„Németország Szociáldemokrata Pártja” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
86. sor: 86. sor:
=== A háború után (1946-tól Schröderig) ===
=== A háború után (1946-tól Schröderig) ===
==== Nyugat-Németországban ====
==== Nyugat-Németországban ====
A [[második világháború]] után, [[1946]]-ban az SPD újraalakult Németországban, mind a négy [[Németország szövetséges megszállási zónái|megszállási zónában]]. A Német Szövetségi Köztársaságban ([[Nyugat-Németország|NSZK]]) az első szabad választástól, [[1949]]-től [[1966]]-ig az SPD ellenzékben volt.
A [[második világháború]] után, [[1946]]-ban az SPD újraalakult Németországban, mind a négy [[Németország szövetséges megszállási zónái|megszállási zónában]]. A Német Szövetségi Köztársaságban ([[Nyugat-Németország|NSZK]]) az első szabad választástól, [[1949]]-től [[1969]]-ig az SPD ellenzékben volt.


Az [[1959|1959-]]es [[godesbergi program]]ban az SPD véglegesen és hivatalosan szakított a [[marxizmus|marxista]] elvekkel.
Az [[1959|1959-]]es [[godesbergi program]]ban az SPD véglegesen és hivatalosan szakított a [[marxizmus|marxista]] elvekkel.

A lap 2019. március 12., 21:14-kori változata

Németország Szociáldemokrata Pártja
(Sozialdemokratische Partei Deutschlands)

Mottó: Mehr Zeit für Gerechtigkeit (Több időt az igazságra!)
Adatok
ElnökOlaf Scholz (ideiglenesen)
FrakcióvezetőThomas Oppermann

Alapítva1863. május 23.
SzékházWilly-Brandt-Haus
10963 Berlin,
Wilhelmstraße 141.
Ifjúsági tagozatJusos
PártújságVorwärts
Tagok száma443.000 (2017)

Ideológiaszociáldemokrata
Politikai elhelyezkedésbalközép
Parlamenti jelenlétBundestag:
153 / 709
Tartományi parlamentek képviselői:
523 / 1 821
Nemzetközi szövetségekSzocialista Internacionálé
Európai pártEurópai Szocialisták Pártja
EP-frakcióSzocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
Hivatalos színeivörös
Weboldala

Németország Szociáldemokrata Pártja (németül: Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) a legrégebbi ma is létező politikai párt Németországban és a világ egyik legrégebbi pártja, amely 1863-ban jött létre. Több mint 600 000 tagjával Németország legnagyobb tagságú pártja.

A párt a munkásmozgalomban gyökerezik és korábban markánsabban szocialistaként definiálta magát. (Ma is tagja a Szocialista Internacionálénak.) A legutóbbi időkben, Gerhard Schröder vezetése alatt, neoliberális jegyeket is felvett és ideológiájaként a szociáldemokráciát vallja. Az SPD 35 évnél fiatalabb tagjait a Jusos ifjúsági szervezet tömöríti (Jungsozialisten in der SPD, azaz „Ifjúszocialisták az SPD-ben”).

Elnevezése

Bevett magyar neve a Német Szociáldemokrata Párt, ami nem csak rövidsége miatt terjedt el, hanem azért is, mert a rendszerváltás előtti Magyarországon az MSZMP politikai álláspontja az volt, hogy távol kell tartani az országot a belnémet politikai vitáktól, amik az elnevezésekben is megjelentek. Ezért volt – keletnémet tiltakozás ellenére – az NDK állampártjának a hivatalos magyar neve Német Szocialista Egységpárt a pontosabb Németország Szocialista Egységpártja helyett, vagy Nyugat-Németország bevett magyar neve Német Szövetségi Köztársaság a Németországi Szövetségi Köztársaság helyett.

Története

A köztársaság előtt (1863–1918)

Ferdinand Lassalle

Az SPD 1863. május 23-ától számítja történetét: ekkor alapította Ferdinand Lassalle az Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein (ADAV, Általános Német Munkásegylet) nevű pártot.

August Bebel és Wilhelm Liebknecht az 1869. augusztus 7. és 9. közt tartott eisenachi kongresszuson hozta létre a Sozialdemokratische Arbeiterpartei nevű pártot (Szociáldemokrata Munkáspárt, amely 1875-ben (május 2227., Gotha) egyesült az ADAV-val Sozialistische Arbeiterpartei néven (Szocialista Munkáspárt).

