„Siófok” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 110. sor: | 110. sor: | ||
Az 1. számú választókerületben 2625, a 2. számú választókerületben 2471, a 3. számú választókerületben 2623, a 4. számú választókerületben 2727, az 5. számú választókerületben 2341, a 6. számú választókerületben 2780, a 7. számú választókerületben 2589, a 8. számú választókerületben pedig 2540 választásra jogosult személy volt a 2010-es választásokon. |
Az 1. számú választókerületben 2625, a 2. számú választókerületben 2471, a 3. számú választókerületben 2623, a 4. számú választókerületben 2727, az 5. számú választókerületben 2341, a 6. számú választókerületben 2780, a 7. számú választókerületben 2589, a 8. számú választókerületben pedig 2540 választásra jogosult személy volt a 2010-es választásokon. |
||
==Népesség== |
==Népesség== |
||
A település népességének változása: |
|||
{| style="border-style: none;" |
|||
{{népességdiagram}} |
|||
| |
|||
{{Historical populations |
|||
| title= Lakosságszám<ref>{{cite web|title=Magyar települések lakosságszámának alakulása|url=http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_01|publisher=Magyarország|accessdate=1 January 2018}}</ref> |
|||
| percentages = pagr |
|||
| 1870 |3897 |
|||
| 1880 |4367 |
|||
| 1890 |4533 |
|||
| 1900 |4643 |
|||
| 1910 |5216 |
|||
| 1920 |5671 |
|||
| 1930 |7158 |
|||
| 1941 |8556 |
|||
| 1949 |10009 |
|||
| 1960 |13189 |
|||
| 1970 |16974 |
|||
| 1980 |20125 |
|||
| 1990 |22627 |
|||
| 2001 |22684 |
|||
| 2011 |25045 |
|||
| 2017 |25468 |
|||
}} |
|||
<timeline> |
|||
Colors= |
|||
id:lightgrey value:gray(0.9) |
|||
id:darkgrey value:gray(0.8) |
|||
id:sfondo value:rgb(1,1,1) |
|||
id:barra value:rgb(0.6,0.7,0.8) |
|||
ImageSize = width:600 height:300 |
|||
PlotArea = left:50 bottom:50 top:30 right:30 |
|||
DateFormat = x.y |
|||
Period = from:0 till:28000 |
|||
TimeAxis = orientation:vertical |
|||
AlignBars = justify |
|||
ScaleMajor = gridcolor:darkgrey increment:4000 start:0 |
|||
BackgroundColors = canvas:sfondo |
|||
BarData= |
|||
bar:1870 text:1870 |
|||
bar:1880 text:1880 |
|||
bar:1890 text:1890 |
|||
bar:1900 text:1900 |
|||
bar:1910 text:1910 |
|||
bar:1920 text:1920 |
|||
bar:1930 text:1930 |
|||
bar:1941 text:1941 |
|||
bar:1949 text:1949 |
|||
bar:1960 text:1960 |
|||
bar:1970 text:1970 |
|||
bar:1980 text:1980 |
|||
bar:1990 text:1990 |
|||
bar:2001 text:2001 |
|||
bar:2011 text:2011 |
|||
bar:2017 text:2017 |
|||
PlotData= |
|||
color:barra width:20 align:left |
|||
bar:1870 from: 0 till:3897 |
|||
bar:1880 from: 0 till:4367 |
|||
bar:1890 from: 0 till:4533 |
|||
bar:1900 from: 0 till:4643 |
|||
bar:1910 from: 0 till:5216 |
|||
bar:1920 from: 0 till:5671 |
|||
bar:1930 from: 0 till:7158 |
|||
bar:1941 from: 0 till:8556 |
|||
bar:1949 from: 0 till:10009 |
|||
bar:1960 from: 0 till:13189 |
|||
bar:1970 from: 0 till:16974 |
|||
bar:1980 from: 0 till:20125 |
|||
bar:1990 from: 0 till:22627 |
|||
bar:2001 from: 0 till:22684 |
|||
bar:2011 from: 0 till:25045 |
|||
bar:2017 from: 0 till:25468 |
|||
PlotData= |
|||
bar:1870 at:3897 fontsize:XS text: 3 897 shift:(-10,5) |
|||
bar:1880 at:4367 fontsize:XS text: 4 367 shift:(-10,5) |
|||
bar:1890 at:4533 fontsize:XS text: 4 533 shift:(-10,5) |
|||
bar:1900 at:4643 fontsize:XS text: 4 643 shift:(-10,5) |
|||
bar:1910 at:5216 fontsize:XS text: 5 216 shift:(-10,5) |
