„Theresienstadt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→19. század: piros link helyett kék |
a felesleges unicode karakter ki AWB |
||
| 36. sor: | 36. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
=== Építése === |
=== Építése === |
||
1780. január 10-én kelt a rendelet az erőd építésére. Tíz hónappal később, október 10-én tették le az alapkövét. Az első épület az „építési felügyelet” szálláshelye volt, akik a továbbiakban az építést szervezték. A tervek alapján szimmetrikus, párhuzamos és merőleges vonalakból álló épületegyüttes lett, az utcák egyenesek és derékszögben metszik egymást. [[1781]] és [[1785]] között egy belső sánccal bővítették, majd a laktanya, a fegyverraktár, a kórház és a raktárak építése folyt. [[1782]]. december 9-én már városi rangot kapott, a [[szabad királyi város]]ok közé emelkedett. [[1784]]-ben a külső sánc, [[1786]]-ban a várárok készült el. Az első polgári ház [[1783]]-ban épült az erőd déli részén. [[1790]]. júniusában nyilvánították hadrafoghatónak. A teljes terület 67 [[hektár]] a falak között, amihez több mint 158 |
1780. január 10-én kelt a rendelet az erőd építésére. Tíz hónappal később, október 10-én tették le az alapkövét. Az első épület az „építési felügyelet” szálláshelye volt, akik a továbbiakban az építést szervezték. A tervek alapján szimmetrikus, párhuzamos és merőleges vonalakból álló épületegyüttes lett, az utcák egyenesek és derékszögben metszik egymást. [[1781]] és [[1785]] között egy belső sánccal bővítették, majd a laktanya, a fegyverraktár, a kórház és a raktárak építése folyt. [[1782]]. december 9-én már városi rangot kapott, a [[szabad királyi város]]ok közé emelkedett. [[1784]]-ben a külső sánc, [[1786]]-ban a várárok készült el. Az első polgári ház [[1783]]-ban épült az erőd déli részén. [[1790]]. júniusában nyilvánították hadrafoghatónak. A teljes terület 67 [[hektár]] a falak között, amihez több mint 158 hektáros külterület tartozott. |
||
Az erőd egy végvárrendszer része lett volna, de ennek kiépítése sohasem fejeződött be. 1800-ra elavult az erődítmény, a [[19. század]]ban hírhedt politikai börtön volt.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/T/Theresienstadt.html Magyar katolikus lexikon: Theresienstadt]</ref> Körülbelül 3–4 ezer katona és 3–4 ezer civil lakott itt. |
Az erőd egy végvárrendszer része lett volna, de ennek kiépítése sohasem fejeződött be. 1800-ra elavult az erődítmény, a [[19. század]]ban hírhedt politikai börtön volt.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/T/Theresienstadt.html Magyar katolikus lexikon: Theresienstadt]</ref> Körülbelül 3–4 ezer katona és 3–4 ezer civil lakott itt. |
||
A lap 2019. május 7., 11:48-kori változata
| Theresienstadt | |
| Terezín | |
 | |
| Theresienstadt erődjének korabeli alaprajza | |
| Alapítás | 1780 |
| Alapító | II. József |
| Lakói | osztrákok, csehek, németek |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Terület | 0,067 km² |
| Elhelyezkedése | |
 Theresienstadt
Pozíció Csehország térképén
| |
 é. sz. 50° 30′ 40″, k. h. 14° 09′ 02″Koordináták: é. sz. 50° 30′ 40″, k. h. 14° 09′ 02″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Theresienstadt témájú médiaállományokat. | |
Theresienstadt (ma Terezín) csehországi település volt a Habsburg Birodalomban. II. József építtette 1780-ban az Ohře két partján, annak elbai torkolatánál álló erődöt, amely Bohemia északi részének védelmét szolgálta Poroszországgal szemben. Biztosította az Elba túlpartján fekvő Litoměřice várost. A várost az alapítója saját anyjáról, Mária Terézia magyar királynőről nevezte el.
