„Bodor András (történész)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
botok
156 650 szerkesztés
a [061] <ref> hibás központozással AWB
38. sor: 38. sor:
==Életpályája==
==Életpályája==


Középiskoláit a [[kolozsvár]]i unitárius kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt és [[Oxford]]ban<ref>{{Cite news|title=Bodor András élete|url=https://bodorandras.wordpress.com/bodor-andras-elete/|work=BODOR ANDRÁS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA|date=2018-07-18|accessdate=2018-08-05}}</ref>. 1943-ban klasszika-filológiából doktorált Kolozsvárt. 1941-től középiskolai tanár, 1947-től a kolozsvári [[Bolyai Tudományegyetem]]en mint előadó, majd rendes tanár ókori egyetemes történelmet, latint és görögöt adott elő. 1951 és 1958 között a történelem, ill. történelem-filológia kar dékánja volt, az egyetemek egyesítésével a Babeș-Bolyai Egyetem professzora lett. 1970-től a Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiájának tagja, 1978-tól az Ókortudományi Társaság kolozsvári tagozatának elnöke volt. 1990 után a Bolyai Társaság elnöke és az erdélyi magyar egyetemi oktatás jelentős alakja volt. Nyugdijazását követően betanitó oktatója volt a Történelem Kar alkalmazásában, ahol latin nyelvet tanitott egészen 1999-ben bekövetkezett haláláig.
Középiskoláit a [[kolozsvár]]i unitárius kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt és [[Oxford]]ban.<ref>{{Cite news|title=Bodor András élete|url=https://bodorandras.wordpress.com/bodor-andras-elete/|work=BODOR ANDRÁS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA|date=2018-07-18|accessdate=2018-08-05}}</ref> 1943-ban klasszika-filológiából doktorált Kolozsvárt. 1941-től középiskolai tanár, 1947-től a kolozsvári [[Bolyai Tudományegyetem]]en mint előadó, majd rendes tanár ókori egyetemes történelmet, latint és görögöt adott elő. 1951 és 1958 között a történelem, ill. történelem-filológia kar dékánja volt, az egyetemek egyesítésével a Babeș-Bolyai Egyetem professzora lett. 1970-től a Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiájának tagja, 1978-tól az Ókortudományi Társaság kolozsvári tagozatának elnöke volt. 1990 után a Bolyai Társaság elnöke és az erdélyi magyar egyetemi oktatás jelentős alakja volt. Nyugdijazását követően betanitó oktatója volt a Történelem Kar alkalmazásában, ahol latin nyelvet tanitott egészen 1999-ben bekövetkezett haláláig.


== Munkássága ==
== Munkássága ==
44. sor: 44. sor:
Első írása 1937-ben a [[Keleti Újság]]ban [[anglia]]i élményeiről számolt be. Tanulmányai és fordításai a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, [[Korunk]], [[Dacia (folyóirat|Dacia]], [[Dacoromania]], Studii și Cercetări de Istorie Veche, Studii Clasice, Acta Musei Napocensis, Sargetia, a [[budapest]]i [[Századok (folyóirat)|Századok]] és [[német nyelv|német]], [[angol nyelv|angol]] folyóiratok hasábjain jelentek meg. Egyetemes ókori problémákkal és főleg a római Dacia gazdasági és társadalmi történetével és művészetével kapcsolatos témákkal foglalkozott, s mint a klasszikus nyelvek, valamint az angol nyelv jó ismerője, az ő fordításában került a [[magyar nyelv|magyar]] olvasók kezébe több görög és római klasszikus író, nemkülönben angol szerző több munkája.
Első írása 1937-ben a [[Keleti Újság]]ban [[anglia]]i élményeiről számolt be. Tanulmányai és fordításai a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, [[Korunk]], [[Dacia (folyóirat|Dacia]], [[Dacoromania]], Studii și Cercetări de Istorie Veche, Studii Clasice, Acta Musei Napocensis, Sargetia, a [[budapest]]i [[Századok (folyóirat)|Századok]] és [[német nyelv|német]], [[angol nyelv|angol]] folyóiratok hasábjain jelentek meg. Egyetemes ókori problémákkal és főleg a római Dacia gazdasági és társadalmi történetével és művészetével kapcsolatos témákkal foglalkozott, s mint a klasszikus nyelvek, valamint az angol nyelv jó ismerője, az ő fordításában került a [[magyar nyelv|magyar]] olvasók kezébe több görög és római klasszikus író, nemkülönben angol szerző több munkája.