|||
bar:1920 at:5671 fontsize:XS text: 5 671 shift:(-10,5) |
|||
bar:1930 at:7158 fontsize:XS text: 7 158 shift:(-10,5) |
|||
bar:1941 at:8556 fontsize:XS text: 8 556 shift:(-10,5) |
|||
bar:1949 at:10009 fontsize:XS text: 10 009 shift:(-10,5) |
|||
bar:1960 at:13189 fontsize:XS text: 13 189 shift:(-10,5) |
|||
bar:1970 at:16974 fontsize:XS text: 16 974 shift:(-10,5) |
|||
bar:1980 at:20125 fontsize:XS text: 20 125 shift:(-10,5) |
|||
bar:1990 at:22627 fontsize:XS text: 22 627 shift:(-10,5) |
|||
bar:2001 at:22684 fontsize:XS text: 22 684 shift:(-11,5) |
|||
bar:2011 at:25045 fontsize:XS text: 25 045 shift:(-12,5) |
|||
bar:2017 at:25468 fontsize:XS text: 25 468 shift:(-12,5) |
|||
TextData= |
|||
fontsize:S pos:(210,22) |
|||
text: Siófok lakosságszámának alakulása (fő) |
|||
</timeline> |
|||
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,6%-a magyarnak, 1,7% cigánynak, 1,9% németnek, 0,2% románnak mondta magát (22,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,9%, református 7,7%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 13,3% (35,8% nem nyilatkozott).<ref>[http://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=17631 Siófok] ''Helységnévtár''</ref> |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,6%-a magyarnak, 1,7% cigánynak, 1,9% németnek, 0,2% románnak mondta magát (22,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,9%, református 7,7%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 13,3% (35,8% nem nyilatkozott).<ref>[http://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=17631 Siófok] ''Helységnévtár''</ref> |
||
== Turizmus == |
== Turizmus == |
||
Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 1 038 764 ezer vendégéjszakával (2015) Magyarország harmadik legnépszerűbb települése;{{forrás}} legnagyobb küldőpiacai [[Németország]], [[Ausztria]] és [[Csehország]]. |
Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 1 038 764 ezer vendégéjszakával (2015) Magyarország harmadik legnépszerűbb települése;{{forrás}} legnagyobb küldőpiacai [[Németország]], [[Ausztria]] és [[Csehország]]. |
||
A lap 2018. július 17., 18:10-kori változata
| Siófok | |||
.JPG) | |||
| A Fő tér a víztoronnyal | |||
| |||
| Becenév: a Balaton fővárosa | |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Vármegye | Somogy | ||
| Járás | Siófoki | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Dr. Lengyel Róbert (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8600 | ||
| Körzethívószám | 84 | ||
| Testvértelepülései | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 24 390 fő (2023. jan. 1.)[3] | ||
| Népsűrűség | 203,47 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 124 m | ||
| Terület | 124,66 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 54′, k. h. 18° 03′Koordináták: é. sz. 46° 54′, k. h. 18° 03′ | |||
 Siófok
Pozíció Somogy vármegye térképén
| |||
| Siófok weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Siófok témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Siófok (régen Fok) kikötő- és üdülőváros Somogy megyében. A Siófoki járás székhelye, a Balaton-part legnagyobb városa, az ország egyik legnépszerűbb üdülőtelepülése.
Hozzá tartoznak a 20. században a városhoz csatolt Balatonkiliti és Balatonújhely. A település a Sió előnevet az 1901-ben átadott Sió csatornáról kapta.
