„Fluor” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎A fluor felhasználása: helyesírási hiba javítása
Nincs szerkesztési összefoglaló
31. sor: 31. sor:
*Nagy adagban a [[nátrium-fluorid]]ot mint rovarirtót használták.
*Nagy adagban a [[nátrium-fluorid]]ot mint rovarirtót használták.
*A hatvanas években kísérletek folytak a fluor használatára mint rakéta üzemanyag. Mérgező és maró hatása miatt a kutatások abbamaradtak.
*A hatvanas években kísérletek folytak a fluor használatára mint rakéta üzemanyag. Mérgező és maró hatása miatt a kutatások abbamaradtak.

== Lásd még ==
{{Kétatomos elemek}}





A lap 2007. augusztus 19., 16:33-kori változata

9 oxigénfluorneon
-

F

Cl
   
             
               
                                   
                                   
                                                               
                                                               
   
[He] 2s2 2p5
9
F
Általános
Név, vegyjel, rendszám fluor, F, 9
Latin megnevezés fluorum
Elemi sorozat halogének
Csoport, periódus, mező 17, 2, p
Megjelenés cseppfolyós fluor
Megjelenés gáz: nagyon világos sárga;
folyadék: világos sárga;
szilárd: alfa fázis átlátszatlan, béta fázis átlátszó
Atomtömeg 18,998403163(6) g/mol[1]
Elektronszerkezet [He] 2s2 2p5
Elektronok héjanként 2, 7
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot gáz
Sűrűség (0 °C, 101,325 kPa)
1,696 g/l
Olvadáspont 53,48 K
(-219,67 °C, -363,41 °F)
Forráspont 85,03 K
(-188,11 °C, -306,60 °F)
Olvadáshő (F2) 0,510 kJ/mol
Párolgáshő (F2) 6,51 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) (F2)
31,304 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 38 44 50 58 69 85
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet lap-középpontos monoklin
(alacsony hőmérsékleten)
Oxidációs szám −1 (oxidálja az oxigént)
Elektronegativitás 3,98 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 1681,0 kJ/mol
2.: 3374,2 kJ/mol
3.: 6050,4 kJ/mol
Atomsugár 50 pm
Atomsugár (számított) 42 pm
Kovalens sugár 64 pm
Van der Waals-sugár 135 pm
Egyebek
Mágnesség diamágneses [2] (−1,2×10−4)
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 25,91 mW/(m·K)
CAS-szám 7782-41-4
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A fluor izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
18F nyomokban 109,77 perc β+
(96,9%)
0,634 18O
ε
(3,1%)
1,656 18O
19F 100% F stabil 10 neutronnal
Hivatkozások
Kalcium-fluorid kristályok (CaF2)

A fluor a halogének csoportjába tartozó kémiai elem, a vegyjele F és a rendszáma 9. A fluor két atomos molekulaként fordul elő elemi állapotban (F2) és a legreaktivabb és a legelektronegativabb az ősszes elemek közül.

Jellemzői

Az elemi fluor egy erősen maró, halványsárga vagy barnás színű gáz. Erős oxidálószer és könnyen reagál a legtöbb elemmel, még a nemesgázokkal (krypton, xenon, és radon) is. A hidrogénnel hideg, sötét körülmények között is robbanásszerűen reagál. A nedves levegőben reagál a vízzel; víz gőz, fluor áramban fényes lánggal ég, és az ugyancsak veszélyes hidrogén-fluorid vagy folysav (HF) keletkezik. Nagy reaktivitása miatt a természetben csak vegyületekben fordul elő. Megtámadja a sziliciumoxidot és ezért nem lehet előálitani és tárolni üveg edényekben, ezért speciális védő réteggel (fluorocarbon) ellátott kvarc palackban tárolják. Egyes fémeket (réz, nikkel) nem támadja meg a száraz, hideg fluor gáz, mert a felületen keletkezik egy ellenálló fluorid réteg. Melegítés hatására a fluor reagál a legtöbb fémmel, még az arany és a platina sem tud ellenállni.

A fluor felfedezése

A fluor egyik vegyületét a fluoritot mint ércek és salak olvadáspontjának csökkentésére használt adalékot 1530-ban Georgius Agricola megemlíti. Innen ered a fluorit mint folypát elnevezése. 1670-ben Schwanhard feljegyzi hogy az üveg edény melyben fluorit volt tárolva, sav jelenlétében bemaratódott. Karl Scheele és később sok más kutató köztük Humphry Davy, Gay-Lussac, Antoine Lavoisier, kísérleteztek a hidrogén-fluoriddal, amit könnyen állítottak elő folypátból és tömény kénsavból. Rájöttek hogy a hidrogén-fluorid egy ismeretlen elemet tartalmaz, ennek ellenére a fluort, mint vegyi elemet alig 1886-ban állította elő Henri Moissan. Előállítása azért volt olyan nehéz mert azonnal reagál a közegben jelenlevő anyagokkal. Az akkori kutatok nem ismerték fel a folysav veszélyességét és ezért sokan egészségükkel (vakság) vagy életükkel fizettek, és mint a "fluor mártirjai" vannak számontartva. Moissan mukájával kiérdemelte 1906-ban a Nobel-díjat kémiából. Nem tisztázott ha, rövid életért (54 év) nem a fluorral való kísérletezések a felelősek.

