„Sárköz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Vépi (vitalap | szerkesztései) a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: Lent magyar le (vita) szerkesztéséről Ruisza szerkesztésére |
aNincs szerkesztési összefoglaló Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
A '''Sárköz''' tájegység Magyarországon. Kistáj besorolású, határai: északon a [[Mezőföld]], keleten a [[Duna]], délen a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], nyugaton a lösszel borított Dunántúli dombvidék Szekszárd-bátai része. A szűkebb értelemben használt ''Sárköz néprajzi kistáj'' fogalmáról lásd a [[Sárköz (néprajzi táj)]] szócikket! |
A '''Sárköz''' tájegység Magyarországon. Kistáj besorolású, határai: északon a [[Mezőföld]], keleten a [[Duna]], délen a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], nyugaton a lösszel borított Dunántúli dombvidék Szekszárd-bátai része. A szűkebb értelemben használt ''Sárköz néprajzi kistáj'' fogalmáról lásd a [[Sárköz (néprajzi táj)]] szócikket! |
||
==Földrajza== |
== Földrajza == |
||
[[Kép:Sárköz.JPG|jobbra|bélyegkép|250px|A Tolna megyei Sárköz, mint földrajzi táj]] |
[[Kép:Sárköz.JPG|jobbra|bélyegkép|250px|A Tolna megyei Sárköz, mint földrajzi táj]] |
||
===Domborzat=== |
=== Domborzat === |
||
A Sárköz a Duna-vonal, Budapest-Drávatoroki morfológiai törésvonaltól keletre, feltöltött pleisztocénkori síkság. A feltöltődésben főszerepet játszottak a folyóvizek ([[Duna]], [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], [[Lajvér-patak|Lajvér]] stb.) üledéke és az ezekből keletkező holtágak, mocsári állóvizek. |
A Sárköz a Duna-vonal, Budapest-Drávatoroki morfológiai törésvonaltól keletre, feltöltött pleisztocénkori síkság. A feltöltődésben főszerepet játszottak a folyóvizek ([[Duna]], [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], [[Lajvér-patak|Lajvér]] stb.) üledéke és az ezekből keletkező holtágak, mocsári állóvizek. |
||
55. sor: | 55. sor: | ||
*A tolnai dombvidék<ref name="pataki">{{cite book|last=Dr. Pataki|first=József|title=A Sárköz természeti földrajza|location=Szekszárd|year=1954}}</ref> |
*A tolnai dombvidék<ref name="pataki">{{cite book|last=Dr. Pataki|first=József|title=A Sárköz természeti földrajza|location=Szekszárd|year=1954}}</ref> |
||
===Földtani felépítés=== |
=== Földtani felépítés === |
||
A Sárközt fiatal, negyedkori üledékes kőzetek építik fel, amelyek vastagon (20-50 méter) rakódtak le, északról dél felé. A sok folyómeder felépítése eltér az állóvizekétől. A [[Duna]] árterén az iszap, a homok, valamint a homokos iszap váltogatják egymást és a lecsapolásnak köszönhetően keletkező kiváló minőségű zsíros talaj a Sárköz gazdaságának főforrása. |
A Sárközt fiatal, negyedkori üledékes kőzetek építik fel, amelyek vastagon (20-50 méter) rakódtak le, északról dél felé. A sok folyómeder felépítése eltér az állóvizekétől. A [[Duna]] árterén az iszap, a homok, valamint a homokos iszap váltogatják egymást és a lecsapolásnak köszönhetően keletkező kiváló minőségű zsíros talaj a Sárköz gazdaságának főforrása. |
||
A Kárpát-medence területén húzódó [[Variszkuszi hegységrendszer]] a táj vonalainak kiépítésének adta meg az első lépést. A süllyedésben részt vett gránit-rög a [[miocén]]ba kiemelkedett és szárazulattá vált. A rátolódott [[triász]] és [[Pannon-tenger|pannon]]-rétegek az Alföld süllyedésében nem vettek részt, így fennmaradtak. |
A Kárpát-medence területén húzódó [[Variszkuszi hegységrendszer]] a táj vonalainak kiépítésének adta meg az első lépést. A süllyedésben részt vett gránit-rög a [[miocén]]ba kiemelkedett és szárazulattá vált. A rátolódott [[triász]] és [[Pannon-tenger|pannon]]-rétegek az Alföld süllyedésében nem vettek részt, így fennmaradtak. |
||
===Ásványkincsek=== |
=== Ásványkincsek === |
||
A területen található ásványkincsek egy csoportból kerülnek ki: a szénhidrogének közül. A vidéken elsősorban az építkezésnél közvetlenül használható nyersanyagok: |
A területen található ásványkincsek egy csoportból kerülnek ki: a szénhidrogének közül. A vidéken elsősorban az építkezésnél közvetlenül használható nyersanyagok: |
||
*homok |
*homok |
||
76. sor: | 76. sor: | ||
Hasznosítható még a mezei mészkő és a kaolin (hidrotermális hatásokra elbontott riolittufa). |
Hasznosítható még a mezei mészkő és a kaolin (hidrotermális hatásokra elbontott riolittufa). |
||
===Vízrajz=== |
