„Belső mag” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Visszavontam 195.199.204.185 (vita) szerkesztését (oldid: 21372460) Címke: Visszavonás |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Earth-crust-cutaway-hungary.svg|bélyegkép|350px|A [[Föld]] öves felépítése]] |
[[Fájl:Earth-crust-cutaway-hungary.svg|bélyegkép|350px|A [[Föld]] öves felépítése]] |
||
A '''belső mag''' a [[Föld]] legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú része. |
A '''belső mag''' a [[Föld]] legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú része. |
||
KKKEEECCCSSSKKKEEE |
|||
A [[földmag]] két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel [[Inge Lehmann]] dán [[szeizmológia|szeizmológus]], a [[földrengés]]hullámok terjedését figyelve a [[Föld]] belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, '''Lehmann-felületnek''' nevezik. |
A [[földmag]] két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel [[Inge Lehmann]] dán [[szeizmológia|szeizmológus]], a [[földrengés]]hullámok terjedését figyelve a [[Föld]] belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, '''Lehmann-felületnek''' nevezik. |
||
A lap 2019. május 28., 12:24-kori változata
A belső mag a Föld legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú része.
A földmag két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel Inge Lehmann dán szeizmológus, a földrengéshullámok terjedését figyelve a Föld belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, Lehmann-felületnek nevezik.
A meteoritok és az őket alkotó kémiai elemek fizikai és vegyi tulajdonságainak tanulmányozásából azt feltételezik, hogy a belső magot elsősorban vas és nikkel alkotja.
A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a hőmérséklet 5000-7000 °C között alakul,[1][2] míg a nyomás 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a vas olvadáspontja rendkívül megnő.
Jegyzetek
Források
- Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
- Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN 963188928-9