Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nincs szerkesztési összefoglaló
== A vészkorszak idején (1944) ==
[[Fájl:WW2-Holocaust-Europe.png|bélyegkép|273x273px|Koncentrációs táborok [[Európa|Európában]] a [[Második világháború|második világháború]] idején a főbb deportálási útvonalakkal (közöttük Kistarcsa is)]]
Az erősödő külpolitikai hatás, majd Magyarország 1944-es német megszállása után a tábor öt pavilonjából négy állt a rendőrség rendelkezésére. Az őrizetesek mellett helyet kaptak az összegyűjtött és deportálásra váró zsidók (az objektum neve németül: [[Reichssicherheitshauptamt|RSHA]] Transport Lager Kistarcsa), akiket a magyar hatóságok már március 19-én elkezdtek összegyűjteni Budapest területén.<ref name=":26">{{Cite book |title= Vádirat a nácizmus ellen |series= 1. kötet, 1944. március 19. – 1944. május 15., A német megszállástól a deportálás megkezdéséig |url= http://www.balassikiado.hu/BB/NET/Vadirat_1jav.pdf |format=PDF |editor= Benoschofsky Ilona, Karsai Elek |origyear= 1958 |year= 2017 |publisher= Balassi Kiadó |page=16–18, 72, 184, 208 |accessdate= 2019-02-02 |location= Budapest |subtitle= Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez}}</ref><ref name=":15">{{Cite web |url= http://www.tenhumbergreinhard.de/1933-1945-lager-1/1933-1945-lager-k/kistarcsa-mala-tarca.html |title= Kistarcsa (Mala Tarca) |accessdate= 2019-01-10 |work= www.tenhumbergreinhard.de |language= német}}</ref> A rákövetkező napokban pedig hajtóvadászatot indítottak (Einzelaktionen, vagyis „egyedi akciók”) a pályaudvarokon, külvárosi villamosmegállókban és hajóállomásokon újabb zsidók után. A legnagyobb csoportot (800-1000 fő körül) azok a zsidók alkották, akiket a [[Gestapo]] tartóztatott le, és átmeneti börtönfogság után egy Lemke nevű SS altiszt vitetett át Kistarcsára.<ref name=":3" /> A táborban egy külön pavilon volt a [[Wehrmacht]] és az [[Schutzstaffel|SS]] különböző kihágások miatt megbüntetett katonái számára fenntartva.<ref name=":3" /><ref name=":25">{{Cite book|title=A magyar királyi csendőrség oknyomozó története|author=Dr. Rektor Béla|url=http://www.magtudin.org/Rektor_Bela_Csendorseg.pdf|format=PDF|year=1980|publisher=Árpád Könyvkiadó Vállalat|isbn=0 934214 01 8|page=261}}</ref><ref name=":2" /> Ugyancsak külön pavilonban kaptak helyet az ún. „régi őrizetesek”, a kiegészítő toloncház (főképpen politikai, szocialista ideológiájú) foglyai. Külön pavilonban („B” pavilon), a központi épületben tartottak fogva 280, prominensnek titulált zsidót (gyáriparosokat, politikusokat).<ref name=":3" /><ref name=":4" /> A zsidó foglyok maximális létszáma a megszállás után közvetlenül még csupán 485 fő volt. Ezeket az embereket a magyar hatóságok által előre összeállított, kész listák alapján, a saját lakásukon kereste fel razziák keretében az SS és a magyar rendőrség. Először a Rökk Szilárd utcai ideiglenes toloncházba kerültek (melyet a németek felügyeltek).<ref name=":2" /><ref>Benoschofsky Ilona szerint: „Közvetlenül a megszállás után a németek elkezdték a budapesti zsidóság részleges összefogását. (...) Ezek a letartóztatások kész listák alapján történtek... két SS-katona egy magyar rendőr kíséretben kereste fel a letartóztatandóakat a lakáson, és elvitték őket. (...) Ezeket ez úgynevezett túszokat mind a Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézet helyiségeibe vitték, amelyeket a németek lefoglaltak kisegítő toloncház céljaira. (...) A túszokat innen néhány nap múlva a kistarcsai internáló táborba vitték (...). A túszok maximális létszáma Kistarcsán 485 fő volt.” (Mementó - Magyarország 1944, 66. o.)