=== Vízrajz === |
||
A Sárköz keleti peremén a Duna 67 km hosszan folyik, melybe több csatorna és vízfolyás torkollik. |
A Sárköz keleti peremén a Duna 67 km hosszan folyik, melybe több csatorna és vízfolyás torkollik. |
||
87. sor: | 87. sor: | ||
A Duna vízminősége általában kielégítő, a Sió viszont nagyon szennyezett, ami esetenként rontja a Duna vízminőségét is. Szekszárd kommunális szennyvizei a Szekszárd–Bátai-főcsatorna vízminőségét teszik gyakran kritikussá. |
A Duna vízminősége általában kielégítő, a Sió viszont nagyon szennyezett, ami esetenként rontja a Duna vízminőségét is. Szekszárd kommunális szennyvizei a Szekszárd–Bátai-főcsatorna vízminőségét teszik gyakran kritikussá. |
||
====Sárvíz==== |
==== Sárvíz ==== |
||
A Sárköz fő folyója, a Sárvíz a [[Bakony]] alján eredt. A [[középkor]]i adatok szerint széles, mocsaras partok között mozgó víz volt, ami a [[Székesfehérvár]] körüli [[Sárrét (Mezőföld)|Sárrét]] a vizét vezette le dél felé. Fele útján, [[Simontornya]] tájékán vette fel a [[Kapos]] és a [[Sió]] vizét, és [[Szekszárd]]nál érte el a [[Szekszárdi-dombság]]ot. Ennek alján elkígyózva, Bátánál ömlött a Dunába és így adott nevet a Sárköznek. Már a [[rómaiak]] idején összekötötték a Balatonnal; a római utak hídjai és a töltések is lassították a folyó útját, majd a középkorban az ember többféleképpen is jelentősen beavatkozott a vízrendszerbe: mocsárvárakat, vízimalmokat, halastavakat épített. A malmokhoz nem építettek külön malomárkot, hanem a főmedret sáncolták el, gátak közé szorítva a vizet. A halastavak a böjtök miatt váltak jelentőssé. A beavatkozások eredményeként a Sárvíz és mellékágai elzátonyosodtak, elsekélyesedtek. Joggal mondják a középkori oklevelek a Sár mellékét mocsárnak. |
A Sárköz fő folyója, a Sárvíz a [[Bakony]] alján eredt. A [[középkor]]i adatok szerint széles, mocsaras partok között mozgó víz volt, ami a [[Székesfehérvár]] körüli [[Sárrét (Mezőföld)|Sárrét]] a vizét vezette le dél felé. Fele útján, [[Simontornya]] tájékán vette fel a [[Kapos]] és a [[Sió]] vizét, és [[Szekszárd]]nál érte el a [[Szekszárdi-dombság]]ot. Ennek alján elkígyózva, Bátánál ömlött a Dunába és így adott nevet a Sárköznek. Már a [[rómaiak]] idején összekötötték a Balatonnal; a római utak hídjai és a töltések is lassították a folyó útját, majd a középkorban az ember többféleképpen is jelentősen beavatkozott a vízrendszerbe: mocsárvárakat, vízimalmokat, halastavakat épített. A malmokhoz nem építettek külön malomárkot, hanem a főmedret sáncolták el, gátak közé szorítva a vizet. A halastavak a böjtök miatt váltak jelentőssé. A beavatkozások eredményeként a Sárvíz és mellékágai elzátonyosodtak, elsekélyesedtek. Joggal mondják a középkori oklevelek a Sár mellékét mocsárnak. |
||
===Éghajlat=== |
=== Éghajlat === |
||
A Sárköz, mint peremtáj nemcsak felépítésben, szerkezetében, morfológiájában határ, hanem éghajlatilag is. A napfénytartam: 2000-2050 óra/év között alakul. Ez a terület pedig az ország egyik legnapsütöttebb része. A kistáj éghajlata mérsékelten meleg–mérsékelten száraz. Az éghajlati–időjárási elemek (a hőmérséklet, a napfénytartam és a csapadék) átlagértékei a déli területeken általában magasabbak, mint a északin. Az évi középhőmérséklet északi részén 10,5 °C, a délin 10,6–10,7 °C. A csapadék évi mennyisége 600–650 mm. |
A Sárköz, mint peremtáj nemcsak felépítésben, szerkezetében, morfológiájában határ, hanem éghajlatilag is. A napfénytartam: 2000-2050 óra/év között alakul. Ez a terület pedig az ország egyik legnapsütöttebb része. A kistáj éghajlata mérsékelten meleg–mérsékelten száraz. Az éghajlati–időjárási elemek (a hőmérséklet, a napfénytartam és a csapadék) átlagértékei a déli területeken általában magasabbak, mint a északin. Az évi középhőmérséklet északi részén 10,5 °C, a délin 10,6–10,7 °C. A csapadék évi mennyisége 600–650 mm. |
||
98. sor: | 98. sor: | ||
Telente sokévi átlagban 33–35 napig borítja hó a talajt, a hótakaró legnagyobb vastagsága 23–25 cm. Uralkodóan északnyugati szél fúj, utána leggyakoribb a déli szél. |
Telente sokévi átlagban 33–35 napig borítja hó a talajt, a hótakaró legnagyobb vastagsága 23–25 cm. Uralkodóan északnyugati szél fúj, utána leggyakoribb a déli szél. |
||
===Talaj=== |
=== Talaj === |
||
