányotok’; ''qizi'' ’lányuk’. Megjegyzendő, hogy a többes szám második esetében megkülönböztetik a formálisabb, magázó ragozást: ''qiziŋiz'' ’az ön lánya’. A melléknevek középfokát a ''-raq, -rek'' toldalékkal fejezik ki: ''qara'' ’fekete’ → ''qararaq'' ’feketébb’; ''qimnet'' ’drága’ → ''qimnetrek'' ’drágább’. A felsőfokot az ''ɛŋ'' prefixummal képzik: ''ɛŋ qara'' ’legfeketébb’, ''ɛŋ qimnet'' ’legdrágább’. A melléknévvel kifejezett jelentés nyomatékosítására gyakran élnek a más török nyelvekre is jellemző részleges kettőzéssel, például ''qattiq'' ’kemény’ → ''qap-qattiq'' ’nagyon kemény’. |
A birtokos személyragozás más törökségi nyelvek mintázatát követi: ''qiz'' ’lány’; ''qizim'' ’lányom’; ''qiziŋ'' ’lányod’; ''qizi'' ’lánya’; ''qizimiz'' ’lányunk’; ''qiziŋlar'' ’lányotok’; ''qizi'' ’lányuk’. Megjegyzendő, hogy a többes szám második esetében megkülönböztetik a formálisabb, magázó ragozást: ''qiziŋiz'' ’az ön lánya’. A melléknevek középfokát a ''-raq, -rek'' toldalékkal fejezik ki: ''qara'' ’fekete’ → ''qararaq'' ’feketébb’; ''qimnet'' ’drága’ → ''qimnetrek'' ’drágább’. A felsőfokot az ''ɛŋ'' prefixummal képzik: ''ɛŋ qara'' ’legfeketébb’, ''ɛŋ qimnet'' ’legdrágább’. A melléknévvel kifejezett jelentés nyomatékosítására gyakran élnek a más török nyelvekre is jellemző részleges kettőzéssel, például ''qattiq'' ’kemény’ → ''qap-qattiq'' ’nagyon kemény’. |
||
Igerendszerének egyik legfontosabb sajátossága az összetett igék használata, például ''turup turmaq'' ’megvárni’ (''turup'' ’állva’ + ''turmaq'' ’állni’), ''išlɛp čiqarmaq'' ’létrehozni’ (''išlɛp'' ’dolgozva’ + ''čiqarmaq'' ’kihozni, kiszállítani’), ''ravan bolmaq'' ’útra kelni’ (''ravan'' ’induló, menő’ + ''bolmaq'' ’lenni’). |
Igerendszerének egyik legfontosabb sajátossága az összetett igék használata, például ''turup turmaq'' ’megvárni’ (''turup'' ’állva’ + ''turmaq'' ’állni’), ''išlɛp čiqarmaq'' ’létrehozni’ (''išlɛp'' ’dolgozva’ + ''čiqarmaq'' ’kihozni, kiszállítani’), ''ravan bolmaq'' ’útra kelni’ (''ravan'' ’induló, menő’ + ''bolmaq'' ’lenni’). Igeragozásuk egyik sajátossága öt múlt idejű esetragozás. Ezek közül a leggyakrabban használt a határozott múlt, ahol a ''-di, -du, -ti, -tu'' esetragok az igető és a személyrag közé ékelődnek be: ''kɛldim'' ’jöttem’, ''kɛldiŋ'' ’jöttél’, ''kɛldi'' ’jött’ stb. A lezárt múltat, amelyet abban az esetben használnak, amikor az ige által kifejezett cselekvést, történést követően hosszabb idő telt el, a ''-yan, -gɛn, -qan, -qɛn'' esetragok jelzik, itt a személyragozás helyett a személynévmás kitétele jelzi az alanyt: ''mɛn körgɛn'' ’én láttam (régen)’. Utóbbi szerkezethez járulhat a ''-du'' rag, valamint a személynévmás is a szerkezet végére kerül, ezzel a múlt idejű cselekvés körüli kételyt, bizonytalanságot fejezik ki: ''körgɛndumɛn'' ’talán láttam, mintha láttam volna’. A hagyományosabb elbeszélő múltat a ''-pti-, -ptu-'' affixummal és szintén a