„Szánoki Gergely” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
jav. |
A pontosság kedvéért |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Grzegorz z Sanoka.JPG|thumb|Szánoki Gergely 1865 előtt készült ábrázolása]] |
[[Fájl:Grzegorz z Sanoka.JPG|thumb|Szánoki Gergely 1865 előtt készült ábrázolása]] |
||
'''Szánoki Gergely''' (vagy Sanoki; lengyelül '''Grzegorz z Sanoka''') ([[Sanok]],[[Lengyelország]], 1407 - [[Lviv|Lemberg]], Lengyelország, 1477) |
'''Szánoki Gergely''' (vagy Sanoki; lengyelül '''Grzegorz z Sanoka''') ([[Sanok]],[[Lengyelország]], [[15. század]] eleje{{jegyzet* |A születési éve viták tárgyát képezi, többnyire 1403-ra, 1406-ra vagy 1407-re teszik.}} - [[Lviv|Lemberg]], Lengyelország, 1477) érsek. |
||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
A lap 2018. október 27., 11:25-kori változata
Szánoki Gergely (vagy Sanoki; lengyelül Grzegorz z Sanoka) (Sanok,Lengyelország, 15. század eleje[* 1] - Lemberg, Lengyelország, 1477) érsek.
Életpályája
Galíciában, a Visztula folyó forrásvidékén, Galíciában, a magyar határ közelében született, ahová nemes származású atyja, Szánoki Péter költözött. 12 éves kora után huzamosabb ideig Krakkóban élt. Hosszú vándorutat tett meg Európában. 5 éven át Németországban bolyongott, megtanult németül; könyveket másolt és tanítványaitól kapott fizetségből, zenélésből és éneklésből élt. 1430 körül Krakkóban volt éneklő kántor, 1439 körül a 7 szabad művészet mestere. Tarnowski gróf meghívta őt fiai nevelésére. Ekkor kezdett költeményeket írni. II. (Jagelló) Ulászló lengyel király halálakor, 1434-ben írta meg a király sírversét (Dlugoss lengyel történetében maradt fenn). Tanítványaival együtt Krakkóba költözött, ahol a királyfiak, Jagelló Ulászló és Kázmér társaságához tartozott és a királyi udvarnál is megkedvelték őt. 1440-ben wieliczkai plébános lett. I. (Jagelló) Ulászló magyar királyt Magyarországra kísérte. A király őt tanácsosául szemelte ki, 1441-ben követként küldte Lengyelországba a török elleni segédhadakért. Megnyerte az Erzsébet-párti magyar főurakat I. Ulászló részére és bár a szegedi eskü után ellenezte a Cesarini Julián sürgette török elleni háborút, elkísérte a királyt Várnáig, a vesztett várnai csatából megmenekült. 1445 és 1451 között Hunyadi János fiainak, Lászlónak és Mátyásnak a nevelője volt. Követként tért vissza Lengyelországba. 1451-től haláláig lembergi (ilyvói) érsek volt.
Művei
Munkáinak nagyobb része elveszett. A lembergi káptalan levéltárában a 18. században egy kódex Orationes, epistolas et carmina seculi XV. exitu parvis foliis«exaratas» című művét foglalta magában; a kódexnek azonban a 19. században nyoma veszett.
Források
- Magyar katolikus lexikon
- Szinnyei
Jegyzetek
Forráshivatkozás-hiba: <ref>
címkék léteznek a(z) „*” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="*"/>