A talajtakaró 98%-át [[réti talaj]]ok teszik ki. Ezek gyengébb minőségű agyagos-vályogos réti öntéstalajok, amelynek mintegy harmadrészén erdőgazdálkodást folytatnak, kb. a felén pedig szántóföldi termelést. A magasabb térszíneken termékenyebb [[réti csernozjomok]] is előfordulnak, ezeken szántókat és a településeket találjuk, a táj legészakibb végén, a parti dűnéken, kis területen humuszos homoktalajokat is találunk, egy részükön szőlőtermelés folyik. A kistáj nyugati szegélyén, ahol a szomszédos dombsági területek kezdődnek, barna erdőtalaj is előfordul, amit jórészt a települések foglalnak el. |
A talajtakaró 98%-át [[réti talaj]]ok teszik ki. Ezek gyengébb minőségű agyagos-vályogos réti öntéstalajok, amelynek mintegy harmadrészén erdőgazdálkodást folytatnak, kb. a felén pedig szántóföldi termelést. A magasabb térszíneken termékenyebb [[réti csernozjomok]] is előfordulnak, ezeken szántókat és a településeket találjuk, a táj legészakibb végén, a parti dűnéken, kis területen humuszos homoktalajokat is találunk, egy részükön szőlőtermelés folyik. A kistáj nyugati szegélyén, ahol a szomszédos dombsági területek kezdődnek, barna erdőtalaj is előfordul, amit jórészt a települések foglalnak el. |
||
===Természeti értékek=== |
=== Természeti értékek === |
||
A Sárköz területe bővelkedik természeti értékekben. Ezek közül hazai és nemzetközi szempontból is legjelentősebb a Duna hullámterét elfoglaló [[Gemenc]]i-erdő, a part állatvilága, különösen a madarak. Nagy értéket képvisel még a bogyiszlói orchideás erdő. |
A Sárköz területe bővelkedik természeti értékekben. Ezek közül hazai és nemzetközi szempontból is legjelentősebb a Duna hullámterét elfoglaló [[Gemenc]]i-erdő, a part állatvilága, különösen a madarak. Nagy értéket képvisel még a bogyiszlói orchideás erdő. |
||
127. sor: | 127. sor: | ||
*[[Fehér sarkvirág|Kétlevelű sarkvirág]] |
*[[Fehér sarkvirág|Kétlevelű sarkvirág]] |
||
==Történelem== |
== Történelem == |
||
{{csonk-szakasz}} |
{{csonk-szakasz}} |
||
A Sárköz tulajdonképpen az [[Alföld]] nyúlványa a [[Tolnai-dombság]]ban. Aljzatát a két folyó töltött fel – főképp a Sárvíz, amely iszapos hordalékát nem tudta elvinni a Dunába, hanem itt rakta le. |
A Sárköz tulajdonképpen az [[Alföld]] nyúlványa a [[Tolnai-dombság]]ban. Aljzatát a két folyó töltött fel – főképp a Sárvíz, amely iszapos hordalékát nem tudta elvinni a Dunába, hanem itt rakta le. |
||
A Sárköz keleti szélén folyó Duna a szabályozása előtt szeszélyesen kanyargott, sűrűn váltogatva medrét és így széles sávban kísérte holtágakkal össze-vissza szabdalt ártér; a nyugati felét pedig a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], valamint a Báta és [[Kis-Duna]] kanyargó ágai szelték keresztül-kasul, amelyek a maguk hordta iszap és sártengerben alig találtak utat a Dunába. Ezeknek a folyóknak az áradása minden évben bekövetkezett – néha többször is –, és ilyenkor beláthatatlan területek kerültek víz alá.<ref name="kovacs54" /> |
A Sárköz keleti szélén folyó Duna a szabályozása előtt szeszélyesen kanyargott, sűrűn váltogatva medrét és így széles sávban kísérte holtágakkal össze-vissza szabdalt ártér; a nyugati felét pedig a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], valamint a Báta és [[Kis-Duna]] kanyargó ágai szelték keresztül-kasul, amelyek a maguk hordta iszap és sártengerben alig találtak utat a Dunába. Ezeknek a folyóknak az áradása minden évben bekövetkezett – néha többször is –, és ilyenkor beláthatatlan területek kerültek víz alá.<ref name="kovacs54" /> |
||
===Őskor=== |
=== Őskor === |
||
A terület legkorábbi emberi leletei a fiatalabb [[neolitikum]]ból (csiszoltkő-korszakból) valók: az ősember a hegyek lábánál és a régi Sárvíz partján telepedett meg, elsősorban [[halászat]]tal és vadászattal foglalkozott. A telepektől kissé távolabb vadfogó vermeket tártak fel, a [[lengyeli kultúra|lengyeli]] és [[péceli kultúra]] ([[Baden]]) leletei kerültek elő, feltűntek az első festett cserépedények is. |
A terület legkorábbi emberi leletei a fiatalabb [[neolitikum]]ból (csiszoltkő-korszakból) valók: az ősember a hegyek lábánál és a régi Sárvíz partján telepedett meg, elsősorban [[halászat]]tal és vadászattal foglalkozott. A telepektől kissé távolabb vadfogó vermeket tártak fel, a [[lengyeli kultúra|lengyeli]] és [[péceli kultúra]] ([[Baden]]) leletei kerültek elő, feltűntek az első festett cserépedények is. |
||
===Ókor=== |
=== Ókor === |
||