Több tanulmánya eredeti forrásközlésével tűnt fel. Így a Kolozsvárt őrzött Thorockai-kódexből magyarra fordította s történelmi összefüggéseiben mutatta be Paleologus Jakab 1574-ben Kolozsvárt írt tanítását a türelmességről (Korunk 1968/7); egy angliai tanulmányútjáról hazatérve új adatot hozott [[Decebal]] dák király haláláról, s közölte a megfelelő értelmezést (Korunk 1971/1); a [[Dávid Ferenc (püspök)|Dávid Ferenc]]-évforduló alkalmából lefordította és interpretálta Bod Péter egy 1781-ben [[Leiden|Leydenben]] kiadott munkája ''Tragoedia Francisci Davidis'' címet viselő fejezetének egyes részeit (Korunk 1979/10). A ''[[Kelemen Lajos-emlékkönyv]]'' (Kolozsvár, 1957) egyik szerkesztője, itt közölte ''Napoca a feliratok tükrében'' c. tanulmányát; a C. Daicoviciu emlékének szentelt kötetben (Kolozsvár, 1974) ''Împăratul Caracalla în Dacia'' c. munkája szerepel. A [[román nyelv]]ű iskolák számára készült több ókortörténeti, latin és angol líceumi könyvet ültetett át magyarra. Szakmai munkássága közel 400 cimet ölel fel<ref>{{Cite news|title=Bodor András munkái|url=https://bodorandras.wordpress.com/bodor-andras-munkai/|work=BODOR ANDRÁS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA|date=2018-07-18|accessdate=2018-08-05}}</ref>. Gazdag szellemi hagyatékának feldolgozása és tanulmányainak, valamint 1915-1959 közötti visszaemlékezéseinek kiadása 2018-ban egy projekt keretén belül indult.
Több tanulmánya eredeti forrásközlésével tűnt fel. Így a Kolozsvárt őrzött Thorockai-kódexből magyarra fordította s történelmi összefüggéseiben mutatta be Paleologus Jakab 1574-ben Kolozsvárt írt tanítását a türelmességről (Korunk 1968/7); egy angliai tanulmányútjáról hazatérve új adatot hozott [[Decebal]] dák király haláláról, s közölte a megfelelő értelmezést (Korunk 1971/1); a [[Dávid Ferenc (püspök)|Dávid Ferenc]]-évforduló alkalmából lefordította és interpretálta Bod Péter egy 1781-ben [[Leiden|Leydenben]] kiadott munkája ''Tragoedia Francisci Davidis'' címet viselő fejezetének egyes részeit (Korunk 1979/10). A ''[[Kelemen Lajos-emlékkönyv]]'' (Kolozsvár, 1957) egyik szerkesztője, itt közölte ''Napoca a feliratok tükrében'' c. tanulmányát; a C. Daicoviciu emlékének szentelt kötetben (Kolozsvár, 1974) ''Împăratul Caracalla în Dacia'' c. munkája szerepel. A [[román nyelv]]ű iskolák számára készült több ókortörténeti, latin és angol líceumi könyvet ültetett át magyarra. Szakmai munkássága közel 400 cimet ölel fel.<ref>{{Cite news|title=Bodor András munkái|url=https://bodorandras.wordpress.com/bodor-andras-munkai/|work=BODOR ANDRÁS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA|date=2018-07-18|accessdate=2018-08-05}}</ref> Gazdag szellemi hagyatékának feldolgozása és tanulmányainak, valamint 1915-1959 közötti visszaemlékezéseinek kiadása 2018-ban egy projekt keretén belül indult.


==Művei==
==Művei==

A lap 2019. július 11., 13:46-kori változata

Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Bodor András (egyértelműsítő lap).
Bodor András
Született1915. augusztus 5.
Magyarszovát
Elhunyt1999. október 4. (84 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága
Foglalkozása
  • történész
  • fordító
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodor András témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bodor András (írói álneve: Szováti Endre) (Magyarszovát, 1915. augusztus 5. – 1999. október 4.[1]) történész, műfordító, egyetemi tanár.