August Bebel
Wilhelm Liebknecht

1878-ban Otto von Bismarck kancellár az antiszocialista törvényekben törvényen kívül helyezte a pártot forradalompártoló és monarchiaellenes nézetei miatt, de 1890-ben ismét legalizálták. Ugyanebben az évben tért át a párt a Sozialdemokratische Partei Deutschlands (SPD) névre, amit máig használ.

Egyéni képviselőként politikusai még akkor is választhatóak voltak, amikor a párt illegális volt, így a párt egyre erősebbé vált, sőt 1912-re az SPD lett a legnagyobb parlamenti erő (de a császári Németországban ez nem jelentett jogot a kormányalakításra).

A betiltásra a párt radikalizálódással reagált: 1891-ben elfogadott erfurti programja keményebb volt az 1875-ös gothai programnál: az ország fő iparágainak államosítását követelte. Eduard Bernstein pártideológus anti-marxista nézetei és a Bebelt követő pártvezető Friedrich Ebert politikája a későbbiekben mégis növelte a párt lojalitását a császár és a birodalom iránt, így az SPD támogatta a Németországot az első világháborúba vezető politikát.

A pártszakadás

1917 januárjában a háború ellenzőit, köztük Rosa Luxemburgot, Karl Liebknechtet és Hugo Haaset kizárták a pártból. Az elszakadók külön pártot alapítottak (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands vagy USPD, "Németország Független Szociáldemokrata Pártja). Az USPD egyik szárnya volt a Liebknecht, Luxemburg és Clara Zetkin alapította, forradalmat sürgető Szpartakista Liga.

A német novemberi forradalom során 1918-ban Ebert a birodalmi hadsereg oldalára állt a felkelőkkel szemben. November 9-én Németország kancellárja lett (majd 1919 februárjában őt választották a weimari köztársaság első elnökévé).

Weimari Köztársaság (1918–1933)

A forradalmat ellenző SPD és az 1918 decemberében jórészt az SPD-t elhagyó politikusok által alapított, a forradalmat támogató német Kommunista Párt (KPD) egymás elkeseredett politikai riválisaivá váltak.

Az SPD idomult a német háborús vereség után létrejött Weimari Köztársasághoz, sőt annak egyik alappillérévé vált. A Német Demokrata Párttal (DDP) és a Német Katolikus Középpárttal (Zentrum) együtt tagja lett a Weimari Koalíciónak. Ez nagy többséggel rendelkezett a Weimarban 1919-ben összeült alkotmányozó gyűlésben és így tulajdonképpen az új német parlamentáris demokrácia, a Weimari Köztársaság létrehozója lett. A KPD ezzel szemben ellenezte az új rezsimet.

A kommunisták megjelenése hosszabb távra is nehéz választás elé állította az SPD-t: ha radikálisabb politikát folytat, hogy kifogja a szelet a KPD vitorlájából, középosztálybeli szavazóit veszítheti el, ha viszont mérsékelt hangot üt meg, a munkások közt adhatja át a terepet a kommunistáknak.

A dilemmának az 1932-ben megválasztott új konzervatív kancellár, Franz von Papen vetett véget: július 20-án, bár neki magának alig volt támogatása a Reichstagban, menesztette az SPD-s Otto Braun vezette berlini porosz kormányt és ezzel nagy lökést adott a Weimari Köztársaság felbomlásának.

Miután Paul von Hindenburg elnök 1933. január 30-án Adolf Hitlert nevezte ki, az utolsó legalább részlegesen szabad német választáson, március 5-én az SPD a szavazatok 18,25%-át szerezte meg. A KPD-t törvényen kívül helyezték, képviselőit letartóztatták vagy száműzetésbe kényszerítették. Az SPD még büszke arra, hogy ők voltak az egyetlen párt a Reichstagban, amely március 23-án ellene szavazott a Hitlernek gyakorlatilag teljhatalmat biztosító felhatalmazási törvénynek. Szavazataik azonban nem voltak elegendőek, hogy megakadályozzák a kétharmados többséget igénylő törvény jóváhagyását. Nem sokkal később, július 14-én az SPD-t is betiltották.