A [[bronzkor]] embere már mélyen behatolt a mocsárvilágba. A Sárköznek szinte minden kiemelkedő pontja lakottá vált, s ezeken lakóhelyek nyomai, urnatemetők és hamvasztásos sírok kerültek elő.<ref name="katonaimre">{{cite book|last=Katona|first=Imre|title=Sárköz|location=Budapest|year=1962}}</ref> |
A [[bronzkor]] embere már mélyen behatolt a mocsárvilágba. A Sárköznek szinte minden kiemelkedő pontja lakottá vált, s ezeken lakóhelyek nyomai, urnatemetők és hamvasztásos sírok kerültek elő.<ref name="katonaimre">{{cite book|last=Katona|first=Imre|title=Sárköz|location=Budapest|year=1962}}</ref> |
||
E tájon a [[kelták|kelta]] volt az első, név szerint is ismert nép. A Sárköz peremén nagyobb települések létesültek. Amikor a rómaiak a Krisztus utáni első században birtokukba vették a Dunántúlt, különös fontosságot nyert e terület, mivel a dombsor alján építették meg azt a főutat, amely [[Aquincum]]ot ([[Óbuda (városrész)|Óbuda]]) [[Mursa|Mursával]] ([[Eszék]]) kötötte össze és [[Róma|Rómába]] vezetett. Kiépültek az utak, az erődrendszer, tovább fejlődött a gazdasági élet is.<ref name="katonaimre"/> |
E tájon a [[kelták|kelta]] volt az első, név szerint is ismert nép. A Sárköz peremén nagyobb települések létesültek. Amikor a rómaiak a Krisztus utáni első században birtokukba vették a Dunántúlt, különös fontosságot nyert e terület, mivel a dombsor alján építették meg azt a főutat, amely [[Aquincum]]ot ([[Óbuda (városrész)|Óbuda]]) [[Mursa|Mursával]] ([[Eszék]]) kötötte össze és [[Róma|Rómába]] vezetett. Kiépültek az utak, az erődrendszer, tovább fejlődött a gazdasági élet is.<ref name="katonaimre"/> |
||
===Kora középkor és honfoglalás=== |
=== Kora középkor és honfoglalás === |
||
Az [[5. század]]tól rövid időközökben különféle nomád népek követték egymást: a Sárközben legeltettek és halásztak, és az ide nyíló völgyekben temették el halottaikat. Kerültek elő [[hun]] és [[avarok|avar]] leletek is. A honfoglaló magyarok feltehetően egy aránylag sűrűn lakott, szláv–avar lakosságú területet hódítottak meg, maga a sárközi mocsárvilág azonban lakatlan volt. |
Az [[5. század]]tól rövid időközökben különféle nomád népek követték egymást: a Sárközben legeltettek és halásztak, és az ide nyíló völgyekben temették el halottaikat. Kerültek elő [[hun]] és [[avarok|avar]] leletek is. A honfoglaló magyarok feltehetően egy aránylag sűrűn lakott, szláv–avar lakosságú területet hódítottak meg, maga a sárközi mocsárvilág azonban lakatlan volt. |
||
149. sor: | 149. sor: | ||
A honfoglalást követően besenyők telepedtek meg itt. A helynevek és okleveles adatok alapján Győrffy György ezt írja: „A korai besenyőségnek tekintélyes kiterjedésű településterülete húzódik itt le, a Duna menti mocsarakban. Központja kb. a mai Sárköz…”<ref>Győrffy György: Besenyők és magyarok. Bp. 1940. 416-418., 491-492.</ref> Az itteni [[besenyők|besenyő]]ség már a [[12. század]] folyamán teljesen elmagyarosodhatott. |
A honfoglalást követően besenyők telepedtek meg itt. A helynevek és okleveles adatok alapján Győrffy György ezt írja: „A korai besenyőségnek tekintélyes kiterjedésű településterülete húzódik itt le, a Duna menti mocsarakban. Központja kb. a mai Sárköz…”<ref>Győrffy György: Besenyők és magyarok. Bp. 1940. 416-418., 491-492.</ref> Az itteni [[besenyők|besenyő]]ség már a [[12. század]] folyamán teljesen elmagyarosodhatott. |
||
===Árpád-kor=== |
=== Árpád-kor === |
||
A pogánylázadások leverése és nemzetségi társadalom felbomlása után a Sárközt egyházi adománybirtokként a [[pécsvárad]]i, [[szekszárd]]i és [[Báta|bátai apátság]], valamint a váci káptalan kapta. Az apátságok birtokai széles sávban úgy helyezkedtek el egymás felett a Duna mentén, hogy a birtoktestek kiterjeszkedtek az árterületre és a dombvidékre is, azokat összekötötték, egybefoglalták. Ez az elv a középkor folyamán abban is kifejezést nyert, hogy birtokcsere, zálogosítás stb. alkalmával az ártér és dombvidék falvait összetartozó részként kezelték. A középkorban a szorosan vett Sárközhöz, azaz a Sár és Duna közti területhez szorosan kapcsolódott a Sárvíz és a szőlőhegyek közti, a belső területekkel szervesen összefüggő, teraszos terület. |
