„Richard Evelyn Byrd” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
mindjárt kész |
|||
3. sor: | 3. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
1912-ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai [[Pensacola|Pensacolában]] tanult meg repülni. Harcolt az [[első világháború]]ban, 1919-ben kötelékben részt vett az [[Atlanti-óceán]] keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-[[ |
1912-ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai [[Pensacola|Pensacolában]] tanult meg repülni. Harcolt az [[első világháború]]ban, 1919-ben kötelékben részt vett az [[Atlanti-óceán]] keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-[[Grönland|Grönlandi]] expedíciójában. Egy évre rá egy [[Fokker]] géppel Floyd Bennett másodpilóta társaságában május 9-én reggel két órakor nekiindult, hogy átszálljon az Északi-sark felett. A [[Spitzbergák]]on található [[King's Bay]]ben szálltak fel. Az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták.<ref>Richard E. Byrd: Egyedül 1956: Móra 89-90.o.</ref> Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Néhány nappal később május 11-én egy darabig elkísérték [[Umberto Nobile]] ''[[Norge]]'' [[léghajó]]ját, ami többek közt [[Roald Amundsen]] és [[Lincoln Ellsworth]] is utazott. |
||
1927 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban. Az utat 42 óra alatt tette meg és Versur-Mernél ért földet. Ezért az útjáért megkapta a Becsületrendet. |
1927 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban. Az utat 42 óra alatt tette meg és Versur-Mernél ért földet. Ezért az útjáért megkapta a Becsületrendet. |
||
A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. 1928 decemberében horgonyoztak le a [[Bálna-öböl|Bálna-Öbölben]] Nem sokkal később építették meg a Little America állomást. Márciusban több felderítő utat végeztek. Repülőgépről Feltérképezték a VII. Edward földet olyan új hegységeket fedezve fel, amit a korábbi szárazföldi expedíciók nem vehettek észre. Ilyen volt a Rockefeller-hegység és a Marie Byrd-föld, amit Richard a feleségéről nevezett el. 1929 március 7.-én Larry Gould geológus saját kutatóutat tett a Rockefeller-hegységben, mikor 11-én se érkezett róluk hír Byrd a segítségükre ment. Mint kiderült a repülőjük a jégen lekötözve tört össze. A szabadító akció a nagy szél miatt elhúzódott és csak március 30-án tudtak felszállni. Áprilisban beköszöntött a sarki tél és négy hónapokig Little Americában éltek.(Ez volt az első áttelelés a kontinensen) Augusztusban ásták ki magukat, de az első utat csak október 14-én indíthatták szánkóval a Maud királyné-hegységhez. Ugyanekkor készítették elő a tulajdonképpeni átrepülésre. Ez végül 1929 november 28-án sikerült. |
|||
A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. |
|||
Hazaérkezése után Byrd megkapta [[Herbert Hoover|Hoover elnöktől]] a National Geographic különleges aranyérmét és nyugállományú ellentábornaggyá léptették elő.<ref>Expediciók könyve: Geographica, 2003 63. o. </ref> 1934 telén újra visszatért az Antarktiszra, míg társai Little Americában időztek ő egyedül végzett meteorológiai méréseket egy előretolt támaszponton. Ez az út csaknem tragikusan végződött egy rosszul bekötött kályhától szén-monoxid mérgezést kapott. Állapotár azonban hónapokig eltitkolta társai előtt, hogy ne jöjjenek a segítségére. |
|||
A II. Világháborúban a vezérkarhoz tartozott, többek közt ő értékelte a Csendes-Óceáni hadszíntér eseményeit. 1955 végén még a Glacier jégtörő és hat másik hajó Antarktiszi kutatóútját irányította, de ezt a munkát már át kellett adnia G.Dufek tengernagynak.<ref>Ismertlen Bolygónk:A nemzetközi Geofizikai év eredményei 51.o.</ref> Haláláig népszerűsítette a Nemzetközi Geofizikai Évet, de annak hivatalos kezdetét már nem érte meg. |
|||
==Művei== |
|||
* Skyward,1928 |
|||
* Little America,1930 |
|||
* Alone,1938(magyarul:Egyedül,1968 Móra) |
|||
==Emlékezete== |
|||
1956 óta működik a nevét viselő Byrd-állomás.<ref>B. Szilkin-V.A.Ttockija-Ny.V. Sebalin:Ismeretlen bolygónk: A Nemzetközi Geofizikai év eredményei, 1965 51. o. Kossuth</ref> |
|||
==Jegyzetek== |
|||
{{Jegyzetek}} |
|||
==Források== |
|||
* [[https://www.britannica.com/biography/Richard-E-Byrd Encyclopedia Brittanica]] |
|||
* Kalmár Gusztáv:Kalandok a fehér halál országában 2. kötet Szent István Társulat,1932? 198. o. és 220-235 o. |
|||
{{portál|földrajz}} |
{{portál|földrajz}} |
||
[[Kategória:Arktisz-kutatók]] |
[[Kategória:Arktisz-kutatók]] |
A lap 2019. január 6., 11:32-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Richard Evelyn Byrd (Winchester, 1888. október 25.– Boston, 1957. március 11.) amerikai sarkkutató, pilóta, haditengerész. Az első ember volt, aki átrepült az Északi- és a Déli-sark felett.