Története
Építése
1780. január 10-én kelt a rendelet az erőd építésére. Tíz hónappal később, október 10-én tették le az alapkövét. Az első épület az „építési felügyelet” szálláshelye volt, akik a továbbiakban az építést szervezték. A tervek alapján szimmetrikus, párhuzamos és merőleges vonalakból álló épületegyüttes lett, az utcák egyenesek és derékszögben metszik egymást. 1781 és 1785 között egy belső sánccal bővítették, majd a laktanya, a fegyverraktár, a kórház és a raktárak építése folyt. 1782. december 9-én már városi rangot kapott, a szabad királyi városok közé emelkedett. 1784-ben a külső sánc, 1786-ban a várárok készült el. Az első polgári ház 1783-ban épült az erőd déli részén. 1790. júniusában nyilvánították hadrafoghatónak. A teljes terület 67 hektár a falak között, amihez több mint 158 hektáros külterület tartozott.
Az erőd egy végvárrendszer része lett volna, de ennek kiépítése sohasem fejeződött be. 1800-ra elavult az erődítmény, a 19. században hírhedt politikai börtön volt.[1] Körülbelül 3–4 ezer katona és 3–4 ezer civil lakott itt.
19. század
Theresienstadt soha nem vett részt háborúban, a porosz–osztrák összetűzések más térségekben zajlottak le. Így a következő évtizedekben a polgári létesítményeket bővítették. 1805 és 1810 között helyőrségi templom épült, ez az egyetlen épület, amely magasabb, mint a várost övező falak. 1812-től heti piac tartására kapott jogot. 1830-ban nevezték ki első saját bíráját. A független egyházi közigazgatás 1842-től működött. 1846. december 5-én címert és pecsétet kapott a Városháza. 1861-ben a városi tanács cseh–német állami iskolát alapított. Ebben az időszakban itt raboskodott egy ideig Rózsa Sándor is.[2]
1882-től a települést mentesítették az erődítményből adódó katonai jelleg és kötelezettségek alól. A városban egy kis helyőrség maradt. A következő években a két várkaput lerombolták, további polgári épületeket emeltek: a klubházat (ma Művelődési Ház) 1889–1890-ben és egy új postaépületet 1910-ben.
A déli „kis erődben”, az Ohře-patak kisebb ágán túl már nem sokkal az építkezés befejezését követően katonai börtön működött, de hamarosan politikai foglyokat is tartottak benne. A görög szabadságharc miatt Aléxandrosz Ipszilándisz (Αλέξανδρος Υψηλάντης), a görögök vezetője is itt raboskodott. 1865-ben Anna Rosicka halt meg itt, a lengyel lázadó. Hadzsi Loja, az 1878-as bosnyák felkelés vezetője is ide került. A leghíresebb fogoly a kis erődben a szarajevói gyilkos, Gavrilo Princip és két társa, Nedeljko Čabrinović és Trifun Grabez. Az első világháború második évétől ezernél több oroszokkal szimpatizáló ruszint is fogva tartottak.
Két világháború között
A „hosszú 19. századot” az első világháború zárta. Theresienstadt Terezín néven az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama, Csehszlovákia része lett, az új csehszlovák hadsereg helyőrségi városaként funkcionált.
Második világháború
1939 márciusában a Harmadik Birodalom megszállta Csehszlovákia egy részét, a Szudétavidéket Németországhoz csatolták, Csehország Cseh–Morva Protektorátus néven bábállamként működött tovább. 1940-ben a Gestapo átépítette a kis várat – Kleine Festung – és ismét börtönként hasznosították. A város (Nagy vár) zsidó gettó lett. Itt akarták összegyűjteni a mintegy 80 000 csehországi zsidót. Válogatott művészekből egy mintavárost (Mustersiedlung) akartak létrehozni, amely a világ közvéleménye előtt bizonyítja, milyen humánusan bánnak a zsidókkal. A háború végéig ez az abszurd kettősség jellemezte a várost: az embertelen bánásmód és a kedvezmények.
Jegyzetek
Források
- Theresienstädter Initiative
- Historisches über die Garnisons-Stadt und Festung Theresienstadt Teil 1, Teil 2
- Thomas Karny: Rechenschaft statt Rache. Nach 56 Jahren steht der SS-Mann Anton Malloth vor Gericht. In: Wiener Zeitung, 25. Mai 2001
- Peter Finkelgruen: Kleine Festung Theresienstadt: Oder wie man Geisel der Verhältnisse bleibt