„Sőtér István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
Apja, nagybátyja az I. világháborúban meghalt, anyja és nagyanyja nevelte. Középiskoláit a [[Dugonics András Piarista Gimnázium (Szeged)|szegedi piarista gimnáziumban]] végezte. 1931-1935 között a budapesti [[Eötvös József Collegium|Eötvös Collegium]] tagja, francia–magyar–német szakon. 1935-1936 között a [[párizs]]i [[École Normale Supérieure]] ösztöndíjasa volt. 1936-ban az Eötvös Collegium francia előadója és könyvtárosa volt. 1936-1939 között a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939-1945 között közgazdasági pályán működött (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára). 1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd [[1946]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jétől]] a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium X. főosztályának helyettes vezetője, [[1947]]. [[június 1.|június 1-jétől]] vezetője. 1948-1952 között a szegedi egyetem tanára, 1952-től az 1960-as évek végéig az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] tanszékvezető egyetemi tanára, 1953-1956, 1963-1966 között rektora volt. 1956-ban oktatásügyi-miniszter helyettesként dolgozott. 1957-1983 között, nyugállományba vonulásáig az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója volt, ehhez kapcsolódóan az 1974-ben indított [[Literatura (folyóirat, 1974–)|Literatura]] című irodalomelméleti folyóirat első szerkesztőjeként (1974-1985) is működött. 1960-1969 között a [[Magyar PEN Club]] elnöke, 1970-1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a [[Sorbonne]] doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949-1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve a hallgatást vállalta. Íróként a [[Válasz]]ban, [[esszé]]istaként a [[Magyar Szemle|Magyar Szemlében]] és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok című folyóirat közölte Júdás c. drámáját 1947-ben. 1. a Színművészeti Főiskola végzős növendékei játszották az Ódry Színpadon, hangjátékként a Rádiószínpad sugározta, majd a [[Veszprémi Petőfi Színház]] vitte színre [[1985]]. [[március 22.|március 22-én]]. Fordította [[Ernest Hemingway|Hemingway]], [[Emily Brontë]], [[Graham Greene (író)|Graham Greene]], [[Thyde Monnier]] regényeit. |
Apja, nagybátyja az I. világháborúban meghalt, anyja és nagyanyja nevelte. Középiskoláit a [[Dugonics András Piarista Gimnázium (Szeged)|szegedi piarista gimnáziumban]] végezte. 1931-1935 között a budapesti [[Eötvös József Collegium|Eötvös Collegium]] tagja, francia–magyar–német szakon. 1935-1936 között a [[párizs]]i [[École Normale Supérieure]] ösztöndíjasa volt. 1936-ban az Eötvös Collegium francia előadója és könyvtárosa volt. 1936-1939 között a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939-1945 között közgazdasági pályán működött (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára). 1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd [[1946]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jétől]] a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium X. főosztályának helyettes vezetője, [[1947]]. [[június 1.|június 1-jétől]] pedig vezetője. 1948-1952 között a szegedi egyetem tanára, 1952-től az 1960-as évek végéig az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] tanszékvezető egyetemi tanára, 1953-1956, 1963-1966 között rektora volt. 1956-ban oktatásügyi-miniszter helyettesként dolgozott. 1957-1983 között, nyugállományba vonulásáig az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója volt, ehhez kapcsolódóan az 1974-ben indított [[Literatura (folyóirat, 1974–)|Literatura]] című irodalomelméleti folyóirat első szerkesztőjeként (1974-1985) is működött. 1960-1969 között a [[Magyar PEN Club]] elnöke, 1970-1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a [[Sorbonne]] doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949-1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve a hallgatást vállalta. Íróként a [[Válasz]]ban, [[esszé]]istaként a [[Magyar Szemle|Magyar Szemlében]] és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok című folyóirat közölte Júdás c. drámáját 1947-ben. 1. a Színművészeti Főiskola végzős növendékei játszották az Ódry Színpadon, hangjátékként a Rádiószínpad sugározta, majd a [[Veszprémi Petőfi Színház]] vitte színre [[1985]]. [[március 22.|március 22-én]]. Fordította [[Ernest Hemingway|Hemingway]], [[Emily Brontë]], [[Graham Greene (író)|Graham Greene]], [[Thyde Monnier]] regényeit. |
||
==Művei== |
==Művei== |
||
A lap 2019. január 15., 15:23-kori változata
| Sőtér István | |
 | |
| Az 1977-es Körkép antológiában megjelent portréja | |
| Született | Sőtér István 1913. június 1. Szeged |
| Elhunyt | 1988. október 7. (75 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Jász Veronika |
| Foglalkozása | író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1954) József Attila-díj (1985) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (10/2-1-75)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sőtér István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sőtér István (Szeged, 1913. június 1. – Budapest, 1988. október 7.) Kossuth-díjas író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár. Felesége, Jász Veronika grafikus-iparművész.
