Idegengyűlölet

Az idegengyűlölet (vagy xenophobia) görög eredetű szó, a ξένος (xenosz) „idegen” és a φόβος (phobosz) „félelem” szavak összetétele, jelentése idegengyűlölet. Enyhébb formájában az idegenekkel szembeni negatív érzelmet jelenti. Megnyilvánulása elkerülés, bizalmatlanság, esetleg nyílt agresszió. A xenofóbia nem csak egy etnikum ellen szól, bár az „idegen” meghatározása korban és társadalomban eltérő és nem mindig következetes.

A xenofóbia alapja, hogy kialakuljon a közösség erős „mi”-tudata, amellyel szembe helyezhető – oppozíciós – meghatározás a „mások, mint mi”. Természetesen az etnikum tudatossága nem feltétlenül vezet idegengyűlölethez. Fontos megjegyezni, hogy ezen erős xenofóbiához vezető identitástudatok nem voltak történelmi léptékben tartósak, illetve ezen tudatok alapja nem biológiai, hanem társadalmi gyökerekkel rendelkezik.

Példák

Az idegengyűlölet mint szociális jelenség nyilvánvalóan az írásbeliség előtti időszakra nyúlik vissza, de jelenlétéről írásbeli feljegyzések az ókortól állnak rendelkezésre.

• A görög társadalomban az oppozíciós tudat kialakulása a perzsa (i. e. 5 század) és a föníciai háborúk idejére tehető. Ekkor a „xenos” megnevezés másik poliszból származó görögöt is jelölhetett, a „nem görög” emberekre inkább a „barbár” megnevezést használták (a szó eredete vitás). Ahogy a hellén közösség tudata a háborúk során és kulturális hatásokra (közös vallás, nyelv) megerősödött, úgy finomodott az idegen meghatározása. Ellenpéldák már ekkor is akadnak, a szofista Antiphón (filozófus) az i. e. 5. század végén így írt: „Természettől fogva egyenlőek vagyunk, barbárok és görögök egyaránt… hiszen valamennyien a szájunkon és az orrunkon keresztül veszünk levegőt, és a kezünkkel fogjuk meg az ennivalót mindnyájan”
• Kína esetében a 19. században alakult ki erős idegengyűlölet, amikor a sorozatos kudarc, megaláztatás és a külföldi kizsákmányolás miatt feltámadt nacionalista érzelmek a bokszerlázadásban csúcsosodtak ki. Itt a xenofób érzelmek a mandzsu Csing-dinasztia ellen is irányultak.
• Japán kezdetben mintaképnek tekintette a kínai kultúrát és társadalmat, de a 17–19. században a Tokugava sógunoknak köszönhetően az ország elszigetelődött a külvilágtól. Japánok – kevés kivétellel – nem utazhattak külföldre, és külföldiek nem utazhattak Japánba. Habár az 1868-as változások után a „Meidzsit” kormányzás képletesen és ténylegesen is megnyitotta japán kapuit a külföld előtt, a japán társadalom ma is meglehetősen homogén, 99%-uk japán. Japánban retorikai szinten ma is jelen van az idegenekkel szembehelyezkedés, de tettlegességig ritkán fajul. A japán nyelv egyik tipikus xenofób meghatározása a „gaidzsin” (外人), ami „nem japán”t vagy idegent jelent, és előfordulnak olyan (nem állami) intézmények, ahol angol tábla jelzi (No Gaijin Allowed - Japanese only!), hogy a „nem japánok” számára nem ajánlott a belépés.
• Magyarország leghíresebb xenofóbiával kapcsolatos társadalomkutatása a Tárki közvélemény-kutató cég által először 2006-ban végzett felmérés a pirézekről. A kutatás a nem létező piréz etnikum megalkotásával lehetővé tette, hogy felmérjék a hazai lakosság (ok nélküli) idegengyűlöletét. Mivel a pirézek nem léteznek, így senki számára nem volt racionális oka az elítélésükre, mégis, a mérlegelők 59 százaléka ellenezte a betelepülésüket. Igaz, ez az arány nem mutatja a tényleges idegengyűlölet mértékét, mert még így is jelentősen alatta maradt az ismert népek (pl. románok, oroszok, kínaiak és arabok) bevándorlását ellenzők arányának.

Források

• Diszkrimináció és idegengyűlölet
• Nőtt a "pirézekkel" szembeni elutasítás
• A hellén és európai identitás problémáiról
• Kína a századfordulón
• A Nyugat ferde szemmel

További információk

• Idegen- és etnikumgyűlölet a futballmeccseken (PDF)

Kapcsolódó szócikkek

• Barbárok