„Tisza Volán” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
358. sor: 358. sor:
* [[1977]]–1989: Dr. Kardos János
* [[1977]]–1989: Dr. Kardos János
* [[1989]]–1990: Élő Elemér
* [[1989]]–1990: Élő Elemér
* [[1990]]–2013: Dr. Szeri István<ref>{{cite web |url=https://24.hu/belfold/2013/03/19/a-katasztrofavedelem-elismerese-a-szegedi-volanosoknak/ |title=A katasztrófavédelem elismerése a szegedi volánosoknak |publisher=24.hu |date=2013-03-19 |accessdate=2018-07-18}}</ref>
* [[1990]]–20??: Dr. Szeri István
* 20??–2013: Szarvas Péter<ref name=valtas13>{{cite web |url=http://www.delmagyar.hu/gazdasag/tavaly_kituntettek_iden_menesztettek/2345694/ |title=Tavaly kitüntették, idén menesztették |publisher=delmagyar.hu |date=2013-08-15 |accessdate=2018-07-18}}</ref>
* 2013: Szarvas Péter<ref name=valtas13>{{cite web |url=http://www.delmagyar.hu/gazdasag/tavaly_kituntettek_iden_menesztettek/2345694/ |title=Tavaly kitüntették, idén menesztették |publisher=delmagyar.hu |date=2013-08-15 |accessdate=2018-07-18}}</ref>
* 2013–2014: Fekete Antal<ref name=valtas13 />
* 2013–2014: Fekete Antal<ref name=valtas13 />



A lap 2018. július 18., 10:29-kori változata

Tisza Volán
TípusZártkörűen Működő Részvénytársaság
Alapítva1950 (1993)
NévadóTisza
Megszűnt2014. december 31.
JogutódDAKK Dél-alföldi Közlekedési Központ
Székhely Magyarország 6724 Szeged, Bakay Nándor utca 48.
VezetőkFekete Antal (vezérigazgató)
IparágMenetrend szerinti szárazföldi személyszállítás; Egyéb szárazföldi személyszállítás; Gépjárműjavítás; Gépjárműalkatrész-kereskedelem
Árbevétel8702 millió Ft (2006)
Alkalmazottak száma1437 fő (2006)
LeányvállalataiVolán Humán Oktatási és Szolgáltató Zrt.,
Klastrom Innov Zrt.,
Unicotec Kht.,
DAKÖRT Kft.,
Partiscum Busz Kft.,
Salus Kht.

A Tisza Volán weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tisza Volán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Zrt. egy magyarországi közlekedési vállalat volt, amely Csongrád megyében több településen helyi és helyközi autóbuszos üzemet működtetett 2014. december 31-ig. Jogutódja 2015. január 1-jétől a DAKK Dél-alföldi Közlekedési Központ.

Székhelye

Székhelye Szegeden, a Bakay Nándor utca 48. alatt volt.

Autóbusz-állomásai

A cég autóbusz-állomásokat üzemeltetett Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Makón, Csongrádon, Sándorfalván, Szentesen, Kisteleken és Mórahalom városában. Szegednek, Hódmezővásárhelynek, Makónak, Csongrádnak, Szentesnek és Mórahalomnak a helyi menetrendszerű közlekedését is biztosította.

Története

A vállalat jogelődje 1950. október 1-jén jött létre Szegedi Teherfuvarozási Vállalat néven. A vállalat alá került Csongrád megye és Békés megye teherfuvarozása. Ez a rendszer 1953-ban különvált, és Békéscsabán megalakult a 81. sz. Autóbuszközlekedési Vállalat (a Körös Volán jogelődje). 1954-ben megváltozott a vállalat irányítása, a cég a 42. számú Autóközlekedési Vállalat néven szerveződött újjá, majd 1961. december 19-től a Szegedi Autóközlekedési Vállalat 10. számú Autóbusz Közlekedési Vállalat néven működött tovább. 1969-re Csongrád megye minden települését bekapcsolták a tömegközlekedésbe.

1965-ben a szegedi Bakay Nándor utca végére telephelyet kezdtek el építeni, ami 1968. augusztus 31-re lett kész. A telephely átadásakor korszerű minősítést kapott. Udvarát 12 900 négyzetméteren szilárd burkolat fedte, és a javítóműhely 2400 négyzetméter volt. Üzemanyag-ellátó is indult ezen a telephelyen, és a járműtisztító nagynyomású vízsugárral működött. Irodaház épült a forgalmi és műszaki irányításban dolgozók és adminisztrátorok részére. Nem hiányoztak az öltözők és mosdóhelységek sem, és elkészült az üzemi konyha és az ebédlő is.

1969. március 15-én Csongrádon felavatták az új buszpályaudvart. A vállalat 1970. szeptember 1-jétől a társaság a Volán 10. sz. Vállalat nevet vette fel. Szeged és Budapest között gyorsjáratok indultak el, a vonalhálózat Szegedről sugárszerűen hálózta be az ország felét. 1974-től új járatok indultak Szeged-Makó, és Apátfalva-Magyarcsanád-Nagylak között is. 1976 és 1980 között Nyugat- és Dél-Európába szállított élelmiszert, híradástechnikai cikkeket, és mindenfajta gépeket. A vállalat járművei még Bagdadba is elmentek. Bagdadba a csatornázáshoz szállított gumit a váci gumigyárból. 1982-ben a szentesi autóbusz-állomást is átadták.

1984-ben megalakult a Tisza Volán. Csongrád megyében visszaesett a fuvarozás, emiatt csak a megyén kívül volt munkája a vállalatnak, és a nemzetközi fuvarozás is fejlődésnek indult. A Tisza Volán járművei eljutottak Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia, Lengyelország és Svájc területére is.

A vállalat 1993. január 1-jei hatállyal Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Részvénytársaság néven folytatta munkáját, a teherfuvarozást már ekkor elhagyta. A társaság székhelye Szeged lett. Az újonnan alakult részvénytársaság 100 százalékban állami tulajdonba került.

A vállalat alaptevékenységei:

  • menetrendszerű közúti távolsági személyszállítás,
  • nem menetrendszerű közúti távolsági személyszállítás, és
  • menetrendszerű közúti helyi személyszállítás lett.

