„Esterházy Miklós (1765–1833)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 9. sor: | 9. sor: | ||
Az Esterházy-birtokok [[hitbizomány]]át rendkívül fiatalon, 29 évesen elnyerte (1794–1833). Pályafutását katonaként kezdte [[II. József magyar király|II. József]] idején a birodalom hadseregében. [[1791]]-ben a [[Magyar királyi nemesi testőrség]] kapitánya lett. [[1792]]. július 14-én [[Ferenc magyar király|II. Ferenc]] császár koronázóküldöttségének tagjaként szerepelt. [[1794]]-ben ezredessé, [[1796]]-ban pedig tábornokká léptették elő. A [[napóleoni háborúk]] idején végig az osztrák császári hadseregben szolgált. [[1797]]-ben saját költségén szerelt fel egy önkéntes ezredet. [[1804]]-ben De Ligne hercegtől megvette az [[edelstetten]]i (birodalmi hercegi rangú) grófságot [[Bajorország]]ban, és ezzel elnyerte a birodalmi hercegi címet is. [[1809]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] őt akarta [[Magyar Királyság|Magyarország]] királyává koronáztatni, ezt azonban a Habsburgokhoz lojális herceg nem fogadta el. [[1814]]-ben diplomáciai küldetést teljesített a [[châtilloni kongresszus]]on, a Napóleonnal való béketárgyaláson. [[1815]]-ben Marie-Louise-t elkísérte Rambouillet-re. [[X. Károly francia király]] koronázásán Ferenc császárt képviselte. [[1817]]-ben a császári hadsereg táborszernagya, majd az [[Aranygyapjas rend]] lovagja és a [[Magyar Királyi Szent István-rend|Szent István-rend]] nagykeresztese lett. |
Az Esterházy-birtokok [[hitbizomány]]át rendkívül fiatalon, 29 évesen elnyerte (1794–1833). Pályafutását katonaként kezdte [[II. József magyar király|II. József]] idején a birodalom hadseregében. [[1791]]-ben a [[Magyar királyi nemesi testőrség]] kapitánya lett. [[1792]]. július 14-én [[Ferenc magyar király|II. Ferenc]] császár koronázóküldöttségének tagjaként szerepelt. [[1794]]-ben ezredessé, [[1796]]-ban pedig tábornokká léptették elő. A [[napóleoni háborúk]] idején végig az osztrák császári hadseregben szolgált. [[1797]]-ben saját költségén szerelt fel egy önkéntes ezredet. [[1804]]-ben De Ligne hercegtől megvette az [[edelstetten]]i (birodalmi hercegi rangú) grófságot [[Bajorország]]ban, és ezzel elnyerte a birodalmi hercegi címet is. [[1809]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] őt akarta [[Magyar Királyság|Magyarország]] királyává koronáztatni, ezt azonban a Habsburgokhoz lojális herceg nem fogadta el. [[1814]]-ben diplomáciai küldetést teljesített a [[châtilloni kongresszus]]on, a Napóleonnal való béketárgyaláson. [[1815]]-ben Marie-Louise-t elkísérte Rambouillet-re. [[X. Károly francia király]] koronázásán Ferenc császárt képviselte. [[1817]]-ben a császári hadsereg táborszernagya, majd az [[Aranygyapjas rend]] lovagja és a [[Magyar Királyi Szent István-rend|Szent István-rend]] nagykeresztese lett. |
||
[[1828]]-ban megvásárolta |
[[1828]]-ban megvásárolta a [[Boden-tó]]ban fekvő [[Mainau-sziget]]et a [[Badeni Őrgrófság]] nagyhercegétől, de nem bírta hosszú ideig megtartani. |
||
==Mecénásként== |
==Mecénásként== |
||
A lap 2018. augusztus 2., 14:39-kori változata
| Esterházy Miklós | |
 | |
| Született | 1765. december 12.[1][2][3] Bécs |
| Elhunyt | 1833. november 25. (67 évesen)[1][3] Como[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Liechtenstein Mária Jozefa (1783–)[5] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Erdődy Mária Teréz Esterházy Pál Antal |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | titkos tanácsos (1790–) |
| Kitüntetései | Aranygyapjas rend lovagja (1808)[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Miklós témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Galántai Esterházy Miklós (Bécs, 1765. december 12. – Como, 1833. november 25.) az Esterházy család hetedik herceg tagja, táborszernagy és műgyűjtő, Esterházy Pál Antal (1738–1794) fia, a „pompakedvelő” Esterházy Miklós unokája. Maria Josefa Hermenegilde von Liechtenstein hercegnőt vette feleségül.
Élete
Az Esterházy-birtokok hitbizományát rendkívül fiatalon, 29 évesen elnyerte (1794–1833). Pályafutását katonaként kezdte II. József idején a birodalom hadseregében. 1791-ben a Magyar királyi nemesi testőrség kapitánya lett. 1792. július 14-én II. Ferenc császár koronázóküldöttségének tagjaként szerepelt. 1794-ben ezredessé, 1796-ban pedig tábornokká léptették elő. A napóleoni háborúk idején végig az osztrák császári hadseregben szolgált. 1797-ben saját költségén szerelt fel egy önkéntes ezredet. 1804-ben De Ligne hercegtől megvette az edelstetteni (birodalmi hercegi rangú) grófságot Bajorországban, és ezzel elnyerte a birodalmi hercegi címet is. 1809-ben Napóleon őt akarta Magyarország királyává koronáztatni, ezt azonban a Habsburgokhoz lojális herceg nem fogadta el. 1814-ben diplomáciai küldetést teljesített a châtilloni kongresszuson, a Napóleonnal való béketárgyaláson. 1815-ben Marie-Louise-t elkísérte Rambouillet-re. X. Károly francia király koronázásán Ferenc császárt képviselte. 1817-ben a császári hadsereg táborszernagya, majd az Aranygyapjas rend lovagja és a Szent István-rend nagykeresztese lett.
1828-ban megvásárolta a Boden-tóban fekvő Mainau-szigetet a Badeni Őrgrófság nagyhercegétől, de nem bírta hosszú ideig megtartani.
Mecénásként
Rendkívül művelt főúr volt, mielőtt katonai szolgálatba lépett volna, körbeutazta Európát, járt Angliában, Franciaországban és Itáliában. Kismartoni zenekara élén 1795-ben Joseph Haydn, majd J. N. Hummel állt. A kismartoni kastélyon is gyökeres felújítást hajtott végre: ő építtette meg a Haydn-termet. Charles Moreau tervezte a kismartoni kastély klasszikus stílusú átépítését, valamint egy operaházzal és galériával történő kibővítését is. A barokk kertet angol tájkertté építették át. Részt vett építési tervekben Bécsben is (Várszínház, Bécsi Színház). A művészet nagy pártfogójaként 1795-ben megvásárolta Neipperg gróf könyvtárát. Gazdag képtárat hagyott hátra, amelyet 1871-ben vásárolt meg a Magyar Tudományos Akadémia, ez lett az alapja a későbbi Szépművészeti Múzeumnak.
Magánélete
Feleségével, Maria Josepha von und zu Liechtenstein hercegnővel három gyermekük volt: Pál Antal, Miklós Károly és Mária Leopoldina.
1833. november 25-én halt meg Comóban, súlyosan eladósodott vagyont hagyva maga után.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Eßterházy von Galántha, Nikolaus Fürst (BLKÖ)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ p11508.htm#i115080, 2020. augusztus 7.
