„Páfrányfenyő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
→‎Hatóanyagai, gyógyászati szerepe: Az "amerikai" vizsgálatokkal vigyázni kell, csak szakcikkektől kell citálni! A ginkgo valóban fokozza az agy oxigénellátását, javítva.
68. sor: 68. sor:
Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes [[depresszió]], [[impotencia]] kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyő flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az [[anyagcsere|anyagcserét]]. Kiváló [[antioxidáns]]. A [[homeopátia|homeopátiában]] [[mandulagyulladás]] és [[fejfájás]] ellen alkalmazzák, azaz a [[placebo]]hatást képes kiváltani a ginkgo feliratú, amúgy hatóanyag nélküli készítmény is.
Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes [[depresszió]], [[impotencia]] kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyő flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az [[anyagcsere|anyagcserét]]. Kiváló [[antioxidáns]]. A [[homeopátia|homeopátiában]] [[mandulagyulladás]] és [[fejfájás]] ellen alkalmazzák, azaz a [[placebo]]hatást képes kiváltani a ginkgo feliratú, amúgy hatóanyag nélküli készítmény is.


A kivonat állítólag javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) és [[Alzheimer-kór]] ellen is – alaptalanul. A humán vizsgálatok, például egy 2008-ban publikált nagy amerikai vizsgálat, ezt nem igazolták.
A kivonat javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) és [[Alzheimer-kór]] kialakulásakor.


2007–2012 között a Toulouse-i Egyetem kórházának kutatói követéses, placebokontrollos vizsgálatban vizsgálták meg egy standardizált (állandó összetételű) ginkgo-kivonat hatását több mint 2800, 70 évesnél idősebb ember bevonásával. A résztvevők egyik fele naponta 240&nbsp;mg ginkgo-kivonatot kapott, a másik fele placebót. A páciensekkel a követés öt éve alatt évente végeztettek kognitív teszteket, amelyekkel felmérték megismerő és tanuló képességeik aktuális szintjét. A ginkgo-kivonatot szedő csoportban a követés ideje alatt 61 részvevőnél mutatták ki az Alzheimer-kór jeleit, míg a másik csoportban 73 embernél. Ez a különbség nem szignifikáns, véletlen is lehet.<ref>[http://www.origo.hu/egeszseg/20120906-nem-ved-a-ginkgo-az-alzheimerkor-ellen-oregedes.html Az [[Origo.hu|Origo]] cikke]: Nem véd a ginkgokivonat az Alzheimer-kór ellen</ref>
2007–2012 között a Toulouse-i Egyetem kórházának kutatói követéses, placebokontrollos vizsgálatban vizsgálták meg egy standardizált (állandó összetételű) ginkgo-kivonat hatását több mint 2800, 70 évesnél idősebb ember bevonásával. A résztvevők egyik fele naponta 240&nbsp;mg ginkgo-kivonatot kapott, a másik fele placebót. A páciensekkel a követés öt éve alatt évente végeztettek kognitív teszteket, amelyekkel felmérték megismerő és tanuló képességeik aktuális szintjét. A ginkgo-kivonatot szedő csoportban a követés ideje alatt 61 részvevőnél mutatták ki az Alzheimer-kór jeleit, míg a másik csoportban 73 embernél. Ez a különbség nem szignifikáns, véletlen is lehet.<ref>[http://www.origo.hu/egeszseg/20120906-nem-ved-a-ginkgo-az-alzheimerkor-ellen-oregedes.html Az [[Origo.hu|Origo]] cikke]: Nem véd a ginkgokivonat az Alzheimer-kór ellen</ref>

A lap 2018. november 27., 10:54-kori változata

Ginkgo biloba
Evolúciós időszak: 49,5–0 Ma
Ginkgolevél
Ginkgolevél
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
iucn2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
Osztály: Ginkgoopsida
Rend: Ginkgoales
Család: Páfrányfenyőfélék (Ginkgoaceae)
Nemzetség: Ginkgo
Faj: G. biloba
Tudományos név
Ginkgo biloba
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ginkgo biloba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ginkgo biloba témájú médiaállományokat és Ginkgo biloba témájú kategóriát.

Ginkgo biloba

A páfrányfenyő (halfarkfa) – tudományos nevén (Ginkgo biloba), röviden Ginkgo, újabb köznyelvi nevén ginkó – sajátos leveleiről szerte a világon ismert fafaj.

Származása, elterjedése

Nagyon ősi növényfaj. Közeli rokonai, amelyek levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez, mintegy 270 millió éve, a perm időszakban fejlődtek ki. A modern ginkgo a paleogénben jelent meg. Élő kövület, aminek nincsenek közeli rokonai.