A társaságnak 2000-re majdnem minden tevékenységi köre számítógépes irányítás alá került, kiépült az Internet és az intranet hálózat is. A vállalat mai járművei Ikarus, Credo, MAN, Rába, Mercedes-Benz, Neoplan, Scania és Volvo típusú autóbuszok.

A társaság jelmondata: A biztos útitárs…

A társaság története 1950 és 2000 között

A Tisza Volán egyik Ikarus E94F típusú autóbusza Szentesen, az autóbusz-állomáson.

A Szegedi Teherfuvarozási Vállalat

A Tisza Volán Zrt. jogelődje 1950-ben jött létre Szegedi Teherfuvarozási Vállalat néven. A szegedi főnökséget 1949-ben hozták létre, később több főnökséget is szerveztek. Központja Szegeden, a Lenin körút (ma Tisza Lajos körút) 58. szám alatt jött létre. A műhelyek a Marx tér (ma Mars tér) 10. szám alatt kaptak helyet. Kezdetben 16 jármű és 16 sofőr tartozott a vállalathoz, a főnökségen 24-en dolgoztak, köztük 3 műszaki karbantartó-szerelő és 4 adminisztrátor. A főnökséget Och Nándor irányította.

Csongrád megyében még Hódmezővásárhelyen és Makón hoztak létre főnökségeket, míg a megye többi településén postaképviseleti szervezésben, szerződéses jogviszony alapján bonyolították a teherfuvarozást. Nem sokkal később létrejött az Országos Teherfuvarozási Központ, amely azt a feladatot kapta, hogy a főnökségeket önálló vállalatokká szervezze, illetve ezzel egy időben számolja fel az országos vállalatot.

Ezután önálló lett a Szegedi Teherfuvarozási Vállalat. Első kinevezett igazgatója Scheiber Zoltán volt, míg a hódmezővásárhelyi főnökséget Halmi János, a makói főnökséget Deme Lajos irányította. A vállalat hatáskörébe a Szegeden üzemelő járművek foglalkoztatása és a hódmezővásárhelyi, a makói, a szentesi, a csongrádi és a kisteleki üzemmérnökségek tartoztak, valamint postaképviseleti járművek munkavégzéséről is gondoskodtak.

A Tisza Volán egyik Ikarus E94F típusú autóbusza Szentesen, az autóbusz-állomáson.

Ekkor 24 Opel Blitz típusú, 3 tonna teherbírású teherautó, két darab 15 tonnás dízelmotoros MAN, egy 0,3 tonnás DKV és egy 0,5 tonnás Bedford tartozott a vállalathoz. A vásárhelyi főnökségen öt, a makói főnökségen négy, a szentesi, a csongrádi és a kisteleki postaképviseleteken pedig két-két Opel Blitz dolgozott. Összesen 43 darab, 127,8 tonna teherbírású járművet birtokolt a Szegedi Teherfuvarozási Vállalat.

1951. február 1-jén a Szegedi Teherautófuvarozási Vállalat felügyelete alá került 54 darab Békés megyében dolgozó gépkocsi. A békéscsabai, az orosházi, a szarvasi és a gyomai főnökséget is Szegedről irányították. Ebben az időszakban volt a legnagyobb a Tisza Volán Zrt. jogelődje. A sofőrök havonta 360–400 órát vezettek, de előfordult akár 500 órás havi munkaidő is. 1952-ben a járművek nagy részét Csepel D 350 típusú gépkocsik váltották fel, valamint hazai gyártású Csepelek is érkeztek a vállalathoz. 1952 decemberének végére már 157 darab tehergépjárművel és 24 darab pótkocsival rendelkezett a vállalat. 1953-ban 200 gépjárműje volt a vállalatnak, a dolgozók létszáma mintegy 300 fő volt. 1953. április 1-jén, a szentesi postaképviseletből főnökség lett.[1]

A 82. számú Autóközlekedési Vállalat

A Tisza Volán által üzemeltetett Ikarus E95.44-es 3 tengelyes távolsági autóbusz Szegeden, a Mars téren

1953. október elsejei hatállyal országszerte átszervezték a közúti gépjármű-fuvarozás rendszerét.

Békéscsaba székhellyel megalakult a 8. számú Autóközlekedési Igazgatóság, és a Tisza Volán jogelődje, a 82. számú Autóközlekedési Vállalat. Utóbbi vállalathoz 22 darab Opel típusú személyautó érkezett.

December 1-jétől a MÁVAUT szegedi kirendeltsége beolvadt a 82. számú Autóközlekedési Vállalatba. Az akkori leltár szerint hét darab autóbusszal, három darab bódés és négy darab ponyvás Csepel teherautóval érkezett a vállalathoz. Ennyi volt akkoriban a személyszállítási járművek száma.

1953 decemberében Békés és Csongrád megye áru- és személyszállítása különvált. Békés megyében megalakult a 81. sz. Autóbuszközlekedési Vállalat 1953. december 1-jén.[2] A békéscsabai székhelyű 81. számú Autóközlekedési Vállalat megalapításához a 82-es Autóbuszközlekedési Vállalat 95 tehergépjármű átadásával járult hozzá. (A 81. számú vállalatból alakult meg később a Körös Volán.) A 82. számú vállalat Csongrád megye közúti fuvarozó vállalataként dolgozott tovább. Ekkor már 96 tehergépkocsival és 22 pótkocsival végezte feladatait.[1]

A 42. számú Autóközlekedési Vállalat

A vállalat egyik Volvo B10B-400 típusú helyközi autóbusza Szegeden

1954-ben megváltozott a vállalat irányítása, amely a 42. számú Autóközlekedési Válla­lat néven szerveződött újjá. Az igazgatóság alá került továbbá a korábbi 41. (Békéscsaba), 42. (Szeged), 43. (Kecskemét) és 44. (Baja) számú vállalat közlekedésének irányítása. A legnagyobb teljesítményt a 42. számú vállalat tudta felmutatni az 50-es évek közepén.

1954 végére eltűntek azok az autótípusok, amelyek a vállalat megalakulásától teljesítettek szolgálatot. Az új tehergépjárművek 75 százaléka Csepel típusú volt, valamint további kisebb teherbírású teherautókkal rendelkezett a vállalat, ezek Fiat Balilla, Gránit Phenomen, Citroen, GMC és Saurer Diesel típusú járművek voltak. Az autóbuszpark nem olyan mértékben fejlődött, ahogy azt az akkori utazási szokások megkövetelték volna.