Földrajz
Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.
Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 km-es szakaszából 17 km tartozik hozzá.
Megközelíthető Budapestről és Nagykanizsa felől az M7-es autópályán, vagy a 7-es számú úton, Szekszárd (Tamási) felől pedig a 65-ös számú főútvonalon. Megyeszékhelyével, Kaposvárral viszont nincs közvetlen első- vagy másodrendű közúti összeköttetése. Vasúti csomópontként is három irányból (a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon, és a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon) fogadja a személy- illetve teherforgalmat. Vízi úton a Balaton északi partjával (Balatonfüred), a Tihanyi-félszigettel és a nyugati medence kikötőivel van összeköttetése. A város területén (a Balatonkiliti nevű településrész mellett) repülőtér is működik.
A vízpart környéke
A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős Nagystrand, amely jelenleg (2007-től) a Coke Club nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják, ott végig szabadstrand van a partvonal mentén.
Története
Az ókortól a török megszállásig
Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.
A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.
Fuk mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, az 1528-ban megjelent Tabula Hungariae Fok néven tünteti fel. A Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.
A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.
A 18-19. század
Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.
Jelentősebb fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt.
A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján kitisztogatták a Sió medrét, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad telek alakult ki.
A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.
1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.
Siófokon, ahogy akkoriban nevezték Zsidófokon egykoron nagyszámú zsidóság élt. Az 1860-as évek elején 347 zsidó, közte 70 kereskedő élt itt, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a város Európa egyik vonzó üdülőhelyévé vált.[4]
1866-ban jelent meg az első hirdetés Balatontavi Fürdő Siófok címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.
A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.
1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót, a Kelént, aztán 1891-ben elkészült a Helka és az új Kelén.
1891. áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője 1884-től 1905-ig Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.
Siófok a 20. században
1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, ifj. Latabár Árpád, Kabos Gyula).
1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989 óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.
1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok Helyiérdekű Vasút. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)
1919 augusztusában a település egy időre a nagypolitika középpontjába került, miután Horthy Miklós a Tanácsköztársaság leverésére készülve, az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult csapataival, főhadiszállását pedig itt alakította ki.[5]
A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.
A második világháború alatt, 1944-ben a nagyközségből közel 500 zsidót hurcoltak el, közülük 72-en tértek vissza a második világháború után.[6]
1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészült az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé tette. 1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ugyanebben az évben járási székhellyé is vált. 1958-tól indultak meg újból a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések, melyek hatására újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.
1968. december 31. volt Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár.[7] 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé, de a teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni.
A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások óta 18, 2010 óta 11 tagú képviselő-testület irányítja a várost. A lehetőségeket kihasználva helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.
Az ezredforduló után
A 2006-os nyári szezonra egyszerre több nagy jelentőségű területrendezési-fejlesztési program is befejeződött. A Petőfi sétány fejlesztése során az addig a hetvenes évek színvonalát idéző sétálóutca képe jelentősen megváltozott: elegáns térburkolatot, árnyékolástechnikai elemeket, utcabútorokat, hangulatos teraszokat, szökőkutakat, állandó térfigyelő rendszert kapott. A megújult sétálóutcát a nyári szezonban megnövelt rendőri jelenlét és külső biztonsági cégek is felügyelik, melynek jótékony hatása azóta is érezhető. A fejlesztések a helyi vállalkozók kezdeményezésére és részvételével zajlottak. A Jókai park elhelyezkedése és mérete miatt mindig is kiemelt turisztikai helyszín volt Siófokon. A 2006-os átépítését követően azonban a város ékszerévé lépett elő. Modern játszóterével, tetszetős tavával, az öreg fák között kanyargó sétálóútjaival a családi kikapcsolódás egyik legjobb helyszínévé lépett elő. A Szent Miklós park szintén új külsőt kapott.
Napjainkra a minőségi beruházásoknak köszönhetően Siófok a Dél-Dunántúl első számú wellness- és konferenciaközpontjává lépett elő, hogy a nyári szezont követő hónapokban is érdemes legyen a városba látogatni akár csak egy hosszú hétvégére is. Fejlett idegenforgalmi infrastruktúra, évről évre bővülőprogramkínálat vonzza Siófokra a hazai és külföldi vendégeket.
