„Akko (település)” változatai közötti eltérés

	Akko
	A Német Lovagrend vára
	; Akko címere
	; Akko címere
	Közigazgatás
Ország	Izrael
Körzethívószám	972 4
Testvértelepülései	Lista Pisa; Bielsko-Biała; Bregenz; Deerfield Beach; La Rochelle; Recklinghausen; Nagykanizsa; Saint-Mandé; Trakai;
	Népesség
Teljes népesség	48 900 fő (2018. dec. 31.)
	Földrajzi adatok
Időzóna	IST, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 32° 55′ 34″, k. h. 35° 05′ 02″Koordináták: é. sz. 32° 55′ 34″, k. h. 35° 05′ 02″
	Akko weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Akko témájú médiaállományokat.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2019. április 25., 21:22-kori változata

Ez a szócikk a városról szól. Hasonló címmel lásd még: Akko (egyértelműsítő lap).

Akko vagy Akkó, Akkon, a késő ókorban görögül Ptolemaiosz (ezenkívül ismertebb nevei még: Akers, Acre, Accho, Acco, Hacco illetve St. Jean d’Acre, görögül Ἄκη, héberül ‏עכו ‘Akkô, arabul ‏عكّا ʿAkkā) több mint négyezer éve lakott város^[2] Galileában, a mai Izrael északnyugati területén, a Földközi-tenger partján.

Az óvárosa, amely az UNESCO kulturális Világörökségének része, a Haifai-öböl északi részén, egy félszigeten található, és egy helyenként 150 méter széles erődítmény védi. A szárazföld felől mára már teljesen körbeveszi az új város. Míg az új városban többségében zsidó a lakosság, az óvárosban szinte kizárólag izraeli arabok laknak, és még ma is az egyik legorientálisabb hangulatú város Izraelben.^[3]

2011-ben 46 464 lakosa volt.^[4]

A városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a Földközi-tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak. A városnak van vasút-összeköttetése is a Naharija–Haifa vonalon.^[5]

Története

Több ókori egyiptomi irat említi, így egy Kr. e. 19. századból való cseréptábla,^[6] de megtaláljuk III. Thotmesz idejéből (Kr. e. 15. század) is a kánaáni városlistákon.

Az izraeliták a a honfoglalásuk idején nem tudták ezt, a föníciaiak birtokában levő várost bevenni; a környező régiót azonban Áser törzse szállta meg.

Nagy Sándor Kr. e. 333-ban foglalta el és a város központját a tengerpartra helyezte át. Gyarmatává tette és nevét Ptolemaiszra változtatta. A rómaiak alatt a Galileában állomásozó katonaság bázisa.

Kr. u. 614-ben a perzsák foglalták el, de csak rövid ideig volt az övék.

1104-ben a keresztesek foglalták el, akiknek fő kikötőjük és Jeruzsálem eleste után a fővárosuk volt.

1291-ben a mamlúkok lerombolták. A 14. században újraépítették, de csak a 18. században lett újra fontos központtá.

1799-ben Napóleon serege ostromolta – sikertelenül.

1918-ban az angolok kezére került, akiknek itt-tartózkodásuk alatt az ország északi részének közigazgatási központja lett.

Jegyzetek

↑ Šnatôn statîstî le-Yisra'el (több nyelv nyelven). Israeli Central Bureau of Statistics. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
↑ E. A. Wallis Budge, An Egyptian Hieroglyphic Dictionary. London: John Murray, 1920
↑ http://whc.unesco.org/en/list/1042
↑ Locality File (XLS). Israel Central Bureau of Statistics, 2011. [2013. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 2.)
↑ Archivált másolat. [2016. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
↑ Komjáthy Aladárné: A Szentföldön jártunk, 1985

Források

Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története (fordította Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna), Osiris, 1999, ISBN 963-379-448-X
Goren Tamás: Izrael

További információk

Akko hivatalos honlapja
Ulrich Perwass Homepage Az Al-Dzsazzar mecset belülről

[825e49e0299cf554f7fe8c7c914723e6f091c4d5-1] Šnatôn statîstî le-Yisra'el (több nyelv nyelven). Israeli Central Bureau of Statistics. (Hozzáférés: 2020. május 3.)

[2] E. A. Wallis Budge, An Egyptian Hieroglyphic Dictionary. London: John Murray, 1920

[3] ttp://whc.unesco.org/en/list/1042

[cbs-loc-4] Locality File (XLS). Israel Central Bureau of Statistics, 2011. [2013. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 2.)

[5] Archivált másolat. [2016. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 8.)

[6] Komjáthy Aladárné: A Szentföldön jártunk, 1985

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

@@ 20. sor: / 20. sor: @@
 -ben {{szám|46464}} lakosa volt.<ref name="cbs-loc">{{cite web|title=Locality File|year=2011|url=http://cbs.gov.il/ishuvim/ishuv2011/bycode.xls|publisher=[[Israel Central Bureau of Statistics]]|format=XLS|accessdate=February 2, 2013|archiveurl=https://web.archive.org/web/20130923050014/http://cbs.gov.il/ishuvim/ishuv2011/bycode.xls|archivedate=2013-09-23}}</ref>
-A városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a Földközi-tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak. A városnak van vasút-összeköttetése is a [[Naharija]]–[[Haifa]] vonalon.<ref>http://rail.co.il/en/Stations/Pages/1500.aspx</ref>
+A városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a Földközi-tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak. A városnak van vasút-összeköttetése is a [[Naharija]]–[[Haifa]] vonalon.<ref>{{Cite web |url=http://rail.co.il/en/Stations/Pages/1500.aspx |title=Archivált másolat |accessdate=2016-04-08 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160420073916/http://rail.co.il/en/Stations/Pages/1500.aspx |archivedate=2016-04-20 }}</ref>
 == Története ==