személyragként hátravetett személynévmással képezik: ''yeziptimɛn'' ’írám, írék’. A múltbeli cselekvés intenzitását, gyakoriságát az egyébként a jövő idejű ragozásra jellemző ''-ar, -er'' raggal és a létige (''emɛk'', ’lenni’) ragozott alakjával fejezik ki, a szerkezetet gyakran összevonják: ''yazar edim > yazattim'' ’írogattam, irkáltam’. A jelen idő jelei az igető és a szóvégi személyrag közé ékelődő ''-a, -ɛ, -j'': ''oqujmɛn'' ’olvasok’, ''oqujsɛn'' ’olvasol’ stb. |
||
Az ujgur nyelv szórendje szigorú. Jelzős szerkezetekben a jelző minden esetben megelőzi a jelzett szót: ''qizil'' ’piros, vörös’, ''saqal'' ’szakáll’ > ''qizil saqal'' ’vörös szakáll’. A mondat szórendje az SOV mintát követi, azaz a mondat vagy tagmondat az igével zárul. |
|||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
A lap 2019. július 17., 21:03-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Ujgur nyelv ئۇيغۇرچە / ئۇيغۇر تىلى | |
| Terület | Kína (Hszincsiang) |
| Nyelvcsalád | Altaji nyelvcsalád Török nyelvek Turki nyelvek |
| Írásrendszer | arab |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | Kína |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | ug |
 A Wikimédia Commons tartalmaz ئۇيغۇرچە / ئۇيغۇر تىلى témájú médiaállományokat. | |
Az ujgur nyelv (arab írással ئۇيغۇر تىلى, cirill írással Уйғур тили, latin betűkkel Uyghur tili) török nyelv, amelyet a Belső-Ázsia keleti részén, a főként a kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élő ujgurok beszélnek anyanyelvükként. A mai vagy modern ujgur nyelv megkülönböztetendő az ótörök korban, a 8–13. században fénykorukat élő, mára maroknyi csoportban fennmaradt sárga ujgurok vagy jugurok nyelvétől. A mai nyelvet beszélő ujgurok Hszincsiangon kívül kisebb számban megtalálhatóak Kína Sanhszi tartományában, Kazahsztánban (Almati, Kapsagáj, Zsarkent), Kirgizisztánban (Biskek, Tokmok, Karakol, Os), Üzbegisztánban (Ferganai-medence) és Türkmenisztánban (Bajrám-Ali).
Hangtana
A mai ujgur nyelv kialakulásához jelentősen hozzájárult az irodalmi csagatáj nyelv, emellett fejlődésére hatottak a kelet-belső-ázsiai kazak, kirgiz és üzbég nyelvjárások, valamint az iráni nyelvek és a kínai. Magánhangzórendszerében nyolc hang található meg, ezek: a, ɛ, e, i, o, ö, u, ü. Sajátossága, hogy – az üzbéghez hasonlóan – az ujgur nyelv hangkészletéből kikopott a török nyelvekre jellemző veláris ï, valamint a törökségi magánhangzó-harmónia felborulásával járó a > ȧ/e és u > u̇/ü hangváltozás. A mássalhangzó-rendszer területén a törökségi szókezdő k és t zárhangot č réshang váltotta fel, magánhangzóközi állásban pedig a k > šk és t > št változás figyelhető meg. Az ujgur nyelv huszonhat mássalhangzója közül speciálisabbak a veláris q, a palatális k, az x és a h hang, valamint a tiszta ng ejtésű ŋ,
Alaktana és mondattana
Az ujgur az agglutináló nyelvek közé tartozik. Az alábbi táblázat a névszóragozás főbb eseteit mutatja be.