1955. április 1. után SzegedCsongrádSzentes között megindult a szállítmányozás. A Csongrád Megyei Földműves Szövetkezetek Szállítási Vállalata által üzemeltetett gépjárműveket – a Csongrád megye települései közötti szállítmányozási feladatokkal együtt – átvette a 42. sz. Autóközlekedési Vállalat.

A Tisza Volán Zrt. egyik szegedi helyi járatos Ikarus 260.06-os autóbusza

A társaság 1954-ben, majd 1956-ban részt vett a szegedi árvízvédelmi feladatoknál. A növekvő feladatok miatt fejlesztésekre volt szükség.

A vállalat egyik Credo EC11-es típusú szerződéses járata Nagymágocson

1954-ben és 1955-ben az autóbuszokon 2 millió utas utazott, a taxi szolgáltatást 150 ezren használták.

1957 decemberében a 42. sz. Autóközlekedési Vállalat 132 darab tehergépkocsival dolgozott, a pótkocsik száma 26 volt. A személyszállításhoz 7 darab autóbuszt, illetve bódés tehergépkocsit és 21 taxit használt a vállalat. A 60-as évek elejére a járművek száma megduplázódott. A Csongrád megyei lakosok a kiöregedett Opelektől elbúcsúzhattak, amelyek helyére Pobeda és Moszkvics típusú járművek érkeztek. Jelentősen fejlődött az autóbusz-közlekedés is. A vállalatnál sorra kezdték leselejtezni az öreg járműveket. Ekkor érkeztek meg az első Ikarus 30 és 55 típusú buszok. Három év alatt megnégyszereződött a Csongrád megyében közlekedő autóbuszok száma.

1959. április 1-jén a vállalathoz került 22 darab autóbusz, amelyet a Csongrád Megyei Tanács Gépjárműközlekedési Vállalata üzemeltetett. Ekkor vált a 42. számú Autóközlekedési Vállalat Csongrád megye legfontosabb közúti személyszállító cégévé.

1959. július 1-jén az Autóbuszközlekedési Vállalat részévé vált a szegedi Belsped Vállalat hódmezővásárhelyi, szentesi és csongrádi igazgatósága. A főként szállítmányozással foglalkozó Belsped a vasúton érkező árukat továbbította a megadott telephelyekre. Lovas kocsijaik fuvarozták többek között a Tüzép telepekről a háztartásokhoz a téli tüzelőt. Az alkalmazottak a vasúti csomópontokban jelentős rakodási tevékenységet is teljesítettek.

1960-ban helyi autóbusz-közlekedés indult Szegeden.

1961-ben fontos változások jöttek létre a magyarországi közúti közlekedésben és fuvarozásban: Megszűntek az autóközlekedési igazgatóságok, helyette létrejöttek az autóközlekedési trösztök. Ezenkívül átszervezték az autóbusz-közlekedési vállalatokat is.[1]

A 10. számú Autóbusz Közlekedési Vállalat

A Tisza Volán egyik autóbuszának oldala Makón

1961. december 19-től a Szegedi Autóközlekedési Vállalat 10. számú Autóbusz Közlekedési Vállalat néven dolgozott tovább. A közúti szállítás és a tömegközlekedés átszervezése tovább folytatódott. A Szegedi Közlekedési Vállalattól 18 darab „kék buszt” örökölt a vállalat, ezek a buszok Szegeden ekkor kilenc vonalon közlekedtek, a helyi járatok autóbusz-állomása pedig a szegedi Anna-forrás mellett volt. A buszok átvétele után rövid időn belül újabb járatokkal bővült Szeged tömegközlekedése.

A cég egyik Volvo-Alfa Regio autóbusza Szentesen, az autóbusz-állomáson

1963. augusztus 1-jén vezette be a 10. számú Autóbusz Közlekedési Vállalat a kalauz nélküli autóbuszjáratokat. Az 1 forintos viteldíjat egy perselybe dobták be az utasok.

A vállalatnak nagy gondot jelentett a zsúfoltság kezelése. A szegedi buszpályaudvart 1965. november 13-án adták át a Marx téren, ez a maga korában korszerűnek számított. Már ekkor 4–5 nemzetközi járatot is üzemeltetett a vállalat. Évente 1–2 esetben ment különjárat Jugoszláviába, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Ausztriába.

A magyar-jugoszláv kishatáregyezmény aláírása után sok utas utazott a SzegedSzabadka, SzegedZombor és a SzegedÚjvidék vonalakon közlekedő menetrend szerinti járatokon.

1960 és 1965 között a rakodási és teherszállítási összteljesítmény elérte a 170 millió árutonna-kilométert. A személyszállítási üzletág 2,7-szer több utast szállított 1965-ben, mint öt évvel korábban. A 117 autóbusszal rendelkező cég a rohamosan növekvő utazási igényekkel nem tudott lépést tartani. Egyre több benzines jármű állt forgalomba, ennek köszönhetően visszafejlődött a vállalat szekérfuvarozási üzletága.

1967-ben megérkeztek az IFA W50-es teherautók, amelyek felváltották az öreg Csepeleket. 1969-ben ismét Csepelek érkeztek, ezek D 350-420 típusok voltak, ekkoriban nagy megrendeléseket kapott a cég az olajipartól. A vasútállomási fuvarozás, a lakásépítés, és az útépítés fellendült. A vállalat járművei szállították az EMERGÉ Gumigyár és a Szegedi Kábelgyár termékeit is. A vállalat Tátra típusú gépkocsijai vitték a földet a paksi atomerőmű talajrendezési munkálataihoz. A szentesi téglagyár és a Kontakta Alkatrészgyár építkezésénél is a vállalat gépei és munkásai dolgoztak. A cég nagy kapacitását foglalta le az árvízvédelmi gátak építése, a magánépítkezők téglafuvarokat rendeltek és mezőgazdasági terményeket szállítottak Budapest piacaira. De rengeteg zöldséget és élő állatot szállítottak a bánya- és iparvidékekre is. A vállalat a következő városokba szállított: Tatabányára, Dorogra és Miskolcra.