A pogánylázadások leverése és nemzetségi társadalom felbomlása után a Sárközt egyházi adománybirtokként a [[pécsvárad]]i, [[szekszárd]]i és [[Báta|bátai apátság]], valamint a váci káptalan kapta. Az apátságok birtokai széles sávban úgy helyezkedtek el egymás felett a Duna mentén, hogy a birtoktestek kiterjeszkedtek az árterületre és a dombvidékre is, azokat összekötötték, egybefoglalták. Ez az elv a középkor folyamán abban is kifejezést nyert, hogy birtokcsere, zálogosítás stb. alkalmával az ártér és dombvidék falvait összetartozó részként kezelték. A középkorban a szorosan vett Sárközhöz, azaz a Sár és Duna közti területhez szorosan kapcsolódott a Sárvíz és a szőlőhegyek közti, a belső területekkel szervesen összefüggő, teraszos terület. |
||
A középkorban az elmocsarasodás mesterséges okai felerősödtek: főleg a földművelés térhódításával nőtt meg a malomgátak száma. A folyó egész szélességén keresztülfektetett rőzsegátak akadályozták a víz szabad folyását, és a gátak mögött felduzzasztották a folyót. A megrekedt vízből lerakódó hordalék elzátonyosította és elsekélyesítette a medret. A víz gyakran áttörte partjait, és elárasztotta kétoldalt a környéket. Melegebb időben leapadt ugyan a vízszint, de a mélyebb területeken rengeteg tócsa, láp, zsombék, nádas és mocsár maradt vissza.<ref name="kovacs54" /> |
A középkorban az elmocsarasodás mesterséges okai felerősödtek: főleg a földművelés térhódításával nőtt meg a malomgátak száma. A folyó egész szélességén keresztülfektetett rőzsegátak akadályozták a víz szabad folyását, és a gátak mögött felduzzasztották a folyót. A megrekedt vízből lerakódó hordalék elzátonyosította és elsekélyesítette a medret. A víz gyakran áttörte partjait, és elárasztotta kétoldalt a környéket. Melegebb időben leapadt ugyan a vízszint, de a mélyebb területeken rengeteg tócsa, láp, zsombék, nádas és mocsár maradt vissza.<ref name="kovacs54" /> |
||
==Forrás== |
== Forrás == |
||
*[[Györffy György]]: Besenyők és magyarok. Bp. 1940. |
*[[Györffy György]]: Besenyők és magyarok. Bp. 1940. |
||
*[[Katona Imre (néprajztudós)|Katona Imre]]: Sárköz. Bp., 1962. |
*[[Katona Imre (néprajztudós)|Katona Imre]]: Sárköz. Bp., 1962. |
||
162. sor: | 162. sor: | ||
*[[Szakály Ferenc]]: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526–1566), Tanulmányok Tolna megye történetéből II. (Szerk.: Puskás Attila). Szekszárd, 1969 5-85. |
*[[Szakály Ferenc]]: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526–1566), Tanulmányok Tolna megye történetéből II. (Szerk.: Puskás Attila). Szekszárd, 1969 5-85. |
||
==Külső hivatkozások== |
== Külső hivatkozások == |
||
*[http://www.csatolna.hu/hu/tolnamegye/muemlek/decssk.shtml A Sárköz népi építészete, fotók] |
*[http://www.csatolna.hu/hu/tolnamegye/muemlek/decssk.shtml A Sárköz népi építészete, fotók] |
||
*[https://web.archive.org/web/20090614130544/http://gutenberg.igyfk.pte.hu/edok/szekszard/sarkozmultja.htm Dr. Horváth Béla: ''Sárköz múltja'']. In: Endrédi Lajos (szerk.): ''Szekszárd vidékének természeti és kulturális környezeti értékei''. [[Pécsi Tudományegyetem#Illyés Gyula Kar|PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar]], Szekszárd, 2001 |
*[https://web.archive.org/web/20090614130544/http://gutenberg.igyfk.pte.hu/edok/szekszard/sarkozmultja.htm Dr. Horváth Béla: ''Sárköz múltja'']. In: Endrédi Lajos (szerk.): ''Szekszárd vidékének természeti és kulturális környezeti értékei''. [[Pécsi Tudományegyetem#Illyés Gyula Kar|PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar]], Szekszárd, 2001 |
||
168. sor: | 168. sor: | ||
*[https://web.archive.org/web/20060721183001/http://neprajz.jpm.hu/?menuID=3&cikkID=343 Sárköziek Baranyában], [[Janus Pannonius Múzeum]], 2006 |
*[https://web.archive.org/web/20060721183001/http://neprajz.jpm.hu/?menuID=3&cikkID=343 Sárköziek Baranyában], [[Janus Pannonius Múzeum]], 2006 |
||
==Lábjegyzet== |
== Lábjegyzet == |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
A lap 2018. július 30., 19:12-kori változata
Sárköz | |
Elhelyezkedés | Magyarország, Alföld, Tolna megye |
Besorolás | kistáj |
Fontosabb települések | Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta |
Folyóvizek | Duna |
Térkép | |
Pozíció Magyarország térképén | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 24′, k. h. 18° 49′Koordináták: é. sz. 46° 24′, k. h. 18° 49′ |
A Sárköz tájegység Magyarországon. Kistáj besorolású, határai: északon a Mezőföld, keleten a Duna, délen a Sárvíz, nyugaton a lösszel borított Dunántúli dombvidék Szekszárd-bátai része. A szűkebb értelemben használt Sárköz néprajzi kistáj fogalmáról lásd a Sárköz (néprajzi táj) szócikket!
