„II. Lajos címzetes nápolyi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Egyért. |
a →Élete |
||
| 77. sor: | 77. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
[[I. Lajos címzetes nápolyi király]] fiaként született, és édesapja halála után örökölte annak címeit. [[VII. Kelemen (ellenpápa)|VII. Kelemen ellenpápa]] Nápoly királyává is koronázta, noha ott valójában [[László nápolyi király|Anjou László]] uralkodott. [[1390]]-től [[1399]] Lajos rendezkedett be Nápolyban, míg végül Lászlónak sikerült elűznie. Lajos ekkor |
[[I. Lajos címzetes nápolyi király]] fiaként született, és édesapja halála után örökölte annak címeit. [[VII. Kelemen (ellenpápa)|VII. Kelemen ellenpápa]] Nápoly királyává is koronázta, noha ott valójában [[László nápolyi király|Anjou László]] uralkodott. [[1390]]-től [[1399]] Lajos rendezkedett be Nápolyban, míg végül Lászlónak sikerült elűznie. Lajos ekkor provence-i birtokaira vonult vissza.<ref name=ural>Uralkodók és dinasztiák, i. m., 403. o.</ref> |
||
Lajos [[1409]]-ben [[V. Sándor (ellenpápa)|V. Sándor ellenpápá]]t ismerte el törvényes egyházfőnek, aki őt ismét Nápoly királyának ismerte el. Lajos Rómába ment harcolni a várost elfoglaló nápolyi seregek ellen, majd [[1409]]–[[1410]] között sikertelen hadjáratot folytatott Nápoly megszerzésére. [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János ellenpápa]] ismét Rómába hívta Lajost, akinek ekkor ([[1411]]. [[május 11.]]) sikerült legyőznie László seregeit [[Roccasecca]] városánál. Mivel a pápa Lajos győzelme után átállt László oldalára, a címzetes király kénytelen volt franciaországi birtokaira visszanulni. Nevezetes tette, hogy [[1415]]-ben életre hívta az [[aix-i parlament]]et, és kiterjesztette az aix-i és az angers-i egyetem kiváltságait. Két év múlva, [[1417]]-ben hunyt 40. életévében. Örököse fia, [[III. Lajos címzetes nápolyi király]] lett.<ref name=ural/> |
Lajos [[1409]]-ben [[V. Sándor (ellenpápa)|V. Sándor ellenpápá]]t ismerte el törvényes egyházfőnek, aki őt ismét Nápoly királyának ismerte el. Lajos Rómába ment harcolni a várost elfoglaló nápolyi seregek ellen, majd [[1409]]–[[1410]] között sikertelen hadjáratot folytatott Nápoly megszerzésére. [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János ellenpápa]] ismét Rómába hívta Lajost, akinek ekkor ([[1411]]. [[május 11.]]) sikerült legyőznie László seregeit [[Roccasecca]] városánál. Mivel a pápa Lajos győzelme után átállt László oldalára, a címzetes király kénytelen volt franciaországi birtokaira visszanulni. Nevezetes tette, hogy [[1415]]-ben életre hívta az [[aix-i parlament]]et, és kiterjesztette az aix-i és az angers-i egyetem kiváltságait. Két év múlva, [[1417]]-ben hunyt 40. életévében. Örököse fia, [[III. Lajos címzetes nápolyi király]] lett.<ref name=ural/> |
||
A lap 2018. augusztus 27., 17:00-kori változata
| II. Lajos | |
 | |
| Anjou hercege | |
| Provence grófja | |
| Címzetes nápolyi király | |
| Uralkodási ideje | |
| 1384 – 1417 | |
| Elődje | I. Lajos |
| Utódja | III. Lajos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Valois-Anjou-ház |
| Született | |
| Elhunyt | 1417. április 29. (39 évesen)[6][3][4][2] Angers[1][4] |
| Nyughelye | Château d'Angers |
| Édesapja | I. Lajos címzetes nápolyi király |
| Édesanyja | Marie of Blois, Duchess of Anjou |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné |
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Lajos (franciául: Louis II d'Anjou), (Toulon,[7] 1377. október 7.[7] – Angers,[7] 1417. április 29.[7]) Anjou hercege, Provence és Maine grófja, címzetes nápolyi király 1384-től haláláig. Megpróbált érvényt szerezni nápolyi trónigényének, de hosszú harcai nem vezettek sok eredményre.
Élete
I. Lajos címzetes nápolyi király fiaként született, és édesapja halála után örökölte annak címeit. VII. Kelemen ellenpápa Nápoly királyává is koronázta, noha ott valójában Anjou László uralkodott. 1390-től 1399 Lajos rendezkedett be Nápolyban, míg végül Lászlónak sikerült elűznie. Lajos ekkor provence-i birtokaira vonult vissza.[7]
Lajos 1409-ben V. Sándor ellenpápát ismerte el törvényes egyházfőnek, aki őt ismét Nápoly királyának ismerte el. Lajos Rómába ment harcolni a várost elfoglaló nápolyi seregek ellen, majd 1409–1410 között sikertelen hadjáratot folytatott Nápoly megszerzésére. XXIII. János ellenpápa ismét Rómába hívta Lajost, akinek ekkor (1411. május 11.) sikerült legyőznie László seregeit Roccasecca városánál. Mivel a pápa Lajos győzelme után átállt László oldalára, a címzetes király kénytelen volt franciaországi birtokaira visszanulni. Nevezetes tette, hogy 1415-ben életre hívta az aix-i parlamentet, és kiterjesztette az aix-i és az angers-i egyetem kiváltságait. Két év múlva, 1417-ben hunyt 40. életévében. Örököse fia, III. Lajos címzetes nápolyi király lett.[7]
Jegyzetek
- ↑ a b Charles Cawley: Medieval Lands (angol nyelven)
- ↑ a b WikiTree (angol és német nyelven)
- ↑ a b Agence bibliographique de l'enseignement supérieur: Système universitaire de documentation (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur
- ↑ a b c d Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven)
- ↑ Freebase (angol nyelven)
- ↑ a b Charles Cawley: Medieval Lands (angol nyelven)
- ↑ a b c d e f Uralkodók és dinasztiák, i. m., 403. o.
Forrás
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