A vállalat egyik Ikarus E94 alacsony padlómagasságú autóbusza, 14,8m hosszú, légkondicionált helyközi autóbusz Makón, aminek az alvázát a Scania gyártotta

1967. július 1-jével átvette a MÁV-tól a teljes MÁV-Transz szolgáltatást és a raktárak egy részét. 1967. július 1-je után a megyében MÁV-Autóbusz Közlekedési Vállalat összetett darabáru fuvarozása eredményes volt, a 10. sz. Autóbusz Közlekedési Vállalat öt körzeti irodát nyitott a városban. A tíz szállítási képviselet is megkezdte munkáját a vasútállomásokon 40–50 tehergépkocsival. 1968. január 1-jétől nagy raktárak, rakodó felszerelések és mérlegek kerültek a vállalathoz. Az exportküldeményeket a vasút, a belföldi szállítmányokat az Autóbusz Közlekedési Vállalat szállította. A bútorok nagy része is közúton érkezett a bútorgyárakból a boltokba. Az országban elsőként szállította a bútorokat közúton sokáig, speciális bútorszállító IFA-kat és Möbelwageneket állítva szolgálatba. A vállalat már 800 tehergépkocsit üzemeltetett és 300 pótkocsija volt.

A Tisza Volán egyik iskolabuszként szolgálatot teljesítő Ikarus 256 típusú autóbusza Makón

1969-re Csongrád megye minden települését bekapcsolták a tömegközlekedésbe. Ekkoriban Szegeden is hét új csuklósbuszt állítottak forgalomba, ezek az 5-ös villamos járatot pótolták, amely Újszegedre indult. 1967-től – a képzett munkaerő biztosítása érdekében – tanfolyamokat indítottak, egyes években 200 ember kapott jogosítványt. Ekkoriban panaszkodtak a dolgozók a rossz munkakörülmények miatt: például a rókusi vasútállomással szembeni műszaki telep kapacitása kicsi volt, de a szerelők az időjárás viszontagságainak kitéve a szabad ég alatt javították a járműveket. Az elavult infrastruktúrát az ügyfelek is megérezték. 1965-ben a Bakay Nándor utca végére telephely építését kezdték el, ami 1968. augusztus 31-re lett kész.

Idős Ikarus 260-as autóbusz

A telephely az átadáskor korszerű minősítést kapott. Udvarát 12 900 m² szilárd burkolat fedte, és a javítóműhely területe 2400 m² volt. Üzemanyag-ellátó is indult ezen a telephelyen, és a járműtisztító nagynyomású vízsugárral működött. Az irodaház a forgalmi és műszaki irányításban dolgozóknak és adminisztrátornak kényelmesebb volt a munkahelyük. De nem hiányoztak az öltözők és mosdóhelységek sem, elkészült az üzemi konyha és az ebédlő is. 1969. március 15-én Csongrádon felavatták az új buszpályaudvart. 1969 végén már háromezer alkalmazottja volt a 10. Autóbusz Közlekedési Vállalatnak. 1950 ősze és 1970 januárja között a szállítási teljesítmény 480 ezerről 19 millió 879 ezer kilométerre emelkedett. 1954-ben hét busz közlekedett és 1969-ben már 192 szolgálta Csongrád megye utazóközönségét, a megtett kilométer hossza pedig 603 ezerről 11 millió 2 ezerre nőtt, 1954-ben 1 millió utas utazott, míg 1969-ben 209 millió 300 ezren ültek fel a vállalat buszaira.[1]

Volán 10. sz. Vállalat

Az 1970-es évek

1970. szeptember 1-jétől a társaság a Volán 10. sz. Vállalat nevet vette fel.

Teherszállítás

Az 1970-es években a fejlesztések tovább folytatódtak. 1973-ban a DÉLÉP és a társaság között szocialista szerződés jött létre. Ennek értelmében a 10. sz. Vállalat téglát szállított a DÉLÉP telephelyéről az építkezésekre, valamint a vasútállomásokról a DÉLÉP-nek címzett szállítmányokat szállította el a raktárakba. A DÉLÉP dolgozóit a munkába és a munkából is a vállalat szállította. A DÉLÉP gépkocsijai, gépkocsivezetői és rakodói átkerültek a Volán állományába.

A Tisza Volán egyik Ikarus E95-ös autóbusza Szentesen, az autóbusz-állomáson. Az autóbusz Volvo alvázra épült.

1971-ben a vállalathoz Rába-MAN kamionok érkeztek. A vállalat járműveivel Csongrád megyében és azon kívül is vállalt munkát.

A Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Zrt. autóbuszai Szentesen, az autóbusz-állomáson. Balról jobbra: Ikarus E94F, Volvo B10B-400, Ikarus 415, Neoplan N316K

A társaság részt vett:

  • Békéscsabán a fehérneműgyár és a kötöttárugyár építkezésén,
  • Bonyhádon a zománcedénygyár beruházásain,
  • Baján a hajókikötő és komplex raktárközpont megvalósításán,
  • Nagykanizsán az Egyesült Izzó gyár építkezésén,
  • Budapesten az orvosi műszerraktár beruházásán,
  • Pakson az Atomerőmű építését előkészítő földmunkálatnál, valamint
  • Szegeden a villamosenergia fogadási és elosztási állomásainak építésénél.

Az 1970-es nagy tiszai árvíz is munkát adott a vállalatnak.

1973-ban az ATIVIZIG-gel kötött szerződés alapján a Tisza Csongrádtól az országhatárig terjedő szakaszának töltésein megerősítő munkálatokat végeztek. Két évvel később, 1975-ben, a Szegeden épülő új Tisza-híd beruházásába kapcsolódott be, majd 1979-ben a csongrádi Tisza-híd munkálatainál vállalt feladatokat.

A Tisza Volán Zrt. legfiatalabb Ikarus 415-ös helyi járatos autóbusza, Szegeden. A busz eredetileg orosz piacra szánt bemutatójármű volt

A 70-es évek vállalati feladataihoz tartozott a gáz szállítása. 1973-ban helyezték üzembe Algyőn a PB-gáz töltő állomást, innen szállította a gázt a vállalat Csongrád megye, Bács-Kiskun megye és Békés megye nagy részére. Havonta 200–400 ezer palackot szállított Makóra, Hódmezővásárhelyre, Gyulára, Békéscsabára, Mezőkovácsházára, Kiskunfélegyházára, Kiskunhalasra, Kalocsára, Bajára és Kecskemétre.

