„Méhészborz” változatai közötti eltérés

Méhészborz
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Család:	Menyétfélék (Mustelidae);
Alcsalád:	Méhészborzformák (Mellivorinae);
Nem:	Mellivora;
Faj:	M. capensis;
Tudományos név
	Mellivora capensis; (Schreber, 1776)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Méhészborz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Méhészborz témájú médiaállományokat és Méhészborz témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2018. szeptember 18., 17:53-kori változata

A méhészborz (Mellivora capensis) az emlősök (Mammalia) osztályába a ragadozók (Carnivora) rendjébe a menyétfélék családjába és a Mellivorinae alcsaládba tartozó Mellivora nem egyetlen faja.

Elterjedése

Afrika nagy részén, Ázsia déli és nyugati területein honos.

Megjelenése

Testhossza 60-100 centiméter, marmagassága körülbelül 30 centiméter és testtömege 5,5-14 kilogramm. Homloka, tarkója, nyaka, háta, vállai és farka hamvasszürke. Orra, pofája, füle, nyaka alsó része, melle, hasa és végtagjai feketésbarnák. Karmai hosszúak és erősek.

Életmódja

Mindenevő állat, éjszakai életmódot folytat, s napközben csak nagy ritkán indul vadászatra. Megeszi a rovarokat, a vadgyümölcsöket, a madártojásokat és a gerincteleneket is, de a kedvenc eledele a vadméhek lárvái és a lépesméz.

Sűrű bundája és vastag bőre megvédi a vadméhek fullánkjaitól. A méhészborz különleges kapcsolatban áll a mézkalauz madárral, amely kifürkészi a méhek fészkét, majd hívja a méhészborzot. Amikor a borz odaér, felmászik a fészekhez és feltépi. Először alaposan belakmározik, majd átengedi a terepet a mézkalauz madárnak.

Szaporodása

A nőstény méhészborz 6-7 hónapig vemhes. Egy alom 1 vagy 2 utódból áll.

Kapcsolata az emberrel

A méhészborz gyakran veszélyt jelent a mezőgazdaság egyik fontos ágára, az állattenyésztésre, mivel erőssége és kitartása miatt nehéz elrettenteni. Megfigyelések alapján képes szétrombolni a tyúkólak vastag falát, valamint képes alagutat ásni a kőből készült épületek alatt. A tyúkól-szindróma általános a méhészborznál is, így egy eset során 17 pézsmaréce és 36 tyúk pusztult el.

A méhészborzot bőre vastagsága és lazasága miatt szinte lehetetlen kutyákkal elpusztítani. A bőrüket nehéz átharapni és a bőr lazasága engedi, hogy támadójuk rángathassa miközben tartja. A méhészborzot a tarkóján lehet a legbiztonságosabban megfogni. Bőre eléggé masszív ahhoz, hogy több bozótvágó ütést is kibírjon. A leggyorsabb mód, hogy elpusztítsuk: egy gyors ütés a fejre vastag bottal, vagy a fejbelövés, mivel a bőre képes ellenállni a nyilaknak és a lándzsáknak is.

Az Irakban található Basra angol megszállása során a helyi lakosság "emberevő méhészborzokról" beszélt, ami szerintük az angol megszállók szabadítottak rájuk, amit az angol vezetés teljes egészében elutasított. Az Angol Haderő szóvivője kijelentette, hogy a borzok elterjedtek a régióban, de ritkán fordulnak elő Irakban, és csak akkor veszélyesek, ha az ember provokálja őket. A basrai állatkórház igazgatója, Mushtaq Abdul-Mahd megerősítette, hogy a méhészborzok valóban előfordultak a térségben 1986-ban. A basrai állatorvosi főiskola dékánja, Dr. Ghazi Yaqub Azzam azzal érvelt, hogy a Méhészborzok továbbvonultak a városba, az áradás miatt Észak-Basra területéről. Az esetről egy 2007-ben megjelent cikk számolt be a sajtóban.

India sok részéről érkezett jelentés, hogy a borzok az emberi környezet közelében élnek, így sokszor a rideg állattartás állományát támadják meg, olykor gyerekeket is. Ha megtámadják őket, akkor kíméletlenül visszatámadnak. Egy 1941-es The Fauna of British India könyv kiadása azt írja, hogy a méhészborzok emberi holttesteket ásnak ki Indiában.

Kenyában a méhészborz a veszettség legfőbb hordozója, valamint lehetséges hordozói lehetnek a sárgaláznak is.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 21.)
Brehm: Az állatok világa
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 38. sor: / 38. sor: @@
 == Életmódja ==
-Mindenevő állat, éjszakai életmódot folytat, s napközben csak nagy ritkán indul vadászatra. Megeszi a [[rovarok]]at, a vadgyümölcsöket, a madártojásokat és a gerincteleneket is, de a kedvenc eledele a [[vadméhek]] lárvái és a [[lépes méz]].
+Mindenevő állat, éjszakai életmódot folytat, s napközben csak nagy ritkán indul vadászatra. Megeszi a [[rovarok]]at, a vadgyümölcsöket, a madártojásokat és a gerincteleneket is, de a kedvenc eledele a [[vadméhek]] lárvái és a [[lépes méz|lépesméz]].
 Sűrű bundája és vastag bőre megvédi a vadméhek [[fullánk]]jaitól. A méhészborz különleges kapcsolatban áll a [[Mézkalauzfélék|mézkalauz]] madárral, amely kifürkészi a méhek fészkét, majd hívja a méhészborzot. Amikor a borz odaér, felmászik a fészekhez és feltépi. Először alaposan belakmározik, majd átengedi a terepet a mézkalauz madárnak.