</ref> Ehhez képest 1944. június 20-ig 2000 fő indult el Kistarcsáról a német koncentrációs táborok felé.<ref name=":27" /><ref>„A hozzánk érkezett közlések szerint ez évi június hó 20-ig bezárólag 427 400 zsidót, tehát a hazai zsidóságnak mintegy felét érte utol a deportálás szörnyű sorsa. Ez a szám az alábbiak szerint oszlik meg: (...) Kistarcsa 2 000” [fő] (Vádirat a nácizmus ellen, 3. kötet, 54. o.)</ref><ref>Az első deportálás és az összesített adat közötti 200 fő különbség Brámer Frigyes visszaemlékezései szerint azzal magyarázható, hogy az április végi és július közepi események között volt 1-2 (a korábbiakhoz képest) kisebb létszámú elszállítás a táborból.</ref> Az 1944 áprilisi és májusi Magyarországi Zsidók Lapja közzétette: a Pártfogó Irodán keresztül, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) keretében lehetőség van csomagküldésre a táborban fogva tartott zsidók számára. A csomagokban korlátozottan lehetett élelmiszert, ruhaneműt és tisztálkodási szereket küldeni, de például levelet, okmányokat, szeszes italt, cipőt nem tartalmazhattak a csomagok.<ref name=":26" />
 
=== Március–május ===
A német megszállást követően az első deportálóvonat (Hermann Krumey [[A Waffen-SS rendfokozatai|SS-Obersturmführer]] irányításával) Kistarcsáról indult el 1944. április 28-án, 1800 fős transzporttal (javarészt 16-60 év közötti férfia­kat és 18-50 év közötti nő­ket pakoltak fel 45G mintájú marhavagonokba).<ref name=":3">{{Cite web |url=http://mek.oszk.hu/11500/11506/pdf/11506_2.pdf |title=A kistarcsai tragédia |accessdate=2018-07-09 |author=Randolph L. Braham |year=1997 |format=PDF |work=A népirtás politikája - A Holocaust Magyarországon |publisher=Belvárosi Könyvkiadó |pages=849-851}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://ww2.infovilag.hu/2018/04/27/az-ujsagiro-archivumabol-aprilis-28-an-kezdodtek-a-deportalasok |title=Elégedetlen „a halál állomásfőnöke” |accessdate=2018-07-09 |date=1989-04-28 |publisher=Magyar Hírlap |quote=Az 1944. április 28-i első halálszerelvényre a Pest mel­letti kistarcsai táborba inter­nált 16–60 év közötti férfia­kat és a 18–50 év közötti nő­ket rakták föl. Elhoztam a bé­csi archívumból annak a doku­mentumnak a fénymásolatát, amely bizonyítja: ezt az első, több mint 1800 fős emberszál­lítmányt Krumey SS-Obersturmführer parancsnoksága alatt zsúfolták be a 45G min­tájú marhavagonokba, hogy – miként cinikusan kijelentette – „egy kis levegőhöz jussunk Kistarcsán".}}</ref> A szerelvény május 2-án érkezett [[Auschwitz-Birkenau]]ba.<ref name=":12">{{Cite web |url=http://www.epa.hu/00000/00018/00078/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2004_03_0817-0858.pdf |title=A munkaszolgálat Magyarországon 1939-1945 |accessdate=2018-07-22 |author=Szita Szabolcs |year=2004 |work=Hadtörténeti Közlemények}}</ref> Ezután átmenetileg 350-400 főre csökkent a foglyok száma.<ref name=":3" />
