„Földes László (politikus)” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
kieg.
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
(kieg.)
|típus=
|név= Földes László
|születési név = Fischer László
|kép= Földes László (politician).jpg
|képméret =
|párt = [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]] <small>(1935–?)</small><br>[[Kommunisták Magyarországi Pártja]] <small>(1937–1943)</small><br>[[Magyar Kommunista Párt]] <small>(?–1948)</small><br>[[Magyar Dolgozók Pártja]] <small>(1948–1956)</small><br>[[Magyar Szocialista Munkáspárt]] <small>(1956–?)</small>
}}}}
'''Földes László''' (írói álneve:született ''Szuhai IstvánFischer'',) [[Kiskunhalas]], [[1914]]. [[július 27.]]<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-99FV-G4SF?i=52&cat=2549277 Születési bejegyzése a kiskunhalasi polgári születési akv. 489/1914. folyószáma alatt] familysearch.org (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)</ref> – [[Budapest]], [[2000]]. [[május 20.]]) magyar [[író]], politikus, [[országgyűlési képviselő]], [[Földes László (Hobo)]] zenész, illetve [[Földes György (történész)|Földes György]] politikus, a [[Politikatörténeti Intézet]] főigazgatójának édesapja. Szuhai István álnéven vadászíró.
 
==Élete==
 
1914-ben született Kiskunhalason, sokgyermekes családban. Apja Fischer Ernő volt, aki férfi szabómesterkéntférfiszabómesterként dolgozott; nem sokkal László születése után hívták be katonának az [[első világháború]]ba az orosz frontra, ahol hamar elesett. Édesanyja, Weisz Katalin özvegyi jogon egy ideig folytatta férje iparát, majd ruhakereskedést nyitott.
 
László aA gimnázium harmadik osztályáig jutott, mielőtt beállt volna asztalossegédnek. 1935-ben belépett a faipari munkásokat tömörítő szakszervezetbe, illetve a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]ba. Ezzel párhuzamban a kommunistákkal is kereste a kapcsolatot; az illegálisan működő [[Kommunisták Magyarországi Pártja|Kommunisták Magyarországi Pártjának]] 1937 körül lett tagja.
 
Mivel illegális (kommunista) propagandatevékenységet folytatott, 1942-ben letartóztatták és hat hónapra ítélték, majd 1944 novemberében újfent elkaptákelfogták és elítélték. Mivel ekkor már a politikai foglyokat németországi koncentrációs táborokba deportálták, őt is feltették egy ilyen vonatra, erről azonban többedmagával még Magyarországon megszökött. Újpestre ment, ahol fegyveres partizáncsoportot szervezett munkásokból, katonaszökevényekből és egyéb elemekből, melynek ő lett a parancsnoka. Aktívan vették ki részüket az ellenállásból, egyebek mellett ők akadályozták meg az Újpest egyik szimbólumának számító [[újpesti víztorony]] felrobbantását is, mikoramikor a városaz nagyelőváros részétközműveit a németek és a [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|nyilasok]] tönkretették a közeledő szovjetek előlakadályozására.
 
1945-ben titkár lett az MKP újpesti pártbizottságában, 1946-tól pedig osztályvezető a budapesti pártbizottságnál. Tagja lett a [[Magyar Kommunista Párt]]nak, melynekamelynek színeiben elindult az [[1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás|1945-ös választásokon]] is, de nem jutott mandátumhoz. Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választás|1947-es választásokon]] pótképviselő lett; behívására 1948. június 15-én került sor. [[Döbrentei Károlyné]] (Újpest akkori polgármestere) megüresedett mandátumát foglalhatta el, aki összeférhetetlenség okán lemondani kényszerült róla (polgármesteri tisztségét tartotta meg).
[[Kép:Újpesti partizán emlékmű, Budapest.JPG|right|thumbbélyeg|250px|Földes és társai újpesti partizántevékenységének emléket állító, 1971-ben emelt emlékmű [[Újpest (városrész)|Újpesten]], az Árpád út mentén, nem messze az általuk megmentett [[Újpesti víztorony]]tól]]
1949-ben ő ismertette aaz parlamentben[[Országgyűlés]]ben a [[de facto]] a többpártrendszer felszámolását jelentő kormányjavaslatot, miszerint minden párt egyetlen listán, a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]] (Népfront) listáján induljon. Az [[1949-es választások]]on már erről a listáról jutott mandátumhoz. 1949 és 1951 között az [[Magyar Dolgozók Pártja|MDP]] Központi Vezetősége káderosztályának vezetőhelyettesi tisztjét látta el. Ezután [[Dunaújváros|Sztálinvárosban]] volt nagyüzemi párttitkár 1955-ig, utána külkereskedelmi miniszterhelyettesi kinevezést kapott. 1955-ben párttitkára lett a [[Weiss Manfréd Acél- és Fémművek|Csepel Vas- és Fémműveknek]], 1956-tól pedig külkereskedelmi miniszterhelyettesként tevékenykedett. 1956. július 21. és október 28. között póttag volt az MDP KV-ban.
 