Földrajza
Domborzat
A Sárköz a Duna-vonal, Budapest-Drávatoroki morfológiai törésvonaltól keletre, feltöltött pleisztocénkori síkság. A feltöltődésben főszerepet játszottak a folyóvizek (Duna, Sárvíz, Lajvér stb.) üledéke és az ezekből keletkező holtágak, mocsári állóvizek.
A Sárköz akkumulációs peremsüllyedék, amelyet nyugatról a tektonikus törésvonaltól és a többé-kevésbé állandónak mondható és még ma is tartó süllyedéstől eltekintve éles morfológiai határ kísér. Ez a tolnai dombvidék. Alapjában a Mezőföld folytatása, de maga a tájegység a pleisztocénkori süllyedéssel vált le a Mezőföldről és ezzel a harmadkori kéregmozgások folytán tektonikus árokban folyó Sárvizet és Siót. Ez a folyamat nem egyenletesen játszódott le.
A Sárköz geomorfológiailag hét részre osztható:
- Az ártéri terület
- A töltésen kívüli ártér
- A teraszok és a terasz szigetek közti rész
- Terasz-szigetek
- Teraszok
- A táj északi része
- A tolnai dombvidék[1]
Földtani felépítés
A Sárközt fiatal, negyedkori üledékes kőzetek építik fel, amelyek vastagon (20-50 méter) rakódtak le, északról dél felé. A sok folyómeder felépítése eltér az állóvizekétől. A Duna árterén az iszap, a homok, valamint a homokos iszap váltogatják egymást és a lecsapolásnak köszönhetően keletkező kiváló minőségű zsíros talaj a Sárköz gazdaságának főforrása.
A Kárpát-medence területén húzódó Variszkuszi hegységrendszer a táj vonalainak kiépítésének adta meg az első lépést. A süllyedésben részt vett gránit-rög a miocénba kiemelkedett és szárazulattá vált. A rátolódott triász és pannon-rétegek az Alföld süllyedésében nem vettek részt, így fennmaradtak.
Ásványkincsek
A területen található ásványkincsek egy csoportból kerülnek ki: a szénhidrogének közül. A vidéken elsősorban az építkezésnél közvetlenül használható nyersanyagok:
- homok
- kavics
- sóder
Megmunkálással hasznosítható még a:
- lösz
- márga (téglagyártás, cserép, cement)
- és különféle homokfajták
Öntödei célra a:
- Kovasav kötőanyagú homokkő-kvarcit (szilícium-karbid és ferro-szilícium gyártására)
Hasznosítható még a mezei mészkő és a kaolin (hidrotermális hatásokra elbontott riolittufa).
Vízrajz
A Sárköz keleti peremén a Duna 67 km hosszan folyik, melybe több csatorna és vízfolyás torkollik.
A Duna árvizei kora tavasszal (jeges árvíz) és kora nyáron („zöldár”) hozzák létre a legmagasabb vízállást a hullámtérben, a legalacsonyabb vízállás nyár végén–ősszel van. A védgátakon kívüli területekről a belvizeket mintegy 400 km-es csatornahálózat vezeti le, a víz átemelését a Dunába két nagy teljesítményű szivattyútelep végzi. A Duna árvizei visszaduzzasztó hatásának ellensúlyozására a Sió torkolatában árvízkapu létesült.
A Dunán való átkelést a bajai közúti és vasúti híd, valamint kompjáratok biztosítják. Az M9-es autópálya építésével egyidejűleg új híd létesült, a Szent László híd, a Sió-torkolat közelében.