Az erősödő külpolitikai hatás, majd [[Margarethe hadművelet|Magyarország 1944. március 18-es19-én bekövetkező német megszállása]] után a tábor öt pavilonjából négy állt a rendőrség rendelkezésére. Az őrizetesek mellett helyet kaptak az összegyűjtött és deportálásra váró zsidók (az objektum neve németül: [[Reichssicherheitshauptamt|RSHA]] Transport Lager Kistarcsa), akiket a magyar hatóságok már március 19-én elkezdtek összegyűjteni Budapest területén.<ref name=":26">{{Cite book |title= Vádirat a nácizmus ellen |series= 1. kötet, 1944. március 19. – 1944. május 15., A német megszállástól a deportálás megkezdéséig |url= http://www.balassikiado.hu/BB/NET/Vadirat_1jav.pdf |format=PDF |editor= Benoschofsky Ilona, Karsai Elek |origyear= 1958 |year= 2017 |publisher= Balassi Kiadó |page=16–18, 72, 184, 208 |accessdate= 2019-02-02 |location= Budapest |subtitle= Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez}}</ref><ref name=":15">{{Cite web |url= http://www.tenhumbergreinhard.de/1933-1945-lager-1/1933-1945-lager-k/kistarcsa-mala-tarca.html |title= Kistarcsa (Mala Tarca) |accessdate= 2019-01-10 |work= www.tenhumbergreinhard.de |language= német}}</ref> A rákövetkező napokban pedig hajtóvadászatot indítottak (Einzelaktionen, vagyis „egyedi akciók”) a pályaudvarokon, külvárosi villamosmegállókban és hajóállomásokon újabb zsidók után. A legnagyobb csoportot (800-1000 fő körül) azok a zsidók alkották, akiket a [[Gestapo]] tartóztatott le, és átmeneti börtönfogság után egy Lemke nevű SS altiszt vitetett át Kistarcsára.<ref name=":3" /> A táborban egy külön pavilon volt a [[Wehrmacht]] és az [[Schutzstaffel|SS]] különböző kihágások miatt megbüntetett katonái számára fenntartva.<ref name=":3" /><ref name=":25">{{Cite book|title=A magyar királyi csendőrség oknyomozó története|author=Dr. Rektor Béla|url=http://www.magtudin.org/Rektor_Bela_Csendorseg.pdf|format=PDF|year=1980|publisher=Árpád Könyvkiadó Vállalat|isbn=0 934214 01 8|page=261}}</ref><ref name=":2" /> Ugyancsak külön pavilonban kaptak helyet az ún. „régi őrizetesek”, a kiegészítő toloncház (főképpen politikai, szocialista ideológiájú) foglyai. Külön pavilonban („B” pavilon), a központi épületben tartottak fogva 280, prominensnek titulált zsidót (gyáriparosokat, politikusokat).<ref name=":3" /><ref name=":4" /> A zsidó foglyok maximális létszáma a megszállás után közvetlenül még csupán 485 fő volt. Ezeket az embereket a magyar hatóságok által előre összeállított, kész listák alapján, a saját lakásukon kereste fel razziák keretében az SS és a magyar rendőrség. Először a Rökk Szilárd utcai ideiglenes toloncházba kerültek (melyet a németek felügyeltek).<ref name=":2" /><ref>Benoschofsky Ilona szerint: „Közvetlenül a megszállás után a németek elkezdték a budapesti zsidóság részleges összefogását. (...) Ezek a letartóztatások kész listák alapján történtek... két SS-katona egy magyar rendőr kíséretben kereste fel a letartóztatandóakat a lakáson, és elvitték őket. (...) Ezeket ez úgynevezett túszokat mind a Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézet helyiségeibe vitték, amelyeket a németek lefoglaltak kisegítő toloncház céljaira. (...) A túszokat innen néhány nap múlva a kistarcsai internáló táborba vitték (...). A túszok maximális létszáma Kistarcsán 485 fő volt.” (Mementó - Magyarország 1944, 66. o.)</ref> EhhezA képesttáborban 1944.egy júniuskülön 20-igpavilon 2000volt a indult[[Wehrmacht]] elés Kistarcsárólaz a[[Schutzstaffel|SS]] németkülönböző koncentrációskihágások táborokmiatt felémegbüntetett katonái számára fenntartva.