„Neruda postása” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a ragazkodott javítva ragaszkodott-ra |
a Jegyzetek |
||
61. sor: | 61. sor: | ||
*A film adatlapja a [[Rotten Tomatoes|Rotten Tomatose]]-n : https://www.rottentomatoes.com/m/il_postino_the_postman |
*A film adatlapja a [[Rotten Tomatoes|Rotten Tomatose]]-n : https://www.rottentomatoes.com/m/il_postino_the_postman |
||
== |
== Jegyzetek == |
||
<references /> |
<references /> |
||
A lap 2019. március 20., 11:28-kori változata
Neruda postása (Il postino) | |
1994-es francia–belga–olasz film | |
Rendező | Michael Radford, Massimo Troisi |
Producer | Mario Cecchi Gori
Vittorio Cecchi Gori Gaetano Daniele |
Alapmű | Antonio Skármeta - Ardiente paciencia |
Műfaj | Romantikus, dráma |
Forgatókönyvíró | Massimo Troisi
Michael Radford Anna Pavignano Furio Scarpelli Giacomo Scarpelli |
Főszerepben | Massimo Troisi, Philip Noiret, Maria Grazia Cucinotta |
Zene | Luis Enríquez Bacalov |
Operatőr | Franco Di Giacomo |
Vágó | Roberto Perpignani |
Gyártás | |
Gyártó | Miramax Films |
Ország | Olaszország |
Nyelv | Eredeti : olasz, spanyol |
Forgatási helyszín | Szicília |
Játékidő | 104 perc |
Költségvetés | 3 millió dollár (becsült) |
Képarány | 1.66 : 1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Miramax Films, hazai : InterCom |
Bemutató | 1994 szeptember Olaszország, 1995 június Egyesült Államok, 1995 október Magyarország |
Díj(ak) | Oscar - díj a legjobb filmzenének(Louis Enrique Bacalov), BAFTA, a legjobb filmnek és legjobb filmzenének, David Lean - díj a legjobb rendezőnek(Michael Radford), Chicagói filmkritikusok díja, a legjobb idegen nyelvű filmnek.Globo d'oro - Az olasz Golden Globe - a legjobb operatőrnek és filmzenének |
Korhatár | II. kategória (F/8937/J) |
Bevétel | 22 millió dollár Egyesült Államok (becsült), 55 millió dollár nemzetközi (becsült) |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Neruda postása témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Neruda postása ( olaszul Il postino, angol nyelvterületen The postman ) egy 1994-ben bemutatott olasz film mely Antonio Skármeta[1] Ardiente paciencia[2][3](magyarul Neruda postása) című könyve alapján készült.
A történet
Az ötvenes évek elején, a népszerű költő Pablo Neruda, emigrációja során Olaszországba érkezik. A kis sziget, ahol idejét tölti - a filmben Cala di Sotto - él Mario, a csendes, visszahúzódó fiú akinek éppen elege lett a halászatból s munkát keres. Hamarosan postásként alkalmazzák s feladata, hogy leveleket kézbesítsen, kizárólag Pablo Neruda számára. Az olykor esetlennek tűnő Mario mély tisztelettel és egyfajta bálványként tekint a híres költőre. Kérdésekkel ostromolja, aláírást kér tőle s a költő hatására, fokozatosan felfedezi a szavak és jelentésük mögötti szépséget. Lassan kibontakozó barátságuknak köszönhetően Mario életébe beköszönt a szerelem s vele együtt megismeri, megszereti a költészet erejét. Mikor Neruda hazájában, a politikai helyzet enyhülésének jóvoltából újra engedélyezik beutazását, a költő szinte azonnal, boldogan útra kel. Mario ott marad szerelmével ki később teherbe esik. Tisztelete és szeretete Neruda után mit sem változik még a környezetében levők negatív kijelentései ellenére sem. Évekkel később mikor Neruda visszatér Olaszországba, a helyi kocsmában megy ahol Mario és a felesége dolgozott. Tudomására jut, hogy Mario fiát Pablitónak keresztelték s hogy Mario egy tüntetésben életét vesztette évekkel korábban. Felesége megmutatja neki, Mario Nerudához idézett hangfelvételeit. A záró képsorokon Neruda a tengerparton sétál s gondolataiban látja, amint Mariót a tüntetésen, hangosan a színpadra hívják, hogy elmondhassa, saját maga által írt versét.
