„Simon Jolán (színművész)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
63. sor: | 63. sor: | ||
</poem> |
</poem> |
||
</div> |
</div> |
||
== Jegyzetek == |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
== Források == |
== Források == |
A lap 2019. május 26., 11:11-kori változata
Simon Jolán | |
Fotó: Rónai Dénes | |
Született | 1885. május 31. Budapest |
Elhunyt | 1938. szeptember 24. (53 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Kassák Lajos |
Foglalkozása | színésznő |
Halál oka | öngyilkosság |
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Jolán témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Simon Jolán, Simon Margit Jolán (Újpest, 1885. május 31. – Budapest, 1938. szeptember 24.) színésznő, előadóművész; tragikus haláláig Kassák Lajos felesége.
Életútja
Simon András és Hazafi Margit leányaként született. Korán elveszítette apját, özvegyen maradt varrónő édesanyjának segédkezett, majd cseléd volt egy grófnál. 17 évesen, 1902. november 23-án Újpesten feleségül ment a nála kilenc évvel idősebb Nagy János Pál bútorasztalos-segédhez,[1] és három gyermeket szült. Családjától hamarosan különköltözött.
Az Egyesült Izzóban munkásként dolgozott. Az Újpesti Munkásotthon egy rendezvényén megismerkedett Kassák Lajossal. Szavalókórusokat vezetett. Elvégezte Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját. Pályafutását a Budai Színkörben kezdte Feld Irén társulatánál. 1918-ban Bárdos Artúr meghívására a Belvárosi Színházhoz került.
1920-ban követte Kassákot a bécsi emigrációba. A Tett, majd Ma c. lapoknál csoportosuló Kassák kör előadásain – Budapesten, Bécsben, Prágában, Kassán, Érsekújvárott, Ungváron és Berlinben – az avantgárd mestereinek alkotásait szólaltatta meg: Kassák, Barta Sándor, Hans Arp, Kurt Schwitters, Richard Huelsenbeck, Ivan Goll, Hugo Ball, Apollinaire, Blaise Cendrars, Marcel Lecomte műveit.
Kassákkal 1926-ban tértek haza. A Munka Körben szavalókórusokat szerveztek, ezeken lépett fel. 1928. május 4-én kötöttek házasságot Budapesten.[2] 1936-tól kezdődően „népjóléti megbízottként” a segélyre jogosultak életkörülményeit vizsgálta. A tapasztaltaktól kétségbeesett, és öngyilkos lett.
Temetésén Kéthly Anna mondott gyászbeszédet.
Kassák csak 25 év múlva tudott megemlékezni róla egy versben: Rekviem egy asszonyért.
Fontosabb színházi szerepei
- Henschelné (Hauptmann: Henschel fuvaros)
- Az anya (Strindberg: Hattyúvér)
- Erzsi (Földes I.: Terike)
József Attila: Simon Jolán
Egyszer, ha nem veszi észre,
nézzetek arcába hosszan,
magános férfiak gondolták ki,
amikor én még futballoztam.
Élete: peng a levegőben,
borítsátok be nagykabáttal,
sosem szavalt még verset tőlem,
súrol, szalad egy könyvállvánnyal.
Ha volna kollektív iparosfa,
téli cipőjét megteremné,
ha volna igazszívű kecske,
az ő dicséretét mekegné.