<ref name=":273" /><ref name=":25">„A{{Cite hozzánkbook|title=A érkezettmagyar közlésekkirályi szerintcsendőrség ez évi június hó 20-ig bezárólagoknyomozó 427 400 zsidót, tehát a hazai zsidóságnak mintegy felét érte utol a deportálás szörnyű sorsatörténete|author=Dr. Ez a szám az alábbiak Rektor szerint oszlik megBéla|url=http: (//www.magtudin.org/Rektor_Bela_Csendorseg.)pdf|format=PDF|year=1980|publisher=Árpád KistarcsaKönyvkiadó 2Vállalat|isbn=0 000”934214 [fő] (Vádirat a nácizmus ellen,01 3. kötet, 54. o.)8|page=261}}</ref><ref>Az elsőname=":2" deportálás/> ésUgyancsak azkülön összesítettpavilonban adatkaptak közöttihelyet 200az ún. különbség„régi Brámerőrizetesek”, Frigyesa visszaemlékezéseikiegészítő szerinttoloncház azzal(főképpen magyarázhatópolitikai, hogyszocialista azideológiájú) áprilisfoglyai. végiAz ésúgynevezett július„B” közepipavilonban, eseményeka közöttközponti voltépületben 1-2tartottak (afogva korábbiakhoz280, képest)prominensnek kisebbtitulált létszámúzsidót elszállítás(gyáriparosokat, a táborbólpolitikusokat).</ref> Azname=":3" 1944/><ref áprilisi és májusi Magyarországi Zsidók Lapja közzétettename=":4" a/> PártfogóA Irodánlegnagyobb keresztül,csoportot az(800-1000 Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSAkörül) keretében lehetőség van csomagküldésreazok a táborban fogva tartott zsidók számára.alkották, Aakiket csomagokbana korlátozottan[[Gestapo]] lehetetttartóztatott élelmiszertle, ruhaneműt és tisztálkodásiátmeneti szereketbörtönfogság küldeni,után deegy példáulLemke levelet,nevű okmányokat,SS szeszesaltiszt italt,vitetett cipőtát nem tartalmazhattak a csomagokKistarcsára.<ref name=":263" />
 
A német megszállást követően az első deportálóvonat (Hermann Krumey [[A Waffen-SS rendfokozatai|SS-Obersturmführer]] irányításával) Kistarcsáról indult el 1944. április 28-án, 1800 fős transzporttal (javarészt 16-60 év közötti férfia­kat és 18-50 év közötti nő­ket pakoltak fel 45G mintájú marhavagonokba).<ref name=":3">{{Cite web |url=http://mek.oszk.hu/11500/11506/pdf/11506_2.pdf |title=A kistarcsai tragédia |accessdate=2018-07-09 |author=Randolph L. Braham |year=1997 |format=PDF |work=A népirtás politikája - A Holocaust Magyarországon |publisher=Belvárosi Könyvkiadó |pages=849-851}}</ref><ref>{{Cite web |url=http://ww2.infovilag.hu/2018/04/27/az-ujsagiro-archivumabol-aprilis-28-an-kezdodtek-a-deportalasok |title=Elégedetlen „a halál állomásfőnöke” |accessdate=2018-07-09 |date=1989-04-28 |publisher=Magyar Hírlap |quote=Az 1944. április 28-i első halálszerelvényre a Pest mel­letti kistarcsai táborba inter­nált 16–60 év közötti férfia­kat és a 18–50 év közötti nő­ket rakták föl. Elhoztam a bé­csi archívumból annak a doku­mentumnak a fénymásolatát, amely bizonyítja: ezt az első, több mint 1800 fős emberszál­lítmányt Krumey SS-Obersturmführer parancsnoksága alatt zsúfolták be a 45G min­tájú marhavagonokba, hogy – miként cinikusan kijelentette – „egy kis levegőhöz jussunk Kistarcsán".}}</ref> A szerelvény május 2-án érkezett [[Auschwitz-Birkenau]]ba.<ref name=":12">{{Cite web |url=http://www.epa.hu/00000/00018/00078/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2004_03_0817-0858.pdf |title=A munkaszolgálat Magyarországon 1939-1945 |accessdate=2018-07-22 |author=Szita Szabolcs |year=2004 |work=Hadtörténeti Közlemények}}</ref> Ezután átmenetileg 350-400 főre csökkent a foglyok száma.<ref name=":3" /> 1944. június 20-ig nagyjából 2000 fő indult el Kistarcsáról a német koncentrációs táborok felé.