Életpályája
Apja, nagybátyja az I. világháborúban meghalt, anyja és nagyanyja nevelte. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte. 1931-1935 között a budapesti Eötvös Collegium tagja, francia–magyar–német szakon. 1935-1936 között a párizsi École Normale Supérieure ösztöndíjasa volt. 1936-ban az Eötvös Collegium francia előadója és könyvtárosa volt. 1936-1939 között a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939-1945 között közgazdasági pályán működött (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára). 1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd 1946. augusztus 1-jétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium X. főosztályának helyettes vezetője, 1947. június 1-jétől pedig vezetője. 1948-1952 között a szegedi egyetem tanára, 1952-től az 1960-as évek végéig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 1953-1956, 1963-1966 között rektora volt. 1956-ban oktatásügyi-miniszter helyettesként dolgozott. 1957-1983 között, nyugállományba vonulásáig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója volt, ehhez kapcsolódóan az 1974-ben indított Literatura című irodalomelméleti folyóirat első szerkesztőjeként (1974-1985) is működött. 1960-1969 között a Magyar PEN Club elnöke, 1970-1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a Sorbonne doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949-1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve a hallgatást vállalta. Íróként a Válaszban, esszéistaként a Magyar Szemlében és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok című folyóirat közölte Júdás c. drámáját 1947-ben. 1. a Színművészeti Főiskola végzős növendékei játszották az Ódry Színpadon, hangjátékként a Rádiószínpad sugározta, majd a Veszprémi Petőfi Színház vitte színre 1985. március 22-én. Fordította Hemingway, Emily Brontë, Graham Greene, Thyde Monnier regényeit.
Művei
- A XVII. századi francia rhetorikák stílus-szemlélete; Dunántúl Ny., Bp., 1936
- La doctrine stylistique des rhétoriques du XVIIe siècle; Eggenberger, Bp., 1937 (Bibliothèque de l'Institut Français à l'Université de Budapest)
- Fellegjárás (regény, 1939, 1977)
- Francia szellem a régi Magyarországon (tanulmány, 1940)
- Kelet és nyugat határán (Kodolányi Jánossal és Várkonyi Nándorral, 1941)
- Francia-magyar művelődési kapcsolatok (1941)
- Jókai Mór (1941)
- A templomrabló (regény, 1943)
- L'esprit français en Hongrie; Officina, Bp., 1944 (Officina Hungarica)
- Két iskola (esszé, 1944)
- A kísértet (regény, 1945)
- Magyar-francia kapcsolatok (monográfia, 1946)
- Játék és valóság (esszék, 1946)
- Budai átkelés (elbeszélés, 1946)
- Bűnbeesés (regény, 1947)
- Hídszakadás (regény, 1948)
- Négy nemzedék (antológia, 1948)
- Sötétkamra (elbeszélés, 1948)
- Egy özvegyasszony élete (elbeszélés, 1951)
- A szegedi textilkombinát (elbeszélés, 1951)
- Eötvös József (tanulmány, 1951, monográfia, 1953)
- Romantika és realizmus (válogatott tanulmányok, 1956)
- Világtájak (tanulmány, 1957)
- Madártávlat (útirajzok, 1959)
- Édenkert (elbeszélés, 1960)
- Nemzet és haladás. Irodalmunk Világos után (monográfia, 1963; 2. kiadás: Világos után, 1987)
- A magyar irodalom története I.-VI. 1964-1966
- Álom a történelemről. Madách Imre és Az ember tragédiája (1965)
- Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között (tanulmány, 1966)
- Eötvös József; Akadémiai, Bp., 1967
- Vacsora Carmelben (útinapló, 1968)
- Az ember és műve (tanulmány, 1971)
- Az elveszett bárány (regény, 1974)
- A sas és a serleg. Akadémiai arcképek (tanulmány, 1975)
- Bakator (összegyűjtött kisregények, elbeszélések és drámák, 1975)
- Werthertől Szilveszterig (tanulmány, 1976)
- Évgyűrűk (visszaemlékezés, 1976)
- Tiszta Emma (elbeszélés, 1978)
- Budai Oroszlán (regény, 1978)
- Félkör. Tanulmányok a XIX. századról; Szépirodalmi, Bp., 1979
- Gyűrűk. Tanulmányok a XX. századról; Szépirodalmi, Bp., 1980
- Komoly ének; Szépirodalmi, Bp., 1984 (Sőtér István művei)
- A templomrabló. Júdás; Szépirodalmi, Bp., 1985 (Sőtér István művei)
- Szeged könyve [minikönyv]; szerk. Péter László; Szegedi Nyomda, Szeged, 1986
- Világos után. Nemzet és haladás: Aranytól Madáchig; Szépirodalmi, Bp., 1987 (Sőtér István művei)
- Bárányt szoptató Oroszlán. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1988
- A magyar irodalom története 1945-1975 (ún."SÓSKA", mint szerkesztő) 1981-1988
Műfordításai
- Emily Brontë: Üvöltő szelek. Budapest: Athenaeum. 1940.
- Graham Greene: Hatalom és dicsőség. Budapest: Athenaeum. 1941.
- Charles Dickens: Nehéz idők. Budapest: Franklin. 1942.
- Ernest Hemingway: Akiért a harang szól. Budapest: Révai. 1945.
- Pearl S. Buck: Sárkányivadék. Budapest: Palladis. 1946.
- Thornton Wilder: Sorsom az ég. Budapest: Élet. 1947.
- W. M. Thackeray: Hiúság vására. Budapest: Szépirodalmi. 1950.
Díjai, kitüntetései
- Magyar Köztársasági Érdemrend (1948)
- Kossuth-díj (1954)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1963)
- az Ordre des Arts et Lettres tiszti fokozata (1974)
- A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1983)
- József Attila-díj (1985)
Jegyzetek
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
- Ferenczi László: Sőtér István; Akadémiai, Bp., 1979 (Kortársaink)
- Sőtér István irodalmi munkássága. Válogatott bibliográfia; összeáll. Csiszár Jolán; II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc, 1988