Szabolcs-Szatmár megyében almaszállítást végzett. Itt Rába-MAN kamionokat használtak, kezdetben 2–3, később már 50 kamionnal. Az almát az állami gazdaságokból és a termelő szövetkezetekből szállította a tuzséri átrakó állomásra, ahonnan vonattal szállították tovább a Szovjetunióba.[1]

A 70-es években megindult a darabáru-fuvarozás is a következő útvonalakon:

A vállalat egyik Ikarus C56-os autóbusza Makón

Személyszállítás

Szeged és Budapest között gyorsjáratok indultak el. Szegedről sugárszerűen hálózta be az ország felét a vonalhálózat. 1974-től új járatok indultak SzegedMakó és ApátfalvaMagyarcsanádNagylak között. 1975 őszén kisvasutak szűntek meg az ország több pontján a gazdaságtalan üzemeltetés miatt. Csongrád megye se volt kivétel. 1975. szeptember 1-jétől nem közlekedett Szegedről Mórahalmon át Ásotthalomra induló kisvasút sem, és a Zákányszéken és Ruzsán át Pusztamérgesre közlekedő vonat sem járt többet. Ezt követően a MÁV szolgáltatása helyébe lépett be a Volán 10. sz. Vállalat. Igényektől függően hét–tíz autóbusz szállította az utasokat ott, ahol megszüntették a kisvasutakat. Tanyasi megállókat építettek Sándorfalva, Sövényháza, Kiskundorozsma és Üllés térségében. Eleinte bódés teherautókkal is szállították az utasokat, majd teljesen megszűnt ez a forma, autóbuszok léptek a helyükbe. A vállalat elkezdte a szerződéses autóközlekedést, a menetrendszerű környékbeli és elővárosi hivatásforgalmat, munkásszállító különjáratok indítását és az autóbuszok bérbeadását 1971 őszétől évenként 30 vonalon, 2180 járat, 66 autóbusszal szállította az utasokat. Ekkoriban Csongrád megyében az autóbusz-közlekedésben fontos beruházások történtek. 1978 augusztu­sában Makón megépült az autóbusz-pályaudvar, majd 1979 májusában Hódmezővásárhelyen avatták fel az autóbusz-pályaudvart.

Szegeden tízszeresére nőtt az autóbusz forgalom, emiatt szükségessé vált a helyi járatok átszervezése. 1971. november 7-én megszűnt az egy központúság, hat decentrum kezdte meg működését, és átszámozták a járatokat attól függően, hogy melyik alközpontban volt a végállomásuk. Tarjánvárosból indultak a tízes számcsoporttal jelzett járatok, a húszasok Petőfitelep fő teréről, a harmincasok a Szent-György térről, a Széchenyi térről a negyvenesek, a Bartók Béla térről a hatvanasok, a Marx térről a hetvenesek indultak. A szegedi vasútállomásról indultak volna az ötvenes buszok, de végül ez a decentrum nem került kialakításra.

1981 végén, illetve 1982-ben került sor az ötnapos munkahét bevezetésére, amely a menetrendszerű és szerződéses járatok 80 százalékát érintette. Szintén nagy hatással volt a menetrendre az 1982 szeptemberében bevezetett ötnapos iskolai tanítási hét is.[1]

Nemzetközi fuvarozás

A Tisza Volán egyik Ikarus E95-ös autóbusza Szentesen, az autóbusz-állomáson.

A vállalat ekkor már a Hungarocamion alvállalkozója volt. Egyre több ország útjain járt a vállalat gépjárművei. Exportmunka keretében a prágai lakásépítéseken is jelen volt, a szakemberei és a gépei a csehszlovák főváros autóbusz-pályaudvarának építésénél segédkeztek. Ezenkívül a Prága úthálózatának fejlesztésénél is ott volt, Ostravában pedig bekapcsolódott a földmunkákba.

Ekkor épült az ohrenburgi gázvezeték is, az ukrajnai részénél sok magyar dolgozott. A Volán 10. sz. Vállalat 20 gépkocsival kapcsolódott be az építésbe. Építőanyagot és a gázvezeték csöveit szállította.

1976 és 1980 között Nyugat- és Dél-Európába szállított élelmiszert, híradástechnikai cikkeket és mindenfajta gépeket. A vállalat járművei még Bagdadba is elmentek, ahova csatornázáshoz szállított gumit a váci gumigyárból.[1]

Tisza Volán

Az 1980-as évek

1982-ben adták át a szentesi autóbusz-pályaudvart. Ekkor még Volán 10.sz Vállalat volt a cég neve, majd 1983. december 31-ével megszűntek a Volán trösztök, ezután önálló volán társaságok jöttek létre: 1984 első felében még Volán 10. sz. Vállalat néven működött, de az év végén már Tisza Volán néven működött a társaság. Ekkor a cég nagyobb önállósággal rendelkezett, de működését még mindig a Közlekedési Minisztérium és a Csongrád megyei Pártbizottságon hozott döntések korlátozták. Az 1980-as évek első felében a vállalat a nagy teljesítményeivel fölhívta magára a figyelmet. Emiatt a gazdálkodó egységet akkoriban minősítő kitüntetést kapott. A fél évtized alatt háromszor is megkapta a legmagasabb Kiváló Vállalat címet, pontosan 1981-ben, 1983-ban és 1985-ben. 1982-ben a Volán Tröszt elismerő oklevelét kapta meg. Végül 1984-ben viszont miniszteri dicséretben részesítették a vállalatot. Bár köztudomású volt, hogy ezek a szocialista tervgazdálkodáshoz kapcsolódó kitüntetések nem voltak mentesek a politikai hatástól sem, de odaítélésük alapjául a vállalat gazdasági eredményeire rászolgált.

