„Kalevala” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
21. sor: 21. sor:


== Kialakulása ==
== Kialakulása ==
F. A. Wolf feltette, a görög királyi udvarban sok hősi ének keletkezett. Egy Peiszisztrátosz türannosz /zsarnok idején állította össze Homérosz belőlük az ''Iliász''t és az ''Odüsszeiá''t. Turkuban, (1812) Gottlund, Carl Axel írta a „Svensk Literatur-Tidning” lapban: Ha Finnország ifjú írói megpróbálnák művelni a hazai irodalmat, a régi nemzeti énekeket összegyűjtenék, belőlük eposz, dráma vagy más születne. (erősen rövidített szöveg! 1817 ?) Ő (1818–21) két kötet népdalt közölt, saját gyüjtésből.<ref>Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala 70. o.; / A turkui romantika kora / Képviselői: 131-2. o.</ref>
F. A. Wolf feltette, a görög királyi udvarban sok hősi ének keletkezett. Egy Peiszisztrátosz türannosz /zsarnok idején állította össze Homérosz belőlük az ''Iliász''t és az ''Odüsszeiá''t. Turkuban, (1812) Gottlund, Carl Axel írta a „Svensk Literatur-Tidning” lapban: Ha Finnország ifjú írói megpróbálnák művelni a hazai irodalmat, a régi nemzeti énekeket összegyűjtenék, belőlük eposz, dráma vagy más születne. (erősen rövidített szöveg! 1817 ?) Ő (1818–21) két kötet népdalt közölt, saját gyűjtésből.<ref>Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala 70. o.; / A turkui romantika kora / Képviselői: 131-2. o.</ref>


== Változatok ==
== Változatok ==

A lap 2018. december 26., 23:23-kori változata

Kalevala
A Kalevala 1849-es kiadása
A Kalevala 1849-es kiadása

SzerzőElias Lönnrot
Megírásának időpontja18331849
Első kiadásának időpontja1835
Nyelvfinn
Témakörfinn népköltészet témakörei
Műfajeposz
Részei50 ének
Kiadás
Magyar kiadásVikár Béla fordítása, 1909
Külső hivatkozás[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.

A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll.

A 19. században Finnországot is utolérte a nacionalizmus szele, ennek eredményeként született meg a Kalevala, a finn teremtéstörténet.

Kialakulása

F. A. Wolf feltette, a görög királyi udvarban sok hősi ének keletkezett. Egy Peiszisztrátosz türannosz /zsarnok idején állította össze Homérosz belőlük az Iliászt és az Odüsszeiát. Turkuban, (1812) Gottlund, Carl Axel írta a „Svensk Literatur-Tidning” lapban: Ha Finnország ifjú írói megpróbálnák művelni a hazai irodalmat, a régi nemzeti énekeket összegyűjtenék, belőlük eposz, dráma vagy más születne. (erősen rövidített szöveg! 1817 ?) Ő (1818–21) két kötet népdalt közölt, saját gyűjtésből.[1]

Változatok

Első változata az Ős-Kalevala, mely 1833-ból való és 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz (de ez csak Lönnrot halála után, 1891-ben jelent meg).

1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.

Akseli Gallen-Kallela
A Szampó védői (Kalevala-illusztráció)

Ezt követően Elias Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – ma is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala 1849-ben.

A Kalevala cselekménye, szereplői

A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak.

A világ teremtésével kezdődik, a kereszténység finnországi térhódításával zárul. Két törzs: Kalevala és Pohjola (Dél és Észak) küzd egymással folyton folyvást. A végén Vejnemöjnen, a dalos, Ilmarinen, a kovács és Lemminkaeinen hazája, Kalevala, győz. Észak leányának hatszor(!) kérik meg a kezét. Négy rabló- és bosszúhadjáratot vezetnek Pohjolába. Megülnek két nagy ünnepet, egy lakodalmat és egy medvetort; építenek két kantelét: egyet csukacsontból, a másikat nyírfából. Gyógyítanak: vérzést állítanak, égést csillapítanak, betegséget orvosolnak. Független szál a Föld bevetése, a Nagy tölgy, Joukahainen és Aino-huga regéje, a Kullervo-énekek, Marjattáról és fiáról (Mária-Jézus) rege.

Lönnrot kivette szövegéből a keresztény jelleget, a jelenre utalást. Változtatta a hősök és kaland-helyek nevét. Különböző műfajokat vegyített.[2] A Régi-Kalevala (1835) 3%-a nem ősköltészet-eredetű.[3] Europaeus, D.E.D., Inkeriben járt gyűjtő, 1855-ben panaszkodik, - Az Új-Kalevala (1849) tele van változatokkal, lényegtelen kitérőkkel. Az elbeszélő és más műfaj vegyítése „foltozásnak” hat; a gondolat-párhuzam meg vontatottnak tűnik. A sorismétlés túlteng. Amit a népdal 2-3-szor mond, azt Lönnrot 4-5-ször ismétli. A Kalevala - jelképpé vált.[4]

Ki ne ismerné Vejnemöjnent, az eposz főhősét, neve szerint a csendes víz istenét, „minden idők énekesé”-t. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is.

Magyar fordítások

A Kalevala később a finn–magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is.
Az első teljes magyar fordítását (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben, a legismertebb fordítás Vikár Béla nevéhez fűződik (megjelent 1909-ben), modern fordítói pedig Nagy Kálmán 1971-ben, Rácz István 1976-ban, és Szente Imre 1987-ben.[5] A Kalevalából Ortutay Gyula válogatásában, Képes Géza rész-fordításaival Kazimir Károly rendezett színi előadást a Thália Színházban. Finnországban is sikert arattak vele.[6] „Emberméretűvé kell változtatnunk a felnagyított hősöket. A 700 éves Vejnemöjnen egyszerű idős ember... A derű, a tisztaság, az időtlenség veszi körül és jellemzi.”

A Régi-Kalevala lefordításával már Reguly Antal is próbálkozott az 1840-es évek elején, de csak az első két éneket fordította le egészen.

Források

  • Kai Laitinen: A finn irodalom története ISBN 963 281 002 3 Ford.: Jávorszky Béla, Gondolat, Bp., 1981
    • Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala (Matti Kuusi: Finnország irodalma I. alapján)
  • Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, Szépirodalmi Könyvkiadó , 1975 ISBN 963 15 0446 8
  • Régi Kalevala (Reguly Antal fordítástöredéke) – Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta A. Molnár Ferenc – Kecskemét, Finn-magyar Kulturális Egyesület, 1985
  • A Kalevala szövege MEK
  • Fehérvári Győző: Magyar Kalevalák

Hivatkozások

  1. Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala 70. o.; / A turkui romantika kora / Képviselői: 131-2. o.
  2. Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala 70-71. o. Finn irodalom / Népköltészet
  3. Vaeinö Kaukonen vizsgálata kimutatta eredetét, és: minden harmadik soron változtatott. 71. o.
  4. Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala 71-72. o.
  5. Kalevala, Talentum Diákkönyvtár Sorozat ford.: Rácz István:. Akkord kiadó (1996?). ISBN 9638396652  Az előszót Outi Karanko írta. Előszó.
  6. Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, 1975. ISBN 963 15 0446 8 / Kalevala és Az elveszett paradicsom 121.o.

További információk

Commons:Category:Kalevala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kalevala témában.