A területen sok (36) kisebb-nagyobb állóvíz található, ezek többsége (26) holtmeder (morotva), de a tavak is valaha folyómedrek voltak. A legnagyobb morotvák: a Faddi Holt-Duna (182 ha területű), a tolnai kettős holtág (Tolnai Holt-Duna) (az északi területe 112,5 ha, a déli holtágé 168,7 ha) és a bogyiszlói holtág (Bogyiszlói Holt-Duna).
A Duna vízminősége általában kielégítő, a Sió viszont nagyon szennyezett, ami esetenként rontja a Duna vízminőségét is. Szekszárd kommunális szennyvizei a Szekszárd–Bátai-főcsatorna vízminőségét teszik gyakran kritikussá.
Sárvíz
A Sárköz fő folyója, a Sárvíz a Bakony alján eredt. A középkori adatok szerint széles, mocsaras partok között mozgó víz volt, ami a Székesfehérvár körüli Sárrét a vizét vezette le dél felé. Fele útján, Simontornya tájékán vette fel a Kapos és a Sió vizét, és Szekszárdnál érte el a Szekszárdi-dombságot. Ennek alján elkígyózva, Bátánál ömlött a Dunába és így adott nevet a Sárköznek. Már a rómaiak idején összekötötték a Balatonnal; a római utak hídjai és a töltések is lassították a folyó útját, majd a középkorban az ember többféleképpen is jelentősen beavatkozott a vízrendszerbe: mocsárvárakat, vízimalmokat, halastavakat épített. A malmokhoz nem építettek külön malomárkot, hanem a főmedret sáncolták el, gátak közé szorítva a vizet. A halastavak a böjtök miatt váltak jelentőssé. A beavatkozások eredményeként a Sárvíz és mellékágai elzátonyosodtak, elsekélyesedtek. Joggal mondják a középkori oklevelek a Sár mellékét mocsárnak.
Éghajlat
A Sárköz, mint peremtáj nemcsak felépítésben, szerkezetében, morfológiájában határ, hanem éghajlatilag is. A napfénytartam: 2000-2050 óra/év között alakul. Ez a terület pedig az ország egyik legnapsütöttebb része. A kistáj éghajlata mérsékelten meleg–mérsékelten száraz. Az éghajlati–időjárási elemek (a hőmérséklet, a napfénytartam és a csapadék) átlagértékei a déli területeken általában magasabbak, mint a északin. Az évi középhőmérséklet északi részén 10,5 °C, a délin 10,6–10,7 °C. A csapadék évi mennyisége 600–650 mm.
A növénytermesztés számára nagyon kedvező, hogy az április 1-je és a szeptember 30-a közötti időszak középhőmérséklete 17,2–17,3 °C, a tavaszi fagyok általában április elején megszűnnek, az őszi fagyok pedig többnyire csak október végén jelentkeznek.
Telente sokévi átlagban 33–35 napig borítja hó a talajt, a hótakaró legnagyobb vastagsága 23–25 cm. Uralkodóan északnyugati szél fúj, utána leggyakoribb a déli szél.
Talaj
A talajtakaró 98%-át réti talajok teszik ki. Ezek gyengébb minőségű agyagos-vályogos réti öntéstalajok, amelynek mintegy harmadrészén erdőgazdálkodást folytatnak, kb. a felén pedig szántóföldi termelést. A magasabb térszíneken termékenyebb réti csernozjomok is előfordulnak, ezeken szántókat és a településeket találjuk, a táj legészakibb végén, a parti dűnéken, kis területen humuszos homoktalajokat is találunk, egy részükön szőlőtermelés folyik. A kistáj nyugati szegélyén, ahol a szomszédos dombsági területek kezdődnek, barna erdőtalaj is előfordul, amit jórészt a települések foglalnak el.
Természeti értékek
A Sárköz területe bővelkedik természeti értékekben. Ezek közül hazai és nemzetközi szempontból is legjelentősebb a Duna hullámterét elfoglaló Gemenci-erdő, a part állatvilága, különösen a madarak. Nagy értéket képvisel még a bogyiszlói orchideás erdő.
Védett állatok:
- Vöröshasú unka
- Rétisas
- Békászó sas
- Kerecsensólyom
- Fekete gólya
- Barna kánya
- Fekete harkály
- Szürke gém
- Vörös gém
- Jégmadár
- Törpedenevér
- Európai hód
- Vidra
Védett növények:
Történelem
A Sárköz tulajdonképpen az Alföld nyúlványa a Tolnai-dombságban. Aljzatát a két folyó töltött fel – főképp a Sárvíz, amely iszapos hordalékát nem tudta elvinni a Dunába, hanem itt rakta le. A Sárköz keleti szélén folyó Duna a szabályozása előtt szeszélyesen kanyargott, sűrűn váltogatva medrét és így széles sávban kísérte holtágakkal össze-vissza szabdalt ártér; a nyugati felét pedig a Sárvíz, valamint a Báta és Kis-Duna kanyargó ágai szelték keresztül-kasul, amelyek a maguk hordta iszap és sártengerben alig találtak utat a Dunába. Ezeknek a folyóknak az áradása minden évben bekövetkezett – néha többször is –, és ilyenkor beláthatatlan területek kerültek víz alá.[2]
Őskor
A terület legkorábbi emberi leletei a fiatalabb neolitikumból (csiszoltkő-korszakból) valók: az ősember a hegyek lábánál és a régi Sárvíz partján telepedett meg, elsősorban halászattal és vadászattal foglalkozott. A telepektől kissé távolabb vadfogó vermeket tártak fel, a lengyeli és péceli kultúra (Baden) leletei kerültek elő, feltűntek az első festett cserépedények is.
