Első pun háború

Első pun háború
Pun háborúk
Dátum	Kr. e. 264-től Kr. e. 241-ig
Helyszín	Földközi-tenger, Szicília, Észak-Afrika
Eredmény	római győzelem, Karthágó Földközi-tengeri uralmának megtörése
Terület- változások	A békekötéskor Karthágónak át kellett adnia egész Szicíliát, valamint a sziget és Itália között fekvő szigeteket is a Római Köztársaságnak.
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Római Köztársaság Karthágó
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Marcus Atilius Regulus Gaius Lutatius Catulus Marcus Gaius Duilius Hamilcar Barcas Hannó, a Nagy Hasdrubal Xanthippus
A Wikimédia Commons tartalmaz Első pun háború témájú médiaállományokat.

A Földközi-tenger nyugati medencéje Kr. e. 264-ben.

Az első pun háború a Szicília birtoklásáért folyt a Római Köztársaság és Karthágó között, amelynek nagy része a Kr. e. 3. század 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került. Római szemszögből nézve volt ez az első a pun háborúk sorában.

A Messzana városát Kr. e. 264-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető Szürakuszai ellenében mind Rómához, mind Karthágóhoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború.

A partra szálló római csapatok (két légió) vereséget mértek az ekkor már szövetséges punokra és szürakuszaiakra, mire Kr. e. 263-ban II. Hierón szürakuszai türannosz békét kötött Rómával. Akragasz (Agrigentum) bevétele (Kr. e. 261) ugyanakkor néhány várost arra ösztönzött, hogy Karthágó mellé álljon. Mivel Róma számára nyilvánvaló volt, hogy a háború megnyeréséhez a tengeren is diadalmaskodnia kell, gyors ütemben kiépítette flottáját – közben a karthágói hajóhad az itáliai tengerpartot pusztította. Az új hajóhad Kr. e. 260-ban Marcus Caius Duilius vezetésével mylae-i csatában aratta első jelentős sikerét (a lipari-szigeteki csata még római vereséget hozott). Kr. e. 259-ben római kézre kerül Korzika, majd a következő évben Szardínia, ahol a gyáva karthágói parancsnokot saját katonái feszítették meg. Szicíliában ugyanekkor Henna és Kammarina elvesztésével a pun erők a sziget nyugati csücskébe szorultak vissza. Róma ekkor expedíciós haderőt szerelt fel, hogy Afrikában mérjen csapást ellenfelére. A hajóhadnak Kr. e. 256-ban az eknomosz-foki csatában kivívott győzelme lehetővé tette a Marcius Atilius Regulus consul vezette csapatok partraszállását. Regulus Tunisz bevételével Karthágó közvetlen közelébe jutott, ám a Bagradasz folyónál vívott ütközetben (Tuniszi csata, Kr. e. 255) döntő vereséget szenvedett. A kevés számú túlélőt hazaszállító flotta a Hermion-foki csatában előzetesen ugyan egy kisebb sikert tudott kivívni, de azután Szicília partjainál teljesen elpusztult egy viharban. A küzdelem ezután Szicíliára összpontosult.

Kr. e. 253-ban a rómaiak elfoglalták Panormoszt, amely előtt két évvel később Lucius Caecilius Metellus több mint száz harci elefántot zsákmányul ejtve aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta azonban kudarcot vallott, és a Drepanumi csatában Kr. e. 249-ben gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. Kr. e. 247-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát Hamilkar Barkasz vette át, aki több éven át sikerrel állt ellen a római támadásoknak.

A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám Róma még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben Kr. e. 242-ben Lilybaenum és Drepanum elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A Caius Lutatius Catulus vezette hajóhad az Aegates szigeteki csatában döntő diadalt aratott (Kr. e. 241). A vereség hatására Karthágó békekötésre kényszerült. Róma megkapta Szicíliát Szürakuszai és környékének kivételével, ahol megszervezték első provinciájukat, és a karthágóiak nagy összegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek elfoglalására használt fel (Szardínia és Korzika). Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.

További információk

• Nagy Képes Világtörténet, X. fejezet: Az első pún háború.
• Polybius Első pun háború (angol nyelven)
• ↑ Kertész: Kertész István: A hódító Róma. Budapest: Kossuth. 1983. ISBN 963 09 2223 1