„Kallixtusz-kódex” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
BinBot (vitalap | szerkesztései)
botok
191 035 szerkesztés
41. sor: 41. sor:
A zenetörténetben ez az első ismert gyűjtemény, amely szerzőnevekkel ellátott darabokat tartalmaz. A feltüntetett szerzők között ismert egyházi személyek vannak, francia érsekek, püspökök, de [[Albertus Parisiensis]], a párizsi [[Notre-Dame-székesegyház (Párizs)|Notre-Dame]] kántora is. Ugyanakkor egyes zenetörténészek a szerzőséget nem minden esetben fogadják el, lehetségesnek tartják, hogy a jelentős egyházi személyek neveivel a kódex elismertségét akarták növelni.<ref>Fodor G., 38. old.</ref>
A zenetörténetben ez az első ismert gyűjtemény, amely szerzőnevekkel ellátott darabokat tartalmaz. A feltüntetett szerzők között ismert egyházi személyek vannak, francia érsekek, püspökök, de [[Albertus Parisiensis]], a párizsi [[Notre-Dame-székesegyház (Párizs)|Notre-Dame]] kántora is. Ugyanakkor egyes zenetörténészek a szerzőséget nem minden esetben fogadják el, lehetségesnek tartják, hogy a jelentős egyházi személyek neveivel a kódex elismertségét akarták növelni.<ref>Fodor G., 38. old.</ref>


A kódex zenei anyagát egységesen a közép-francia [[neuma|neumaírás]]sal jegyezték le, csak egyetlen darabot írtak ettől eltérően, a szövegsorok közötti üres térben az [[Neuma#Aquitán_neumák|aquitán pont-notáció]]val.<ref>Fodor G., 34. old.</ref> A dallamokat tollal piros tintával húzott négyvonalas rendszerben kottázták le, a lejegyzés során alkalmazott [[neuma|neumaformákat]] a [[lotaringia]]i és [[Neuma#Metzi_neumák|metzi notációs régió]]ban használták, de leginkább a közép-franciaországi, [[burgundia]]i [[Vézelay]] és [[Nevers]] városaiban használt rendszerhez áll közel.<ref>Fodor G., 33. old.</ref>
A kódex zenei anyagát egységesen a közép-francia [[neuma|neumaírás]]sal jegyezték le, csak egyetlen darabot írtak ettől eltérően, a szövegsorok közötti üres térben az [[Neuma#Aquitán neumák|aquitán pont-notáció]]val.<ref>Fodor G., 34. old.</ref> A dallamokat tollal piros tintával húzott négyvonalas rendszerben kottázták le, a lejegyzés során alkalmazott [[neuma|neumaformákat]] a [[lotaringia]]i és [[Neuma#Metzi neumák|metzi notációs régió]]ban használták, de leginkább a közép-franciaországi, [[burgundia]]i [[Vézelay]] és [[Nevers]] városaiban használt rendszerhez áll közel.<ref>Fodor G., 33. old.</ref>
A függelékek polifon műveket tartalmazó részében a darabokat viszont partitúraszerűen kottázták, ahol a tizenkét kottasort oldalanként hat szisztémára osztották, és az olvashatóságot megsegítő függőleges sorokkal tagolták.<ref>Fodor G., 34. old.</ref>
A függelékek polifon műveket tartalmazó részében a darabokat viszont partitúraszerűen kottázták, ahol a tizenkét kottasort oldalanként hat szisztémára osztották, és az olvashatóságot megsegítő függőleges sorokkal tagolták.<ref>Fodor G., 34. old.</ref>


A lap 2018. szeptember 14., 15:45-kori változata

A Codex Calixtinus Szt. Jakab apostolt ábrázoló részlete (fólió 4r)

A Kallixtusz-kódex (latin nevén Codex Calixtinus, Compostellus, vagy Codex Calixtus, köznapi nevén Camino kódex) a 12. században keletkezett pszeudoepigráf könyv. A pergamen kódex keletkezését tévesen II. Kallixtusz pápának tulajdonítják, viszont jelenlegi ismeretek szerint sokkal valószínűbb, hogy írója a zarándok Aymeric Picaud francia tudós-szerzetes volt. A mű lejegyzésének dátuma 1138–1145 lehet.[1] A Szent Jakab-út zarándokai számára írt kódex az egyetlen forrása a Szent Jakab spanyolországi liturgiának, a kódexet a spanyolországi város, Santiago de Compostela Szent Jakab-katedrálisában őrzik. Az írat útmutatót ad a zarándokoknak, a Szent Jakab-út leírása, valamint próféciákat és Szent Jakab csodáinak leírását tartalmazza. A történelmi leírást is magába foglaló, öt könyvből álló monumentális kézirathoz később hozzácsatoltak függeléket is, így az összesen 225 – mindkét oldalán megírt – pergamen fóliót tartalmaz.