A náci időszak (1933–1945)

Az SPD sok tagját Hitler uralma alatt letartóztatták, vagy koncentrációs táborba küldték. Prágában elűzött SPD-sek emigráns pártot hoztak létre, mások belső emigrációba vonultak, olyan német városokba, ahol nem ismerték őket. Például Friedrich Kellner, az SPD mainzi szervezője az oberhesseni Laubachba költözött, ahol – életét kockáztatva – a náci rezsim túlkapásairól megírta híres Naplóját.

1936 és 1939 között sok SPD-tag harcolt a spanyol polgárháborúban Franco ellen.

Miután Németország 1938-ban annektálta Csehszlovákiát, az emigráns párt Párizsba költözött, de a franciák veresége után 1940-ben onnan is menniük kellett. Londonba költöztek.

A háború után (1946-tól Schröderig)

Nyugat-Németországban

A második világháború után, 1946-ban az SPD újraalakult Németországban, mind a négy megszállási zónában. A Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) az első szabad választástól, 1949-től 1969-ig az SPD ellenzékben volt.

Az 1959-es godesbergi programban az SPD véglegesen és hivatalosan szakított a marxista elvekkel.

1966-ban a szövetséges Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) elvesztette parlamenti többségét és a CDU-s Kiesinger kancellár vezetésével CDU-SPD nagykoalíciós kormány alakult.

1969-ben, először 1928 óta, az SPD győzött és az FDP-vel alkotott kormánykoalíciót. Ezt követően az SPD 1982-ig kormányzott, két kancellárt adva az NSZK-nak: Willy Brandtot és Helmut Schmidtet.

Kezdetben az SPD ellenezte Nyugat-Németország 1955-ben indult újrafelfegyverzését és csatlakozását ugyanebben az évben az atlanti katonai szövetséghez, a NATO-hoz, később azonban megbékélt a tagsággal.)

1982-ben a Helmut Kohl vezette CDU-FDP koalíció vette át a hatalmat. Kohl egymás után négyszer lett kancellár. 1998-ban azonban vesztett a választáson és az SPD-s Gerhard Schrödernek kellett átadnia a kancellári széket.

Kelet-Németországban

A szovjet megszállási zónában, amely később Kelet-Németország lett, az SPD-t arra kényszerítették, hogy 1946-ban egyesüljön Németország Kommunista Pártjával, Német Szocialista Egységpárt (SED) néven. 1989-ben, amikor összeomlott a kommunista rendszer, az SPD-t újraalapították Németországban és később egyesült a nyugat-németországi SPD-vel, amikor az ország újra egyesült.

Az első Schröder-kormány

Az SPD a német tartományi parlamentekben
  Nagyobbik kormánypárt
  Kisebbik kormánypárt
  Ellenzék
  Nem jutott be
  • szövetségi kancellár: Gerhard Schröder (SPD)
  • alkancellár és külügyminiszter: Joschka Fischer (Zöldek)
  • különleges ügyekért felelős miniszter és a kancellária vezetője: Bodo Hombach (SPD)
  • védelmi miniszter: Rudolf Scharping (SPD)
  • belügyminiszter: Otto Schily (SPD)
  • pénzügyminiszter: Oskar Lafontaine (SPD)
  • igazságügyi miniszter: Herta Däubler-Gmelin (SPD)
  • gazdasági miniszter: Werner Müller (SPD)
  • szociális és munkaügyi miniszter: Walter Riester (SPD)
  • élelmiszer-, földművelésügyi és erdészeti miniszter: Karl-Heinz Funke (SPD)
  • közlekedési miniszter: Franz Müntefering (SPD)
  • családügyi és ifjúsági miniszter: Christine Bergmann (SPD)
  • egészségügyi miniszter: Andrea Fischer (Zöldek)
  • oktatási miniszter: Edelgard Bulmahn (SPD)
  • gazdasági együttműködési és fejlesztési miniszter: Heidemarie Wieczorek-Zeul (SPD)
  • környezet- és természetvédelmi miniszter: Jürgen Trittin (Szövetség ’90/Zöldek)

