„Firdauszí” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
A(z) Ferdosi_Square.JPG nevű fájlt Majora törölte a Commonsból: „per c:Commons:Deletion requests/File:Ferdosi Square.JPG” |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{író infobox |
{{író infobox |
||
|név = Firdauszí |
|név = Firdauszí |
||
|kép = |
|kép = |
||
|képméret = 220px |
|képméret = 220px |
||
|képaláírás = Firdauszí szobra Teheránban |
|képaláírás = Firdauszí szobra Teheránban |
A lap 2018. november 16., 05:57-kori változata
Firdauszí | |
Élete | |
Született | 940 körül Túsz, Irán |
Elhunyt | 1027 Túsz, Irán |
Sírhely | Túsz |
Nemzetiség | perzsa |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | eposz |
Fontosabb művei | Sáhnáme |
A Wikimédia Commons tartalmaz Firdauszí témájú médiaállományokat. |
Firdauszí vagy Firduszi Abul-kászim Manszúr (perzsául: ابوالقاسم فردوسی), (940 körül – 1027) a perzsa irodalom (egyben a világirodalom) egyik legjelentősebb költője.
Firdauszí a Túsz közelében fekvő Sádab nevü faluban született. Mahmúd gaznavida szultán udvarában működött, és itt bízták meg a Dakíkí költő által megkezdett Királyok könyvének (Sáhnáme) megírásával. Firdauszí mintegy 30 évig dolgozott művén, amely végül egy közel 60.000 verspárból álló költeménnyé vált. Tartalma a perzsák története volt a régi perzsa királymondáktól a Szászánidák 651-es bukásáig. A történet szerint a szultán által megígért 60.000 arany helyett csak ugyanannyi ezüstpénzt kapott a mű befejeztekor Firdauszí.
A csalódott költő lesujtó szatírát írt Mahmúd számára, majd a szultán haragja elől Bagdadba menekült. Itt a kalifa nagyvezérének jóindulatát megszerezte, és öreg korában megírta a pogánykori hősök dicsőítésére a Juszuf és Zulejkhá című eposzt. A műben a Korán legszebbnek nevezett történetét énekelte meg vallásos szellemben. Később barátai és Mahmúd szultán nagyvezérének közbenjárására Firdauszí visszaköltözhetett Perzsiában, és Túszban tölthette utolsó éveit. Magas korban hunyt el 1027-ben. A monda szerint végül Mahmúd – megbánva korábbi tettét – mégiscsak 12 tevét útnak indított a 60.000 arannyal. A tevék éppen Firdauszí temetésének napján érkeztek meg Túszba.
Magyarul
- Zál, Rusztem atyja. Részlet a Sáhnáméból; ford., jegyz. Erődi Béla; Református Kollégium Ny., Kolozsvár, 1889
- Feridun és fiai. Részlet a Sahnámé c. eposzból; ford., bev. Radó Antal; Lampel, Bp., 1891
- Firduszi Sahnáméjából. Szijavusz; ford. Radó Antal; Franklin, Bp., 1896 (Szépirodalmi könyvtár)
- Firduszi Sahnáméjából. Zál és Rudabé; ford. Radó Antal; Franklin, Bp., 1897 (Világirodalom gyöngyei)
- A Sahnáméból. Feridun és fiai. Szijavus. Zál és Rudabé; ford., bev. Radó Antal; Lampel, Bp., 1905 (Remekírók képes könyvtára)
- Királyok könyve; vál., prózaford. Honti Rezső, prózaford. kieg. Végh Mária, ford., bev. Devecseri Gábor; Európa, Bp., 1959 (A világirodalom klasszikusai)
- Sáhnáme A Királyok Könyve – részletek; in: Dr. Gaál László fordításai; L.N.L., Hajdúszoboszló, 2014 (A fenséges kert legerősebb fája sorozat)
Forrás
- Bokor József (szerk.). Firduszi, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. március 10.