A volt sínautóbusz, ami jelenleg Szentesen szolgál, immár normál autóbuszként

Csongrád megyében visszaesett a fuvarozás, emiatt csak a megyén kívül volt munkája a vállalatnak. Fejlődésnek indult viszont a nemzetközi fuvarozás: a Tisza Volán járművei eljutottak Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia, Lengyelország és Svájc területére is. Ugyanakkor továbbra is a Tisza Volán szállította a gázt a Dégáz számára; egy 1982-ben megkötött szerződés értelmében Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye PB-gáz ellátását segítette a vállalat napi 12–15 ezer palackot szállítva a három megyébe.

A tömegközlekedés zsúfoltságának enyhítése érdekében a szegediek megismerkedhettek a lépcsőzetes munkakezdéssel. Szegeden annak ellenére nőtt a zsúfoltság a helyi járatokon, hogy ebben az időszakban fejlődött a trolibusz-hálózat. A 80-as években a javítóműhelyeket is fejlesztették és a telephelyet orvosi szobákkal bővítették ki. 1986. január 1-jétől fontos fejlesztésként bevezették az új számítástechnikai rendszert. 1988-ban a magyar gazdaság minden területén nagyarányú visszaesés következett be. Ekkor derült ki, hogy a Tisza Volán is egy túlfejlesztett cég.[1]

Az 1990-es évek

A Tisza Volán egyik Ikarus 415-ös autóbusza a szentesi autóbusz-állomáson

Az 1990-es években a vállalat a következő tevékenységeket végezte:

  • tehergépjármű közlekedés,
  • autóbusz közlekedés,
  • taxi közlekedés,
  • garázstevékenység, parkolás, járműmegőrzés,
  • szállítmányozás,
  • egyéb közlekedési szolgáltatás,
  • közlekedési eszközök gyártása,
  • közlekedési eszközök javítása,
  • gépek gyártása|gépek és gépi berendezések gyártása,
  • gépek javítása|gépek és gépi berendezések javítása,
  • fémtömegcikk gyártása,
  • fémtömegcikk javítása,
  • villamosipari gépek és készülékek javítása,
  • betonelem-gyártó ipar,
  • kő- és kavicsbányászat,
  • gumiipar,
  • textilruházati ipar,
A Tisza Volán egyik Volvo típusú helyi járatos autóbusza Szegeden
  • textilruházati termékek javítása,
  • egyéb fafeldolgozó ipar,
  • papíripar,
  • nyomdaipar,
  • műszergyártás,
  • épületfenntartás és -korszerűsítés,
  • építési szakipar,
  • építési és épületgépészeti szerelőipar,
  • termelőeszköz nagykereskedelem,
  • vegyes iparcikk nagykereskedelem
  • vegyes iparcikk kiskereskedelem,
  • vegyes tevékenységű kiskereskedelem,
A Tisza Volán Ikarus 415-ös típusú autóbusza a szentesi autóbusz-állomáson
  • fogyasztási cikk kölcsönzés, lízing,
  • utaztatási szolgáltatás,
  • egyéb idegenforgalmi szolgáltatás,
  • áruk, műszaki, szellemi termékek és szolgáltatások külkereskedelme,
  • kereskedelmi vendéglátás,
  • egyéb külkereskedelmi szolgáltatás,
A Tisza Volán hódmezővásárhelyi autóbusza a szentesi autóbusz-állomáson.
  • információellátással kapcsolatos kutatás, kísérleti fejlesztés,
  • szoftver előállítás,
  • gépi adatfeldolgozás,
  • termelőeszköz kölcsönzése, lízing,
  • ruhatár, csomag- és értékmegőrzés,
  • mérésügyi, biztonságtechnikai szolgáltatás,
  • tárolás, raktározás, ingatlanőrzés,
  • csomagolás, anyagmozgatás,
  • hirdetés, propaganda, reklámtevékenység, kiállítás szervezés,
  • piackutatás,
  • vezetők képzése és továbbképzése,
  • tanfolyami egyéb (nem szakmai) oktatás.

A kivált egységek

1990 első felében a Tisza Volánt már 600 millió forintos adósság terhelte, és elérte a 300 millió forintot a cég évenkénti vesztesége. Ebben az évnek a nyarán a Tisza Volán a piaci igényeknek megfelelő szintre csökkentett létszámmal és járműparkkal dolgozott tovább. A gazdasági helyzet miatt a társaság különböző egységei külön cégekben folytatták tovább a munkát. A 80-as és a 90-es években létrejött cégek:

A Tisza Volán egyik Ikarus Classic C56-os autóbusza Szentesen, az autóbusz-állomáson.
A Tisza Volán egyik Ikarus E95-ös autóbusza oldalról, a szentesi autóbusz-állomáson. Az autóbusz Volvo alvázra épült.

1989-ben:

  • Tisza Volán Taxi Kft.: amely Csongrád megyében egyébként a negyedik bejegyzett korlátolt felelősségű társaság volt.
  • Volán Sport Szolgáltató Kft.
  • Tiszatrans GmbH

1990-ben:

  • Direkt Rt: amely Szentesen az autójavítással és szolgáltatással foglalkozóknak biztosított munkát.
  • Uniósped Kft: amely cég a csongrádi és a szentesi belföldi árufuvarozást és járműjavítást vállalta magára.
  • Start Kft.: szállítmányozással, járműjavítással és kereskedelemmel foglalkozott.
  • H-TRANS Kft.: Hódmezővásárhely székhellyel belföldi árufuvarozást nemzetközi áruszállítást és járműjavítást végzett.

1991-ben is alapított a Tisza Volán új cégeket. Ezek a vállalatok:

  • Maros Sped Kft.: amelynek központja Makó volt és belföldi árufuvarozásra, valamint járműjavításra jött létre.
  • Tisza Depó Raktározó Bt.: amelynek központja Szegeden volt.

1992-ben létrehozott cégek:

  • Tisza Volán Eurasia Spedition Szállítmányozási Kft.: a Tisza Volán Fuvarozási és Szállítmányozási Leányvállalat, amelyből később a Volsped Kft. alakult meg.
  • Tisza Volán I. T. F. Rt.: a nemzetközi árufuvarozási és szállítmányozási feladatokat látta el.

Alaptevékenységként a Tisza Volán a közúti személyszállítást, a járműjavítást, karbantartást és ipari tevékenységet az idegenforgalmat és a kereskedelmet kívánta megőrizni.[1]

A Tisza Volán Rt. (Részvénytársaság)

1993. január 1-jei hatállyal kezdte meg működését. A Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Részvénytársaság néven. A társaság székhelye Szeged lett.

