„Werner von Haeften” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
10. sor: 10. sor:
1944. július 20-án Stauffenberg és Haeften voltak azok, akik a [[Kelet-Poroszország|kelet-poroszországi]] [[Rastenburg]]ba (ma Kętrzyn, Lengyelország) utaztak, a Wehrmacht főparancsnoki erődítményébe, a [[Farkasverem]]be ''(Wolfsschanze)'', azzal a céllal, hogy megölik [[Adolf Hitler]]t, és így a Tartalékhadsereg átveheti az irányítást a náciktól. Stauffenberg egy aktatáskába rejtett bombát helyezett el abban a konferenciateremben, ahol fontos német katonai vezetők tartottak tanácskozást a Führer részvételével. A robbanást követően Stauffenberg és Haeften sietve elhagyták a helyszínt, és Berlinbe repültek, ahol (abban a tudatban hogy Hitler meghalt, aki – mint később kiderült – túlélte a merényletet) [[Puccs|elindították]] a [[Walküre hadművelet]] névre keresztelt tervet. A terv azonban kudarcot vallott, a nácikhoz hű csapatok megakadályozták a hatalomátvételt.
1944. július 20-án Stauffenberg és Haeften voltak azok, akik a [[Kelet-Poroszország|kelet-poroszországi]] [[Rastenburg]]ba (ma Kętrzyn, Lengyelország) utaztak, a Wehrmacht főparancsnoki erődítményébe, a [[Farkasverem]]be ''(Wolfsschanze)'', azzal a céllal, hogy megölik [[Adolf Hitler]]t, és így a Tartalékhadsereg átveheti az irányítást a náciktól. Stauffenberg egy aktatáskába rejtett bombát helyezett el abban a konferenciateremben, ahol fontos német katonai vezetők tartottak tanácskozást a Führer részvételével. A robbanást követően Stauffenberg és Haeften sietve elhagyták a helyszínt, és Berlinbe repültek, ahol (abban a tudatban hogy Hitler meghalt, aki – mint később kiderült – túlélte a merényletet) [[Puccs|elindították]] a [[Walküre hadművelet]] névre keresztelt tervet. A terv azonban kudarcot vallott, a nácikhoz hű csapatok megakadályozták a hatalomátvételt.


Még aznap este Haeftent, Stauffenberget, valamint [[Friedrich Olbricht]] tábornokot és [[Albrecht Mertz von Quirnheim]] ezredest letartóztatták a [[Benderblock|Bendlerblock]] területén (a Hadügyminisztérium épületében), és [[Friedrich Fromm]] tábornok, a Tartalékhadsereg főparancsnoka (akinek a beleegyezése nélkül indították el a hadműveletet, és akit később szintén letartóztattak és kivégeztek hallgatólagos bűnrészességért) egy gyorsított hadbírósági eljárás keretében mind a négyüket [[golyó általi halál]]ra ítélte. Az ítéletet éjfél után, a Bendlerblock udvarán hajtotta végre egy tíz főből álló gyalogsági kivégzőosztag.<ref>(Moorhouse, 2006) 207. o.</ref> Olbricht és Quirnheim volt az első két kivégzett, majd Stauffenberget szólították, ám Haeften, hűségét és hatalomnak való ellenszegülését még egyszer utoljára bizonyítandó, a Stauffenbergnek szánt golyók útjába állt, így ő halt meg harmadikként.<ref>(Fest, 1996) 278. o.</ref>
Még aznap este Haeftent, Stauffenberget, valamint [[Friedrich Olbricht]] tábornokot és [[Albrecht Mertz von Quirnheim]] ezredest letartóztatták a [[Bendlerblock]] területén (a Hadügyminisztérium épületében), és [[Friedrich Fromm]] tábornok, a Tartalékhadsereg főparancsnoka (akinek a beleegyezése nélkül indították el a hadműveletet, és akit később szintén letartóztattak és kivégeztek hallgatólagos bűnrészességért) egy gyorsított hadbírósági eljárás keretében mind a négyüket [[golyó általi halál]]ra ítélte. Az ítéletet éjfél után, a Bendlerblock udvarán hajtotta végre egy tíz főből álló gyalogsági kivégzőosztag.<ref>(Moorhouse, 2006) 207. o.</ref> Olbricht és Quirnheim volt az első két kivégzett, majd Stauffenberget szólították, ám Haeften, hűségét és hatalomnak való ellenszegülését még egyszer utoljára bizonyítandó, a Stauffenbergnek szánt golyók útjába állt, így ő halt meg harmadikként.<ref>(Fest, 1996) 278. o.</ref>


Werner testvérét, Hansot (aki szintén részt vett az ellenállási mozgalomban) 1944. augusztus 15-én kötéllel végezték ki a Plötzenseei börtönben.
Werner testvérét, Hansot (aki szintén részt vett az ellenállási mozgalomban) 1944. augusztus 15-én kötéllel végezték ki a Plötzenseei börtönben.

