„Esterházy Miklós (1765–1833)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
7. sor: | 7. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
Az Esterházy-birtokok [[hitbizomány]]át rendkívül fiatalon, 29 évesen elnyerte (1794–1833). Pályafutását katonaként kezdte [[II. József magyar király|II. József]] idején a birodalom hadseregében. [[1791]]-ben a [[Magyar királyi nemesi testőrség]] kapitánya lett. [[1792]]. július 14-én [[Ferenc magyar király|II. Ferenc]] császár koronázóküldöttségének tagjaként szerepelt. [[1794]]-ben ezredessé, [[1796]]-ban pedig tábornokká léptették elő. A [[napóleoni háborúk]] idején végig az osztrák császári hadseregben szolgált. [[1797]]-ben saját költségén szerelt fel egy önkéntes ezredet. [[1804]]-ben De Ligne hercegtől megvette az [[edelstetten]]i (birodalmi hercegi rangú) grófságot [[Bajorország]]ban, és ezzel elnyerte a birodalmi hercegi címet is. [[1809]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] őt akarta [[Magyar Királyság|Magyarország]] királyává koronáztatni, ezt azonban a Habsburgokhoz lojális herceg nem fogadta el. [[ |
Az Esterházy-birtokok [[hitbizomány]]át rendkívül fiatalon, 29 évesen elnyerte (1794–1833). Pályafutását katonaként kezdte [[II. József magyar király|II. József]] idején a birodalom hadseregében. [[1791]]-ben a [[Magyar királyi nemesi testőrség]] kapitánya lett. [[1792]]. július 14-én [[Ferenc magyar király|II. Ferenc]] császár koronázóküldöttségének tagjaként szerepelt. [[1794]]-ben ezredessé, [[1796]]-ban pedig tábornokká léptették elő. A [[napóleoni háborúk]] idején végig az osztrák császári hadseregben szolgált. [[1797]]-ben saját költségén szerelt fel egy önkéntes ezredet. [[1804]]-ben De Ligne hercegtől megvette az [[edelstetten]]i (birodalmi hercegi rangú) grófságot [[Bajorország]]ban, és ezzel elnyerte a birodalmi hercegi címet is. [[1809]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] őt akarta [[Magyar Királyság|Magyarország]] királyává koronáztatni, ezt azonban a Habsburgokhoz lojális herceg nem fogadta el. [[1814]]-ben diplomáciai küldetést teljesített a [[châtilloni kongresszus]]on, a Napóleonnal való béketárgyaláson. [[1815]]-ben Marie-Louise-t elkísérte Rambouillet-re. [[X. Károly francia király]] koronázásán Ferenc császárt képviselte. [[1817]]-ben a császári hadsereg táborszernagya, majd az [[Aranygyapjas rend]] lovagja és a [[Magyar Királyi Szent István-rend|Szent István-rend]] nagykeresztese lett. |
||
[[1828]]-ban megvásárolta a Mainau-szigetet a [[Boden-tó]]ban [[Badeni Őrgrófság]] nagyhercegétől, de nem bírta hosszú ideig megtartani. |
[[1828]]-ban megvásárolta a Mainau-szigetet a [[Boden-tó]]ban [[Badeni Őrgrófság]] nagyhercegétől, de nem bírta hosszú ideig megtartani. |
A lap 2018. augusztus 2., 14:37-kori változata
Esterházy Miklós | |
Született | 1765. december 12.[1][2][3] Bécs |
Elhunyt | 1833. november 25. (67 évesen)[1][3] Como[4] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Liechtenstein Mária Jozefa (1783–)[5] |
Gyermekei |
|
Szülei | Erdődy Mária Teréz Esterházy Pál Antal |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | titkos tanácsos (1790–) |
Kitüntetései | Aranygyapjas rend lovagja (1808)[3] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Miklós témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Galántai Esterházy Miklós (Bécs, 1765. december 12. – Como, 1833. november 25.) az Esterházy család hetedik herceg tagja, táborszernagy és műgyűjtő, Esterházy Pál Antal (1738–1794) fia, a „pompakedvelő” Esterházy Miklós unokája. Maria Josefa Hermenegilde von Liechtenstein hercegnőt vette feleségül.
Élete
Az Esterházy-birtokok hitbizományát rendkívül fiatalon, 29 évesen elnyerte (1794–1833). Pályafutását katonaként kezdte II. József idején a birodalom hadseregében. 1791-ben a Magyar királyi nemesi testőrség kapitánya lett. 1792. július 14-én II. Ferenc császár koronázóküldöttségének tagjaként szerepelt. 1794-ben ezredessé, 1796-ban pedig tábornokká léptették elő. A napóleoni háborúk idején végig az osztrák császári hadseregben szolgált. 1797-ben saját költségén szerelt fel egy önkéntes ezredet. 1804-ben De Ligne hercegtől megvette az edelstetteni (birodalmi hercegi rangú) grófságot Bajorországban, és ezzel elnyerte a birodalmi hercegi címet is. 1809-ben Napóleon őt akarta Magyarország királyává koronáztatni, ezt azonban a Habsburgokhoz lojális herceg nem fogadta el. 1814-ben diplomáciai küldetést teljesített a châtilloni kongresszuson, a Napóleonnal való béketárgyaláson. 1815-ben Marie-Louise-t elkísérte Rambouillet-re. X. Károly francia király koronázásán Ferenc császárt képviselte. 1817-ben a császári hadsereg táborszernagya, majd az Aranygyapjas rend lovagja és a Szent István-rend nagykeresztese lett.
1828-ban megvásárolta a Mainau-szigetet a Boden-tóban Badeni Őrgrófság nagyhercegétől, de nem bírta hosszú ideig megtartani.
Mecénásként
Rendkívül művelt főúr volt, mielőtt katonai szolgálatba lépett volna, körbeutazta Európát, járt Angliában, Franciaországban és Itáliában. Kismartoni zenekara élén 1795-ben Joseph Haydn, majd J. N. Hummel állt. A kismartoni kastélyon is gyökeres felújítást hajtott végre: ő építtette meg a Haydn-termet. Charles Moreau tervezte a kismartoni kastély klasszikus stílusú átépítését, valamint egy operaházzal és galériával történő kibővítését is. A barokk kertet angol tájkertté építették át. Részt vett építési tervekben Bécsben is (Várszínház, Bécsi Színház). A művészet nagy pártfogójaként 1795-ben megvásárolta Neipperg gróf könyvtárát. Gazdag képtárat hagyott hátra, amelyet 1871-ben vásárolt meg a Magyar Tudományos Akadémia, ez lett az alapja a későbbi Szépművészeti Múzeumnak.
Magánélete
Feleségével, Maria Josepha von und zu Liechtenstein hercegnővel három gyermekük volt: Pál Antal, Miklós Károly és Mária Leopoldina.
1833. november 25-én halt meg Comóban, súlyosan eladósodott vagyont hagyva maga után.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Eßterházy von Galántha, Nikolaus Fürst (BLKÖ)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ p11508.htm#i115080, 2020. augusztus 7.