1 –bir; 2 – ikki; 3 – üč; 4 – tört; 5 – bɛš; 6 – altɛ; 7 – yɛttɛ; 8 – sɛkkiz; 9 – toqquz; 10 – on; 20 – žigirmɛ; 50 – ɛllik; 100 – yüz; 1000 – miŋ
| Nyelvtani eset | Esetrag | Alapalak | Ragozott alak |
|---|---|---|---|
| Tárgyeset | -ni | tögɛ ’teve’ | tögɛni ’tevét’ |
| Birtokos eset | -niŋ | mɛktɛp ’iskola’ | mɛktɛpniŋ ’az iskolának a’ |
| Részes eset | -qa, -kɛ, -ya, -gɛ | turumtay ’vércse’ tümɛn ’tízezer’ |
turumtayqa ’vércsének’ tümɛngɛ ’tízezernek’ |
| Locativus | -da, -dɛ, -ta, -tɛ | tor ’halászháló’ eyik ’ürü’ |
torda ’halászhálóban’ eyiktɛ ’ürün’ |
A birtokos személyragozás más törökségi nyelvek mintázatát követi: qiz ’lány’; qizim ’lányom’; qiziŋ ’lányod’; qizi ’lánya’; qizimiz ’lányunk’; qiziŋlar ’lányotok’; qizi ’lányuk’. Megjegyzendő, hogy a többes szám második esetében megkülönböztetik a formálisabb, magázó ragozást: qiziŋiz ’az ön lánya’. A melléknevek középfokát a -raq, -rek toldalékkal fejezik ki: qara ’fekete’ → qararaq ’feketébb’; qimnet ’drága’ → qimnetrek ’drágább’. A felsőfokot az ɛŋ prefixummal képzik: ɛŋ qara ’legfeketébb’, ɛŋ qimnet ’legdrágább’. A melléknévvel kifejezett jelentés nyomatékosítására gyakran élnek a más török nyelvekre is jellemző részleges kettőzéssel, például qattiq ’kemény’ → qap-qattiq ’nagyon kemény’.
Igerendszerének egyik legfontosabb sajátossága az összetett igék használata, például turup turmaq ’megvárni’ (turup ’állva’ + turmaq ’állni’), išlɛp čiqarmaq ’létrehozni’ (išlɛp ’dolgozva’ + čiqarmaq ’kihozni, kiszállítani’), ravan bolmaq ’útra kelni’ (ravan ’induló, menő’ + bolmaq ’lenni’). Igeragozásuk egyik sajátossága öt múlt idejű esetragozás. Ezek közül a leggyakrabban használt a határozott múlt, ahol a -di, -du, -ti, -tu esetragok az igető és a személyrag közé ékelődnek be: kɛldim ’jöttem’, kɛldiŋ ’jöttél’, kɛldi ’jött’ stb. A lezárt múltat, amelyet abban az esetben használnak, amikor az ige által kifejezett cselekvést, történést követően hosszabb idő telt el, a -yan, -gɛn, -qan, -qɛn esetragok jelzik, itt a személyragozás helyett a személynévmás kitétele jelzi az alanyt: mɛn körgɛn ’én láttam (régen)’. Utóbbi szerkezethez járulhat a -du rag, valamint a személynévmás is a szerkezet végére kerül, ezzel a múlt idejű cselekvés körüli kételyt, bizonytalanságot fejezik ki: körgɛndumɛn ’talán láttam, mintha láttam volna’. A hagyományosabb elbeszélő múltat a -pti-, -ptu- affixummal és szintén a személyragként hátravetett személynévmással képezik: yeziptimɛn ’írám, írék’. A múltbeli cselekvés intenzitását, gyakoriságát az egyébként a jövő idejű ragozásra jellemző -ar, -er raggal és a létige (emɛk, ’lenni’) ragozott alakjával fejezik ki, a szerkezetet gyakran összevonják: yazar edim > yazattim ’írogattam, irkáltam’. A jelen idő jelei az igető és a szóvégi személyrag közé ékelődő -a, -ɛ, -j: oqujmɛn ’olvasok’, oqujsɛn ’olvasol’ stb.
Az ujgur nyelv szórendje szigorú. Jelzős szerkezetekben a jelző minden esetben megelőzi a jelzett szót: qizil ’piros, vörös’, saqal ’szakáll’ > qizil saqal ’vörös szakáll’. A mondat szórendje az SOV mintát követi, azaz a mondat vagy tagmondat az igével zárul.
Forrás
- A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. Budapest: Akadémiai. 1999. 1465–1468. o. ISBN 9630575973
