„Indig Ottó László” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Inritter (vitalap | szerkesztései)
a →‎Életútja: linkelés
19. sor: 19. sor:
== Életútja ==
== Életútja ==


A középiskolát [[Nagyvárad]]on végezte, diplomát szerzett [[magyar nyelv]]- és irodalom szakon a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem]]en (1960), majd doktori diplomát 1975-ben. A nagyváradi Állami Bábszínház irodalmi titkára volt 1961–1962 között, majd [[Szalárd]]on, 1961–1982 között a nagyváradi az 1. számú Általános Iskolában és 1984-től a Történelem-Filológia Líceumban tanított. 1990-től főmunkatársként közreműködött a ''Kelet–Nyugat'' irodalmi lapnál, 1992-ben a [[Bihari Napló]]nál, 1993-ban az [[Erdélyi Napló]]nál. 1993-tól a [[Sulyok István Főiskola|Sulyok István Főiskolán]] tanított. 2002-től alapítója és szerkesztője a [[Várad (folyóirat)|Várad]] című folyóiratnak.
A középiskolát [[Nagyvárad]]on végezte, diplomát szerzett [[magyar nyelv]]- és irodalom szakon a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem]]en (1960), majd doktori diplomát 1975-ben. A nagyváradi Állami Bábszínház irodalmi titkára volt 1961–1962 között, majd [[Szalárd]]on, 1961–1982 között a nagyváradi az 1. számú Általános Iskolában és 1984-től a Történelem-Filológia Líceumban tanított. 1990-től főmunkatársként közreműködött a [[Kelet-Nyugat (folyóirat)|Kelet–Nyugat]] irodalmi [[hetilap]]nál, 1992-ben a [[Bihari Napló]]nál, 1993-ban az [[Erdélyi Napló]]nál. 1993-tól a [[Sulyok István Főiskola|Sulyok István Főiskolán]] tanított. 2002-től alapítója és szerkesztője a [[Várad (folyóirat)|Várad]] című folyóiratnak.


Évtizedek során aktívan követte Nagyvárad kulturális életét, a sajtóban tükrözve a [[képzőművészet]] eseményeit is. Baráti kapcsolatban állt több kortárs festővel, komoly gyűjteményt kialakítva, amelynek java részét a [[20. század]]i magyar festészet képezi, különös hangsúllyal a [[nagybányai művésztelep]] több nemzedékére. A nagyváradi Dávid Galéria (1992) és később 2002-ben az Empire Galéria alapítója.<ref>Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004</ref>
Évtizedek során aktívan követte Nagyvárad kulturális életét, a sajtóban tükrözve a [[képzőművészet]] eseményeit is. Baráti kapcsolatban állt több kortárs festővel, komoly gyűjteményt kialakítva, amelynek java részét a [[20. század]]i magyar festészet képezi, különös hangsúllyal a [[nagybányai művésztelep]] több nemzedékére. A nagyváradi Dávid Galéria (1992) és később 2002-ben az Empire Galéria alapítója.<ref>Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004</ref>

A lap 2018. október 1., 10:11-kori változata

Indig Ottó
SzületettIndig Ottó László
1936. október 18.
Gyertyámos
Elhunyt2005. december 9. (69 évesen)
Nagyvárad
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásairodalomtörténész,
kritikus,
művelődéskutató
IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem (–1960)
SablonWikidataSegítség

Indig Ottó, teljes nevén Indig Ottó László (Gyertyámos 1936. október 18.Nagyvárad, 2005. december 9.) romániai magyar irodalomtörténész, művelődéskutató, kritikus.

Életútja

A középiskolát Nagyváradon végezte, diplomát szerzett magyar nyelv- és irodalom szakon a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (1960), majd doktori diplomát 1975-ben. A nagyváradi Állami Bábszínház irodalmi titkára volt 1961–1962 között, majd Szalárdon, 1961–1982 között a nagyváradi az 1. számú Általános Iskolában és 1984-től a Történelem-Filológia Líceumban tanított. 1990-től főmunkatársként közreműködött a Kelet–Nyugat irodalmi hetilapnál, 1992-ben a Bihari Naplónál, 1993-ban az Erdélyi Naplónál. 1993-tól a Sulyok István Főiskolán tanított. 2002-től alapítója és szerkesztője a Várad című folyóiratnak.

Évtizedek során aktívan követte Nagyvárad kulturális életét, a sajtóban tükrözve a képzőművészet eseményeit is. Baráti kapcsolatban állt több kortárs festővel, komoly gyűjteményt kialakítva, amelynek java részét a 20. századi magyar festészet képezi, különös hangsúllyal a nagybányai művésztelep több nemzedékére. A nagyváradi Dávid Galéria (1992) és később 2002-ben az Empire Galéria alapítója.[1]

Megjelent kötetei

  • Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében, Bukarest, 1975;
  • Juhász Gyula Nagyváradon, Bukarest, 1978;
  • Nincs szebb jövendők májusánál. Juhász Gyula életútja, Dacia Könyvkiadó Kolozsvár, 1980;
  • Csak egy igaz versért élek. Horváth Imre költészetéről, Kolozsvár, 1981; Kismonográfiák sorozat.
  • A nagyváradi színészet másfél évszázada (1798–1944), Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1991;
  • Váradi Parnasszus. Irodalmi és sajtóélet a századfordulón, Literátor Könyvkiadó Nagyvárad, 1994;
  • Arca az időnek, kritikák, tanulmányok, portrévázlatok, Literátor Könyvkiadó Nagyvárad, 1996;
  • A magyar irodalom vázlatos története, Scripta kiadó, Nagyvárad, 1998;
  • A nagyváradi újságírás története. Oradea, Bihari Napló kiadó Nagyvárad, 1999;
  • Kemény szavak kövével. Nagyvárad, Convex Kiadó, 2001. (Ady Endre nagyváradi éveiről);
  • Váradi színháztörténeti jelenetek, Nagyváradi Ady Társaság könyvkiadója, 2004;
  • Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika (autobiográfia), Literátor könyvkiadó, 2004;
  • Tolnay. Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2005 (Tolnay Tibor (1932-2009) nagyváradi festőművész munkásságáról)
  • Válogatta, sajtó alá rendezte és bevezető tanulmányát írta Horváth Imre Betűkre bízom című verseskönyvének (Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1982);
  • Előszavát írta Serge Grandvaux A francia élet krónikája című kötetének mely Indig Pál fordításában jelent meg (Analog Kiadó, Nagyvárad, 1995).
  • Százéves a Napló. Jubileumi album társszerzője Szántó Sándor, Szűcs László és Králik Lorandal (Bihari Napló Kiadó, Nagyvárad, 1998.)
  • A nagyváradi színjátszás 1840-1870 között c. tanulmánynak (24–53 o.) szerzője, mely megjelent az 1848 üzenete című kötetben, a Magyarság az ezredvégen sorozatában, az Erdélyi Népfőiskolai Collegium kiadásában (Nagyvárad, 1999)
  • Szerkesztette (Mihálka Zoltánnal) a Sanctus Ladislau rex. Kalendarium. Varadinum 1192 - 1992 c. kiadványt. Literatus Kiadó, Nagyvárad, 1992.[2]

Társasági tagság

Források

  1. Indig Ottó:Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004
  2. Indig Ottó: Emlék ma már.... Egy váradi életkrónika, Literátor könyvkiadó, 2004;