Választási eredmények

Bundestag

Választások Választókerületi szavazatok száma Pártlistás szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék? Pártelnök
1949 nem volt 6,934,975 29.2
131 / 402
Ellenzék Kurt Schumacher
1953 8,131,257 7,944,943 28.8
162 / 509
Ellenzék Erich Ollenhauer
1957 11,975,400 11,875,339 31.8
181 / 519
Ellenzék Erich Ollenhauer
1961 11,672,057 11,427,355 36.2
203 / 521
Ellenzék Willy Brandt
1965 12,998,474 12,813,186 39.3
217 / 518
Kormánypárt: Nagykoalíció a CDU/CSU pártokkal. Willy Brandt
1969 14,402,374 14,065,716 42.7
237 / 518
Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Willy Brandt
1972 18,228,239 17,175,169 45.8
242 / 518
Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Willy Brandt
1976 16,471,321 16,099,019 42.6
224 / 518
Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Helmut Schmidt
1980 16,808,861 16,260,677 42.9
228 / 519
Kormánypárt, 1982-ben az FDP kilépett a koalícióból. Helmut Schmidt
1983 15,686,033 14,865,807 38.2
202 / 520
Ellenzék Hans-Jochen Vogel
1987 14,787,953 14,025,763 37.0
193 / 519
Ellenzék Johannes Rau
1990 16,279,980 15,545,366 33.5
239 / 662
Ellenzék Oskar Lafontaine
1994 17,966,813 17,140,354 36.4
252 / 672
Ellenzék Rudolf Scharping
1998 21,535,893 20,181,269 40.9
298 / 669
Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel. Gerhard Schröder
2002 20,059,967 18,484,560 38.5
251 / 603
Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel. Gerhard Schröder
2005 18,129,100 16,194,665 34.2
222 / 614
Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Gerhard Schröder
2009 12,077,437 9,988,843 23.0
146 / 622
Ellenzék Frank-Walter Steinmeier
2013 12,835,933 11,247,283 25.7
193 / 630
Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Peer Steinbrück
2017 11,426,613 9,538,367 20.5
153 / 709
Nincs adat Martin Schulz

Tartományi parlamentek

Tartomány Választási év Szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék?
Alsó-Szászország 2013 1,165,538 32.6
49 / 137
Kormánypárt: Közlekedésilámpa-koalíció
Baden-Württemberg 2016 679,872 12.7
19 / 138
Ellenzék
Bajorország 2013 2,436,515 20.6
42 / 180
Ellenzék
Berlin 2016 352,369 21.6
38 / 149
Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció
Brandenburg 2014 315,177 31.9
30 / 88
Kormánypárt: Vörös-vörös koalíció
Bréma 2015 383,509 32.8
30 / 83
Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel
Észak-Rajna-Vesztfália 2017 2,649,205 31.2
69 / 199
Kormánykoalíció a CDU párttal.
Hamburg 2015 1,611,274 45.6
58 / 121
Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel
Hessen 2018 nincs adat 19.8
28 / 110
Ellenzék
Mecklenburg-Elő-Pomeránia 2016 246,393 30.6
26 / 71
Kormánypárt: Koalíció a CDU-val.
Rajna-vidék-Pfalz 2016 771,848 36.2
39 / 101
Közlekedésilámpa koalíció (FDP és Zöldekkel)
Saar-vidék 2017 157,841 29.6
17 / 51
Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val
Szászország 2014 202,374 12.4
18 / 126
Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val
Szász-Anhalt 2016 119,377 10.6
11 / 105
Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val és Zöldekkel.
Schleswig-Holstein 2017 400,635 27.2
21 / 69
Ellenzék
Türingia 2014 116,889 12.4
12 / 91
Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció

SPD-politikusok

Az SPD vezető politikusai az első világháború előtt

Az SPD elnökei

A császárság és a Weimari köztársaság idején:

A száműzetésben:

A második világháború után:

  • Otto Grotewohl, a szovjetek megszállta zóna SPD-elnöke – a párt itt egyesült a KDP-vel és együtt alapították meg a Németország Szocialista Egységpártját (SED)
  • Kurt Schumacher, a britek megszállta zóna SPD-elnöke, aki elutasította Grotewohl igényét az egész párt vezetésére

Elnökök Nyugat-Németországban:

Az újraalapított kelet-németországi SPD-ben:

A német újraegyesítés óta:

SPD-s német kancellárok

Gerhard Schröder

SPD-s német elnökök

A második világháború utáni német alkotmány szerint az elnök nem lehet párttag, amíg hivatalát viseli, hiszen pártatlannak kell lennie.

Jegyzetek

  1. 100%-os támogatással választották meg elnöknek Martin Schulzot a szociáldemokraták. Alfahír, 2017. március 19. (Hozzáférés: 2017. március 19.)

Források