Ez a dinamikusan fejlődő, vonzó, innovatív város 2011-ben a parttól a belvárosig megújult. Csak a városközpontban több mint 6 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg.
A belváros revitalizációja során megtörtént a régi víztorony felújítása, a tér burkolatának és növényzetének teljes cseréje, felépült az új Regionális Történeti Kutatóintézet és Könyvtár épülete valamint a Sió Pláza bevásárlóközpont.
Az eredmény egy új belváros képe, amely mediterrán hangulatával illeszkedik az üdülővárosi hangulathoz.[8]
Közigazgatás és politika
A várost a jelenleg 11 tagú városi képviselő-testület vezeti, élén a polgármesterrel. A 2014-es magyarországi önkormányzati választást követően a független dr. Lengyel Róbert legyőzte dr. Balázs Árpádot, a FIDESZ–KDNP jelöltjét. A 11 tagú önkormányzat tagjai közül 8-at egyéni választókerületben, 3-at pedig kompenzációs listáról választanak. A 11 tagú városi tanácsban 7 FIDESZ-KDNP-s, 1 független, 1 jobbikos, 1 MSZP-DK-s és 1 az Együtt Siófokért Egyesület jelöltje volt a választásokon.[9]
Korábbi eredmények
A polgármester a 2010-es magyarországi önkormányzati választást követően Dr. Balázs Árpád, a FIDESZ-KDNP jelöltje lett. A 11 tagú városi tanács tagjai közül 8-at egyéni választókerületben, 3-at pedig kompenzációs listáról választanak. A 8 egyéni választókerületben választott képviselő közül 7-en a FIDESZ-KDNP jelöltei voltak, egy képviselő pedig független. A három kompenzációs listán választott képviselő közül 1 MSZP-s, 1 Jobbikos, 1 pedig az Együtt Siófokért Egyesület jelöltje volt a választásokon.
Az 1. számú választókerületben 2625, a 2. számú választókerületben 2471, a 3. számú választókerületben 2623, a 4. számú választókerületben 2727, az 5. számú választókerületben 2341, a 6. számú választókerületben 2780, a 7. számú választókerületben 2589, a 8. számú választókerületben pedig 2540 választásra jogosult személy volt a 2010-es választásokon.
Népesség
 A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,6%-a magyarnak, 1,7% cigánynak, 1,9% németnek, 0,2% románnak mondta magát (22,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,9%, református 7,7%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 13,3% (35,8% nem nyilatkozott).[11] TurizmusKereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 1 038 764 ezer vendégéjszakával (2015) Magyarország harmadik legnépszerűbb települése;[forrás?] legnagyobb küldőpiacai Németország, Ausztria és Csehország. Látnivalók
Múzeumok, kiállítások
Oktatási Intézmények(Szépvölgyi utca 2) (Március 15. park 2.) (Kele utca 33.)
(Asztalos utca 18.) (Március 15. park 1.) (Koch Róbert utca 8.) (Bakony utca 2.) (Petőfi sétány 1.) Klubok
Az egykori Press Club épülete Siófok nyugati részén, Balatonszéplakon található. 1971-ben épült, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kezelésébe adott Hotel Interpress újságíró-üdülő két épületéhez tartozott. A klubépület a késő esti órákban Orion bár néven szórakozóhelyként üzemelt. A nevét Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című, elsöprő sikert aratott nyugat-német sci-fi tévésorozat űrhajójáról kapta, amelynek az alakját idézi az épület egyedi formája. A világviszonylatban is különleges előtörténetű épület jelenleg használaton kívül áll, kiürítve, de szerkezetileg ép. 2006 óta a LUGA Nemzetközi Ingatlanberuházási Kft. tulajdona, az általuk oda építendő lakópark látványtervében még látható.[12]
Híres siófokiak
Siófok az irodalomban
Testvérvárosok
Képek
Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