A lap 2018. december 19., 16:18-kori változata

Werner von Haeften
Született1908. október 9.[1]
Berlin
Meghalt

Tiergarten
SírhelyAlter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin
Állampolgárságanemzetiszocialista Németország
Rendfokozatafőhadnagy
Csatáimásodik világháború
KitüntetéseiVaskereszt
Halál okalőtt seb
SzüleiHans von Haeften
A Wikimédia Commons tartalmaz Werner von Haeften témájú médiaállományokat.

Werner Karl von Haeften (Berlin, 1908. október 9. – Berlin, 1944. július 21.)[2] második világháborús német katona, a Wehrmacht főhadnagya, a Walküre hadművelet, azon belül is az Adolf Hitler elleni július 20-i merénylet egyik fontos résztvevője. A német náciellenes mozgalom hősének tekintik.

Korai élete

Haeften és testvére, Hans Berlinben születtek, apjuk Hans von Haeften volt, katonatiszt és a Német Nemzeti Levéltár (Reichsarchiv) elnöke. Werner szülővárosában tanult jogot, majd egy hamburgi bankban dolgozott a második világháború kirobbanásáig, amikor csatlakozott a német hadsereghez.

Háborús szolgálat, a Walküre hadművelet

1943-ban, miután felépült egy, a keleti fronton elszenvedett súlyosabb sebesüléséből, Haeften Claus von Stauffenberg ezredes szárnysegédje lett, aki a német ellenállás egyik legmeghatározóbb alakja volt.

1944. július 20-án Stauffenberg és Haeften voltak azok, akik a kelet-poroszországi Rastenburgba (ma Kętrzyn, Lengyelország) utaztak, a Wehrmacht főparancsnoki erődítményébe, a Farkasverembe (Wolfsschanze), azzal a céllal, hogy megölik Adolf Hitlert, és így a Tartalékhadsereg átveheti az irányítást a náciktól. Stauffenberg egy aktatáskába rejtett bombát helyezett el abban a konferenciateremben, ahol fontos német katonai vezetők tartottak tanácskozást a Führer részvételével. A robbanást követően Stauffenberg és Haeften sietve elhagyták a helyszínt, és Berlinbe repültek, ahol (abban a tudatban hogy Hitler meghalt, aki – mint később kiderült – túlélte a merényletet) elindították a Walküre hadművelet névre keresztelt tervet. A terv azonban kudarcot vallott, a nácikhoz hű csapatok megakadályozták a hatalomátvételt.

Még aznap este Haeftent, Stauffenberget, valamint Friedrich Olbricht tábornokot és Albrecht Mertz von Quirnheim ezredest letartóztatták a Bendlerblock területén (a Hadügyminisztérium épületében), és Friedrich Fromm tábornok, a Tartalékhadsereg főparancsnoka (akinek a beleegyezése nélkül indították el a hadműveletet, és akit később szintén letartóztattak és kivégeztek hallgatólagos bűnrészességért) egy gyorsított hadbírósági eljárás keretében mind a négyüket golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet éjfél után, a Bendlerblock udvarán hajtotta végre egy tíz főből álló gyalogsági kivégzőosztag.[3] Olbricht és Quirnheim volt az első két kivégzett, majd Stauffenberget szólították, ám Haeften, hűségét és hatalomnak való ellenszegülését még egyszer utoljára bizonyítandó, a Stauffenbergnek szánt golyók útjába állt, így ő halt meg harmadikként.[4]

Werner testvérét, Hansot (aki szintén részt vett az ellenállási mozgalomban) 1944. augusztus 15-én kötéllel végezték ki a Plötzenseei börtönben.

Megjelenése a kultúrában

A Bendlerblock udvarán kivégzett ellenállók emlékműve

Az 1971-es, Osvobozhdenie: Napravlenie glavnogo udara[5] című, a keleti blokk országainak koprodukciójában készült filmdrámában Haeftent a keletnémet Hans-Edgar Stecher alakította. A 2004-es német Stauffenberg - A Valkűr hadművelet című filmben Hardy Krüger, Jr. játszotta el, a 2008-as Valkűr című filmben pedig Jamie Parker.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Werner von Haeften című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ (Fest, 1996) 277–278. o.
  3. ↑ (Moorhouse, 2006) 207. o.
  4. ↑ (Fest, 1996) 278. o.
  5. ↑ Nincs magyar címe.

Források

  • Fest, Joachim. Plotting Hitler's Death ('Staatsstreich: Der lange Weg zum 20 Juli'). Weidenfeld & Nicolson (1996). ISBN 0-297-81774-4 
  • Moorhouse, Roger. Killing Hitler. Jonathan Cape (2006). ISBN 0-224-07121-1 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Werner_von_Haeften&oldid=20794936”