Jelentősége nemcsak annak tudható, hogy a világ első útikönyve, és bepillantást nyújt a 12. századi zarándokélet mindennapjaiba, de ez a kódex a legkorábbi baszk nyelvemlék. Zenei anyagának zenetörténeti jelentősége egyedülálló, mivel ezek a darabok a legrégebben lejegyzett többszólamú kottaanyagok közé tartoznak, valamint a legkorábbi háromszólamban lejegyzett művet tartalmazza.[2][3]

A könyv leírása

A kezdő levél, melyet II. Kallixtusz pápának tulajdonítanak

A Kallixtusz-kódex öt könyvet és két függeléket tartalmaz, az öt könyv nagyon eltérő terjedelmű. A kódex 225 pergamen fóliója lapmérete 295 x 214 milliméter, a pergamen kódex szövegét a fóliók mindkét oldalára 34 sorban írták oldalanként.

  • I. könyv: liturgikus, a kódex felét teszi ki. A szent nevéhez kapcsolódó szent beszédek, illetve mártírhalálának történetét és tiszteletére alkotott liturgiát, illetve biblia magyarázatokat, zsolozsmákat tartalmaz, a matutínum imaórájának lekciós homíliás könyve.
  • II. könyv: Szent Jakab csodái kisebb részben az ő életében történt csodákat, nagyobbrészt a zarándokok által történt összeségében 22 csodát ír le.
  • III. könyv: historikus, leírja annak történetét, hogyan kerültek át Szt. Jakab maradványai Jaffából Santiago de Compostelába.
  • IV. könyv: historikus, Nagy Károly ibériai hadjáratait írja le, mely során Nagy Károly álmában meglátja Szent Jakabot, aki megkéri szabadítsa meg a zarándokutat a móroktól.
  • V. könyv: zarándokok útmutatója.

Zenei lejegyzés a kódex első könyvében, valamint a függelékben található. Ez utóbbi, összesen csak hat fólió terjedelmű anyag, viszont zenetörténeti jelentősége egyedülálló, mivel ezek a darabok a legrégebben lejegyzett többszólamú kottaanyagok közé tartoznak.[4]

Története

A kódex keletkezésének ideje bizonytalan, vannak kutatók, akik 1130 és 1140 közöttinek tekintik,[5] más kutatók szerint 1175 után jegyezhették le, de 1180 előttinek valószínűsítik. Lejegyzése valószínűleg Aymeric Picaud francia tudós-szerzetesnek tulajdonítható,[6] és elképzelhetően Közép-Franciaországban, Vézelay központjában történt, majd a compostelai Szt. Jakab katedrálisnak ajánlották.[7] Mind az öt könyv II. Kallixtusz pápának tulajdonított pszeudoepigráf levéllel kezdődik,[6] a függelék II. Ince pápa levelét tartalmazza, melyben a kéziratot Santiago de Compostelának adományozza. A könyvek mindegyikének külön története van, és feltételezhetően mind az öt könyv már lejegyzésük előtt is létezett.

Vannak kutatók, akik szerint a kódex valójában „hamisítás”, a római rítus érvényre juttatása a mozarab ellenében. A könyvet eszközként használhatták fel Ibéria egyházi visszafoglalására. A kódex szerzői egyfelől megadták a római pápát megillető tekintélyt, másfelől mindezt Szent Jakab liturgiájával tették, és mivel Szent Jakab Spanyolországnak, valamint a mórok elleni háborúnak védőszentje, a galíciaiak számára megkönnyítették a rítusváltást.[8] Ennek a folyamatnak lehetett része 1120-ban Santiago de Compostelában Diego Gelmírez római katolikus püspökké történt kinevezése, akinek püspöksége alatt vált a galíciai Santiago de Compostela Szent Jakab-katedrálisa kora egyik legjelentősebb zarándokhelyévé. A kódex elnevezésében emellett Diego Gelmírez püspök és a compostelai egyházmegye hálájáról is szó lehet, mivel II. Kallixtusz pápa adományozta Diego Gelmíreznek Santiago de Compostela első katolikus püspöki címét.[9]

A Kallixtusz-kódex másolatai közül a legkorábbiként a Ripoll kézirat tudott, melyet a katalóniai Santa Maria de Ripoll város apátságában őriznek, de későbbi másolatai is ismertek.

A kéziratot sokáig a galíciai Santiago de Compostela apátságában őrizték, de csak 1886-ban talált rá Fidel Fita jezsuita szerzetes.[6] 1609-ben kitéptek egy lapot belőle, melyet visszaillesztették amikor restaurálásra került. A könyv számos tűzvészt, áradást túlvészelt. Sokszor lemásolták, de csak 1944-ben jelent meg nyomtatott formában a teljes szöveg. 2011 júliusában a spanyol székesegyházból egy egyházi alkalmazásban álló villanyszerelő lopta el, de egy év múlva 2012 júliusában megtalálták a főgyanúsított garázsában egy szemétládában.

