„Imreh István (történész)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Magyar Örökség díj törölt sablonjainak eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások
64. sor: 64. sor:
*[[Székely Oklevéltár]]
*[[Székely Oklevéltár]]


{{Magyar Örökség díj 2001–2005}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Történelem||Erdély|-}}
{{Portál|Történelem||Erdély|-}}

A lap 2018. december 20., 10:15-kori változata

Imreh István
Csomafáy Ferenc felvétele
Csomafáy Ferenc felvétele
Született1919. szeptember 12.
Sepsiszentkirály
Elhunyt2003. január 31. (83 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságaromán[1]
Nemzetiségemagyar
GyermekeiImreh István
Foglalkozásatörténész
KitüntetéseiMTA külső tagja
Kriterion-koszorú
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Imreh István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben

Imreh István (Sepsiszentkirály, 1919. szeptember 12.Kolozsvár, 2003. január 31.) erdélyi magyar történész, szociológus, 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Lánya Farkas Mária gazdaságfejlesztő, gazdaságkutató. Fia Imreh István biológus, genetikus.

Élete és munkássága

A középiskolát Kolozsváron és Brassóban végezte, majd 1940–1944 között a kolozsvári egyetem közgazdasági karán tanult, itt is doktorált gazdaságtörténetből. Rövid ideig a kolozsvári Victoria szövetkezetben dolgozott közgazdászként, majd az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa lett. Az intézet megszűnése után a Bolyai Tudományegyetem előadótanáraként először a jog- és közgazdaság-tudományi karon, majd a történelem szakon tanított. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen az egyetemes legújabb kor történetét adta elő. 1977-ben a Magyar Néprajzi Társaság, 1998-ban pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagjává választotta.

Kutatásainak középpontjában Erdélynek a feudalizmusból a kapitalizmusba vezető korszaka állt, ezen belül a székelység története. A székely falu mezőgazdasági fejlődését, állattartását, szőlőművelését, társadalmi rétegződését, a falu belső rendjét vizsgálta. Kora társadalomtudósai közül kapcsolatot tartott fenn a szintén falukutató Dimitrie Gusti szociológussal, kinek monografikus kutatási módszerét nagyra értékelte.[2]

Művei

  • Székely falutörvények, 1947
  • Despre începuturile industriei capitaliste din Transilvania în prima jumătate a secolului XIX-lea, 1955
  • Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején. Adatok a XVIII. század végi és a XIX. század eleji székelyföldi nagybirtok gazdálkodásáról és a paraszti földek kisajátításáról, 1956
  • Újkori egyetemes történeti előadások. 1870–1918, 1958
  • A rendtartó székely falu. Faluközösségi határozatok a feudalizmus utolsó évszázadából, 1973
  • Erdélyi hétköznapok 1750–1850. Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról, 1979
  • Erdély változó társadalma 1767–1821 (Csetri Elekkel közösen), 1980
  • Viaţa cotidiană la secui 1750–1850 (fordította Gelu Păteanu, Florica Perian, Papp Ferenc), 1982
  • A törvényhozó székely falu. I. A székely falutörvények világa. II. Székely falutörvények, rendtartások. 1581–1847. III. Jegyzetek., 1983
  • Székelyek a múló időben, 1987
  • Kászonszéki krónika 1650–1750
  • Látom az életem nem igen gyönyörű, 1994

Díjak, elismerések

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek