Nicolae Ceaușescu

Nicolae Ceaușescu
A Román Kommunista Párt 2. főtitkára
Hivatali idő 1965. március 22. – 1989. december 22.
Előd	Gheorghe Gheorghiu-Dej
Utód	tisztség eltörölve
A Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának 2. elnöke
Hivatali idő 1967. december 9. – 1989. december 22.
Előd	Chivu Stoica
Utód	tisztség eltörölve
Románia 1. elnöke
Hivatali idő 1974. március 28. – 1989. december 22.
Előd	új tisztség
Utód	Ion Iliescu
Született	1918. január 26. Scornicești
Elhunyt	1989. december 25. (71 évesen) Târgoviște
Sírhely	Ghencea temető
Párt	Román Kommunista Párt
Házastársa	Elena Ceaușescu
Gyermekei	Zoia Ceaușescu Nicu Ceaușescu Valentin Ceaușescu
Foglalkozás	politikus katona cipész Románia elnöke
Iskolái	Nizzai Sophia Antipolis Egyetem M. V. Frunze Katonai Akadémia Közgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest
Halál oka	lőtt seb
Díjak	Order of the Hero of Socialist Labour Karl Marx-rend Arany Olimpiai Érdemrend (1985) a francia Becsületrend tisztje Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ ( – 1989. december, 1980) Grand Cross of the Order of the Southern Cross Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (1979) Hero of the Socialist Republic of Romania (1971) Order of the Victory of Socialism Star of the Socialist Republic of Romania, 1st class Októberi Forradalom érdemrend Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem emlékérem a Fegyveres Testvériség Erősítéséért Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1971. május 17.) Order of the Yugoslavian Great Star Sztara Planina Érdemrend Royal Order of the Seraphim Knight of the Order of the Elephant Bath-rend lovagja nagykereszttel Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword Sikatuna-rend anniversary medal at the occasion of the 2500th anniversary of the founding of the Iranian Empire José Martí-rend (1973) Order of the Liberator General San Martín (1974) Lenin-rend (1971, 1988) Szocialista munka hőse (1964) Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga (1969) Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérem Order of the Crown of the Realm The honorary doctor of Lebanese University a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1969. szeptember 20.) Star of the Socialist Republic of Romania Order "13 Centuries of Bulgaria" Order of the Yugoslav Star Osztrák Köztársaság Érdemjele Order of Civil Merit Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje Elefántrend Bath-rend Szent Olav-rend Military Order of Saint James of the Sword Déli Kereszt Országos Rendje Order of the Sun of Peru olimpiai érdemrend
Nicolae Ceaușescu aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolae Ceaușescu témájú médiaállományokat.

Nicolae Ceaușescu (magyar ejtése: [nikoláje csauseszku], nem *[csaucseszku], vö. román IPA /ni.ko.ˈla.je ʧaʊ.ˈʃes.ku/), Scornicești, 1918. január 26. – Târgoviște, 1989. december 25.) román kommunista politikus, a Román Kommunista Párt vezetőjeként Románia diktátora 1965-től 1989-es kivégzéséig.

Ifjúkora

Ceaușescu 1933-ban

Ceaușescu az Olt megyei Scornicești faluban született, Romániában. Szülei egyszerű parasztemberek voltak. Apja, Andruță Ceaușescu (1886–1969), Polovragiból (Vrancea megye) származó pásztor volt, aki szerette az alkoholt, és elég gyakran megverte a feleségét és a gyerekeit. Miután Scorniceștibe költözött, egy szerény házban élt családjával. Támogatta a Nemzeti Parasztpárt színeiben politizáló Ion Mihalachet, aki egy ideig Scornicești polgármestere volt.

Nicolae Ceaușescu kivégzése után egy évvel elterjedt a román médiában, hogy tatár származású lenne, pontosabban édesanyja, Alexandrina lett volna tatár nemzetiségű, s állítólag nem is tudott jól románul. Az állításra azonban kézzelfogható bizonyíték nincs, s nyilvánvalóan a forradalom utáni időszak feszült hangulatának eredménye ama feltevés, hogy Ceaușescu nem volt román. Ebben a feszült légkörben akkortájt igen erősek voltak a soviniszta és nacionalista érzelmek, emiatt a diktátor apját, Andruță Ceaușescut is egyesek cigány nemzetiségűnek titulálták. Tény ugyanakkor, hogy a Ceaușescu vezetéknév a török çavuş (magyarosan: csausz) tisztségnévből származik.

Nicolae 11 éves korában, az elemi iskolai tanulmányainak befejezése után Bukarestbe ment, és cipészinasként vállalt munkát. 1932-ben belépett a Román Kommunista Pártba (PCR), mely akkoriban illegális szervezetnek számított. Részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban. Kiskorában lenyűgözte a Vasgárda, de többször is azt hangoztatta, hogy ő maga lesz „Románia Sztálinja”. Elsőként 15 évesen volt rendőrségi ügye, de nem kommunista eszmék terjesztése, hanem utcai verekedés miatt. Ennek ellenére később többször is letartóztatták kommunista eszmék terjesztéséért. 1936-ban bezárták a Doftána börtönbe. Szabadulása után nem sokkal, 1940-ben ismét letartóztatták és bebörtönözték. 1943-ban átszállították a zsilvásárhelyi börtönbe, ahol Gheorghe Gheorghiu-Dej cellatársa és védence volt.

A második világháború kitörése után Ceaușescut a Kommunista Ifjúsági Szövetség (UTC) elnökévé választották.

1947-ben feleségül vette Elena Petrescut, akivel 1939-ben ismerkedett össze. Három gyerekük lett, Valentin Ceaușescu (1948–), Zoe (Zoia) Ceaușescu (1949–2006) és Nicu Ceaușescu (1951–1996).

Az állami és pártvezetésben

Miután Romániában a kommunisták hatalomra kerültek, 1947-ben először mezőgazdasági, majd 1950–54 közt honvédelmi miniszterhelyettes lett, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett.

Legfelső vezetőként

1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után követte őt a kommunista párt élén mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. Az 1960-as években gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében.

Legnagyobb népszerűségét akkor érte el, amikor a keleti tömb országai közül egyedüliként elítélte Csehszlovákia 1968-as megszállását. Augusztus 21-én Bukarestben százezres népgyűlésen bírálta a bevonulást, a belügyekbe avatkozást, ugyanakkor hitet tett a mellett, hogy a szocialista országok tárgyalásokon fogják rendezni a helyzetet. Ezzel a gesztusával elnyerte a nyugati országok szimpátiáját.

Ceaușescu és Richard Nixon (1973)

A román diktátor egyike volt a keleti blokk azon kevés politikusainak, akiket nyugaton a „jó kommunisták” közé soroltak. Külföldi népszerűségét egyrészt az ország államadóssága visszatörlesztésének (amivel végképp nyomorba taszította országát, mert minden elképzelhető megtermelt dolgot a visszafizetésre fordítottak, és ez alapvető cikkek megvonását jelentette a lakosságtól) köszönhette, másrészt pedig annak, hogy a szocialista országok közül Jugoszlávia és Kína mellett Románia is küldött sportolókat a Szovjetunió által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpiára.

A forradalmat követő rendszerváltás után fény derült arra, hogy Ceaușescu nem önszántából hajtotta végre ezeket a merész külpolitikai lépéseket. Mind a csehszlovákiai inváziótól való távolmaradást, mind a Los Angeles-i olimpián való részvételt a szovjetek előre jóváhagyták. Miután pedig Ceaușescu beférkőzött a nyugati hatalmak, illetve a szovjetekkel szembekerült Kína és Jugoszlávia bizalmába, rajta keresztül a Szovjetunió információkhoz jutott nyugati és egyéb riválisairól.

1988. április 29-én Ceaușescu bejelentette, hogy az ezredfordulóig végrehajtják az ún. település-szisztemalizálási tervet. Ez a „szisztemalizálás” nemcsak a falvakat, hanem az erdélyi városokat és a szász- valamint magyarlakta falvakat is érintette. Június 27-én Budapesten 40-50 ezren tiltakoztak a Hősök terén a tervezett falurombolás ellen. Másnap válaszként Bukarest – egyoldalú döntésként – bezárta a kolozsvári magyar konzulátust. Végül augusztus 28-án Aradon találkozott Grósz Károly és Ceaușescu, de a több mint 8 órás megbeszélés nem hozott eredményt.

Ceaușescu országa kilátástalan gazdasági helyzetét figyelmen kívül hagyva, nagyszabású építkezésekbe kezdett a fővárosban, hogy saját megalomán ízlése szerint formálja át: a város központjában egész kerületeket dózeroltatott el, hogy helyükbe a diktatúrának kedves szocialista-realista stílusú épületeket emeljen. Miközben az ország népe éhezett, Ceaușescu egy mesterséges dombon márványpalotát építtetett magának, melyet a párizsi Champs-Élyséesnél pár méterrel szélesebb sugárút köt össze a városközponttal. Hasonló stílusban építtette felesége számára a Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Könyvtárat is, bár az utóbbi átadását már elsöpörte az 1989-es forradalom. A román fővárosra mind a mai napig rányomja bélyegét a diktátor építészeti stílusa, bár az utóbbi években komoly beruházások indultak a város korszerűsítésére.

Ceaușescu tervei között szerepelt, hogy a város lakóinak napi élelmezését központilag, a Nagy Bukaresti Menzán bonyolítsa le. Ez sem valósulhatott meg, de a 20 emeletes szerkezetkész Menzát csak a közelmúltban bontották le.

Miután Románia 1989 tavaszán teljes mértékben visszafizette a külföldi adósságát, a diktátor azt tervezte, hogy bankot alapít a harmadik világ országainak, főleg arab tőke felhasználásával, megkerülve így a kizsákmányolónak tartott nemzetközi pénzügyi intézményeket. Erről a tervéről a diktátor testvérének, Marinnak (aki a bécsi kereskedelmi képviseletet vezette 17 éven át) a lánya számolt be egy interjúban.

Személyi kultusza

Magát „a Kárpátok géniuszának” neveztette. Feleségével, az ország tudományos életét irányító Elena Ceaușescuval együtt számos nyugati egyetem díszdoktorává avatták, Elenát például jeles vegyésznek kiáltották ki, ám köztudott, hogy semmilyen felsőfokú tanintézményt nem végzett el. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének. Ezek ellenére saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni.

Személyes kezdeményezése volt a „Megéneklünk, Románia” (Cîntarea României) fesztiválok szervezése. Abból a célból, hogy a román népet ismét naggyá tegye, megtiltotta a fogamzásgátlók használatát. Ennek eredményeképp nyomorúságos árvaházak teltek meg a nem kívánt gyermekekkel, illetve sok gyermek megfertőződött az AIDS-szel. A 80-as években már olyan törvényt hoztak, hogy a hetvenévesnél idősebb betegek nem részesülhettek kórházi vagy háziorvosi kezelésben.

Minden hivatalos román újság, rádióadó, televízió nap mint nap megemlítette és dicsérte az ő és felesége nevét. Minden román könyvesboltban, de még kisebb könyveket is árusító standokon ott voltak a művei. A neki tulajdonított életmű több száz különféle terjedelmű könyvből, esszéből, iratból és egyéb más írásokból állt, amelyekben „igazolni” próbálták mindenki előtt, hogy mély erkölcsiséggel bír, humanista, emberszerető, tudása egekbe törő, hihetetlen a realitásérzéke, bölcs és tévedhetetlen. Valószínűtlen azonban, hogy ennyi könyvet képes lett volna ő vagy akár felesége megírni. Odáig mentek mindezzel, hogy a könyveket programszerűen több nyelvre lefordíttatták és külföldön is terjesztették, hogy a külső közvéleményt is igyekezzenek megtéveszteni.

A Ceaușescu-házaspár a saját születésnapjából nemzeti ünnepet csinált, amely más diktátoroknál is jellemző volt. Ilyenkor pompázatos lakomákat tartottak, hatalmas vendégsereggel, miközben emberek tömegei éheztek, mert a mezőgazdasági termékeket az államadósság csökkentése érdekében mind külföldre vitték, holott a havasalföldi terület Európában is egyedülállóan termékeny talajjal rendelkezik.

A hetvenes években külön luxusvonatot készíttetett magának és feleségének, az akkori teljes komforttal és kényelemmel, valamint teljes felszereltséggel. Maga a vonat szerkezete csak sejteti, mekkora anyagi erőfeszítéseket öltek mindebbe bele, amikor az országban már elmélyülőben volt a nyomor. A diktátor paranoiáját tükrözi vissza, hogy milyen pontos, aprólékos biztonsági felszerelésekkel látták el a vonatot, amelyben soha nem látott méretű volt a luxus. A többi politikusnak és az újságíróknak ugyan nem tartottak fenn ilyen részleget, ám a nekik készült kocsik is megfeleltek az egyszerűbb luxusvonatoknak, amelyek Nyugaton közlekedtek.

Ő és felesége felmérhetetlen mennyiségű luxustárgyat halmozott föl, amelyekkel villáikat, palotáikat és egyéb luxusházaikat rendezték be. A berendezések a legkülönfélébb stílusú és különféle korokból való tárgyak voltak. A káprázatos, ámde giccses és rosszízlésű stílusukról filmfelvételek is tanúskodnak, mivel a Ceaușescu-házaspár szerette, ha mindennapi életüket megörökítik. A filmek témája legnagyobbrészt Nicolae és Elena, akik sokszor idillinek tűnő hangulatban élik gondtalanul életüket. Ennek ellenére a filmeken mégis észrevehető, hogy a házaspár, sőt némelyik gyermekük, sőt az idős nagyszülők is előszeretettel italoznak, s még a magas rangú külföldi vendégek, mint Nixon elnök jelenlétében sem adnak sokat az illemre.

Ceaușescu nem sokat törődött az államügyekkel, mint az privát filmjein is meglátszik. Annál jobban szerette családjával tölteni az időt, vadászatokon részt venni, vagy nyaralni a Kárpátokban. A legnagyobb megdöbbenés is épp akkor következett, amikor a forradalom után napvilágot láttak ezek a privát filmek, melyek a diktátort övező józan ésszel felfoghatatlan pazar jólétről tettek tanúbizonyságot.

A bukás és a vég

1989 decemberében Temesváron kipattant a forradalom szikrája, és néhány nap alatt az egész ország felkelt a kommunista rezsim és személyesen Ceaușescu ellen. A diktátor december 21-ére tömeggyűlést szervezett a fővárosban saját támogatására. Az elnöki palota erkélyéről szónokolt, amikor a több százezres tömeg váratlanul a diktatúrája elleni tüntetéssé változtatta az eseményt. A katonaság nagyon gyorsan átállt (bizonyos nézetek szerint jól előkészített puccs történt)^[forrás?]. A tömeg elfoglalta a televízió épületét. A korábban mindenható diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott és feleségével együtt helikopteren menekült el Bukarestből. A forradalom oldalára átállt hadsereg légi irányítása azonban légtérzárat rendelt el, ezért le kellett szállniuk. Gyalog indultak a közeli Târgoviște városába, ahol egy kutatóállomáshoz nyitottak be. A vállalat emberei értesítették a rendőrséget, akik elfogták és a helyi laktanyába szállították őket.

Ion Iliescu, a Bukarestben hatalomra került Nemzeti Megmentési Front elnöke december 24-én rendeletet adott ki egy rögtönítélő katonai bíróság felállításáról, melynek feladata a Ceaușescu-pár perének lefolytatása volt. A sebtében felállított rögtönítélő bíróság előtt december 25-én a katonai ügyészség népirtás bűntette (Btk. 357. § (1) bekezdés c. pont), államhatalom aláásásának bűntette (Btk. 162. §), felforgatás bűntette (Btk. 163. §), állambiztonság veszélyeztetése céljából elkövetett ipari létesítmények megsemmisítése bűntette (Btk. 164. §) és a nemzetgazdaság lerombolása bűntette (Btk. 165. §) elkövetésével vádolta meg. Az ügyész mindkét vádlottra halálbüntetés kiszabását indítványozta. A vád lényege szerint Ceaușescu személyes döntése miatt a kórházak nem kaptak megfelelő gyógyszerellátást, a parasztságtól minden terményt elvettek, ezáltal éhezésnek tették ki a lakosságot, amely ezen felül megfelelő orvosi ellátást sem kaphatott. A perben terhére rótták, hogy a temesvári tüntetések során tűzparancsot adott a katonáknak, valamint a falurombolást is. Mindkét vádlott végig tagadta bűnösségét, emellett vitatták a bíróság legitimitását. A per egy nap alatt lezajlott, kizárólag a vádlottak meghallgatása került sor, valamint okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre. Mindezek alapján az öttagú bírói tanács halálra ítélte, és az ítéletet azonnal végre is hajtották az épület udvarán. A pert a pár nappal korábban öngyilkosságot elkövetett Vasile Milea helyére maga Ceaușescu által kinevezett, de a forradalom pártjára állt honvédelmi miniszter, Victor Atanasie Stănculescu tábornok részvételével folytatták le. A bíróság tagja volt még Gelu Voican-Voiculescu (aki a Nemzeti Megmentési Front alelnöke lett), Virgil Măgureanu (aki az 1990. márciusi marosvásárhelyi események után újjáalakuló titkosszolgálat főnöke lett), és mások.

A kivégzés olyan gyorsított menetben történt, hogy a tárgyalás egészét rögzítő tévéstábnak nem maradt ideje áramellátást biztosítani a külső helyszínen. Bár egy kamerával így is rögzítették a kivégzés pillanatait, az utóbb nyilvánosságra került felvételekről mintegy öt perc, maga a kivégzés és az utána következő percek hiányoztak – e körülmény utóbb mindenféle spekulációkat és legendákat szült. A kivégzés után másfél évvel a hiányzó részlet ugyancsak nyilvánosságra került.

„Mielőtt a sortűz eldördült, a méltóságteljesen lépkedő Ceausescu azt kiáltotta: „Éljen a szocialista Románia! Halál az árulókra!” – emlékezett vissza 2013-ban a helikopter pilótája.”

A holttesteket álnéven temették el egy bukaresti temetőben, nehogy meggyalázzák őket, ma azonban már valódi nevük szerepel a sírkövön.

Ceaușescu napjainkban

A Ceaușescu névből több romániai párt próbált politikai tőkét faragni. A Ceaușescu-házaspár gyerekeit, Zoet és Valentint többször felkérték, hogy a nevük miatt csatlakozzanak valamelyik párthoz. Emellett több reklámügynökség is felhasználta képét: „reklámozott” már mobiltelefon-társaságot, rumos csokoládét, gumiabroncsot, állatvédő egyesületet, sőt, óvszert is.

A forradalom óta eltelt 20 év után a Ceaușescu-kultusz újra hódít Romániában. A romániai Soros Alapítvány 2007-es felmérése szerint a román állampolgárok egynegyede Nicolae Ceaușescut tartja az eddigi legjobb román politikusnak. Egy 2009-es CURS-felmérés szerint a románok 83%-a úgy tartja, hogy Ceaușescu nem volt rossz vezető.

2010 júliusában a család kérésére kihantolták a Ceaușescu-házaspár nevével jelzett sírokban fekvő holttesteket, hogy DNS-vizsgálattal azonosítsák a maradványokat, mert az iratok alapján kétséges volt, valóban ők nyugszanak a megjelölt helyen. A vizsgálatok igazolták, hogy tényleg Ceaușescut és feleségét temették a sírokba.

Irodalom

• A Ceaușescu-családfa
• Miroslav Tejchman: Nicolae Ceaușescu. Život a smrt jednoho diktátora (Nicolae Ceaușescu. Egy diktátor élete és halála) (Áttekintés a könyvről a REGIO folyóiratban található)
• Ion Mihai Pacepa: Red Horisons. Heinemann, London, 1988. 446. pp.
• Ion Mihai Pacepa: Vörös horizontok: egy kommunista kémfőnök visszaemlékezései. Áramlat Független Kiadó. Budapest, 1989.

További információk

• „Jó érzés, hogy Önnek kellett lelőnie Ceaușescut?” (Index.hu, 2005. október 21.)
• Ceaușescu száz év legjobb román politikusa (Index.hu, 2007. december 9.)
• Az 1989-es forradalom eseményei és korabeli dokumentumok
• A volt szárnysegéd nyilatkozata (románul)

YouTube-videók

• Az utolsó TV-beszéd, 1989. december 20.
• Az utolsó nyilvános beszéd, 1989. december 21.
• A Ceaușescu-pár pere (részlet), 1989. december 25.
• A kivégzés

Magyar szinkronnal

• A Panoráma műsora (a kivégzés cenzúrázva)
• A Panoráma műsora (a kivégzés, YouTube-ról kicenzúrázott rész)