Ókor
A bronzkor embere már mélyen behatolt a mocsárvilágba. A Sárköznek szinte minden kiemelkedő pontja lakottá vált, s ezeken lakóhelyek nyomai, urnatemetők és hamvasztásos sírok kerültek elő.[3]
E tájon a kelta volt az első, név szerint is ismert nép. A Sárköz peremén nagyobb települések létesültek. Amikor a rómaiak a Krisztus utáni első században birtokukba vették a Dunántúlt, különös fontosságot nyert e terület, mivel a dombsor alján építették meg azt a főutat, amely Aquincumot (Óbuda) Mursával (Eszék) kötötte össze és Rómába vezetett. Kiépültek az utak, az erődrendszer, tovább fejlődött a gazdasági élet is.[3]
Kora középkor és honfoglalás
Az 5. századtól rövid időközökben különféle nomád népek követték egymást: a Sárközben legeltettek és halásztak, és az ide nyíló völgyekben temették el halottaikat. Kerültek elő hun és avar leletek is. A honfoglaló magyarok feltehetően egy aránylag sűrűn lakott, szláv–avar lakosságú területet hódítottak meg, maga a sárközi mocsárvilág azonban lakatlan volt.
A mocsarak természetes védelmében a Dunántúl egyik legnagyobb szláv népcsoportja húzódott meg: itt érte meg (talán az avarokkal elvegyülve) a honfoglalást.
A honfoglalás korában a Sárköz a fejedelmi Megyer törzs szállásterületének legdélibb csücske lehetett, a mocsárvilág természetes választóvonalként határolta el a délebbre települt Botond törzstől.[2]
A honfoglalást követően besenyők telepedtek meg itt. A helynevek és okleveles adatok alapján Győrffy György ezt írja: „A korai besenyőségnek tekintélyes kiterjedésű településterülete húzódik itt le, a Duna menti mocsarakban. Központja kb. a mai Sárköz…”[4] Az itteni besenyőség már a 12. század folyamán teljesen elmagyarosodhatott.
Árpád-kor
A pogánylázadások leverése és nemzetségi társadalom felbomlása után a Sárközt egyházi adománybirtokként a pécsváradi, szekszárdi és bátai apátság, valamint a váci káptalan kapta. Az apátságok birtokai széles sávban úgy helyezkedtek el egymás felett a Duna mentén, hogy a birtoktestek kiterjeszkedtek az árterületre és a dombvidékre is, azokat összekötötték, egybefoglalták. Ez az elv a középkor folyamán abban is kifejezést nyert, hogy birtokcsere, zálogosítás stb. alkalmával az ártér és dombvidék falvait összetartozó részként kezelték. A középkorban a szorosan vett Sárközhöz, azaz a Sár és Duna közti területhez szorosan kapcsolódott a Sárvíz és a szőlőhegyek közti, a belső területekkel szervesen összefüggő, teraszos terület.
A középkorban az elmocsarasodás mesterséges okai felerősödtek: főleg a földművelés térhódításával nőtt meg a malomgátak száma. A folyó egész szélességén keresztülfektetett rőzsegátak akadályozták a víz szabad folyását, és a gátak mögött felduzzasztották a folyót. A megrekedt vízből lerakódó hordalék elzátonyosította és elsekélyesítette a medret. A víz gyakran áttörte partjait, és elárasztotta kétoldalt a környéket. Melegebb időben leapadt ugyan a vízszint, de a mélyebb területeken rengeteg tócsa, láp, zsombék, nádas és mocsár maradt vissza.[2]
Forrás
- Györffy György: Besenyők és magyarok. Bp. 1940.
- Katona Imre: Sárköz. Bp., 1962.
- K. Balog János: Évszázadokon át. Tolna megye történeti olvasókönyve I. Szekszárd, 1978.
- Pataki József: A Sárköz gazdaság- és településföldrajza. Pécs, 1936.
- Pataki József: A Sárköz természeti földrajza. Szekszárd. 1954.
- Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526–1566), Tanulmányok Tolna megye történetéből II. (Szerk.: Puskás Attila). Szekszárd, 1969 5-85.
Külső hivatkozások
- A Sárköz népi építészete, fotók
- Dr. Horváth Béla: Sárköz múltja. In: Endrédi Lajos (szerk.): Szekszárd vidékének természeti és kulturális környezeti értékei. PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar, Szekszárd, 2001
- Fotók, Adatok
- Sárköziek Baranyában, Janus Pannonius Múzeum, 2006