<ref name=":27" /><ref>„A hozzánk érkezett közlések szerint ez évi június hó 20-ig bezárólag 427 400 zsidót, tehát a hazai zsidóságnak mintegy felét érte utol a deportálás szörnyű sorsa. Ez a szám az alábbiak szerint oszlik meg: (...) Kistarcsa 2 000” [fő] (Vádirat a nácizmus ellen, 3. kötet, 54. o.)</ref><ref>Az első deportálás és az összesített adat közötti 200 fő különbség Brámer Frigyes visszaemlékezései szerint azzal magyarázható, hogy az április végi és július közepi események között volt 1-2 (a korábbiakhoz képest) kisebb létszámú elszállítás a táborból.</ref> Az 1944 áprilisi és májusi Magyarországi Zsidók Lapja közzétette hogy a Pártfogó Irodán keresztül, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) keretében lehetőség van csomagküldésre a táborban fogva tartott zsidók számára. A csomagokban korlátozottan lehetett élelmiszert, ruhaneműt és tisztálkodási szereket küldeni, de például levelet, okmányokat, szeszes italt, cipőt nem tartalmazhattak a csomagok.<ref name=":26" />
 
1944 májusában a [[Bosnyák Zoltán (tanár)|Bosnyák Zoltán]] (a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet vezetője) által szerkesztett ''Harc!'' című hetilap fotósai jelentek meg a táborban, hogy a lap számára képeket készítsenek a fogva tartott zsidókról.<ref name=":4" /><ref>{{Cite web |url=http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2018/12/paksar_18_1.pdf |title=Zsidókérdéskutató Magyar Intézet, avagy a „tudományos antiszemitizmus” Magyarországon |accessdate=2019-01-09 |author=Paksa Rudolf |year=2018 |format=PDF |work=Múltunk}}</ref> A fotózás körülményeiről Brámer Frigyes egykori fogvatartott írt visszaemlékezésében:<ref name=":4" />
 
{{Idézet|A Kistarcsára való érkezésünk után röviddel egy vasárnap ebédutáni időben kiparancsoltak bennünket a pavilonból és a szabadban hosszú kettős sorokba állítottak. A „Harc” nevű véresszájú szennylap fotóriportere lefényképezte a „túszokat”, de kiválasztott néhány nagyorrú foglyot és ezeket egymás mellé állította […].|Brámer Frigyes|Zsidó túszok – Kistarcsa 1944 „B” Pavilon}}
 
=== Július ===
[[Fájl:Zsidók Kistarcsán 1944-ben.jpg|bélyegkép|305px|Zsidó férfiak a táborban 1944 májusában]]
1944. július 12-én [[Adolf Eichmann]] [[A Waffen-SS rendfokozatai|SS-Obersturmbannführer]] ötven vagonból álló vasúti szerelvényt rendelt Kistarcsára július 14-re.<ref name=":25" /><ref name=":2" /><ref>Bródy Sándor visszaemlékezése: „1944. július 12-én (Eichmann) egy vasúti szerelvényt kért a kistarcsai pályaudvarra július 14-én reggelre. Amidőn az állomásfőnöktől Vasdényei ezt megtudta, július 12-én a késő esti órákban figyelmeztetett engem, hogy Eichmann mire, hiszen 1500 ára 50 vagont rendelt Kistarcsára.” (Mementó - Magyarország 1944, 69. o.)</ref> Tervei szerint Kistarcsáról 1000 (a „D” és „E” pavilonokból, a „B” pavilonbeliekkel kivételeztek), a Rökk Szilárd utcai [[Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem|Országos Rabbiképző Intézetben]] berendezett börtönből pedig 500 zsidót a X. kerületi [[Budapesti Fegyház és Börtön|Budapesti Gyűjtőfogházba]], majd az [[Auschwitzi koncentrációs tábor]]ba szállíttatott.<ref name=":4">{{Cite book|title=Évkönyv 1973/74|editor=Scheiber Sándor|accessdate=2018-07-09|origyear=1974|location=Budapest|publisher=Magyar Izraeliták Országos Képviselete|chapter=Zsidó túszok - Kistarcsa 1944 „B” Pavilon|pages=340 – 351|author=Brámer Frigyes}}</ref> Mindezt annak ellenére tette, hogy [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] a nemzetközi nyomás és a megváltozott katonai helyzet hatására végül [[Koszorús Ferenc|július 6-án leállította a deportálásokat]].