Tevékenységei

Alaptevékenységei

Tisza Volán Ikarus E94-es autóbusz Scania alvázra építve, a szentesi autóbusz-állomáson
  • menetrendszerű közúti távolsági személyszállítás,
  • nem menetrendszerű közúti távolsági személyszállítás,
  • menetrendszerű közúti helyi személyszállítás.

Ideiglenes tevékenységei

Tisza Volán Ikarus CLASSIC C56 típusú autóbusz, ami Szenteshez tartozik. A kép Nagymágocson készült.
  • utazásszervezés, idegenvezetés,
  • egyéb szállítási tevékenység,
  • garázsszolgáltatás, parkolás és járműőrzés,
  • közúti járműkereskedelem,
  • egyéb közúti járműjavítás, karbantartás,
  • közúti járműalkatrész kiskereskedelem,
  • szárazföldi szállítóeszközök kölcsönzése.

Az indulás és a tervek

A Tisza Volán Rt. alaptőkéje alapításkor 650 millió forint volt, az alaptőkén felüli vagyona pedig 639 millió 697 ezer forint. Az újonnan alakult, 100 százalékban állami tulajdonban lévő részvénytársaság 1400 dolgozóval és 350 autóbusszal kezdte meg munkáját. A fő stratégiai pontok között a közúti személyszállítás technikai feltételeinek minél gyorsabb javítását, a nyugat-európai normáknak is megfelelő minőség elérését és a dolgozók jövedelme reálértékének fokozatos növelését tűzte ki célul. Ennek érdekében a Tisza Volán Rt. megalakulásától hatalmas összegeket fordított a beruházásokra.

A Tisza Volán egyik Iveco gyártmányú iskolabusza a szentesi autóbusz-állomáson

A járműpark fejlesztése

  • 1992-ben vásárolta meg a társaság a Cummings amerikai motorral felszerelt, Csepel alvázra épült Csepel Union autóbusz.
  • 1993-ban Ikarus 396-os luxus távolsági autóbusz, s ebben az esztendőben gyarapodott a Tisza Volán flotta az első korszerűnek mondható, Rába D10-es motorral felszerelt Ikarus 244-es autóbuszokkal.
  • 1994-ben már munkába léptek a társaságnál az Ikarus 400-as család autóbuszai (DAF és Rába motoros szóló buszok), amelyek helyközi forgalomban szállították az utasokat. Ekkoriban érkezett a Neoplan különjáratos luxusbuszt is, amely minden komforttal felszerelve szolgálta ki az utazóközönséget. A járműrekonstrukció keretében ebben az évben Ikarus 415-ös és Ikarus 435-ös csuklós buszokat is vett a cég. Ezek a járművek a helyközi és a helyi forgalomban kaptak feladatokat.
  • 1995-ben kezdődött meg az első komfortos belföldi távolsági autóbuszok beszerzése, mégpedig az Ikarus E 95-ös típusból.
  • 1996-ban a Scania alvázra és hajtásláncra épített E 95 típusú távolsági autóbuszok és a turista különjáratokhoz vett Scaniák.
  • 1997-ben érkezett az első Ikarus E 14 típusú minibusz. De ekkor érkezett még a vásárolta a társaság az első Detroit, elektronikusan vezérelt Euro II. minősítésű dízel motorral felszerelt E 95-ös autóbusz.
  • 1998-ban az Ikarus 200-as család korszerűsített járművei érkeztek, az Ikarus 256.42-es típusú buszok.
  • 1999-ben az Ikarus Classic fantázianévvel ellátott buszokkal érkeztek. Országos viszonylatban is egyedülálló járműfejlesztési programot hajtott végre a társaság, amikor a Tisza Volán buszparkját 1999-re 27 darab földgázüzemű autóbusszal gyarapította. Ezek a rendkívül környezetbarát, a dízelüzemű buszoknál halkabb járművek Szeged helyi közlekedését segítik.
  • 2000-ben megkezdték munkájukat a szegedi helyi forgalomban az első alacsony padlós városi csuklós buszok az Ikarus 417-es, és még ebben az esztendőben érkeztek az automata sebességváltóval felszerelt helyközi autóbuszok, az Ikarus Classic C 56-ok.

Korszerűsítések

A Tisza Volán egyik IKARUS E94F típusú autóbusza a 2005-ös beszerzésből.[3]

Megújult az autóbusz-közlekedési szervizhálózat is. Ma már számítógépes diagnosztikai berendezések segítik a járműhibák gyors és pontos felismerését, valamint azok kijavítását. Szentesen műszaki telep épült 1994-ben, és megújult a Tisza Volán Rt. szinte majdnem minden ingatlanja. Megújultak az autóbusz-pályaudvarok, energiatakarékos fűtést is bevezetett a vállalat. A központi irodaház tömbje is sokkal kényelmesebb és esztétikusabb munkahely ma már, mint tíz esztendővel ezelőtt volt. 2000-re a társaság majdnem minden tevékenységi köre számítógépes irányítás alá került, és kiépült az Internet és az intranet hálózat is.

Tulajdonrészei más vállalatokban, és érdeklődés körei

A Tisza Volán egyik Ikarus E94F típusú autóbusza Nagymágocson fordulás közben

Tulajdonrészei

Tulajdonrésszel rendelkezett: az Általános Közlekedési Hitelszövetkezetben, a Délvilág Kiadó Rt.-ben, a Direkt Autójavító és Szolgáltató Rt.-ben, a Hód-Trans Fuvarozó és Karbantartó Kft.-ben, a Junita Export-import Kereskedelmi Rt.-ben, a Fraelog Szegedi Logisztikai Központot Előkészítő és Fejlesztő Kft.-ben, a Start Szállítmányozási, Járműjavító és Kereskedelmi Kft.-ben, a Tisza Volán Belföldi Fuvarozó és Szállítmányozási Kft.-ben, a Tisza Volán Csoport Nemzetközi Fuvarozási és Szállítmányozási Rt.-ben, a Tisza Volán Group Eurasia Spedition Szállítmányozási Kft.-ben, a Tiszadepó Raktározási Bt.-ben, a Tiszanet Internet Szolgáltató Rt.-ben, a Tiszatrans Szállítmányozási Kft.-ben, a Tiszatranzit Szállítmányozó Kft.-ben, a Trade Chanel Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-ben, az Uniosped Fuvarozó, Karbantartó és Kereskedelmi Kft.-ben, a Volán Humán Szolgáltatások Rt.-ben, a Volánspedició Kft.-ben, a Volánsport Szolgáltató Kft.-ben és a Voxer Szerviz és Kereskedelmi Rt.-ben.