A film készítése, fogadtatása és Troisi korai halála
A forgatókönyvet a film rendezője Michael Radford, Massimo Troisi és akkori élettársa Anna Pavignano jegyzik. Zseniálisan átemelve Skármeta könyvének keretét de hozzáadva saját egyéniségük jellemét is. A helyszín ezúttal nem Chile és Isla Negra hanem Olaszország. A politikai szál érintőlegesen, egyfajta háttér információként van jelen. Központi pillérei közé közé tartozik, a két férfi közt kialakult barátság az érzelmek és az olykor bájos humor bemutatása.
A Neruda postása bár a költészet és a szavak élményekkel teli hatását élteti, ennek ellenére halk szavú film. Érzékenyen körbejárva az egyszerűség gyönyörét, érzelemgazdag skálán, túlfűtött érzelgősség nélkül.
Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemzetközi szinten majdnem 60 millió dollárt - ebből csak Amerikában, idegen nyelvű film létére 21 milliót - hozott világszerte s a közel harminc filmes díj és majdnem félszáz jelölés, köztük BAFTA és 5 Oscar - díj - köztük a legjobb film, legjobb férfi főszereplő - is ezt támasztja alá.
Massimo Troisi már a forgatás megkezdése előtt küzdött szívproblémáival és sürgős orvosi beavatkozásra volt szükség egészségének megóvásához[4]. Ám Troisi, mondhatni makacsul ragaszkodott a film elkészítéséhez s ezáltal csak halogatásra került - mint később kiderült - az életmentő műtét. Előfordult, hogy le kellett állítani a forgatást rosszulléte miatt s nem egy alkalommal dublőr helyettesítette bizonyos jelenetekben. A filmben látható, sokszor rövidnek tűnő jelenetek, néhány mondattal lezárt - egyébként nyitva hagyott - képsorok, mind - mind ezt igazolják. Ebben a kőkemény csatában azonban Torisi nyert s 1994 június 3-án be tudták fejezni a Neruda postása forgatását. 12 órával később, mindössze fél nappal " álma " megvalósítása után, Trosi szívinfarktusban meghalt[5]! Elszántságának öröksége filmtörténelmi fejezet.
Érdekességek
A regény írója, aki színház- és fimrendezőként is aktívan tevékenykedik 1983-ban megírta és megrendezte Ardiente paciencia (Lángoló türelem) címmel a regény első filmváltozatát mely Amerikában 1985 - ben Burning patience[6] címen jelent meg.
Források
- A Neruda postása a port.hu-n]
- A Neruda postása az IMDB-n
- A Neruda postása a Box office mojo-n
- A film adatlapja a Rotten Tomatose-n : https://www.rottentomatoes.com/m/il_postino_the_postman
Jegyzetek
- ↑ (2018. november 23.) „Antonio Skármeta” (angol nyelven). Wikipedia.
- ↑ (2018. június 28.) „Ardiente paciencia” (angol nyelven). Wikipedia.
- ↑ Filer, Malva E. (1986. szeptember 1.). „Ardiente paciencia”. Hispania 69 (3), 557. o. DOI:10.2307/342755. ISSN 0018-2133.
- ↑ Radford, Michael. „Massimo Troisi: the postman who always delivered”, The Guardian, 2011. március 31. (Hozzáférés: 2019. február 22.) (brit angol nyelvű)
- ↑ (2018. december 24.) „Massimo Troisi” (angol nyelven). Wikipedia.
- ↑ „Burning Patience (1983)”.