<ref name=":3" /> A tábor parancsnoka, Vasdényei István rendőr főfelügyelő a kistarcsai állomásfőnöktől értesült a különvonatról. Rövidesen értesítette Bródy Sándort, a Zsidó Tanács megbízottját, ő pedig [[Stern Samu]]t, a Tanács elnökét. Rajtuk keresztül Horthy Miklós is tudomást szerzett a készülő deportálásról, és utasította dr. Lulay Leó tartalékos [[Csendőrség|csendőr]] századost ([[Ferenczy László (csendőrtiszt)|Ferenczy László]] helyettesét), aki az elindított szerelvényt [[Hatvan|Hatvannál]] utolérte, és visszafordíttatta Kistarcsára.<ref name=":3" /><ref name=":25" /><ref name=":2">{{Cite book|title=Mementó|subtitle=Magyarország 1944|last=Dr. Benoschofsky|first=Ilona|publisher=Kossuth Könyvkiadó|year=1975|chapter=Emberrablás Kistarcsán|isbn=963 09 0390 3|pages=62-75}}</ref><ref>{{Cite web |url=https://www.csendor.com/konyvtar/biografia/egyenek/2%20Csendortisztek%20biografiai%20adatai.pdf |title=Csendőrtisztek életrajzi adat-töredékei |accessdate=2019-02-03 |author=Perjesi György |format=PDF |pages=5}}</ref><ref>{{Cite book|title=A Magyar Királyi Csendőrség zsebkönyve|editor=Benedek Mihály|url=http://epa.oszk.hu/02900/02994/00053/pdf/EPA02994_mkir_csendroseg_zsebkonyve_1944_001-117.pdf|year=1944|publisher=Csendőrségi Lapok|page=40}}</ref>
{{Idézet|A magyar kormánynak elvileg nincsen észrevétele az ellen, hogy a Vöröskereszt megbízottja látogatást tegyen a sárvári vagy kistarcsai táborokban, bár ez a két tábor nem úgynevezett zsidó gyűjtőtábor, mert ilyen jelenleg az országban nincsen, és más jellegű internáltak is el vannak ott helyezve. A magyar kormánynak ugyancsak nincsen észrevétele az ellen, ha a magyar Vöröskereszt élelmezési és ruházati cikkeket tartalmazó csomagokat küldet e táborokban levő zsidóknak.|Csopey Béla követségi tanácsos 1944. július 23-án kelt feljegyzése Schirmer Vöröskereszt megbízottal folytatott tárgyalásáról|szerk.: Karsai Elek: Vádirat a nácizmus ellen, 3. kötet}}
 
=== Augusztus–december ===
A szovjet és román csapatok gyors előretörése miatt a németek hátrálása a tábort is érintette. Az 1944 júliusi események után további deportálások nem indultak. A tábor területén a fogva tartottak mozgása némileg szabadabb lett, létszámuk már csak 220 fő volt.<ref name=":3" /><ref name=":4" /> Július 28-án a Zsidó Tanács petíciót nyújtott be a még fogva tartottak szabadon engedése érdekében.<ref name=":3" /> Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes augusztus 10-én kelt, „a Minisztertanácshoz a zsidókérdés „nyugvópontra hozatala” érdekében” írt jelentésében szorgalmazta egy német–magyar kétoldalú nyilatkozat megszületését, amelyben kijelentik, hogy „mellőzik a zsidóknak saját szerveik útján az országból való eltávolítását (Kistarcsa, Sárvár)”. Feljegyzések szerint a táborban az orvosi ellátás, az elhelyezés és az élelmezés jó volt, kérelmezték, hogy a levelezést legalább a [[Magyar Vöröskereszt|Vöröskereszt]] által biztosított levelezőlapon biztosított legyen.<ref name=":27" /> Kistarcsát és környékét szeptember 13-án érte először légitámadás, amelyet 18-án egy újabb követett, összesen valamivel több, mint száz lakóépületet érintettek a légibombák okozta rombolások.