Vadvízi evezés

A vadvízi evezés (idegen szóval rafting) egy extrém sport, amely során 4–12 fő gumicsónakban ülve egy zuhatagos folyón evez végig.

Vadvízi evezés

Eredete

A sport gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Az Ókori Egyiptomban, Mezopotámiában és az amerikai indián törzsek körében is hosszú ideig a kajak és a kenu volt a legelterjedtebb vízi közlekedési eszköz. Sok modern kori indián és eszkimó törzsben mai napig nagy jelentőséggel bír ez a közlekedési forma. A fenti szerepe mellett a sport és utazási (turizmus) célú kajakozás viszonylag későn jelent meg.

A múlt századi kísérletek után gyakorlatilag a 20. század elején jelennek meg az első komoly sport klubok az atlanti régióban, de ezek meg nem a klasszikusnak mondható vadvízi evezést képviselték. Maga a vadvízi evezés valójában nagyon rövid múltra tekinthet vissza. Ezeket a felfújható, nagy tűrőképességű gumicsónakokat az amerikai hadsereg számára fejlesztettek ki eredetileg, speciális akciók végrehajtására elit egységek számára. A sportág fejlődésének talán legnagyobb mérföldkövet jelentette, mikor ezek a termékek lekerültek a tilalmi listákról.

A rövid előzmények ellenére mára a sport egyre népszerűbb, amit jól mutat, hogy szinte az összes arra alkalmas amerikai folyó körül kinőttek az úgynevezett Whitewater clubok.

Sport

A rafting-csónakokon általában nagyobb 8–12 személyes nagyobb gumicsónakokat értünk, habár a raftingozás szó ma Magyarországon a vadvízi evezős sportok gyűjtőnevévé is vált. Az ilyen csónakokban való túrázás speciális tulajdonsága, hogy teljes és összehangolt munkát kíván a bent ülőktől, ezért különösen alkalmas csapatépítés jellegű programok szervezésére.

Vadvízi evezés Magyarországon

Magyarországon a vadvízi adottságok miatt a sport nem űzhető; viszont a környező országokban találhatunk erre alkalmas vizeket. Ezek az országok: Ausztria, Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Szlovákia, Szlovénia, Románia és Horvátország.

Felszerelés

A felszerelések használata elengedhetetlen kellékei az extrémsportoknak, mivel a sportolók általában sokkal nagyobb külső (és fizikai) megterhelésnek vannak kitéve. A felszerelés legfontosabb funkciója - amellett, hogy kényelmesebbé teszi a sportolást - az emberi élet védelme. A kötelező felszerelések:

csónak (raft): Általában 4-12 fős gumicsónakot jelent, amely speciális anyaga miatt a sziklák közötti evezéshez is biztonságos. Irányítása tökéletes összhangot követel meg a benne ülőktől, ezért jól hasznosítható csapatépítő tevékenységekhez.

mellény: A mentőmellény a legfontosabb védőfelszerelés; a vadvizekben ez véd a szikláktól okozta sérülésektől, és nagy felhajtóereje lehetővé teszi, hogy a vízbe pottyant áldozat kijusson a partra, vagy vissza a csónakba.

védőruha: Neoprén ruha, kb. 3–4 mm vastagságú, vízhatlan öltözetet jelent, amely véd a hideg víztől, az ütésektől és a zúzódásoktól.

sisak: A sisak a mellény mellett a második legfontosabb védőfelszerelés, feladata, hogy védje a koponyát, a tarkót és a halántékot, hiszen bármely testrész sérülése életveszélyes lehet. Fontos, hogy stabilan illeszkedjen a fejre.

evező: Az evezőlapáttal megakadályozható a csónak felborulása, illetve a sziklákat is távol tarthatja.

dobózsák: Zsák alakú mentőkötél, amellyel ki lehet húzni a vízbe esett bajbajutottat. Nevét a körülbelül 10 cm × 10 cm × 20 cm-es zsák formájáról kapta, mely 15–20 méter erős, feltűnő színű mentőkötelet tartalmaz. A dobás lendületéhez a kellő súlyt biztosító zsák végén egy műanyag kapaszkodó található.

Források

• Szabályok, történet
• Felszerelések, alapvető tudnivalók