A páfrányfenyőkövület-felfedezések megmutatják, hogy a Ginkgo a mezozoikus korszak óta a nedves, mérsékelten meleg éghajlatok alatt élt. A jégkorszakot is túlélte. A Ginkgót Kínában is megtalálták palotákban, templomi kertekben, ahol buddhista szerzetesek a sok jó tulajdonsága miatt gondozták és azóta is nagy becsben tartják.[1]

A jégkorszakot rokonai közül egyedüli fajként vészelte át Kínában. Ott ismerték meg az európaiak, ezután gyorsan kedvelt dísznövénnyé vált. Európába 1738-ban hozták be Kína Csöcsiang tartományából (Johnson, 2004).

Rendszertani helyzete

Az új, filogenetikus osztályozás a páfrányfenyőknek (Ginkgophyta) önálló törzset hozott létre; ennek egyetlen ma élő faja a Ginkgo biloba.

  • Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
    • Osztály: Ginkgoopsida
      • Rend: Ginkgoales
        • Család: Ginkgoaceae
          • Nemzetség: Ginkgo
            • Faj: Ginkgo biloba

Megjelenése, felépítése

20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. Fiatalon karcsú és kevéssé elágazó, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törnek, csak később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlnak, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. Kérge barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.

A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, a törpehajtásokon 3–5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak. Erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöldek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha már 1–15 nap alatt.

A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban fejlődnek, általában a törpehajtásokon. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, világoszöld, ovális magkezdemények igen aprók. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos magköpenye érés közben szürkészöldről aranysárgára változik. A termés vajsavtartalma miatt kellemetlen szagú, ezért közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik át (a növények ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint). Érdekesség, hogy a fa szaporodó képessége csak 25-30 éves kora után kezdődik és legalább 1000 évig tart!

Életmódja, termőhelye

Kétlaki, lombhullató. A betegségeknek, kártevőknek ellenáll, a szelet, hókárt jól tűri. A városokban gyakori füstgázokat (kén-dioxid, nitrogén-monoxid stb.) minden más fánál jobban tűri. A radioaktív sugárzás különböző fajtáinak is ellenáll: 1945 augusztusában a Hirosimára ledobott atombomba hipocentrumától számított 1,6 km-en belül mindössze hat súlyosan sérült, de életképes fát találtak – mindegyik páfrányfenyő volt.

Az egyik leghosszabb életű fa; ezer évesnél idősebb példányai is ismertek. Kezdetben lassan nő, de később „belelendül”. Fényigényes. A mély rétegű, üde talajt meghálálja, de kevesebbel is beéri (Czáka, Rácz).

Felhasználása

A 18. század óta kedvelt díszfa, számos kertészeti változattal.

Hatóanyagai, gyógyászati szerepe

Levelei flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.

Tavasztól őszig szedhető leveleit gyógyászati célokra hasznosítják, így az agy vérellátásának zavarai, szédülés, fülzúgás, hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre.

Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyő flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák, azaz a placebohatást képes kiváltani a ginkgo feliratú, amúgy hatóanyag nélküli készítmény is.

A kivonat javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) és Alzheimer-kór kialakulásakor.

2007–2012 között a Toulouse-i Egyetem kórházának kutatói követéses, placebokontrollos vizsgálatban vizsgálták meg egy standardizált (állandó összetételű) ginkgo-kivonat hatását több mint 2800, 70 évesnél idősebb ember bevonásával. A résztvevők egyik fele naponta 240 mg ginkgo-kivonatot kapott, a másik fele placebót. A páciensekkel a követés öt éve alatt évente végeztettek kognitív teszteket, amelyekkel felmérték megismerő és tanuló képességeik aktuális szintjét. A ginkgo-kivonatot szedő csoportban a követés ideje alatt 61 részvevőnél mutatták ki az Alzheimer-kór jeleit, míg a másik csoportban 73 embernél. Ez a különbség nem szignifikáns, véletlen is lehet.[2]

Források és jegyzetek

  1. ↑ Páfrányfenyő Ginkgo biloba - fenyő fajták ismertetése. https://www.tuja.hu
  2. ↑ Az Origo cikke: Nem véd a ginkgokivonat az Alzheimer-kór ellen

További információk

Képek

  • Őszi levelek
    Őszi levelek
  • G. biloba 'Californian Sunset' fajta
    G. biloba 'Californian Sunset' fajta
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Páfrányfenyő&oldid=20726682”