Élete
1912-ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai Pensacolában tanult meg repülni. Harcolt az első világháborúban, 1919-ben kötelékben részt vett az Atlanti-óceán keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-Grönlandi expedíciójában. Egy évre rá egy Fokker géppel Floyd Bennett másodpilóta társaságában május 9-én reggel két órakor nekiindult, hogy átszálljon az Északi-sark felett. A Spitzbergákon található King's Bayben szálltak fel. Az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták.[1] Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Néhány nappal később május 11-én egy darabig elkísérték Umberto Nobile Norge léghajóját, ami többek közt Roald Amundsen és Lincoln Ellsworth is utazott. 1927 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban. Az utat 42 óra alatt tette meg és Versur-Mernél ért földet. Ezért az útjáért megkapta a Becsületrendet. A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. 1928 decemberében horgonyoztak le a Bálna-Öbölben Nem sokkal később építették meg a Little America állomást. Márciusban több felderítő utat végeztek. Repülőgépről Feltérképezték a VII. Edward földet olyan új hegységeket fedezve fel, amit a korábbi szárazföldi expedíciók nem vehettek észre. Ilyen volt a Rockefeller-hegység és a Marie Byrd-föld, amit Richard a feleségéről nevezett el. 1929 március 7.-én Larry Gould geológus saját kutatóutat tett a Rockefeller-hegységben, mikor 11-én se érkezett róluk hír Byrd a segítségükre ment. Mint kiderült a repülőjük a jégen lekötözve tört össze. A szabadító akció a nagy szél miatt elhúzódott és csak március 30-án tudtak felszállni. Áprilisban beköszöntött a sarki tél és négy hónapokig Little Americában éltek.(Ez volt az első áttelelés a kontinensen) Augusztusban ásták ki magukat, de az első utat csak október 14-én indíthatták szánkóval a Maud királyné-hegységhez. Ugyanekkor készítették elő a tulajdonképpeni átrepülésre. Ez végül 1929 november 28-án sikerült. Hazaérkezése után Byrd megkapta Hoover elnöktől a National Geographic különleges aranyérmét és nyugállományú ellentábornaggyá léptették elő.[2] 1934 telén újra visszatért az Antarktiszra, míg társai Little Americában időztek ő egyedül végzett meteorológiai méréseket egy előretolt támaszponton. Ez az út csaknem tragikusan végződött egy rosszul bekötött kályhától szén-monoxid mérgezést kapott. Állapotár azonban hónapokig eltitkolta társai előtt, hogy ne jöjjenek a segítségére. A II. Világháborúban a vezérkarhoz tartozott, többek közt ő értékelte a Csendes-Óceáni hadszíntér eseményeit. 1955 végén még a Glacier jégtörő és hat másik hajó Antarktiszi kutatóútját irányította, de ezt a munkát már át kellett adnia G.Dufek tengernagynak.[3] Haláláig népszerűsítette a Nemzetközi Geofizikai Évet, de annak hivatalos kezdetét már nem érte meg.
Művei
- Skyward,1928
- Little America,1930
- Alone,1938(magyarul:Egyedül,1968 Móra)
Emlékezete
1956 óta működik a nevét viselő Byrd-állomás.[4]
Jegyzetek
Források
- [Encyclopedia Brittanica]
- Kalmár Gusztáv:Kalandok a fehér halál országában 2. kötet Szent István Társulat,1932? 198. o. és 220-235 o.