„AUS 32” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 193.248.37.95 (vita) szerkesztéséről Mthqwork szerkesztésére
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2)
21. sor: 21. sor:
* DonauChem
* DonauChem
* [http://www.auto2.hu/cikk.php?id=795&pg=2 Ács Tibor: Mi az az SCR?]
* [http://www.auto2.hu/cikk.php?id=795&pg=2 Ács Tibor: Mi az az SCR?]
* [http://www.iso.org/iso/de/search.htm?qt=22241&published=true ISO 22241]
* [https://web.archive.org/web/20160304073740/http://www.iso.org/iso/de/search.htm?qt=22241&published=true ISO 22241]


[[Kategória:Üzemanyagok]]
[[Kategória:Üzemanyagok]]

A lap 2018. július 18., 02:04-kori változata

Az AdBlue egy készítmény az SCR (szelektív katalitikus redukció) rendszerrel ellátott haszongépjárművek és autóbuszok egyik károsanyag-komponens, a nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkentésére.

A dízelmotorok működésük közben a benzinmotoroknál nagyobb mennyiségű kormot juttatnak a levegőbe, míg a nitrogén-oxid [NOx] kibocsátásuk is jelentős. Ez utóbbi komponens csökkentésére és a 2009-ben életbe lépő Euro 5-ös környezetvédelmi normának való megfelelés jegyében vezették be az AdBlue adalékanyagot.

Jelenleg háromféle jelentősebb technológia áll rendelkezésre a NOx-kibocsátás mérséklésére: EGR (Exhaust Gas Recirculation), LNT/NAC (Lean NOx Trap vagy NOx Adsorber Catalyst) és az ún. urea-SCR, más néven AdBlue, a nemrégiben mobil emissziócsökkentésre kifejlesztett karbamid-oldat.

Az AdBlue megfelelő hőmérsékleti tartományban, bontatlan csomagolással legfeljebb egy évig tárolható, 32,5% karbamidot, és 67,5% ioncserélt vizet tartalmazó, nagy tisztaságú folyadék.

Működési elve

Az SCR technológia lényege, hogy AdBlue folyadékot vagyis karbamid oldatot fecskendeznek a kipufogógázba mely egy speciális katalizátorba lép be . A rendszernek viszonylag magas hőmérsékletre (min. 250 °C) van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan működésbe lépjen és csökkentse a károsanyag-kibocsátást – ezt a városi forgalomban teljesíteni lényegesen nehezebb. Emiatt induláskor a motorvezérlés segítségével a kipufogógáz hőmérsékletét különböző megoldásokkal igyekeznek gyorsan emelni, hogy az minél előbb felfűtse a katalizátort. Az hő hatására felszabadult ammónia reakcióba lép a kipufogógáz nitrogén-oxidjaival, és nitrogénné, valamint vízzé alakítja át azokat.

Az erősen korrodáló hatású – amúgy teljesen veszélytelen – AdBlue folyadék mínusz 11 °C-on fagy meg. Emiatt az AdBlue-tartályból a katalizátorba vezető csövek duplafalúak, ami lehetővé teszi, hogy a hűtőrendszer felfűtse ezeket a csöveket, illetve magát az AdBlue-tartályt, ha az megfagyott.

Egy külön ellenőrző egység figyeli a rendszert és biztosítja a kémiai folyamat fennmaradását a katalizátorban. A rendszer működéséből menet közben a sofőr semmit nem vesz észre, egyedül az AdBlue adalék mennyiségét mutatja egy kijelző a műszerfalon. Az AdBlue, akárcsak az üzemanyag, minden kúton kapható, a vezetőknek 8-10 ezer kilométerenként ajánlatos a folyadékot pótolni az erre kialakított tartályba.

A Euro emissziócsökkentési normák előírják, hogy az AdBlue folyadék szintjének csökkenése estén a vezetőt figyelmeztetni kell. Az SCR-katalizátor integráns része az OBD-monitor rendszernek (On-Board Diagnostics). Teljes kifogyás esetén a rendszer engedélyezi, hogy eljussunk a következő benzinkútig, azonban a motorteljesítmény részleges elvételével majd a motorindítás blokkolásával biztosítja a normák betartását. Az AdBlue folyadék helyettesítésével (pl vízzel) sem érdemes próbálkozni, mert az emisszió-ellenőrző egység ilyen esetben is letiltja a motor indítását. Természetesen távol-keleti gyártók ezen problémára is kínálnak megoldást a leggyakoribb gyártók motorjaihoz az OBD2 diagnosztikai aljzatra csatlakoztatható cigarettásdoboz méretű készülék formájában, amely csatlakoztatott állapotában leállítja az adalék befecskendezését és kiiktatja a NOx szenzorokat, ezzel hatástalanítva a teljes AdBlue rendszert.

Külső hivatkozások, források