A fluor előfordulása

A természetben állapotban található. Fontosabb ásványai:

Előállítása

Az egyetlen előállítási módszer, amit iparilag is használnak, a kálium-fluorid (KF) száraz hidrogén-fluorid (HF) oldat elektrolízise. Az oldatban a fluor mint diflorid ion van jelen (KHF2). Az elektrolízist réz vagy nikkel edényekben végzik melyek egyben a katódot képezik és ahol keletkezik a fluor, és a grafit anodnál hidrogén fejlődik. A fluor felfedezésének századik évfordulóján rendezett konferencián Karl Christe bemutatott egy vegyi eljárást (elektrolízis nélkül) a fluor előálítására, de ennek nincs ipari fontossága. A reakció 150 °C-on megy végbe és a száraz folysav a közeg.


Hatása az élővilágra

Az elemi fluor, a fluor-hidrogén és a vízben oldódó szervetlen fluoridok, nagyon mérgezők és maró hatásúak. Ezért nagy elővigyázattal kell kezelni és kerülni hogy a bőrre vagy a szembe kerüljenek. Mint említettük a fluor nagyon reaktív és szerves anyaggal érintkezvén, ebből hidrogént von el és hidrogén-fluorid (HF) keletkezik, ez az első lépés a bőr roncsolásában. A keletkezett HF, ellentétben más diszociált savakkal, nincs megállítva a sejt zsír membránja által így mélyebbre hatol, és ez a második és veszélyesebb lépés a bőr roncsolásában. Ezt még fokozza az is hogy az idegvégződések is károsodnak és az első fázisokban az égés fájdalom mentes. A hidrogén-fluor reagálhat a csont kálciumjával és idült csont károsodást okoz. Ennél veszélyesebb, a forgalomban levő kálcium megkötése, ami szívritmus zavart okoz, amit szivstop követhet. Ha egy HF ömlés a bőrfelület 2,5%-át érinti (ez kb. 23 cm2) és nincs azonnal bő vizzel le mosva, a sebesült nyílt, nehezen gyógyuló sebekkel marad, ha sikerül túlélni a balesetet.

A fluor felhasználása

  • Fluorra, ipari mennyiségben szükség volt az atom bomba kivitelezésénél a második világháború idején. A természetes uránium kis mennyiségben tartalmaz 235U izotopot ami lánc-reakcióra képes, és nagy mennyiségben 238U izotópot. Izotópok külön választása elég nehéz művelet, mivel legtőbb tulajdonságuk megegyezik. Uránium esetében előállították az uránium-hexa-fluoridot (UF6) amit felhevítve elpárologtaták és ezt egy speciális rácson difundáltatták. Az 235U floridja nagyobb mennyiségben difundál és így „dúsítot urániumot” lehetett előállítani. Az újabb eljárás ugyancsak UF6 használ, de difuzió helyet a centrifugálást használja.
  • A félvezető ipar és az új nanotehnologia, használják a fluor plazmát, maratásra
  • Egyes eljárások használják a hidrogén-fluoridot a matt üveg előállítására (marja az üveget)
  • Fuorozot polimereket hsználnak mint tapadásgátló bevonatokat: teflon
  • A höelszivó berendezések még használják a freonokat mint hőszálitó közeget. A freonok az ozon ellenségei és ezért mind kevésbé használják. A freon negatív hatásáért nem a fluor a felelős hanem a klór.
  • Az egészségügyben a fluor jelen van egyes érzéstelenitökben, antibiotikumokban, gombaölőszerekben, adalékokban egyes fogpasztákban mint fogszuvasodást gátló.
  • Nagy adagban a nátrium-fluoridot mint rovarirtót használták.
  • A hatvanas években kísérletek folytak a fluor használatára mint rakéta üzemanyag. Mérgező és maró hatása miatt a kutatások abbamaradtak.

Lásd még


  1. Current Table of Standard Atomic Weights in Order of Atomic Number. Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights – Commission II.I of the International Union of Pure and Applied Chemistry, 2013. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
  2. (1999) „On the magnetic susceptibility of fluorine”. Journal of Physical Chemistry A 103 (15), 2861–2866. o. DOI:10.1021/jp9844720.