A Tisza Volán Rt. ma is több-kevesebb tulajdoni résszel rendelkezik: a Tisza Volán Taxi Kft.-ben, a Profkont Ingatlanüzemeltető Kft.-ben, a Pakett Bróker Ertékpapír-forgalmazási és Befektetési Rt.-ben, a Volán Humán Oktatási és Szolgáltató Rt.-ben, a Maros-Sped Kereskedelmi, Szállítmányozási és Szolgáltató Kft.-ben, a Volán Klastrom Hotel Rt.-ben, az Országos Közlekedésfinanszírozási Rt.-ben, a Dél-Alföldi Közlekedésfejlesztési Kft.-ben és a Volán Hotel Szálloda és Vendéglátó Kft.-ben.

Érdekeltségi kör A társaság egyéb, szakmai jellegű érdekeltségei: Volán Egyesülés, Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Volán Vagyonbiztosító Egyesület Volán Club Balaton Rehabilitációs Egyesület, Tűzvédelmi Szolgáltatók és Vállalkozók Szövetsége, Tisza Volán Sport Club, Saldo, Müszi, Magyar Utazási Irodák Szövetsége, Magyar Számviteli Szakemberek Egyesülete, Magyar Marketing Szövetség, Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete, Magyar Közgazdasági Társaság, Közúti Közlekedési Vállalkozások Szövetsége, Közlekedéstudományi Egyesület Kooperációs Kutatási Központ, Kompkonzult, Európai Minőségügyi Szervezet, Első Tőzsde Klub, Autójavítók és Autókereskedők Szakszövetsége.

A társaság története 2000 után

A Tisza Volán 2002-ben, 2005-ben és 2006-ban Ikarus E94F típusú autóbuszokat szerzett be.[4] A Tisza Volán 2005-ben a szentesi autóbusz-állomást felújította 150 millióból. Az autóbusz-állomás felavatása 2005. december 8-án délután volt.[5][6] Ebben az időben némi eltéréssel a hódmezővásárhelyi autóbusz-állomást is felújította a vállalat.[7] A Tisza Volánhoz 2009-ben 25 új alacsony padlós Mercedes-Benz Conecto típusú helyi járatos autóbusz érkezett Szegedre. Az autóbuszok darabja 80 millió forintba került. Ezek a járművek egy hároméves beszerzés utolsó előtti darabjai. Ezek az autóbuszok a legmodernebbek Európában, hiszen alacsony padlósak, és korszerű utastájékoztató rendszerrel ellátottak, és ezenkívül a környezetvédelmi előírásoknak is megfelelnek. A kipufogógáz-tisztító rendszerük a káros anyagokat környezetbarát gázokká alakítja át. 2009 végére további új buszok érkeztek, így a szegedi helyi járműpark a magyar nagyvárosok közül a második legjobb technikai felszereltségű és legfiatalabb átlagéletkorú járműpark lett.[8][9]

2014. december 31-ével a társaság pályafutása véget ért. A Bács-, Kunság-, Tisza-, illetve Körös Volánt egy cég, a DAKK Zrt. fogta össze. 2015 áprilisában a buszokon megkezdődtek az „átmatricázások”, folyamatosan kerülnek le a Tisza Volán logók, és kerülnek fel a DAKK Zrt. feliratok.

Igazgatók

A Tisza Volán által 2008. december 24-én, egy járművén kiadott kedvezményes (diák) buszjegy. A buszjegy a SzegedPécs vonalra volt érvényes
  • 1950–1954: Scheiber Zoltán
  • 1954–1956: Losonczi István
  • 1956: Arday Lajos
  • 1957–1977: Dr. Csiszár Károly
  • 1977–1989: Dr. Kardos János
  • 1989–1990: Élő Elemér
  • 1990–2013: Dr. Szeri István[10]
  • 2013: Szarvas Péter[11]
  • 2013–2014: Fekete Antal[11]

Felügyeleti szervei

Járműpark

A Tisza Volán Zrt. egyik Ikarus 256 típusú autóbusza a szentesi autóbusz-állomáson

Tagságai

Sablon:Szeged autóbuszvonalai A Tisza Volán tagja[12]

Helyi járatok

Források

  1. a b c d e f g h i Tisza-parti Volánhistória. (Hozzáférés: 2010. február 18.)
  2. A Körös Volán Zrt. történetének fontosabb állomásai (1953-2003). (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  3. Tisza Volán Szeged (hozzáférve: 2009. augusztus 24.)
  4. Tisza Volán Szeged (hozzáférve: 2009. augusztus 24.)
  5. Városi Visszhang – Szentes és térsége független lapja: Buszállomás – 150 millióból (hozzáférve: 2009. október 2.)
  6. Városi Visszhang – Szentes és térsége független lapja: Kész a buszállomás (hozzáférve: 2009. október 2.)
  7. Építészfórum: Hódmezővásárhelyi buszpályaudvar (hozzáférve: 2009. október 2.)
  8. A Tisza Volán hivatalos honlapja
  9. A Tisza Volán hivatalos honlapja
  10. A katasztrófavédelem elismerése a szegedi volánosoknak. 24.hu, 2013. március 19. (Hozzáférés: 2018. július 18.)
  11. a b Tavaly kitüntették, idén menesztették. delmagyar.hu, 2013. augusztus 15. (Hozzáférés: 2018. július 18.)
  12. a b A Tisza Volán honlapja. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  13. Körös Volános autóbuszok honlapja: Galériák: Tisza Volán Zrt. (hozzáférés: 2009. június 25.)
  14. Tisza Volán honlapja: Autóbusz típusok (hozzáférés: 2009. június 25.)
  15. Tisza Volán autóbuszok honlapja
  16. Tisza Volán Életképek-2009. Júniusi szám (Hozzáférve: 2009. július 9.)

Külső hivatkozások