Életpályája

Középiskoláit a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt és Oxfordban.[2] 1943-ban klasszika-filológiából doktorált Kolozsvárt. 1941-től középiskolai tanár, 1947-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen mint előadó, majd rendes tanár ókori egyetemes történelmet, latint és görögöt adott elő. 1951 és 1958 között a történelem, ill. történelem-filológia kar dékánja volt, az egyetemek egyesítésével a Babeș-Bolyai Egyetem professzora lett. 1970-től a Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiájának tagja, 1978-tól az Ókortudományi Társaság kolozsvári tagozatának elnöke volt. 1990 után a Bolyai Társaság elnöke és az erdélyi magyar egyetemi oktatás jelentős alakja volt. Nyugdijazását követően betanitó oktatója volt a Történelem Kar alkalmazásában, ahol latin nyelvet tanitott egészen 1999-ben bekövetkezett haláláig.

Munkássága

Első írása 1937-ben a Keleti Újságban angliai élményeiről számolt be. Tanulmányai és fordításai a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Korunk, Dacia, Dacoromania, Studii și Cercetări de Istorie Veche, Studii Clasice, Acta Musei Napocensis, Sargetia, a budapesti Századok és német, angol folyóiratok hasábjain jelentek meg. Egyetemes ókori problémákkal és főleg a római Dacia gazdasági és társadalmi történetével és művészetével kapcsolatos témákkal foglalkozott, s mint a klasszikus nyelvek, valamint az angol nyelv jó ismerője, az ő fordításában került a magyar olvasók kezébe több görög és római klasszikus író, nemkülönben angol szerző több munkája.

Több tanulmánya eredeti forrásközlésével tűnt fel. Így a Kolozsvárt őrzött Thorockai-kódexből magyarra fordította s történelmi összefüggéseiben mutatta be Paleologus Jakab 1574-ben Kolozsvárt írt tanítását a türelmességről (Korunk 1968/7); egy angliai tanulmányútjáról hazatérve új adatot hozott Decebal dák király haláláról, s közölte a megfelelő értelmezést (Korunk 1971/1); a Dávid Ferenc-évforduló alkalmából lefordította és interpretálta Bod Péter egy 1781-ben Leydenben kiadott munkája Tragoedia Francisci Davidis címet viselő fejezetének egyes részeit (Korunk 1979/10). A Kelemen Lajos-emlékkönyv (Kolozsvár, 1957) egyik szerkesztője, itt közölte Napoca a feliratok tükrében c. tanulmányát; a C. Daicoviciu emlékének szentelt kötetben (Kolozsvár, 1974) Împăratul Caracalla în Dacia c. munkája szerepel. A román nyelvű iskolák számára készült több ókortörténeti, latin és angol líceumi könyvet ültetett át magyarra. Szakmai munkássága közel 400 cimet ölel fel.[3] Gazdag szellemi hagyatékának feldolgozása és tanulmányainak, valamint 1915-1959 közötti visszaemlékezéseinek kiadása 2018-ban egy projekt keretén belül indult.

Művei

Sírja a Házsongárdi temetőben.
  • Egyetemes ókori történet, egyetemi jegyzet, Kolozsvár, 1959
  • Prelegeri din istoria universală veche (társszerzők N. Lascu, E. Condurachi, N. Gostar mellett), 1967
  • Istoria universală antică și medie, tankönyv, 1973
  • Történeti kronológia I-II. (társszerző Csetri Elek), Kriterion Kézikönyvek, 1976

Fordításai

Jegyzetek

  1. ↑ Bodor András 1915–1999, Ephemeris Napocensis, IX-X. 1999–2000. p. 377–378.
  2. ↑ „Bodor András élete”, BODOR ANDRÁS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA, 2018. július 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 5.) 
  3. ↑ „Bodor András munkái”, BODOR ANDRÁS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA, 2018. július 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 5.) 

Források

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bodor_András_(történész)&oldid=21508224”