====== Szerepe az [[1956-os forradalom]] alatt ======
Földes 1956-ban a pártvezetés „keményvonalas sztálinista” részéhez tartozott.<ref name=":0">''Az 1956-os magyar forradalom, Történelmi olvasókönyv középiskolásoknak'', 61-64. old.; Tankönyvkiadó, Budapest, 1991</ref> 1956. október 23-áról 24-ére virradó éjjel a szintén keményvonalas Kovács István és [[Apró Antal]] mellett irányítója az MDP KV Katonai Bizottsága megalakításának, melynekaminek célja a tüntetések és a felkelés fegyveres erővel való letörése volt. E Katonai Bizottság küldte ki a karhatalmi egységeket aaz Parlament[[Országház]] és a kormányzati negyed megvédésére a tetőkre, amelyek október 25-én a [[Sortűz a Parlamentnél 1956-ban|Parlament előtti több száz halálos áldozattal járó sortüzekben]] – a szovjet fegyveresek mellett – szerepet játszottak. Október 26–27-én látva, hogy a politikai vezetés [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imrével]] az élen az országos felkeléssel és a fegyveres felkelőkkel megegyezésre hajlik, a Földesék vezette Katonai Bizottság újabb akciókat kezdeményeztek: a szovjet fegyveres erőkkel egyeztetve tüzérségi és légi támadást szerveztek a legerősebb ellenállási gócot jelentő Corvin köz ellen, majd október 27–28-án [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] félreállítását és katonai diktatúra bevezetésének tervén dolgoztak. Nagy Imre és reformista köre végül a sorsdöntő 27-ről 28-ára virradó éjszakai pártvezetői vitán – az akkor szintén tárgyaláspárti [[Anasztasz Ivanovics Mikojan|Mikojan]] és [[Mihail Andrejevics Szuszlov|Szuszlov]] támogatását bírva – fordulatot értek el velük szemben, Földest és Kovács Istvánt kiszavazták a Katonai Bizottságból. Többen – így Kovács is – a megbukott [[Gerő Ernő|Gerő]], Hegedűs, [[Piros László|Piros]] társaságában Moszkvába menekültek.<ref name=":0" /> ba
n|Parlament előtti több száz halálos áldozattal járó sortüzekben]] – a szovjet fegyveresek mellett – szerepet játszottak. Október 26–27-én látva, hogy a politikai vezetés [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imrével]] az élen az országos felkeléssel és a fegyveres felkelőkkel való megegyezésre hajlik, a Földesék vezette Katonai Bizottság újabb akciókat kezdeményeztek: a szovjet fegyveres erőkkel egyeztetve tüzérségi és légi támadást szerveztek a legerősebb ellenállási gócot jelentő [[Corvin köz]] ellen, majd október 27–28-án Nagy Imre félreállításának és katonai diktatúra bevezetésének tervén dolgoztak. Nagy Imre és reformista köre végül a sorsdöntő 27-ről 28-ára virradó éjszakai pártvezetői vitán – az akkor szintén tárgyaláspárti [[Anasztasz Mikoján|Mikoján]] és [[Mihail Andrejevics Szuszlov|Szuszlov]] támogatását bírva – fordulatot értek el velük szemben, Földest és Kovács Istvánt kiszavazták a Katonai Bizottságból. Többen – így Kovács is – a megbukott [[Gerő Ernő|Gerő]], Hegedűs, [[Piros László|Piros]] társaságában Moszkvába menekültek.<ref name=":0" />
 
Földes a szovjet invázió és az általuk kinevezett, Kádár vezette bábkormány<ref>Kun Miklós: ''Rejtélyes XX. század'', dokumentumfilm sorozat, MTV, 2016.12.14.</ref> megérkezése után visszatért a hatalomba. Novemberben csatlakozott a Kádárék által szervezett [[Magyar Szocialista Munkáspárt|MSZMP]]-hez, melynek szervezőbizottságában munkálkodott 1956 novemberétől 1957 februárjáig.
1957. február 12-től december 3-ig vezette az MSZMP KB káderosztályát. Szintén 1956 novemberében lett tagja az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának, majd annak véglegesítése után is maradt [[Központi Bizottság]]i tag megszakítás nélkül, egészen 1970-ig.
 
1958-tól belügyminiszter-helyettes.<ref>Baráth Magdolna: A Belügyminisztérium újjászervezése 1956 után, Rubicon; http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_belugyminiszterium_ujjaszervezese_1956_utan/</ref> 1964 januárjától 1972 áprilisáig az [[Erdészeti Főigazgatóság]]ot vezette. 1967-ig maradmaradt országgyűlési képviselő. 1967-től 1972-ig mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes volt, majd a [[Hungexpo]] vezérigazgatójává nevezték ki. InnétInnen is vonult nyugdíjba 1980. december 31-én.
 
Még az [[1940-es évek]]ben kötött házasságot Málhai Rebekával; kapcsolatukból három fiúgyermek született: [[Földes László (Hobo)|László]] (1945), aki „[[Földes László (Hobo)|Hobo]]” néven vált ismertté és könnyűzenei karriert futott be, József (1948) aki kereskedő lett és [[Földes György (történész)|György]] (1952), aki 1994-19981994–1998 között az [[Magyar Szocialista Párt|MSZP]] elnökségi tagja, 1998-20001998–2000 között pedig az országos választmány tagja volt, jelenleg pedig [[Politikatörténeti Intézet]] főigazgatója.
 
Földes politikai pályafutása mellett ''Szuhai István'' írói álnéven publikált is. Visszaemlékezéseit a [[Kossuth Kiadó]] adta ki 1984-ben ''A második vonalban'' címmel.
[[Kategória:MDP-tagok]]
[[Kategória:MSZMP-tagok]]
[[Kategória:Nevet változtatott személyek]]
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (MDP)]]
[[Kategória:Országgyűlési képviselők (MSZMP)]]
56 125

szerkesztés

Navigációs menü