Zenei anyag

A Kallixtusz-kódex lekottázott zenei anyaga conductusokat, responzoriumokat, misetételeket és benedicamusokat tartalmaz. Stílusát tekintve elég gazdag, egyfelől a számos conductus zenei anyaga népi táncdallamokból kölcsönzött, ennek oka lehet, hogy a kódex szerzői a zarándoktömegek megnyeréséhez azok zenei nyelvét használták fel.[10] Másrészt a zsolozsmák és a misék anyaga a gregorián énekekre épül. A harmadik stílusjegyet a többszólamú darabok képviselik a kódexben, itt a „cantus” szólama fölött eredetileg improvizált, majd rögzített további szólam jelenik meg.[11]

A kódex három része tartalmaz zenei anyagot, az I. könyv, valamint az I. és a II. függelék. Az egyszólamú darabok az első könyvben jelennek meg – ezek gregorián énekek, latin strófás énekek, conductusok -, a polifon zenei anyagok pedig a később hozzákapcsolt függelékekben találhatók.[12] Egyes kutatók szerint a kódexben rögzített polifon zene komponálása lényegesen később történt, mint ahogy a kódex liturgikus része keletkezett. A függelékben megjelenő tropusok, organumok a liturgikától független, önálló darabok.[13]

A kódex tartalmazza az első ismert háromszólamú polifon darabot, mely a kódex legismertebb zenei anyaga, azaz az első függelékben lejegyzett Congaudeant catholici conductus. Viszont az erős disszonancia – egyes részeknél szekund súrlódások – miatt számos kutató feltételezése szerint eredetileg nem háromszólamúnak íródott,[14] egy lehetséges elgondolás szerint a két felső szólam egymás alternatívájaként került lejegyzésre.

A zenetörténetben ez az első ismert gyűjtemény, amely szerzőnevekkel ellátott darabokat tartalmaz. A feltüntetett szerzők között ismert egyházi személyek vannak, francia érsekek, püspökök, de Albertus Parisiensis, a párizsi Notre-Dame kántora is. Ugyanakkor egyes zenetörténészek a szerzőséget nem minden esetben fogadják el, lehetségesnek tartják, hogy a jelentős egyházi személyek neveivel a kódex elismertségét akarták növelni.[15]

A kódex zenei anyagát egységesen a közép-francia neumaírással jegyezték le, csak egyetlen darabot írtak ettől eltérően, a szövegsorok közötti üres térben az aquitán pont-notációval.[16] A dallamokat tollal piros tintával húzott négyvonalas rendszerben kottázták le, a lejegyzés során alkalmazott neumaformákat a lotaringiai és metzi notációs régióban használták, de leginkább a közép-franciaországi, burgundiai Vézelay és Nevers városaiban használt rendszerhez áll közel.[17] A függelékek polifon műveket tartalmazó részében a darabokat viszont partitúraszerűen kottázták, ahol a tizenkét kottasort oldalanként hat szisztémára osztották, és az olvashatóságot megsegítő függőleges sorokkal tagolták.[18]

Magyar nyelvű fordítása

  • "Kezdõdik Szent Jakab apostol V. könyve Szent Calixtus pápa eszmefuttatása." Ford.ː Papp Attila. Inː Tudományos és kulturális folyóirat, 7. szám, 1997 november; Kiadó: Palimpszeszt Kulturális Alapítvány. Online

Média

Jegyzetek

  1. ↑ William J. Purkis , Crusading Spirituality in the Holy Land and Iberia, c.1095-c.1187 (2014), p. 140.
  2. ↑ Fodor Gabriella: A Codex Callixtinus. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem. (Hozzáférés: 2018. április 2.) 21. old.
  3. ↑ The Library of the Medieval Institute: Codex Calixtinus. University of Notre Dame. [2008. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 16.)
  4. ↑ Fodor G., 21. old.
  5. ↑ J. Van Herwaarden, Between Saint James and Erasmus: Studies in Late-Medieval Religious Life : Devotions and Pilgrimages in the Netherlands (2003), p. 359. Thomas Deswarte in: Culture and Society in Medieval Galicia: A Cultural Crossroads at the Edge of Europe (2015), p. 498.
  6. ↑ a b c van Herwaarden & Shaffer, p356
  7. ↑ Fodor G., 28. old.
  8. ↑ Fodor G. 30. old.
  9. ↑ http://www.magyarkurir.hu/hirek/utmutato-szent-jakab-uthoz-kallixtusz-kodex
  10. ↑ Fodor G., 45. old.
  11. ↑ Fodor G., 46. old.
  12. ↑ Fodor G., 23. old.
  13. ↑ Fodor G., 26. old.
  14. ↑ Richard Taruskin, The Oxford History of Western Music, vol. 1, Oxford University Press: 2005, p. 165.
  15. ↑ Fodor G., 38. old.
  16. ↑ Fodor G., 34. old.
  17. ↑ Fodor G., 33. old.
  18. ↑ Fodor G., 34. old.

Forrás

  • /index.hu elloptak a camino kodexet
  • angol és spanyol wikipédia
  • J. Van Herwaarden, Between Saint James and Erasmus: Studies in Late-Medieval Religious Life : Devotions and Pilgrimages in the Netherlands (2003), p. 359.
  • Thomas Deswarte: Culture and Society in Medieval Galicia: A Cultural Crossroads at the Edge of Europe (2015), p. 498.

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kallixtusz-kódex&oldid=20411661”