<ref name=":5">{{Cite web|url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/kerepes/kerepestarcsa_tortenete/pages/012_szocializmus_kezdetei.htm|title=Kerepestarcsa története|accessdate=2018-07-09|author=Horváth Lajos|year=1988|work=www.sulinet.hu|publisher=Kerepestarcsa Nagyközségi Tanács}}</ref> 1944 szeptemberére a tábor felügyeleti jogkörének kérdése egyáltalán nem volt egyértelmű sem a magyar, sem a német hatóságok számára. Perlaky Gyula minisztériumi osztálytanácsos rendelte el a foglyok szabadon engedését, melyre a táborban szeptember 26-27-én került sor.<ref name=":3" /><ref name=":4" /><ref name=":6" /> Páran azonban a Rózsadombon kialakított „Intelligenz Lager”-be kerültek, mint „népgazdaságilag hasznos” (WW, vagyis wirtschliftlich wertvoll) zsidó. Őket aztán [[Theresienstadti koncentrációs tábor|Theresienstadtba]] vitték.<ref>Brámer Frigyes visszaemlékezése: „Végül ugyancsak páran közülünk átkerültek a Rózsadombon létesített, úgynevezett „I” lágerbe (intelligenz Lager), ahova a „WW” (wirtschliftlich wertvoll – népgazdaságilag hasznos, értékes) zsidókat gyűjtötték egybe (...). (...) és mint hetek múlva kiderült, nagyon jól tettem, mert bennünket Kistarcsáról szeptember végén elbocsátottak, míg az „I” lágerbelieket kivitték Theresienstadba (...)”</ref> Két alkalommal került sor a község kiürítésének elrendelésére (november 5. és 16.), de mindkét alkalom eredménytelenül zárult. Időközben a kelet felől a főváros irányába visszavonuló német alakulatokkal együtt a tábor őrszemélyzete is elvonult. Kistarcsát 1944. december 28-án érte el a 151. szovjet lövészhadosztály és a 7. román gyalogos hadtest. A község területén nem volt ellenállás.<ref name=":12" /><ref name=":5" />
 
=== A háború után ===
Jámborffy (Zachar) Béla rendőr főfelügyelő, 1943-tól a toloncház osztályparancsnoka (Vasdényei helyettese) kevésbé járt el humánusan a fogva tartottakkal.<ref name=":3" /><ref name=":4" /><ref>{{Cite web|url=http://mek.oszk.hu/16100/16180/16180.pdf|title=A magyarországi holokauszt bibliográfiája|accessdate=2018-07-15|author=Randolph L. Braham|year=2010|format=PDF|publisher=Park Könyvkiadó|pages=289}}</ref> 1947 májusában az államvédelmi osztály népügyészsége felhívást tett közzé, amelyben kérte azoknak a jelentkezését, akiknek volt tudomása Jámborffy túlkapásairól. A vád szerint karhatalmi erőket biztosított Novak SS-alakulatának megsegítésére, így aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a zsidó foglyokat a július 19-i, második akcióban sikeresen elindítsák Auschwitz irányába, önmaga pedig közben gumibottal verte a foglyokat. Egy másik alkalommal pedig 240 internált zsidót kísértetett gyalogmenetben [[Komárom (Magyarország)|Komáromba]], ami közben többen összeestek és meghaltak. Mindezekért végül 1947. november 26-án a [[Népbíróságok Magyarországon|népbíróság]] jogerősen életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte.<ref>{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/MOT_1947_05/?pg=395&layout=s |title=Az államvédelmi osztály népügyészségének felhívása |accessdate=2018-08-16 |date=1947-05-19 |format=PDF |work=library.hungaricana.hu |publisher=Magyar Országos Tudósító}}</ref><ref name=":28">{{Cite web |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/MOT_1947_11/?query=j%C3%A1mborfy%20b%C3%A9la&pg=476&layout=s |title=Életfogytiglani fegyházra ítelték a kistarcsai internálótábor volt osztályparancsnokát |accessdate=2018-07-09 |date=1947-11-26 |month=november |format=PDF |work=library.hungaricana.hu |publisher=Magyar Országos Tudósító}}</ref>
 
732

szerkesztés

Navigációs menü